A várdombi piactól az egri ócskás piacig – évszázadok alatt változott Eger kereskedelmi élete

Eger történetében a piacok mindig többet jelentettek egyszerű árusítóhelyeknél. A város gazdasági, társadalmi életének meghatározó színterei voltak, ahol a környékbeli települések termelői, kereskedői, iparosai és vásárlói találkoztak. A piac helye az évszázadok során többször megváltozott: a várdombtól a mai Dobó térig, majd a város különböző vásárterein át jutott el a mai piaccsarnokig. A régi egri piacok története egyben a város növekedésének és átalakulásának története is.

A legelső piac a várban működött

Eger városias fejlődésének kezdete a XI. század elejére tehető. A korabeli adatok szerint 1009–1010 körül kezdődtek az első jelentősebb építkezések a várdombon. Néhány évvel később már állt az új székesegyház, a püspöki palota és a hozzájuk kapcsolódó épületek.

A település első kereskedelmi központja is itt alakult ki. A korabeli leírások szerint a vár főkapuján belépve egyenesen a várpiacra lehetett jutni. A belső várba vezető bejárat akkoriban annál a négyszög alaprajzú toronynál nyílt, amelynek környékén ma Estei Hippolit püspök középkori címerének maradványai is láthatók. Az Almagyar felől érkező út a várudvar közepére, az egykori Szent János-templom elé vezetett.

A várdomb területe azonban idővel szűknek bizonyult. A település először a patak bal partján, a mai egykori szervita templom környékén terjeszkedett tovább. A tatárjárás 1241-ben súlyos pusztítást okozott, de a város hamarosan újjáépült, majd fejlődése egyre gyorsabbá vált.

A mai Dobó tér lett a város központi piaca

A tatárjárást követő évszázadokban Eger gazdasági élete jelentősen megerősödött. A kereskedelem, az ipar és a szőlőtermelés fejlődése egyre nagyobb forgalmat hozott a településnek. A város területe is növekedett, a korábban beépítetlen nyugati részeken újabb házak jelentek meg.

A piac fokozatosan leköltözött a várból, és a mai Dobó tér helyén alakult ki az új kereskedelmi központ. Ez a terület évszázadokon keresztül megőrizte piaci szerepét. A régi elnevezések is ezt bizonyítják: a tér a Piac tér, illetve a Piacz nevet viselte, a XVIII. században pedig a „váras piacza” elnevezés is előfordult.

A környező települések – Tihamér, Almagyar, Szőllőske, Cigléd és Felnémet – lakói is ide jártak árusítani és vásárolni. Így alakult ki Eger piackörzete, amelynek jelentősége messze túlnyúlt a város határain.

A piacjogok komoly gazdasági előnyt jelentettek. Ezek védték a városi kereskedők érdekeit, és igyekeztek megakadályozni, hogy a városba tartó termelők és kereskedők áruit idegen személyek még a piacra érkezés előtt felvásárolják.

A piaci kiváltságok védelme azonban időnként komoly konfliktusokat is okozott. Nagy Lajos király 1362. október 17-én, Makláron kiadott oklevelében Almagyarnak is engedélyezte a pénteki hetivásár tartását. Az egri kereskedők ezt nem nézték jó szemmel: a korabeli beszámolók szerint előfordult, hogy fegyveresen támadtak az almagyari vásárra, és a kereskedőket az egri piacra kényszerítették.

Rabszolgavásárok is voltak a török kori Egerben

A török uralom idején Eger egy nagy kiterjedésű vilajet, vagyis tartomány székhelyévé vált. A város kereskedelmi jelentősége tovább növekedett, piaca pedig egyre nagyobb terület lakóinak találkozóhelyévé vált.

A hagyományos mezőgazdasági termékek, kézművesáruk és egyéb portékák mellett azonban egy egészen másfajta, tragikus kereskedelem is megjelent: Egerben rabszolgavásárokat is tartottak.

Erről a XVII. századi német utazó, a Simplicissimus néven ismert szerző írása is beszámol. A török kori piac így nemcsak a mindennapi árucsere, hanem a háborúk és a fogságba esett emberek sorsának egyik szomorú helyszíne is volt.

A XVIII. században egyre nagyobb lett a piac

A török uralom és a hosszú háborús időszak után a XVIII. század Eger fejlődésének egyik legjelentősebb korszaka lett. A lakosság száma rövid idő alatt jelentősen megnövekedett, új városrészek, a hóstyák alakultak ki.

A növekvő népesség egyre nagyobb áruforgalmat igényelt. A piac továbbra is a mai Dobó tér környékén működött, de a zsúfoltság mindennapossá vált.

A téren kofák, vagyis a korabeli szóhasználattal „kuffantók” kínálták portékáikat. Kisebb árusítóbódék és gyékénysátrak sorakoztak egymás mellett, a tér közepén pedig a büntetés és megszégyenítés eszközei, a szégyenoszlop és a deres álltak.

A piac mellett az országos vásárok is fontos szerepet töltöttek be. Ezeken már nemcsak élelmiszereket és a környék terményeit kínálták, hanem a távolabbról érkező kereskedők és iparosok is megjelentek.

A városi tanács igyekezett szabályozni a vásárok rendjét. Egy korabeli rendelkezés szerint:

„Kik valamely eleséget hoznak, azoknak Szekerei a Barátok Ucczájában helyheztessenek, az Sátoros Kalmárok pediglen az Város Piarczán accomodáltassanak.”

