Szeptember utolsó vasárnapján különleges ünnepre várják a híveket az Egri Bazilikába. 2026. szeptember 27-én tartják a főszékesegyház hagyományos Szent Mihály-búcsúját. Az ünnepi vesperást követő szentmise főcelebránsa Kovács Gergely gyulafehérvári érsek lesz, az estét pedig gyertyás körmenet zárja.Szent Mihály ünnepe Eger főszékesegyházábanSzent Mihály főangyal tisztelete évszázadok óta szorosan összekapcsolódik Eger egyházi történetével. A mai Egri Bazilika és a korábbi egri székesegyházak történetében is fontos szerepet kapott a főangyal tisztelete. A főplébánia titulusa ma is Szent János apostol, Szent Mihály főangyal és a Szeplőtelen Fogantatás.A „Minden, ami Eger” oldalán korábban részletesen foglalkoztunk a Bazilika történetével is. A mai főszékesegyház helyén egykor a Szent Mihály-plébániatemplom állt, amely 1580-ban kapott székesegyházi rangot. A jelenlegi monumentális klasszicista templom jóval később, 1831 és 1837 között, Pyrker János László érsek megbízásából, Hild József tervei szerint épült fel.A Bazilikát 1837 májusában szentelték fel. Azóta Eger egyik legfontosabb jelképe lett, miközben elsődleges szerepe változatlanul az, hogy az Egri Főegyházmegye főszékesegyháza és a város egyik legfontosabb szakrális központja.Miért éppen Szent Mihály?Szent Mihály a keresztény hagyomány egyik legismertebb főangyala, az égi seregek vezére. Az egri főszékesegyházban különösen hangsúlyos a tisztelete.A templom művészeti ábrázolásai között is találkozhatunk vele. Egy korábbi egri búcsú alkalmával Buda Péter, az Egri Érseki Papnevelő Intézet rektora arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bazilika ikonográfiájában mindhárom főangyal megjelenik: Rafael Tóbiás vezetőjeként, Gábriel az angyali üdvözlet jelenetében, míg Szent Mihály a gonoszt legyőző égi harcosként.Így a szeptember végi búcsú nem egyszerűen egy újabb ünnepi szentmise a Bazilikában, hanem a templom egyik hagyományos, saját védőszentjéhez kötődő ünnepe.Vasárnap este kezdődik az ünnepAz Egri Főegyházmegye 2026-os programja szerint a Szent Mihály-búcsút szeptember 27-én, vasárnap tartják.A program már 18 órakor megkezdődik az ünnepi vesperással. A vesperás a katolikus egyház esti zsolozsmája, amely ezen az estén énekelt formában hangzik el a Bazilikában.18.30-kor kezdődik a búcsúi ünnepi szentmise, amelynek főcelebránsa Kovács Gergely gyulafehérvári érsek lesz.A liturgiát követően gyertyás körmenetet tartanak. A körmenet különösen látványos és bensőséges része a hagyományos egri búcsúnak: a hívek gyertyákkal vonulnak majd a főszékesegyház körül.Programajánló – Szent Mihály-búcsú az Egri BazilikábanIdőpont: 2026. szeptember 27., vasárnapHelyszín: Egri Bazilika, Eger, Pyrker János tér18.00 – ünnepi énekelt vesperás18.30 – búcsúi ünnepi szentmiseFőcelebráns: Kovács Gergely gyulafehérvári érsekA szentmise után – gyertyás körmenetAz Egri Főegyházmegye az ünnepi alkalomra mindazokat várja, akik rendszeresen járnak a Bazilikába, kötődnek a főszékesegyházhoz, vagy egyszerűen szeretnének részt venni Eger egyik régi egyházi hagyományának ünnepén.Szeptember utolsó vasárnapjának estéjén tehát ismét megtelik a Bazilika Szent Mihály ünnepére. A vesperás, az érseki szentmise és az esti gyertyás körmenet együtt adja az idei egri búcsú különleges hangulatát.ForrásokMinden, ami Eger – 185 éve szentelték fel az egri BazilikátEgri Főegyházmegye – Szent Mihály-búcsú, 2026. szeptember 27.Egri Főegyházmegye – 2026. szeptemberi egyházmegyei hírek és egri búcsúkEgri Főegyházmegye – Az Egri Bazilika története és bemutatásaEgri Főegyházmegye – Szent Mihály és a főangyalok ábrázolása az Egri BazilikábanBorítókép: Szent Mihály-búcsú az Egri Bazilikában. Fotó: Vozáry Róbert/Szent István Televízió

Néhány perc alatt végigsétálhatunk rajta, mégis Eger belvárosának több évszázados történetéből kapunk ízelítőt. Volt itt sikátor, Piac utca, Líceum utca és Kállay Zoltán utca, házaiban kereskedők éltek és dolgoztak, homlokzatai pedig ma is őrzik a régi polgárváros emlékeit. A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca jóval több egyszerű összekötő utcánál.Eger történelmi belvárosában akadnak olyan utcák, amelyeket szinte minden egri ismer, mégis ritkán gondolunk bele, milyen sokat változtak az évszázadok során. A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca éppen ilyen.A Széchenyi István utca és a Dobó István tér között húzódó rövid utca ma a belvárosi élet egyik természetes útvonala. Üzletek, vendéglátóhelyek, teraszok sorakoznak itt, turisták és egriek járnak rajta nap mint nap. A mai hangulat mögött azonban egy egészen más Eger rajzolódik ki.Valaha csak egy keskeny sikátor voltAz utca történetének egyik legérdekesebb részlete, hogy mai formája korántsem olyan régi, mint Eger belvárosának több más utcájáé.A helytörténeti adatok szerint az 1752-ben készült várostérképen még keskeny sikátor húzódott ezen a helyen. A környék képét később jelentősen megváltoztatta a Líceum építése. A nagyszabású építkezések idején a Líceum felőli házak egy részének lebontásával az átjáró is megnyílt, és fokozatosan kialakult a ma ismert utca.Ez azért különösen érdekes, mert ma már nehéz elképzelni, hogy Eger egyik legforgalmasabb gyalogos belvárosi útvonala egykor egészen más városszerkezet része volt.Piac utca – a név pontosan elárulta, hová vezetettAz utca egyik korábbi neve Piac utca volt.A névadás nem igényelt különösebb fantáziát: az út a mai Dobó István tér