Használjuk fel Eger gyógyító kincsét! – Mit kezdett a város a hőforrások vizével 1961 óta?

Eger egyik legértékesebb természeti kincse évszázadok óta a föld mélyéből feltörő meleg víz. A város fürdőkultúrája a középkorig nyúlik vissza, a törökök idején már jelentős fürdők működtek itt, a XVIII–XIX. században pedig orvosok és kutatók foglalkoztak az egri hévizek gyógyászati lehetőségeivel.

1961-ben Sugár István történész egy figyelemfelkeltő írásban sürgette, hogy Eger ne engedje kihasználatlanul a természet adta lehetőséget. Akkor úgy fogalmazott: a város keleti részén feltörő langyos gyógyvíz jelentős része a strand, az uszoda és az egykori érseki fürdő medencéiből végül az Eger-patakba jut. A korabeli írás napi 22 millió literes vízmennyiséget említett, és azt a kérdést vetette fel, miért nem használják fel ezt az értékes természeti kincset szélesebb körben a gyógyászat szolgálatában.

Több mint hat évtized telt el azóta. Egerben ma már nemcsak a hagyományos fürdőzés része a gyógyvíz, hanem a város idegenforgalmának és egészségügyi szolgáltatásainak is meghatározó eleme. Érdemes felidézni, hogyan jutottunk el a régi török fürdőktől a mai gyógyászati és wellness-szolgáltatásokig.

A középkori fürdőkultúrától a török fürdőkig

Az egri meleg vizes fürdőzés története legalább a XV. századig dokumentálható. A levéltári adatok szerint 1495-ben már fürdőépületre és annak tetőzetére fordítottak pénzt. A korai fürdő a Felsőtárkányban megtelepedett karthauzi szerzetesekhez, a nép által néma barátoknak nevezett közösséghez is kapcsolódott.

A fürdőkultúra a török hódoltság idején tovább fejlődött. Evlia Cselebi török utazó 1664–1665-ben három egri fürdőről számolt be: egy férfiaknak, egy nőknek és egy állatoknak fenntartott fürdőről.

A női fürdő a mai Dózsa György tér környékén állt. A régészeti feltárások során előkerült Valide szultána fürdőjét hatkamrás, kupolás épületként írták le. A férfiak fürdője a mai Török Fürdő helyén működött. Az épület egyik legfontosabb emléke a nyolcszögletű török medence, amelynek története ma is összeköti a jelenlegi fürdőt a város oszmán kori múltjával.

A törökök kiűzése után sem merült feledésbe az egri fürdők híre. Egy 1698-ból származó levéltári adat szerint még Kassa környékéről is érkeztek vendégek Egerbe, hogy a fürdő vizében keressenek gyógyulást.

Eszterházy Károly és a fürdő újjászületése

A XVIII. században a püspöki tulajdonban lévő fürdőépület állapota jelentősen leromlott. Dombi Sámuel borsodi orvos is beszámolt arról, hogy az épületet az összeomlás veszélye fenyegette.

A fürdő jelentőségét ugyanakkor már ekkor felismerték. Markhot Ferenc, Heves vármegye főorvosa tanulmányt készített a víz gyógyászati értékeiről, és részletesen foglalkozott annak lehetséges felhasználásával.

Eszterházy Károly püspök helyreállíttatta a fürdőt, és ekkor alakították ki a ma is ismert két tükörmedencét. A későbbi fejlesztések során Pyrker János László érsek is bővítette az épületet.

Az 1830-as években már fürdőorvos is működött Egerben: Fejes Mihály személyében. A korabeli feljegyzések szerint a fürdő népszerűsége olyan nagy volt, hogy az 1838-as nyári idényben a helyieknek napokkal korábban kellett időpontot foglalniuk, ha fürödni szerettek volna.

Az egri gyógyvíz hírneve a XIX. században

A víz gyógyászati értékét több orvos és kutató vizsgálta. Dombi Sámuel, Adler András gyógyszerész és a külföldi John Abel is foglalkozott az egri hévizekkel.

Fejes Mihály 1839-ben önálló munkát jelentetett meg az egri fürdőkről. Nemcsak a fürdőzés lehetőségeit ismertette, hanem az ivókúrát is javasolta, és részletesen felsorolta azokat a betegségeket, amelyek esetében az akkori orvosi tapasztalatok szerint hasznosnak találták a víz alkalmazását.

