A három régi ház helyén született egri építészeti emlék – a Carlone-ház története

Eger történelmi belvárosában, a Széchenyi István utca és a Bródy Sándor utca találkozásánál áll egy különleges, műemléki védelem alatt álló épület, a Carlone-ház. Nevét építtetőjéről, Giovanni Battista Carlone itáliai származású építészről kapta, aki a 18. század első felében meghatározó szerepet játszott Eger barokk építészeti arculatának kialakításában.

A sarokház nemcsak építészeti részletei miatt figyelemre méltó. Története több mint három évszázadot ölel fel, és egy olyan időszakba vezet vissza, amikor Eger utcái, telkei és épületei alapvetően átalakultak.

Három korábbi ház helyén épült fel

A Carlone-házat Giovanni Battista Carlone 1725 körül építtette saját részére, három korábbi ház helyén. Az épület egyemeletes, zártsorú beépítésű sarokházként készült, két eltérő kialakítású utcai homlokzattal.

Carlone 1712-től élt és dolgozott Egerben, Erdődy Gábor püspök építészeként. Munkássága jelentős nyomot hagyott a városon: nevéhez kapcsolódik többek között az egykori jezsuita rendház, az irgalmasok épületegyüttesének tervezése, valamint az egri püspöki palota építésének egy része is.

Az építész nem kizárólag Egerben dolgozott. Tervei alapján készült a debreceni Szent Anna-templom, a miskolci minorita templom, valamint több Heves megyei település temploma is.

Giovanni Battista Carlone 1747-ben halt meg Egerben. Az általa épített lakóház azonban a későbbi évszázadokban is a város egyik jellegzetes épülete maradt.

A Szűz Mária-szobor a homlokzat különleges dísze

A Carlone-ház egyik legszembetűnőbb részlete a Széchenyi István utcai szárny oromzatában kialakított szoborfülke. Ebben található a rokokó stílusú Szűz Mária-szobor, amelyet Steinhauser Antal egri szobrásznak tulajdonítanak.

A műemléki leírás a szobrot körülbelül 1760-ra datálja, és az alkotó személyét is kérdőjelesen jelöli. Ez azért fontos, mert a szobor nem feltétlenül az épület eredeti, 1725 körüli építésével egy időben készült.

A Mária-szobor a homlokzat legkarakteresebb díszítőeleme. Az oromzat kialakításával együtt olyan részletet alkot, amely jól megkülönbözteti a házat a környező belvárosi épületektől.

Losonczy Mátyás idején új külsőt kapott

A ház történetének következő jelentős időszaka Losonczy Mátyás káptalani levéltáros nevéhez fűződik, aki 1795 és 1834 között volt az épület tulajdonosa.

Ebben az időszakban felújíttatta a házat, és ekkor készültek el a homlokzat neogótikus díszítőelemei is. Az átalakítás új építészeti részletekkel gazdagította az eredetileg barokk épületet.

A 19. század folyamán a Carlone-házat többször is átalakították. Az épület mai megjelenése ezért több különböző korszak építészeti megoldásait őrzi.

A Bródy Sándor utcai homlokzat és a Széchenyi utcai oromzatos szárny eltérő kialakítása különösen jól mutatja az épület összetett szerkezetét.

Felújítás a 20. században

A Carlone-ház történetében a 20. században is fontos beavatkozás történt. Az 1980-as években felújították, udvari szárnyainak egy részét pedig újjáépítették.

A műemléki nyilvántartás az épületet védett városi polgárházként tartja számon. Címe a Bródy Sándor utca 1., illetve a Széchenyi István utca 13. szám.

A két utcára néző homlokzat, az eltérő épülettömegek, az oromzatban elhelyezett Mária-szobor és a neogótikus díszítőelemek együtt teszik különlegessé az épületet.

Carlone öröksége Eger belvárosában

A Carlone-ház története szorosan összekapcsolódik Eger 18. századi építészeti fejlődésével. Építtetője nem csupán saját lakóházát hagyta a városra: munkássága számos templomban, rendházban és más jelentős épületben is tovább él.

A Széchenyi István utca történelmi házsorában álló épület egyszerre őrzi az 1700-as évek barokk építészetét, a későbbi átépítések emlékét és a 19. századi homlokzati díszítés sajátosságait.

A Carlone-ház így nem csupán egy régi egri lakóépület, hanem a város építészettörténetének fontos emléke.