helyén működő piachoz vezetett. A tér évszázadokon át Eger kereskedelmi életének meghatározó helyszíne volt, így az ide vezető utca szerepe is fontos lehetett.Itt érkeztek a piachoz a vásárlók, kereskedők és árusok, miközben a környező házak földszintjén egyre több műhely és üzlet jelent meg.A mai sétálóutcai hangulat tehát bizonyos értelemben régi hagyomány folytatása: ez a néhány száz méter már jóval a modern üzletek és kávézók megjelenése előtt is a kereskedelemhez kapcsolódott.Líceum utca, majd Kállay Zoltán utcaA város fejlődésével az utcanév is változott.Egy időben Líceum utca néven szerepelt, ami a közeli, Eger városképét alapvetően meghatározó épülethez kapcsolódott.Később Kállay Zoltán utca lett belőle. Kállay Zoltán Heves vármegye főispánja volt, nevét pedig nem csupán a helytörténeti leírások őrzik. Korabeli egri újsághirdetésekben is rendszeresen találkozunk a Kállay Zoltán utca elnevezéssel.Egy 1927-es egri újság például Klein Zoltán üveg- és porcelánkereskedését már „Eger, Kállay Zoltán-utca” címen hirdette. Egy 1931-es országos kereskedelmi jegyzék pedig egészen pontosan a Kállay Zoltán utca 11. szám alatt említ egy egri üzletet.Az ilyen apró korabeli adatok teszik igazán élővé az utca történetét: ami ma Bajcsy-Zsilinszky utca, azt egy száz évvel ezelőtti egri egészen más néven kereste volna.A Grőber-ház – egy vaskereskedő emlékeÉrdemes séta közben nemcsak a kirakatokat, hanem az emeleteket és a homlokzatokat is figyelni.A 6. szám alatt található Grőber-ház az utca egyik jelentős történeti épülete.A telken eredetileg három különálló ház állt. Ezeket 1837-ben Grőber Ferenc vaskereskedő vásárolta meg Peskó Jánostól. A korábbi épületek felhasználásával kialakított ház tervezőjeként ifjabb Zwenger Józsefet tartják számon.Az U alaprajzú, egyemeletes épületben ma is felismerhetők különböző korszakok részletei. Lépcsőkorlátja, függőfolyosója, ajtói és ablakai klasszicista, illetve historizáló jegyeket őriznek. Az emeletet 1900 körül átalakították, majd a 20. század második felében újabb beavatkozások történtek.A ház egyben annak az Egernek az emléke, amikor a belvárosi kereskedők nem egyszerűen üzletet béreltek valahol: lakóházuk, raktáruk, gazdasági helyiségeik és kereskedésük sokszor ugyanazon épületegyüttesben működött.Egy különleges kereskedőház 1910-bőlAz utca másik látványos épülete a 15. számú ház.Az épületet Polatsik Jenő fűszer-nagykereskedő áru- és lakóházaként tartják számon. Mohácsy László budapesti műépítész tervei alapján készült 1910-ben.Már az eredeti rendeltetése is sokat elárul a korabeli Bajcsy-Zsilinszky – akkori nevén Kállay Zoltán – utca világáról. Nem pusztán lakóház volt, hanem a kereskedő tevékenységéhez igazodó városi épület.A szűk utca miatt ma nehéz megfelelő távolságból szemügyre venni az egész homlokzatot. Pedig éppen ez az egyik olyan ház, amely megmutatja, milyen gazdag építészeti örökség rejtőzik a földszinti portálok fölött.A ház ma sem üres: többek között egészségügyi szolgáltatások működnek benne.Régi kereskedők nyomábanA Bajcsy-Zsilinszky utca történetében feltűnően sokszor bukkan fel a kereskedelem.Ez persze nem véletlen. A piactér közelsége, majd a belváros fejlődése kiváló helyszínné tette az utcát üzletek számára.Vaskereskedő, fűszer-nagykereskedő, üveg- és porcelánkereskedő – már néhány fennmaradt adatból is kirajzolódik, hogy ez a rövid utca milyen mozgalmas gazdasági élet helyszíne lehetett.A funkció pedig részben máig megmaradt. A régi műhelyek és kereskedések helyén másfajta üzletek, szolgáltatások és vendéglátóhelyek jelentek meg, de az utca továbbra is Eger belvárosi kereskedelmi életének része.Egy kevésbé vidám történelmi emlékAz utca múltjához a 20. század tragédiái is hozzátartoznak.Az egri botlókövek és a város egykori zsidó lakosságának történetét feldolgozó helytörténeti gyűjtések több olyan embert is megneveznek, akik az akkori utcában éltek, illetve innen hurcolták el őket a holokauszt idején.A Bajcsy-Zsilinszky utca 5. számhoz Klein Zoltán üveg- és porcelánkereskedő és felesége, Gutman Erzsébet emléke kapcsolódik, míg a 12. szám alatt dr. Róth Dezső ügyvéd és felesége, Schwarcz Lina élt. A helytörténeti adatbázis szerint mindannyian a holokauszt áldozatai lettek.Így ugyanaz az utca, amely a régi egri kereskedelem mozgalmas világát őrzi, a város egyik legsötétebb történelmi korszakának emlékét is magában hordozza.Ki volt az utca mai névadója?Mai nevét Bajcsy-Zsilinszky Endréről kapta.Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus, újságíró és országgyűlési képviselő volt. Politikai pályája jelentős változásokon ment keresztül: korai időszakában radikális jobboldali és fajvédő nézeteket képviselt, később azonban szembefordult a náci Németország befolyásával és a magyar szélsőjobboldallal. A második világháború idején részt vett a német megszállással szembeni ellenállásban. 1944 decemberében Sopronkőhidán kivégezték. NevpontNevét a második világháború után számos magyar településen utcák és intézmények kapták meg, Egerben pedig a korábbi Kállay Zoltán utca viseli a nevét.Ma már a történelmi belváros gyalogos világának részeAz utca mai karaktere ismét egészen más, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt.A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca Eger korlátozott forgalmú történelmi belvárosának része. A jelenlegi szabályozás egyik célja éppen a motorizált forgalom csökkentése, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedés biztonságának növelése. Országos Jogi TájékoztatóEz alakította ki azt a hangulatot is, amelyet ma ismerünk: teraszok, üzletek, virágládák, kerékpárosok, sétáló helyiek és turisták töltik meg az utcát.