Eger lángokban – 430 éve ezen a napon tovább pusztították a várost az oszmánok

1596. szeptember 24-én Eger már lángokban állt. Az előző napon a vár védői maguk gyújtották fel a védhetetlennek ítélt, nagyrészt kiürített várost, hogy annak házai ne adhassanak fedezéket az ostromlóknak. Másnap az oszmán katonák ismét behatoltak a városba, fosztogattak, és elpusztították azt is, ami még épen maradt. A korabeli tudósítás szerint egy nagy templom is a pusztítás áldozata lett. A vár azonban ekkor még tartotta magát.

Ez nem 1552 története

Az 1596-os ostromot fontos különválasztani Eger legismertebb, 1552-es várvédelmétől.

Negyvennégy évvel Dobó István győzelme után ismét hatalmas oszmán haderő érkezett Eger alá. Ezúttal III. Mehmed szultán személyesen vezette a hadjáratot, a vár főkapitánya pedig Nyáry Pál volt. A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint Nyáryt 1594-ben nevezték ki Eger főkapitányává.

Az oszmán csapatok szeptember 20–22. között több részletben érkeztek Egerhez. Tóth Sándor történeti feldolgozása szerint a vár körülzárása és a megadásra felszólítás elutasítása után szeptember 23-án kezdődött meg a módszeres ostrom.

Szeptember 23-án az egriek felgyújtották saját városukat

Az egyik legdrámaibb döntést maguk a védők hozták meg.

A vár alatt fekvő települést nem tudták megtartani. Ha sértetlenül hagyják, házai és utcái fedezéket nyújthattak volna az ostromló katonáknak, akik innen még közelebb kerülhettek volna a várhoz.

Ezért 1596. szeptember 23-án felgyújtották a már védhetetlennek ítélt, kiürített várost, majd visszahúzódtak a várba. A Varlexikon egri kronológiája ugyancsak erre a napra teszi a város felgyújtását és a védők visszavonulását.

Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című munkájában – Kropf angol forrásokon alapuló feldolgozását idézve – azt írja, hogy Eger lakóinak nagy része már az oszmán had közeledtének hírére elhagyta a várost. A visszamaradt lakosság egy része a felgyújtás után a várba menekült.

Szeptember 24-én visszatértek az oszmán katonák

A pusztítás azonban ezzel még nem ért véget.

Bánlaky egy Glover nevű korabeli angol tudósító beszámolójára hivatkozva szeptember 24-éhez köti a következő eseményt: az oszmán katonák ismét behatoltak a városba, és elpusztították, illetve felgyújtották azt, ami az előző napi tűz után még megmaradt.

A forrás külön megemlíti, hogy egy nagy templomot is felgyújtottak.

A vár katonái ugyanakkor kitörtek, és ismét kiverték az oszmánokat a város területéről.

Tóth Sándor történeti feldolgozása megerősíti a szeptember 24-i eseményt: eszerint az oszmánok ezen a napon megtámadták a várost, zsákmányoltak és tovább pusztították azt.

Ugyanezen a napon megkezdődött a vár kemény lövetése

Szeptember 24. azért is fontos dátum az 1596-os ostrom történetében, mert ekkor már maga a vár került az oszmán támadás középpontjába.

A Varlexikon kronológiája szerint szeptember 24-én kezdődött meg a vár intenzív lövetése. Elsősorban a külső várat támadták, de a Földbástyát is ágyútűz érte. A károkat a védők igyekeztek folyamatosan kijavítani.

A törökök több irányból támadtak.

Tóth Sándor kutatása szerint keletről Ibrahim nagyvezír és Haszán ruméliai beglerbég, észak felől pedig többek között Dzsáfer pasa csapatai támadták az erődítményt. Szeptember 24-én érkezett meg Lala Mehmed anatóliai beglerbég is.

A Varlexikon szerint a Földbástya ellen három rohamot is indítottak, de az első támadásokat a védők visszaverték.

A források dátumai nem minden részletben egyeznek

Az 1596-os ostrom napi eseményeinél érdemes óvatosan bánni a dátumokkal.

A fennmaradt korabeli és későbbi beszámolók nem minden eseményt ugyanarra a napra tesznek. A Fuggerzeitung korabeli hírlapjainak kutatása például arra mutat rá, hogy a város elhagyását és felgyújtását egyes tudósítások szeptember 23-ra, mások szeptember 26-ra vagy az ostrom hetedik napjára tették.

Ezért azt nem állíthatjuk, hogy az ostrom minden egyes mozzanatának napra pontos időrendje vitán felül áll.

A szeptember 24-i oszmán betörést és további pusztítást azonban Bánlaky Glover beszámolója alapján kifejezetten erre a napra teszi, Tóth Sándor hadtörténeti feldolgozása pedig ugyancsak szeptember 24-hez kapcsolja a város megtámadását, kifosztását és további pusztítását.

A vár még nem esett el

Szeptember 24-én tehát Eger városa pusztult, de az egri vár még nem volt oszmán kézen.

Ez lényeges különbség.

A védők tovább harcoltak, javították az ágyútűzben megsérült falakat, visszaverték a támadásokat és kitörésekkel is zavarták az ostromlókat. A küzdelem még hetekig folytatódott.

Az 1596-os történet vége azonban egészen más lett, mint 1552-ben.

A felmentő sereg nem érkezett meg időben, a vár pedig végül oszmán kézre került. A Magyar Nemzeti Levéltár szerint Nyáry Pált az ostrom során fellázadt idegen zsoldosai adták át a várral együtt október 14-én.

Ezzel kezdetét vette Eger történetének több mint kilenc évtizedes oszmán korszaka.

1596. szeptember 24-én azonban mindez még a jövő volt. Ezen a napon Eger városa már lángokban és romokban hevert, miközben néhány száz méterrel arrébb, a vár falainál tovább folyt a küzdelem.