Az egri fürdő jó híre a korabeli sajtóban is megjelent. A Pesti Hírlap 1844-ben az akkori fürdőorvos beszámolóját közölte. A tudósítás az egri fürdő vizét a híres gasteini fürdőével állította párhuzamba, és arról írt, hogy a vendégek közül többen javuló állapotban, mások gyógyultan tértek haza.

A XIX. század folyamán Eger már nem egyszerűen fürdőváros volt: a gyógyvízre épülő szolgáltatásoknak komoly hagyománya alakult ki.

Sugár István 1961-ben ismét a gyógyvíz hasznosítását sürgette

A XIX. század végére és a XX. század első felére a korábbi gyógyászati felhasználás jelentősége visszaszorult. Bár 1928-ban az egri vizet gyógyvízzé, 1934-ben pedig a fürdőt gyógyfürdővé nyilvánították, a víz gyógyászati hasznosítása mégsem fejlődött olyan mértékben, mint amire a korábbi eredmények alapján számítani lehetett.

Sugár István 1961-es írása éppen erre a problémára hívta fel a figyelmet.

A szerző az Országos Balneológiai Egyesület besorolására hivatkozva radioaktív hévízként mutatta be az egri források vizét. A korabeli vizsgálatok szerint a víz hőmérséklete 28–32 Celsius-fok között mozgott, és jelentős ásványianyag-tartalommal rendelkezett. A rádiumemanáció jelenlétét is kiemelték.

Az akkori szakmai értékelés az egri forrásokat a budapesti Rudas fürdő vizei után az ország második legjelentősebb ilyen jellegű forráscsoportjaként említette.

Sugár István az akkori orvosi véleményeket is ismertette. A fürdőkúrát többek között reumás és ízületi panaszok, izomfájdalmak, idegzsába, köszvény, sérülések utáni állapotok és mozgáskorlátozottság esetében tartották hasznosnak. A forrásokból felszabaduló gázok belélegzésének lehetőségét szintén vizsgálták.

Fontos, hogy ezek az 1961-ben ismertetett korabeli orvosi álláspontok, nem pedig a mai kezelési javallatok. A radon egészségügyi hatásainak megítélése azóta jelentősen változott, ezért a történeti leírásokat nem szabad mai orvosi ajánlásként értelmezni.

Az írás legfontosabb üzenete azonban ma is érthető: Egernek olyan természeti kincse van, amelynek értékét nem szabad kizárólag a medencékben eltöltött fürdőzés alapján megítélni.

A hatvanas évektől a korszerű gyógyászati szolgáltatásokig

Az 1961-es felvetést követő években Eger fürdő- és gyógyászati infrastruktúrája tovább fejlődött.

1965-ben megépült a vízgyógyászati és reumatológiai kórház, amely a város gyógyászati szolgáltatásainak fontos intézményévé vált. A fürdő és az egészségügyi ellátás kapcsolata ezzel új szintre került.

A Török Fürdő történelmi épületét 1978-ban eredeti állapotának megfelelően állították helyre. A műemléki értékek megőrzése mellett a gyógyvíz hasznosítása is tovább folytatódott.

A város fürdőélete közben egyre sokszínűbb lett. A hagyományos gyógymedencék mellett úszási, sportolási, később pedig élményfürdőzési lehetőségek is megjelentek.

Milyen Eger fürdője napjainkban?

A 2026-os állapotot vizsgálva jól látható, hogy Sugár István felvetése több szempontból is új értelmet nyert. Az egri gyógyvíz ma már nem csupán a régi fürdőmedencékben hasznosul: két jelentős fürdőkomplexum kínálatának meghatározó része.

Az Egri Termál- és Strandfürdő

Az Érsekkert szomszédságában elhelyezkedő, több mint öt hektáros fürdőterület a város egyik legfontosabb turisztikai és rekreációs helyszíne.

A fürdőben kétféle gyógyvíz is megtalálható. A radonos forrásvíz mellett kénes termálvizet is hasznosítanak. A medencék között gyógymedencék, termálvizes ülőmedencék, úszómedence, élménymedence és fedett fürdőházi medencék szerepelnek.