És talán éppen ez az érdekes benne.A funkciók változtak, a házak átalakultak, az utca neve többször kicserélődött, de a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca évszázadok óta Eger belvárosi életének egyik útvonala.Érdemes egyszer lassabban végigsétálni rajtaA Bajcsy-Zsilinszky Endre utcán általában valahová tartunk. A Dobó térre, a Széchenyi utcára, egy üzletbe, kávézóba vagy egyszerűen keresztül a belvároson.Pedig néha érdemes itt lassítani.Felnézni a homlokzatokra, megfigyelni a kapukat és erkélyeket, és belegondolni, hogy a mai sétálóutca helyén egy 1752-es térképen még keskeny sikátor szerepelt. Hogy később a piac felé igyekeztek erre az egriek, majd Líceum utcának, aztán Kállay Zoltán utcának nevezték. Vaskereskedők, fűszeresek, üveg- és porcelánkereskedők dolgoztak itt, és több mint százéves polgárházak maradtak utánuk.Egerben néha egy rövid utca is elég ahhoz, hogy több évszázadon sétáljunk végig. A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca pontosan ilyen.ForrásokMinden, ami Eger – Kulturális Örökség Napjai Egerben, indulás a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcábólBeszélő utcanevek – Bajcsy-Zsilinszky Endre utcaEgertörténeti Ismerettár – Botlókövek, Bajcsy-Zsilinszky utcaHungaricana – Egri Népújság, 1927: Kállay Zoltán utcai kereskedésekEger Megyei Jogú Város – a történelmi belváros közlekedési rendjeEgrinapok – a Bajcsy-Zsilinszky utca 15. számú, 1910-ben épült házaNévpont – Bajcsy-Zsilinszky Endre életrajzaBorítókép: Eger, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca, 2026. Fotó: Szinok Gábor.

Volt idő, amikor Eger utcáin még fiáker várta az utast. Aztán megérkeztek a taxik, az Ikarusok, egyre több lett az autó, és a régi bérkocsis világ lassan eltűnt. Egy különleges korabeli riport három egri fiákerest örökített meg abból az időből, amikor már ők maguk is tudták: mesterségüknek hamarosan vége.Ma már szinte elképzelhetetlen látvány lenne Eger belvárosában: a taxiállomás mellett egy öreg ló áll, mögötte kopott fiáker, a bakon pedig gazdája várja, hátha akad még valaki, aki nem autóbusszal vagy taxival akar továbbmenni.Pedig Egerben ez még a 20. század második felében is hozzátartozott a város mindennapjaihoz.Az Egertörténeti Ismerettárban fennmaradt, „Az egri fiákeresek!” című korabeli írás különösen értékes emléke ennek az eltűnt világnak. Nem egyszerűen a fiákerekről mesél, hanem megörökíti azokat az embereket is, akik akkor már egy letűnőben lévő mesterség utolsó egri képviselői közé tartoztak.Már csak hárman maradtakA riport készítésének idején Egerben mindössze három fiákeres dolgozott.Horváth Gyula a Werner apát utcában lakott, és ő volt az egyetlen közülük, aki édesapjától nemcsak a mesterséget, hanem magát a fiákert is örökölte.A Werner apát utca a mai Bródy Sándor utca régi neve volt. Az utcanév az 1950-es évek végén változott meg; egy korabeli műemlékvédelmi beszámoló már arról tudósított, hogy a Werner apát utca Bródy Sándor nevét kapta, a régi márvány utcanévtáblát pedig a múzeumban helyezték el.A másik két fiákeres egymáshoz közel lakott.Bordás Miklós a Vörösmarty utca 79. szám alatt, Nagy Lajos pedig – aki hármuk közül a legfiatalabb volt – a Vörösmarty utca 85. szám alatt tartotta a fogatát.A három ember közül azonban kétségtelenül Bordás Miklós alakja ragadta meg leginkább a riporter figyelmét.Bordás Miklós és SanyiAz öreg fiákeres úgy jelenik meg a korabeli riportban, mintha valóban egy Krúdy-novella lapjairól hajtott volna be Eger utcáira.Társa egy huszonkét éves, sovány ló volt.Sanyinak hívták.Reggel fél tíz körül Bordás már a standon várakozott. Nem volt különösebb dolga, ezért a fiákerben ülve reggelizett. Alumíniumedényből evett vesevelőt, kenyérdarabokat szúrt a bicskájára, és közben várta az utast.Sanyi pedig állt mellette.A korabeli Eger közlekedésének különös találkozása lehetett ez: a ló a telefonfülke mellett, a taxi mögött és egy Ikarus előtt várakozott.Néhány méteren belül ott állt egymás mellett két korszak.A lóvontatás lassan eltűnő világa és a motorizált város.„Sanyi, nye, egy lépést!”A riport egyik legjobb jelenete akkor következett, amikor az autóbusz vezetője szerette volna, ha a ló egy kicsit arrébb áll.Sanyi azonban nem mozdult.Bordás Miklós végül felállt, és rekedtes hangon szólt rá:„Sanyi, nye, egy lépést!”A ló megtette azt az egyetlen szükséges lépést.A gazda pedig visszaült reggelizni.Ebben a néhány másodpercben szinte benne van az egész történet. A város körülöttük már felgyorsult, de Bordás és Sanyi még egy másik ritmus szerint éltek.Közben Eger megtelt autóbuszokkalNem véletlenül érezhették úgy a fiákeresek, hogy elfogy körülöttük a világ.Eger helyi autóbusz-közlekedése az 1950-es és 1960-as években rohamosan fejlődött. Az ötvenes évek elején megjelentek az Ikarus 30-asok, majd az Ikarus 60-asok, 1955-ben pedig átadták a Fellner utcai új autóbusz-állomást.1956-ban már Felnémetet is bekapcsolták a helyi közlekedésbe.1958-ban az addigi betűjelzésű helyi járatok számokat kaptak, 1959-ben pedig tovább bővült a hálózat.1960-ban már naponta mintegy 3900–4000 ember használta az egri helyi járatokat. Ez évente körülbelül 1,36 millió utazást jelentett egy akkor mindössze 36 ezer lakosú városban.A régi bérkocsi egyszerűen nem tudott versenyezni ezzel.