Vagyis az élelmiszert szállító szekereknek a Barátok utcájában jelöltek ki helyet, míg a sátras kereskedők a városi piacon árusíthattak.

1790-ben új vásártér nyílt Egerben

A város fejlődésével a Dobó tér már nem tudott minden vásározót befogadni. A nagyobb országos vásárok egy része ezért fokozatosan a városon kívüli területekre szorult.

1766-ban az országos vásárok számára újabb helyszínt jelöltek ki a Károlyvárosban, a fehér barátok, vagyis a trinitáriusok egykori területén, a későbbi Rossztemplom környékén.

A legnagyobb változást azonban az jelentette, amikor a mai Somogyi Béla utca, Vörösmarty utca és Nagy János utca által határolt nagy területet vásártérként kezdték használni.

Az első háromnapos országos vásár 1790. szeptember 18-án nyílt meg, ünnepélyes keretek között. A megnyitót zeneszó és mozsárágyúk durrogtatása kísérte.

Az új vásártér több mint száz éven keresztül szolgálta a város kereskedelmi életét. A vásárok jelentőségét jól mutatja, hogy messze földről érkeztek ide árusok és vásárlók. A különböző napokon más-más áruféleségek kerültek előtérbe, az állatvásárok és a sátoros vásárok egyaránt fontos részei voltak a rendezvényeknek.

A terület szerepe a XIX. század végén és a XX. század elején kezdett megváltozni. 1896-ban a nyugati részen megépült a dohánygyár, majd 1906 után a Törvényház is helyet kapott a környéken. 1926 és 1930 között újabb építkezések következtek: polgári iskola és a pénzügyőrség épülete is megjelent a területen.

A baromvásártér a Baktai út mellett működött

Az országos vásárok területén nem minden áruféleségnek jutott hely. Az állatkereskedelem számára külön vásárteret alakítottak ki a Baktai út mellett.

Ez volt az egri baromvásártér, amelyhez a vásárok lebonyolításában fontos szerepet betöltő cédulaház is tartozott. Az állatok adásvételének külön helyszínre szervezése a nagyobb vásárok rendjét és lebonyolítását is megkönnyítette.

A város különböző részein tehát egymással párhuzamosan működtek az élelmiszerpiacok, a kereskedelmi vásárok és az állatvásárok.

A piac a gőzmalom helyére költözött

A XX. században újabb jelentős átalakulás következett. A hagyományos piaci árusítás fokozatosan az egykori gőzmalom területére helyeződött át.

Megszűnt a városháza előtti árusítás, és eltűnt az ehhez kapcsolódó húsospiac és halpiac is. A különböző termékeknek korábban saját árusítóhelyeik voltak, így a belváros több pontján lehetett friss élelmiszert vásárolni.

A vásárok egy ideig a Bem tábornok téren és környékén működtek. Az 1950-es évek építkezései azonban egyre inkább akadályozták a korábbi vásárterek használatát. A Baktai út melletti baromvásártér működése is ellehetetlenült.

A vásárok ezért a város déli részére, a Galagonyás utca végére kerültek át.

Az egri ócskás piac különleges világa

A piacok történetének nemcsak a friss zöldséget, gyümölcsöt, húst és kézművesárut kínáló kereskedők voltak fontos szereplői. Az ócskás piacok is sajátos színfoltjai voltak Eger mindennapjainak.

Ezeken a helyeken használt tárgyak, régi használati eszközök, ruhák és különféle apróságok cseréltek gazdát. Aki olcsóbban szeretett volna hozzájutni valamihez, vagy éppen egy régóta keresett tárgyat kutatott, szívesen kereste fel az ilyen vásárokat.

Az 1953-ban készült felvétel egy ilyen egri ócskás piac hangulatát őrizte meg. A helyszín a Kígyó utca volt, amelyet ma Mecset utcának nevezünk.

A fénykép egy olyan korszakba enged bepillantást, amikor a piac még nem csupán bevásárlóhelyet jelentett. Az árusok és vásárlók személyes találkozásainak, az alkudozásnak, a régi tárgyak új gazdára találásának is fontos színtere volt.

A mai egri piacok

A régi Dobó tér évszázadokon át tartó piaci szerepe 1965-ben ért véget, amikor megépült az új piaccsarnok. A gyümölcs- és zöldségárusítás ezzel elköltözött a város reprezentatív főteréről, amely fokozatosan visszanyerte közösségi és városképi szerepét.

A piac azonban továbbra is fontos része maradt Eger életének. A mai piaccsarnokban és környékén a helyi termelők, kereskedők és vásárlók találkoznak, miközben az időszakos vásárok is őrzik a régi hagyományokat.

A városban ma is találhatók különböző piacok és vásárok. Ilyen például a Kisasszony utcában működő KisasszonyPiac, valamint a Petőfi Sándor téren megrendezett régiségvásár.

Eger piacainak története jól mutatja, hogyan változott a város az államalapítás korától napjainkig. A várdombi első piactól a Dobó tér zsúfolt árusítóhelyein és a XIX. századi országos vásárokon át a XX. századi ócskás piacokig minden korszak hozzáadott valamit ehhez a történethez.

A helyszínek változtak, a régi bódék, sátrak és vásári forgatagok eltűntek, de a piac alapvető szerepe megmaradt: találkozási hely, ahol a város és környékének lakói nemcsak árut, hanem történeteket és élményeket is cserélnek egymással.