Eger egyik legismertebb műemléke, a minaret ma is a város történelmi belvárosának meghatározó látványossága. A karcsú torony azonban egykor egészen más környezetben állt: mellette még ott volt az egykori Kethüda mecset, a minaret pedig hosszú időn keresztül toronysisak nélkül magasodott a város fölé. Innen ered a „Csonkamecset” elnevezés is, amelynek történetét Hevesy Sándor idézte fel 1970 januárjában megjelent írásában.
A török kori Eger és a Kethüda mecset
Eger 1596-ban került török uralom alá, az 1552-es híres várvédelem után 44 évvel. A város a hódoltság idején fontos közigazgatási központtá, pasalik székhelyévé vált. A törökök új épületeket emeltek, a korábbi keresztény templomok egy részét pedig saját vallási céljaikra alakították át.
Ezek közé tartozott a Kethüda mecset is, amely a mai Knézich Károly utca déli végén, a később felépült minaret mellett állt. Hevesy Sándor írása szerint az épület eredetileg középkori keresztény kápolna volt, amelyet Szent Katalin tiszteletére emeltek, valószínűleg a tatárjárás utáni időszakban.
A mecset kialakítása a 17. század első évtizedeiben történhetett. A korábbi kápolna épületét átalakították, megváltoztatták az alaprajzát, az ajtók és ablakok elhelyezkedését, valamint új boltozatokat vagy kupolát alakíthattak ki.
A mecset mellett ekkor épülhetett fel az a karcsú, díszes minaret is, amely ma is Eger egyik legjellegzetesebb műemléke.
A korabeli városról Evlia Cselebi török utazó is beszámolt, aki 1664 és 1666 között járt Egerben. Feljegyzéseiben több helyi imahelyet is megemlített, köztük a Széles utcai Kethüda mecsetet.
Miért nevezték Csonkamecsetnek?
A minaret eredetileg nem olyan tetővel rendelkezett, mint amilyet ma láthatunk rajta. A torony felső részét egy kúpos, fából készült süveg zárta le, amelyet Hevesy Sándor feltételezése szerint vörösréz lemezekkel boríthattak.
Ez a toronysisak ismeretlen időpontban elpusztult. A minaret ezután hosszú évtizedeken keresztül hiányzó felső résszel magasodott az egykori mecset mellett.
A torony jellegzetes, befejezetlennek tűnő megjelenése miatt a helyiek „Csonkamecsetként” kezdték emlegetni. Az elnevezés tehát nem arra utalt, hogy maga a mecset lett volna félbemaradt építmény, hanem arra a különös látványra, amelyet a sisak nélküli minaret nyújtott.
A 19. század elején készült korabeli rajz különösen értékes dokumentum. Jól látható rajta az egykori mecsetépület és mellette a toronysisakját vesztett minaret.
A mecsetből keresztény templom lett
A török uralom 91 év után, 1687 decemberében ért véget Egerben. A város visszafoglalását követően a korábbi mecseteket fokozatosan keresztény templomokká alakították.
A Kethüda mecsetet 1688-ban Szent József tiszteletére szentelték fel. Az épület később Eger egyházi életében is fontos szerepet kapott.
1713 és 1717 között, amíg a Telekesy–Erdődy-féle főtemplom átépítése zajlott, a Szent József-templom ideiglenes székesegyházként működött. Ez azt jelenti, hogy egykor Eger egyik legfontosabb egyházi központja volt.
1727 után az épület az akkor Egerbe települt irgalmasrend kápolnájaként szolgált. A minaret eközben továbbra is sisak nélkül állt, miközben az egykori mecset állapota egyre romlott.
1829-ben új tetőt kapott a minaret
A 19. század első felében egyre nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a régi épületek és műemlékek megőrzésére. Ennek köszönhetően az egri minaretet sem hagyták tovább pusztulni.
Pyrker János László egri érsek 1829-ben harang alakú bádogtetőt készíttetett a torony hiányzó süvegének helyére. Az új tető ugyan nem követte az eredeti török kori formát, de fontos szerepet játszott a műemlék fennmaradásában.
Hevesy Sándor az 1970-es írásában az 1830-as éveket említi a változás időszakaként, Eger városának műemléki ismertetője azonban 1829-re teszi a beavatkozást.
Az egykori mecsetnek már nem jutott ilyen szerencse. Az irgalmasrend új templomának építése miatt a régi épület feleslegessé vált, ezért 1841 őszén lebontották. Ezzel eltűnt a minaret mellől az a török kori épület, amelynek évszázadokon át a társa volt.
Villámcsapás és nagy helyreállítás
A minaret története a 19. század végén újabb fordulóponthoz érkezett. 1895-ben villámcsapás érte a tornyot, amely súlyosan megrongálódott. Az akkori Műemlékek Országos Bizottsága ezért elhatározta az építmény teljes helyreállítását.
A következő évben a korábbi bádogtetőt a minarethez illőbb, novaji kőből készült toronysisak váltotta fel.
A 20. században is szükség volt az épület megerősítésére. Az 1970-es évek elején a belső szerkezetet is érintő munkálatokat végeztek, amelyek során a torony stabilitását igyekeztek biztosítani.
Az egykori Csonkamecset helye napjainkban
Ha összehasonlítjuk a 19. század eleji ábrázolásokat a mai állapottal, jól látható, mennyit változott a minaret környezete.
A régi rajzokon még ott áll az egykori Kethüda mecset, a torony pedig sisak nélkül magasodik fölé. Ma már csak a minaret emlékeztet arra az épületegyüttesre, amely egykor a török kori Eger egyik fontos vallási központja volt.
A minaretet 2017-ben átfogóan felújították és megerősítették, majd 2018 decemberében ismét megnyitották a látogatók előtt. Környezetét is rendezték, így napjainkban megújult városi környezetben láthatjuk a műemléket.
A minaret mintegy 40 méter magas, tizennégyszögletű alaprajzú tornyának belsejében 97 csigalépcső vezet fel a körerkélyhez. Innen egykor a müezzin hívta imára a hívőket, ma pedig a látogatók tekinthetnek le Eger háztetőire és utcáira.
A „Csonkamecset” elnevezés azonban tovább él az egri emlékezetben. Egy olyan korszakot idéz fel, amikor a város egyik legismertebb építménye még egészen más arcát mutatta, és amikor a minaret sisak nélkül, az egykori mecset mellett állt.
A mai fényképen már a felújított, jelenlegi formájában látható az egri minaret. A régi ábrázolásokkal összevetve különösen érdekes, hogy a torony megmaradt, miközben az egykori mecset és a körülötte lévő történelmi környezet eltűnt.
Források
Egertörténeti ismerettár – Csonkamecset, Hevesy Sándor írása (1970. január)
Borítókép: Az egri minaret mai látképe, 2026. Fotó: Szinok Gábor.
Legutóbbi hozzászólások