„Nem érdemes már ezt csinálni!”Bordás Miklós sem próbálta szépíteni a helyzetet.A riporternek azt mondta, hogy naponta alig keres száz forintot – lóval együtt.Úgy számolt, hogy egy napszámos egymaga többet keresett a szőlőkben. Ehhez jött még a több mint kétezer forintos adó, valamint természetesen a ló tartásának, a takarmánynak és a kocsi fenntartásának költsége.És maga a fiáker sem volt már fiatal.Bordás azt sem tudta megmondani, kié lehetett eredetileg.A korát még az előző tulajdonosa sem tudta pontosan.Ilyen kocsikat akkor már nem készítettek, és lassan azok a mesterek is eltűntek, akik még értettek a javításukhoz. Bordás két egri nevet említett: az öreg Oroszt és a Mária utcában dolgozó Rajnicsot.De nemcsak szakemberből, megfelelő anyagból is egyre kevesebb volt.Egy öreg fiáker Eger girbe-görbe utcáinA riportból nem valamiféle csillogó, romantikus hintó képe rajzolódik ki.Éppen ellenkezőleg.A kocsi üléseinek huzata rongyos volt, kerekei a hosszú évek alatt elhasználódtak, az egész szerkezeten látszott az idő. Rengeteg kilométer lehetett már benne.Eger pedig nem volt könnyű terep.A meredek, kanyargós, sokszor rossz burkolatú utcák próbára tették a lovat, a kerekeket és a fiákerest egyaránt.Sanyi azonban állítólag tökéletesen ismerte a várost.A riport szerint jobban, mint egy vizsgázott idegenvezető.Nem nagyon kellett hajtani. Ha egyszer elindult, tudta az útvonalat – és azt is, hol érdemes megállni.A korabeli szerző tréfás megjegyzése szerint minden nevezetességet ismert, valamint azokat a helyeket is, „ahol inni lehet”.Természetesen nem feltétlenül a ló szomjúságáról volt szó.A vasútállomástól 15 forintértA fiákeresek egyik utolsó biztosabb fuvarforrása a vasútállomás lehetett.Bordás elmondása szerint onnan egy fuvart tizenöt forintért vállaltak.De már ezt sem nagyon keresték az emberek.A fiáker lassabb volt, mint a taxi, az autóbusz pedig tömegeket szállított. Bordás tömören össze is foglalta helyzetüket:„Mink csak akkor kellünk, ha a taxi meg a busz kihagy.”Ez talán a legfontosabb mondata az egész riportnak.A fiáker ekkor már nem a városi közlekedés természetes része volt, hanem tartalék.Egy olyan régi szolgáltatás, amelyhez akkor fordultak, amikor az új világ valamiért éppen nem működött.Eger közlekedése néhány évtized alatt teljesen átalakultHa ma végignézünk a régi Kossuth Lajos utcáról, a Széchenyi utcáról vagy Eger más belvárosi részeiről készült archív felvételeken, feltűnő, mennyire más volt az utca szerepe.Nem kizárólag autók számára szolgáló közlekedési folyosó volt.Gyalogosok, kerékpárosok, lovas kocsik, szekerek, autóbuszok és később egyre több személyautó osztozott rajta.A Minden, ami Eger oldalán korábban részletesen bemutattuk a Kossuth Lajos utca történetét is. A középkorban ez volt a Buda felől érkező, a Hatvani kapun át a várhoz vezető fontos útvonal egyik szakasza. Évszázadokon keresztül lovak, szekerek és kocsik jártak rajta.A 20. század azonban néhány évtized alatt többet változtatott Eger közlekedésén, mint előtte hosszú évszázadok.A lovakat felváltották a motorok.A fiákereket a taxik.A néhány utast szállító fogatokat pedig az Ikarusok.Miért csinálta tovább?A korabeli riporter végül feltette Bordás Miklósnak a legkézenfekvőbb kérdést.Ha nem éri meg, alig van utas, drága a ló tartása, öreg a kocsi, és maga a fiákeres is azt mondja, hogy nincs már jövője ennek az iparnak, akkor miért csinálja tovább?Bordás nem válaszolt.Talán nem is kellett.A mesterség addigra valószínűleg már több volt egyszerű kenyérkeresetnél. Életforma volt, megszokás, napi ritmus – és egy olyan Egerhez kötötte, amely lassan eltűnt körülötte.Sanyi akkor is hazataláltA riport végén ismét megjelenik előttünk az öreg fiákeres.Bordás Miklós lassan kocog végig az egri utcán. Jobb kezében lóg az ostor, baljában a gyeplő. Feje időnként mellére bukik.Sanyi pedig megy tovább.Gazdája talán már alig irányítja.Nincs is rá szükség.A ló ismeri az utat.Ismeri a várost, az utcákat, a megállókat, és tudja, merre van a Vörösmarty utcai otthon.A korabeli szerző szép gondolattal búcsúzott Bordástól: talán maga a fiákeres volt saját kocsijának legfontosabb utasa. Nap mint nap vitette magát végig Egeren, egy olyan mesterség utolsó éveiben, amely egész életét meghatározta.És amikor egy meleg, holdfényes nyári estén hazafelé indultak, Sanyinak már azt sem kellett mondani, merre menjen.Hazatalált magától.Ma már sem Bordás Miklós kopott fiákere, sem Sanyi lassú patáinak kopogása nem tartozik Eger utcáinak hangjai közé.De ez a régi riport megőrzött valamit abból a pillanatból, amikor a régi és az új Eger még egyszer, rövid időre egymás mellé került:egy öreg ló a telefonfülke mellett, egy taxi mögött és egy Ikarus előtt.ForrásokMinden, ami Eger – Kossuth Lajos utca, amelyben régen a kanonokok rezidenciái voltakMinden, ami Eger – Eger Kossuth Lajos utca, Barátok hídjaMinden, ami Eger – Az egri Buttler-ház – a „Különös házasság” emléke ma is ott áll a Kossuth Lajos utcábanMinden, ami Eger – Eltűnt kupola Eger belvárosában – a Kossuth Lajos utcai zsinagóga történeteEgertörténeti Ismerettár – Az egri fiákeresekEgertörténeti Ismerettár – Az egri autóbusz-közlekedés történeteBusworld Blog – Az egri városi autóbusz-közlekedés története, 2. részBorítókép: Eger, Kossuth Lajos utca, 1929 – balra a Megyeháza, jobbra a Ferences templom. Fotó: Várallyay Katus / Fortepan, 312724.

