Eger kovácsoltvas kapuja, amely évszázadok óta őrzi az Érsekkert bejáratát

Eger egyik különleges műemléki értéke a Klapka György utca 10. szám alatt található kovácsoltvas kapu. A díszes főbejárat Fazola Lénárd munkáját dicséri, aki 1794-ben készítette el a kétszárnyas kaput. A rokokó díszítésű kovácsoltvas alkotás az egykori érseki magánkert történetének fontos emléke.

A püspöki díszkertből lett városi park

Az Érsekkert története a 18. századig nyúlik vissza. A terület korábban egyházi tulajdonú vadaskertként szolgált, majd Erdődy Antal Gábor püspök idején megkezdődött a díszkert kialakítása. Barkóczy Ferenc püspök az 1750-es évek körül továbbfejlesztette a parkot, fákat telepíttetett, és kialakíttatta annak jellegzetes, négy részre tagolt szerkezetét.

A kert francia kertépítészeti hagyományokat követő kialakítása a következő évtizedekben folytatódott. Eszterházy Károly püspök 1768–1769-ben kőfallal vetette körül a területet. A kerítés és a díszes kapuk nemcsak a kert határait jelölték ki, hanem annak reprezentatív megjelenéséhez is hozzájárultak.

Fazola Lénárd kovácsoltvas főkapuja

A Klapka György utcai főkapu 1794-ben készült el. A kovácsoltvas kapuszárnyakat Fazola Lénárd készítette, a kapu tervezőjeként Francz József neve is fennmaradt. A kőfaragó munkák Miller János nevéhez kötődnek.

A kétszárnyas kapu legjellegzetesebb eleme a hullámzó vonalvezetésű kovácsoltvas szerkezet fölött elhelyezkedő rokokó oromdísz. A vasmunka aprólékos kialakítása jól mutatja a 18. századi egri díszműkovács-mesterség magas színvonalát.

A kapu két oldalán kőből készült, tagolt építészeti elemek keretezik a bejáratot. A pilléreken faragott díszek és fedőelemek találhatók. Az együttes nem egyszerű kerítésbejárat, hanem az egykori főúri, illetve egyházi kert reprezentatív építészeti alkotása.

Több barokk kapu vezetett a kertbe

Az Érsekkert egykor több díszes kapun keresztül volt megközelíthető. Ezek közül a Stadion utcai nyugati kapu szintén jelentős kovácsoltvas alkotás. Kétszárnyas szerkezetét tagolt pillérek fogják közre, amelyeket párkányos fedőkövek és jellegzetes, turbán formájú gömbdíszek koronáznak.

A kert északi bejárata szintén különleges műemlék. A kapu építésze Franz József volt, kovácsoltvas szárnyai Fazola Lénárd munkáját dicsérik, a pilléreken elhelyezett kő virágkosarakat pedig Miller János faragta.

A különböző kapuk történetében az évszámok tekintetében eltérések találhatók a szakirodalomban. A Klapka utcai főkapu 1794-es készítését a műemléki adatlap is megerősíti, míg a Stadion utcai nyugati kapu esetében egyes leírások 1794-et, Eger város településfejlesztési dokumentuma 1796-ot jelöl meg.

1919-ben nyílt meg a nagyközönség előtt

Az Érsekkert hosszú időn keresztül az egri püspökök, majd érsekek magánkertje volt. A város lakói nem használhatták szabadon a területet. Ez 1919-ben változott meg, amikor Szmrecsányi Lajos érsek megnyitotta a kertet a nagyközönség előtt.

Az egykori egyházi díszkert így városi közparkká vált. A 20. században Népkertként is ismerték, később ismét az Érsekkert elnevezés került előtérbe.

A park ma Eger egyik legfontosabb zöldterülete, ahol a történeti kertépítészet emlékei, a régi kovácsoltvas kapuk és a több évszázados növényállomány egyaránt hozzátartoznak a város arculatához.

A Klapka utcai főkapu ma is az egykori érseki kert múltját idézi. Fazola Lénárd 1794-ben készült munkája nemcsak egy régi bejárat, hanem az egri kovácsművesség és a barokk kertkultúra értékes fennmaradt emléke.