A fürdő hivatalos medenceadatai szerint a radonos gyógymedencék vize körülbelül 29 Celsius-fokos, a kénes termálvizes ülőmedencéké pedig 32–37 Celsius-fok közötti. A fürdőházban két fedett, kénes termálvizes medence is működik.

Különleges helyet foglal el a régi egri strandolók emlékezetében a Kavicsos, vagyis a nagy, kavicsos aljú medence, amelynek saját forrása van.

A fürdő tehát ma már jóval több, mint egy hagyományos strand: a gyógyvíz, a sportolás, a pihenés és a családi kikapcsolódás egyaránt helyet kapott a területén.

Az egri Török Fürdő – ahol évszázadok óta ugyanaz a természeti kincs tör fel

A Fürdő utca történelmi épülete különleges helyet foglal el Eger életében. A török hódoltság idején kialakított fürdő egyik legértékesebb öröksége, hogy a történelmi medencék egy része ma is eredeti helyén található.

A Török Fürdő különlegessége a kövek közül feltörő, 30–32 Celsius-fokos, természetes radonos gyógyvíz.

A hat medence között megtalálható az eredeti török medence, a két történelmi tükörmedence, valamint a forró, a meleg és a hűsítő medence. A régi építészeti elemek mellett modern wellness-szolgáltatások, szauna, gőzfürdő és különböző kezelések is várják a vendégeket.

A nagy tükörmedence Barkóczy Péter püspök nevéhez kapcsolódik, 1742-ben épült, a kis tükörmedencét pedig Eszterházy Károly püspök idején, 1795-ben alakították ki.

A Török Fürdő így egyszerre őrzi a város történelmi fürdőkultúráját és biztosít korszerű fürdőzési, regenerálódási lehetőségeket.

Mi változott 1961 óta?

Ha egymás mellé tesszük Sugár István 1961-es írását és a mai állapotot, jelentős változásokat láthatunk.

Akkor a szerző még azt kifogásolta, hogy a hatalmas mennyiségű langyos forrásvíz jelentős része a fürdőzés után a patakba jut, miközben a gyógyászati lehetőségek kihasználatlanok maradnak.

Ma már a gyógyvíz többféle medencében, két különböző víztípussal, történelmi és modern fürdőkörnyezetben hasznosul. A város fürdői nemcsak a helyieket, hanem az ország más részeiről és külföldről érkező vendégeket is fogadják.

A legfontosabb változások:

1961: Sugár István a gyógyvíz szélesebb körű terápiás felhasználását sürgeti.
1965: megépül a vízgyógyászati és reumatológiai kórház.
1978: helyreállítják a Török Fürdő történelmi épületét.
Napjaink: a Termál- és Strandfürdő, valamint a Török Fürdő egyaránt a gyógyvízre építi szolgáltatásainak jelentős részét.
2026: a gyógyvizes fürdőzés mellett wellness-, élmény- és sportolási lehetőségek is várják a látogatókat.

Azt azonban fontos hozzátenni, hogy az 1961-es cikkben szereplő napi 22 millió literes vízmennyiség korabeli adat. Nem tekinthető a mai források igazolt hozamának. A jelenlegi nyilvános fürdőadatok a medencék víztípusát és hőmérsékletét ismertetik, de a teljes forráscsoport mai napi vízhozamát nem közlik.

A gyógyvíz Eger egyik legfontosabb öröksége

Sugár István több mint hatvan évvel ezelőtti írása ma is érdekes olvasmány. Nemcsak azért, mert részletesen bemutatja az egri fürdők történetét, hanem azért is, mert egy olyan kérdést vetett fel, amely a város jövőjét is érinti: miként lehet a természeti adottságokat a lehető legjobban hasznosítani?

Egernek a vára, a barokk belvárosa és a borai mellett a gyógyvize is évszázadok óta meghatározó értéke. A török kori medencéktől Eszterházy Károly fejlesztésein át a mai fürdőkomplexumokig hosszú út vezetett.

A régi egri fürdőkultúra nem tűnt el. Átalakult, korszerűsödött, és ma is része a város mindennapjainak.

Talán ez a legérdekesebb párhuzam Sugár István 1961-es írása és a jelenkor között: amit egykor még szélesebb körben hasznosítandó természeti kincsnek nevezett, az ma Eger egyik legismertebb turisztikai vonzereje.