Egerben ma is van Harangöntő utca, de kevesen gondolnak bele, milyen komoly mesterség emlékét őrzi ez a név. A vár tövében működő műhelyből egykor templomok tucatjaiba kerültek harangok, az egri mesterek munkáival pedig Heves vármegyén messze túl is találkozhatunk. A műhely történetében egymást követték mesterek, özvegyek, vejek és újabb családok – miközben több mint száz éven keresztül szinte megszakítás nélkül folyt az öntés.A Minden, ami Eger oldalán korábban már jártunk a Harangöntő utcában, bemutattuk a Harangöntő-házat, és az eltűnt egri mesterségek között is felidéztük a harangöntők munkáját. A történet azonban ennél jóval nagyobb: egy egész iparosdinasztia és több egymásba kapcsolódó család története bontakozik ki előttünk.Nem Johel József volt az első – de vele kezdődött a hosszú dinasztiaA török uralom után újjáéledő Eger templomainak ismét harangokra volt szükségük. Kezdetben más városokból – többek között Kassáról, Budáról és Bécsből – szereztek be harangokat.A kutatások szerint a török kor utáni első ismert egri harangöntő Balthasar Rais volt, aki 1736 és 1738 között dolgozott Egerben. Utána Joseph Anton Lampert következett 1739 és 1743 között, majd Johann Schwarzenbeck 1746 és 1750 között.A hosszú életű egri harangöntő műhely történetének egyik meghatározó alakja azonban Joseph Johel, vagyis Johel József lett.1763-ban már a Harangöntő utcai házban élt. Felesége, Kristelli Rozália maga is híres pozsonyi harangöntő családból származott. Négy gyermekük született.Johel ismert munkái között két egerszalóki harang szerepel: 1763-ban egy másfél bécsi mázsás, 1764-ben pedig egy három és fél mázsás harangot öntött az egerszalóki templom számára. Legnagyobb ismert műve egy négy bécsi mázsás harang volt, amely 1768-ban Harsány templomába került.Johel ugyanebben az évben Besztercebányán meghalt.A történet azonban itt nem szakadt meg.Egy özvegyasszony körül folytatódott a dinasztiaKristelli Rozália 1769. április 24-én Egerben feleségül ment Joseph Justelhez – Justel Józsefhez.Ezzel különös módon nem vér szerinti örökléssel, hanem házasság révén folytatódott az egri műhely története.A házaspár a Harangöntő utca 4. szám alatt lakott. Justel 1776-ban egri polgárjogot kapott, és tekintélyét mutatja, hogy 1784-ben a Trinitárius templom leltározó bizottságának munkájában is részt vett.Harangjai Eger számos templomába eljutottak. Dolgozott a Főszékesegyház, a minoriták és a ferencesek számára is.1769-ben a Líceum huszártornyába egy 38 centiméter átmérőjű harangot készített.Különösen érdekes, hogy 1773-ban ő öntötte át először a ferencesek híres Rákóczi-harangját.Legjelentősebb munkái közé tartoztak a későbbi Bazilika elődjének Mihály- és József-harangjai. A Mihály-harang később az első világháború harangrekvirálásának áldozata lett, a megrepedt József-harangot pedig 1828-ban saját fia, Justel János öntötte újra.Justel Józsefnek mintegy negyven harangjáról tudunk.1793-ban, 54 évesen hunyt el, és az egri Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra.Rozália nem zárta be a műhelytJustel halála után akár véget is érhetett volna az egri harangöntés történetének egyik legfontosabb korszaka.Nem így történt.Kristelli Rozália tovább működtette a műhelyt.Harangokon Rosalia Justel és Rosalia Justlin névvel is találkozhatunk. A tényleges öntést minden bizonnyal alkalmazott művezető végezte, a műhely tulajdonosa és működtetője azonban Rozália volt.Első ismert, hozzá kapcsolható harang 1795-ben Bőcsre készült, az utolsó ismert darab pedig 1801-ben Noszvajra.Különösen érdekes a Károlyfalva számára 1795-ben készült harang, amely a forrás szerint még ma is működik.1807-ben Rozália fiának, Jánosnak adta át a Harangöntő utcai házat és a műhelyt. 1814-ben, 75 éves korában halt meg.Justel János nemcsak harangokat öntöttJustel János 1779. július 1-jén született Egerben.Felesége Virág Anna volt, ötödik gyermekük, Erzsébet pedig később egy újabb harangöntő, Bernecker Mátyás felesége lett.János 1814-ben megszerezte a Harangöntő utca 4. szám alatti kettős ház másik részét is, így az egész épület az ő tulajdonába került.És itt bukkan fel az egri harangöntők történetének egyik legérdekesebb, ma már alig ismert részlete.A harangöntők egyben Eger tűzvédelmét is szolgáltákJustel János testvérével, Józseffel „gólyanyakú fecskendős” négykerekű tűzoltókocsit készített.1809-ben már öt ilyen eszköz szolgálta Eger tűzvédelmét.Ez nem véletlen mellékfoglalkozás volt. A harangöntők és rézművesek fémmegmunkálási tudása alkalmassá tette őket arra, hogy a korabeli fecskendőket és úgynevezett vízipuskákat elkészítsék, karbantartsák és javítsák.Vagyis amikor Egerben tűz ütött ki, a harangöntő mesterek nem csupán azzal segítettek, hogy harangjaik félreverésével jelezték a veszélyt: maguknak a tűzoltóeszközöknek a működőképességéért is felelősek voltak.Justel János első harangjai 1802-ben készültek, és jelenleg 37 munkájáról tudunk.Egerben is fennmaradtak hozzá köthető harangok. A Szervita templom számára 1827-ben készült a Flórián-harang, 1828-ban ő öntötte újra a József-harangot, 1830-ban pedig a Kisboldogasszony temetőkápolna Mária-harangját.János apjához hasonlóan 54 évesen halt meg. 1834-ben a Rókus temetőben temették el.