Zaránk, ahol a középkori oklevelek és az ősi kunhalmok őrzik a múltat

Heves megye déli részén, a Hevesi járásban található Zaránk. A néhány száz lakosú község története több évszázadra nyúlik vissza, de a környék régészeti emlékei még ennél is régebbi emberi jelenlétről tanúskodnak. Középkori birtokviszonyok, elpusztult és újjáéledő település, bronzkori lelőhelyek és egykori kunhalmok teszik különlegessé a falu múltját.

A Tarna vidékének kis települése

Zaránk Gyöngyöstől délkeletre, Heves megye déli részén fekszik. Szomszédai Nagyfüged, Tarnazsadány, Tarnaméra, Erk és Visznek. A település közúton, a 3205-ös úton, Tarnaméra vagy Erk irányából közelíthető meg.

A község közigazgatási területe 14,53 négyzetkilométer, irányítószáma 3296. A Központi Statisztikai Hivatal 2026-os helységnévtári adataira hivatkozó települési adatlap szerint 2026. január 1-jén 457 lakosa volt.

Már az őskorban is lakott volt a környék

Zaránk története jóval régebbre nyúlik vissza, mint az első írásos említése. A település környékén több régészeti lelőhelyet tartanak számon, amelyek az őskortól a népvándorlás koráig dokumentálják az emberi jelenlétet.

A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában szereplő Nagyhalom lelőhelyen a bronzkori Hatvani-kultúrához tartozó település és hamvasztásos temető nyomait azonosították. A lelőhelyen 1959-ben Korek József, majd 1961-ben Szabó János Győző vezetésével folytak régészeti munkák.

Az Erki-halom szintén jelentős régészeti terület. A nyilvántartás szerint itt vaskori, szarmata és népvándorlás kori emlékek is előkerültek. A leletek között késő avar kori lovas temetkezés is szerepel. A helyszínen Szabó János Győző 1961-ben és 1962-ben végzett régészeti kutatásokat.

A Kishalom nevű lelőhelyen őskori településnyomokat és szórványleleteket jegyeztek fel. A dokumentációban kerámia és egy állítólag előkerült vaskard is szerepel.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mai község határa már évezredekkel ezelőtt is lakott és használt terület volt.

Zaránk első írásos említése 1274-ből származik

A település nevét a ma ismert okleveles források közül először 1274-ben említették, Zaranca alakban. Ekkor az újvári várszerkezethez tartozó királyi birtok volt. IV. László király ebben az évben kivette a várkötelékből, és eladományozta.

1307-ben már Kompolt fia Péter, az Aba nemzetség tagja birtokolta. A középkori oklevelekben később többféle névalakban is feltűnik: 1468-ban például Zarang néven szerepelt.

Az 1325-ös birtokosztás során Zaránk Istvánhoz, a későbbi hevesi főispánhoz került, aki a nánai Kompolthi család őse volt. A Kompolthiak birtoklása után a gúti Országh családhoz került a település, az 1522-ben kötött örökösödési szerződés következtében.

A 16. századi adóösszeírások is megőrizték a falu nevét. 1552-ben Bornemisza Imrének három portáját tartották itt nyilván, 1554-ben hat, 1564-ben pedig nyolc portát írtak össze.

A birtokviszonyok a következő évszázadokban többször változtak. Országh Kristóf örökös nélküli halála után I. Miksa király Országh Borbálának, Török Ferenc feleségének adományozta a birtokot. 1606-tól a Nyáry család tulajdonában volt, majd 1701-ben Almásy János és Mihályi Pál birtokaként jegyezték fel. Később az Almásyakkal rokonságban álló Czóbel, Stőszel, Szeleczky és Gosztonyi családok is birtokosai voltak.

Elpusztult, majd újra benépesült a falu

Zaránk történetének egyik jelentős fordulópontja a 17. század vége volt. A település 1687 körül elpusztult, és az 1693-as összeírásban már pusztaként szerepelt, Deák Pál ezredes birtokaként.

A falu azonban nem maradt lakatlan: 1701-ben újra benépesült.

A népesség később ismét növekedésnek indult. Az 1787-es összeírás 566 lakost, az 1860-as adat pedig már 752 főt tartott nyilván.

A 20. században a dél-hevesi térség több településéhez hasonlóan Zaránk lakossága is jelentősen csökkent. Egy 2015-ben megjelent térségkutatási tanulmány szerint 1930-ban még közel 1400-an éltek a faluban, 2011-re azonban a lakosságszám 440 fő alá esett.

A 2026-os, 457 fős adat jól mutatja, hogy a település ma is kis lélekszámú község.

A kunhalmok és az alföldi táj emlékei

Zaránk környékének egyik érdekes természeti és tájtörténeti értéke a Nagy-halom. A kunhalmok az Alföld jellegzetes tájképi elemei. Ezek a sík vidéken kiemelkedő földhalmok gyakran ősi temetkezési helyekhez, egykori településekhez vagy más emberi tevékenységhez kapcsolódnak.

A dél-hevesi térség természeti értékeit bemutató kiadvány Zaránk Nagy-halmát is megemlíti. A kunhalmok nemcsak régészeti szempontból érdekesek: a környező mezőgazdasági területektől eltérő élőhelyet is biztosíthatnak. A rajtuk fennmaradó növényzet és az ehhez kötődő állatvilág természetvédelmi szempontból is értékes.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egyik jelentésében a Zaránk határában található Nagy-halom és Erki-halom is szerepel a kunhalmok kataszterezésével összefüggésben.

A római katolikus templom

A község legismertebb épített emléke a római katolikus templom. Az egyhajós, egy homlokzati tornyos, késő barokk stílusú épület 1782-ben készült el.

A templom a 18. századi újjáépülés és a falu újabb kori történetének fontos emléke. Építése abba az időszakba illeszkedik, amikor a török kori pusztulást követően a település újjászerveződött, lakossága növekedett, és a közösségi élet intézményei is megerősödtek.

Zaránk múltja a jelenben

Zaránk története jól példázza, hogy egy kis dél-hevesi település múltja milyen sok korszakot foglalhat magában. A bronzkori Hatvani-kultúra emlékei, a népvándorlás kori temetkezések, az 1274-es első okleveles említés, a középkori birtokos családok és a 17. század végi pusztulás mind hozzátartoznak a falu történetéhez.

A Nagy-halom és az Erki-halom a táj régészeti és természeti értékeire hívja fel a figyelmet, a késő barokk templom pedig a 18. századi újjáépülés emlékét őrzi.

Zaránk nem nagy település, de története messze túlmutat mai méretén: az Alföld régi településeinek változatos évszázadait őrzi.