Újabb özvegy állt a műhely éléreA történet szinte megismételte önmagát.Justel János halála után özvegye, Virág Anna tovább működtette a harangöntő üzemet.Két mestert alkalmazott: Anton Sahlingert, azaz Sahlinger Antalt, valamint Bernecker Mátyást.Sahlinger két ismert munkájáról tudunk: egyik harangja Tokaj református templomába, a másik Máriapócs görögkatolikus templomába került.Bernecker Mátyás és az egri Rákóczi-harangA bajorországi Roth településről származó Mathias Bernecker – Bernecker Mátyás – 1841-ben feleségül vette Justel Erzsébetet.A családi kapcsolat ismét biztosította a mesterség folytonosságát.Bernecker is részt vett Eger tűzvédelmében. A város fizetést biztosított számára a tűzvédelmi eszközök felügyeletéért, házában pedig katonatiszti lakrészt alakítottak ki.1848-ban nemzetőrként szolgált az egri I. zászlóaljban.Mintegy húsz harangjáról maradt fenn adat.1840-ben kisharangot öntött az egri városháza számára, 1844-ben pedig ő készítette a Csengős Mária-szobor haranglábának első harangját.Legnagyobb egri munkája azonban a Rákóczi-harang 1840-es átöntése volt. A 129 centiméter átmérőjű harang tömege 16 bécsi mázsa, vagyis megközelítőleg kilencszáz kilogramm lehetett.Bernecker mindössze 35 éves volt, amikor 1849. január 17-én meghalt.Korrentsch Márk – az egri műhely egyik utolsó nagy mestereBernecker özvegye, Antal Erzsébet sem zárta be az üzemet.A műhelyben Schürer József dolgozott művezetőként, mellette pedig feltűnt Marcus Korrentsch, vagyis Korrentsch Márk.Korrentsch 1852-ben feleségül vette Antal Erzsébetet.A szabadságharc utáni években ismét nagy szükség mutatkozott harangokra, így az egri műhely újabb virágzó időszakát élte. Korrentschnek több mint negyven harangjáról maradt fenn adat.Munkái elképesztően nagy területre jutottak el.Az egri műhelyből Szentkútra, Monokra, Tarnaleleszre, Borsodgesztre, Szikszóra és számos más településre is kerültek harangok.Heves vármegyében is maradt nyomaA tarnaleleszi templom egyik harangját 1851-ben Korrentsch Márk öntötte Egerben.Mátraverebély-Szentkút számára 1863-ban egy körülbelül 60 kilogrammos harangot készített.1862-ben Monokra egy 250 kilogrammos harang került az egri műhelyből, és ez ma is a református templom harangállományának része.Borsodgeszten egy 280 kilogrammos, 1866-ban készült Korrentsch-harangot tartanak számon.Ezek azért különösen értékes emlékek, mert fizikailag is bizonyítják, milyen messzire eljutott az egykor a vár tövében működő egri műhely híre.Két különleges harang Egerben is megmaradtKorrentsch egyik első ismert munkája az 1850-ben készült úgynevezett Tanyasi harang.A helytörténeti forrás szerint ez, valamint az 1862-ben öntött Parád-csevicei harang Egerben, a Harangöntő-házhoz kapcsolódó emlékanyagban maradt fenn.Ez különösen érdekes kapcsolat múlt és jelen között, hiszen a Harangöntő utca 4. ma is látogatható helyszín: itt működik a Kopcsik Marcipánia.Korrentsch Márk 1868. február 4-én Pesten, mindössze 47 éves korában halt meg. Egerben, a Rókus temetőben temették el. Haláláról az Eger című újság is megemlékezett.„Korrentsch Márk Nő” – ismét egy asszony mentette meg a műhelytKorrentsch halálával ismét egy özvegy kezébe került az üzem.Antal Erzsébet „Korrentsch Márk Nő” néven folytatta a vállalkozást.Legalább öt harangot ismerünk ebből az időszakból. Különösen érdekes a gyöngyöspatai harang, amelyen maga a „Korrentsch Márk Nő” felirat szerepel.Az egri harangöntés történetében tehát nem egyszerűen férfi mesterek egymást követő nemzedékeiről beszélhetünk. Kristelli Rozália, Virág Anna és Antal Erzsébet nélkül a műhely folytonossága valószínűleg többször is megszakadt volna.Ez az egri ipartörténet egyik különösen érdekes, ritkán emlegetett fejezete.1869-ben egy salzburgi mester érkezett1869 nyarán újabb fordulat következett.Antal Erzsébet átadta a műhelyt Hollederer Józsefnek, aki maga is jelentős harangöntő családból származott.július 1-jén vette át hivatalosan az üzemet. A változásról az Eger című lapban közös hirdetésben tájékoztatták a közönséget.Hollederer egri időszakához öt harangot kapcsolnak: Szilvásváradra 1870-ben, Jászdózsára szintén 1870-ben, Vécsre 1871-ben, Nyírábrányba 1875-ben, Tiszanagyfaluba pedig 1876-ban készült harang.Ekkorra azonban megváltozott a világ.A nagyobb harangöntő üzemekkel egy hagyományos kisvárosi műhely egyre nehezebben tudott versenyezni.A vár tövében több mint egy évszázadon keresztül működő egri harangöntés lassan megszűnt.Egy apró egri utca mögött több mint száz év története rejtőzikMa könnyű néhány perc alatt végigsétálni a Harangöntő utcán.Pedig ezen a kis területen egykor kemencék izzottak, bronz olvadt, formák készültek, mesterek és segédek dolgoztak. Innen indultak útnak azok a harangok, amelyek közül több még ma is templomtornyokban függ.A történet ráadásul nem egyetlen család története.Rais, Lampert, Schwarzenbeck, Johel, Justel, Bernecker, Korrentsch és Hollederer neve kapcsolódik az egri harangöntéshez. Mellettük pedig ott találjuk Kristelli Rozáliát, Virág Annát és Antal Erzsébetet – azokat az asszonyokat, akik férjük halála után nem hagyták megszűnni a műhelyt.És talán ez az egri harangöntők történetének legszebb öröksége.A műhely régen elnémult, de az itt öntött harangok közül több ma is megszólal. Amikor pedig valahol Tarnaleleszen, Monokon vagy más településen megkondul egy régi Korrentsch-harang, valójában a 19. századi Eger hangjából is tovább él valami.ForrásokMinden, ami Eger – korábbi cikkeink:Az egri harangöntőkAhol a harangok születtek – az egri Harangöntő-ház árnyékában, a vár tövébenHarangöntő utca Egerben – egy apró utca, ahol a vár és a régi mesterségek története találkozikAmikor még harangöntő, kádár és kallómester dolgozott Egerben – eltűnt mesterségek nyomábanMinden, ami Eger – Harang a földön: 2001-ben így tért vissza Eger elveszett nagyharangjaKülső források:Egertörténeti Ismerettár – Harangöntő dinasztia Egerben, Kerékgyártó József: Egri séták nemcsak Egrieknek III. kötet alapjánMagyar Katolikus Lexikon – harangöntők és az egri mesterek jegyzékeMagyar Katolikus Lexikon – TarnaleleszTiszáninneni Református Egyházkerület – A monoki református templom és Korrentsch Márk 1862-es harangjaMátraverebély-Szentkút – Korrentsch Márk 1863-as szentkúti harangjaKopcsik Marcipánia – Harangöntő utca 4.Borítókép: Az egri Harangöntő-ház, Harangöntő utca 4. – a több mint száz éven át működő egri harangöntő műhely egykori otthona. Fotó: Szinok Gábor

A Mátra déli lábánál, szőlőhegyek és a hegyvonulat ölelésében fekszik Heves vármegye egyik legszebb mesterséges tava. A Markazi-tó látványát sokan ismerik, történetét azonban már jóval kevesebben. Pedig a víz alatt egy középkori templom maradványai rejtőznek, a tó kialakulása előtt pedig egy kisebb halastó is feküdt itt.Markaz környékének egyik legmeghatározóbb látványa ma kétségtelenül a hatalmas vízfelület. A település fölött emelkedő Mátra, a környező szőlőterületek és a tó együtt egészen különleges tájat alkotnak.Aki azonban azt gondolja, hogy a Markazi-tó mindig is hozzátartozott ehhez a tájhoz, nagyot téved.Mai formájában alig hat évtizedes.Az erőmű miatt született meg a tóA Markazi-víztározó létrehozása szorosan összekapcsolódott a Mátrai Erőmű vízigényével.A tározó építése 1966 nyarán kezdődött, és 1968 tavaszára készült el. A feltöltést már 1967 őszén megkezdték, a folyamat pedig 1969 tavaszára fejeződött be.A tó feltöltésében fontos szerepet játszott az 1968 őszén átadott Északi-övcsatorna is, amelynek segítségével a Bene-patak vizének egy részét is a tározó felé lehetett vezetni.A víztározó tehát eredetileg nem turisztikai látványosságnak vagy horgásztónak készült.Elsődleges feladata az ipari vízellátás biztosítása volt.A kutatási adatok szerint a tó mintegy 2,3 kilométer hosszú, legnagyobb szélessége megközelíti az 1,1 kilométert. A különböző források a mindenkori vízállástól és számítási módszertől függően némileg eltérő vízfelület- és térfogatadatokat közölnek; a horgászati nyilvántartásokban jelenleg 154 hektáros vízterületként szerepel.Legnagyobb mélysége körülbelül 14–15 méter.Vagyis nem egyszerű kis hegyi tóról beszélünk, hanem jelentős méretű víztározóról.Már a nagy tó előtt is volt itt vízA Markazi-tó történetének egyik érdekes, kevésbé ismert fejezete, hogy a mai tározó kialakítása előtt is létezett itt egy kisebb tó.A középkori Markaz egy részét egy háromszög alakú földsánc határolta. Ennek oldalai több száz méter hosszúak voltak, a sáncrendszerhez pedig vízvezető árkok is kapcsolódtak.1962-ben az akkori termelőszövetkezet a régi sáncot mintegy 50–80 centiméterrel megemelte, az általa közrefogott nagyjából 5–6 hektáros területen pedig halastavat alakított ki.Ez azonban csak néhány évig létezett önálló tóként.Amikor az új víztározót feltöltötték, a kisebb halastó és a nagy tározó vízfelülete összeolvadt.A régi földsánc egyes részei ugyanakkor nem tűntek el nyomtalanul. A víz és a hullámzás azóta folyamatosan alakítja, koptatja maradványait.Egy középkori templom rejtőzik a tó alattTalán ez a Markazi-tó legizgalmasabb titka.A víztározó helyén ugyanis nem pusztán rétek, patakmedrek és mezőgazdasági területek feküdtek.Itt állt a régi Markaz egyik temploma is.Az MVM Mátra Energia korábbi tájékoztatása szerint a tározó egy XIII. századi templom megmaradt romjait rejti. A hajdani település templomának maradványai még a XX. század közepén is láthatók voltak, kökénybokrokkal benőve.A víztározó kialakításával azonban a terület víz alá került.A templom maradványai ma is ott vannak.Különösen alacsony vízállás idején pedig előfordulhat, hogy az egykori Pusztatemplom romjai ismét előbukkannak a vízből.Így amikor ma valaki a Markazi-tó felszínét nézi, tulajdonképpen egy évszázadokkal korábbi település emlékei fölött áll.Több patak vize találkozik benneA tó vízháztartása szintén érdekes.Vízutánpótlásában a Mátra déli oldaláról érkező kisebb vízfolyások mellett jelentős szerepet játszik a Bene-patakhoz kapcsolódó övcsatorna.A víztározó tehát jóval nagyobb terület csapadék- és felszíni vizeit gyűjti össze annál, mint amit közvetlenül a partján állva érzékelünk.Ez magyarázza azt is, hogyan lehetett egy ekkora vízfelületet létrehozni a Mátra lábánál.Ipari víztározóból kedvelt horgászvízA Markazi-tó történetének érdekes kettőssége, hogy miközben alapvetően ipari célból hozták létre, az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb rekreációs szerepet is kapott.Különösen a horgászok körében vált ismertté.A hivatalos halgazdálkodási nyilvántartás szerint a Markazi-tározó 154 hektáros nyilvántartott halgazdálkodási vízterület Heves vármegyében.A nagy kiterjedés, a változó mederviszonyok és a jelentős vízmélység egészen más horgászélményt jelent, mint egy kisebb, intenzíven telepített horgásztó.A parton kijelölt horgászhelyek találhatók, és csónakos horgászatra is lehetőség nyílhat az aktuális helyi szabályok betartásával.Indulás előtt ezért mindig érdemes ellenőrizni az érvényes horgászrendet és az engedélyezett területeket.Nem klasszikus strandtóA látvány könnyen megtévesztheti az ide érkezőt.A Markazi-tó valóban gyönyörű, de eredeti és máig fontos funkciója a víztározás, ezért nem szabad egyszerű, szabadon használható fürdőtóként tekinteni rá.A vízhasználatot és a különböző szabadidős tevékenységeket szabályok határozzák meg.Ez azért is fontos, mert a tó vízszintje és partvonala változhat.A tározó igazi értéke sokkal inkább a tájban, a panorámában, a horgászatban és abban a különleges környezetben rejlik, amelyet a Mátra közelsége teremt.A hegyek és a szőlők közöttKevés Heves vármegyei tónál ennyire meghatározó a környező táj.Észak felé a Mátra emelkedik, a tó körül pedig szőlők és mezőgazdasági területek húzódnak. Tiszta időben a vízfelület és a hegyek együtt különösen látványos panorámát adnak.Markaz ráadásul önmagában is jó kiindulópont a Mátra felfedezéséhez.A település fölött, a Várbércen találhatók a markazi vár romjai. Innen és a környék magasabb pontjairól egészen más arcát mutatja a tározó: fentről válik igazán érzékelhetővé, milyen hatalmas vízfelület simul a Mátra déli előterébe.Korábbi cikkünkben már bemutattuk, hogy Markaz is része annak a Mátra–Bükk turisztikai térségnek, amelyben Eger mellett Gyöngyös, Sirok, Kisnána, Abasár és számos további Heves vármegyei település kínál egymáshoz kapcsolható kirándulási lehetőségeket.Amit talán kevesen tudnak a Markazi-tórólA tó története tehát jóval több annál, hogy az 1960-as években építettek egy víztározót.A mai vízfelület helyén korábban egy több évszázados földsáncrendszer húzódott.1962-ben már létrehoztak itt egy kisebb, 5–6 hektáros halastavat.A nagy tározó feltöltésekor ez beleolvadt a mai tóba.A víz alatt középkori templomrom rejtőzik.A Pusztatemplom maradványai különösen alacsony vízálláskor időnként ismét láthatóvá válhatnak.A tó létrejötte pedig szorosan kapcsolódik Heves vármegye XX. századi ipartörténetéhez és a Mátrai Erőmű működéséhez.Talán éppen ettől különleges igazán.Egy fiatal tó, nagyon régi emlékekkelA Markazi-tó ma már annyira természetes része a tájnak, hogy nehéz elképzelni nélküle Markaz környékét.Pedig hatvan évvel ezelőtt egészen más látvány fogadta volna az erre járót.Ahol ma csónakok ringanak és horgászok várják a kapást, ott egykor patakok, földek, egy kisebb halastó és egy évszázadokon át fennmaradt település nyomai húzódtak.A tározó létrehozása megváltoztatta a tájat, de nem törölte el teljesen annak múltját.Egy-egy alacsonyabb vízállás, egy régi sáncmaradvány vagy a Pusztatemplom története időről időre emlékeztet arra, hogy a Markazi-tó felszíne alatt egy sokkal régebbi Markaz emlékei is ott rejtőznek. ForrásokMinden, ami Eger – korábbi kapcsolódó cikk:Mátra–Bükk: Eger a térség turizmusának egyik motorja – hegyek, borok, fürdők és történelmi városokKülső források:Magyar Haltani Társaság – A Bene-patak vízrendszere és a Markazi-víztározó adataiMátra Energia Horgász Egyesület – Markazi-tóMarkazi-víztározó – a tó története és a régi földsáncMarkazi-víztározó – aktuális halgazdálkodási adatokMarkazi víztározó – történeti háttérBorítókép: Markazi-tó. Fotó: Pete Zsolt