Vidróczki Márton – a híres betyár, aki Mónosbélen született, és Egerben temették el

A Bükk és a Mátra erdeinek egykori híres betyárja, Vidróczki Márton története három Heves megyei helyszínhez is szorosan kapcsolódik. Mónosbélben született, a Bükk és a Mátra vidékén vált hírhedtté, életének utolsó fejezete pedig Egerben zárult. Holttestét 1873 februárjában szekéren szállították a városba, és az egri Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra. Neve máig fennmaradt a népdalokban, a helyi mondákban és a környék történeti emlékezetében.

Mónosbél volt a híres betyár szülőfaluja

Vidróczki Márton 1837. november 12-én született Mónosbélen, Vidróczki András és Kormos Anna gyermekeként. Születését a bélapátfalvi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyvében jegyezték fel. Édesapja juhász volt, a család életét pedig a pásztorkodás határozta meg.

A későbbi betyár maga is a pásztoréletben nőtt fel. Hol juhász-, hol kondásbojtárként dolgozott, többek között a mai Bélapátfalva környékén. Gyermekkorának és fiatalságának történetét később számos elbeszélés dolgozta fel, de ezek nem minden esetben támaszthatók alá korabeli dokumentumokkal.

A Minden, ami Eger korábbi írása Mónosbélt nemcsak Vidróczki szülőfalujaként mutatja be, hanem a Bükk nyugati lábánál fekvő település természeti és épített értékeire is felhívja a figyelmet. A falut a Mónos-patak völgye, a környező hegyek, a Bél-kő látványa és a régi településkép teszi különlegessé.

A település történetét 1261-ig lehet írásos forrásokkal követni. A falu szélén álló Nepomuki Szent János-templom 1785-ben épült. A vasútállomás közelében található egykori szénadagoló torony pedig a térség bányászati múltjára emlékeztet. Mónosbél történelmi értékei közé tartozik a régi almáskert is, amelynek fáit a szervita szerzetesek telepítették.

Vidróczki szülőfalujának története tehát jóval több egy híres betyár születési helyénél: a Bükk és Eger környékének múltjához is szorosan kapcsolódik.

Katonának sorozták be Egerben

1859-ben Vidróczki Mártont besorozták az Egerben állomásozó 60. Wasa gyalogezredbe. A katonai szolgálat azonban nem bizonyult számára megfelelő életformának. Megszökött az ezredtől, de édesanyja közbenjárására visszatért.

Később a kürtösök közé került, ám ismét összetűzésbe keveredett egyik felettesével, akit megütött. A katonai bíróság többéves várfogságra ítélte, büntetését a komáromi várban kellett letöltenie.

A fogságból megszökött. Az Eger című korabeli lap beszámolója szerint menekülése során az egyik őrt megölte, majd annak ruháját magára öltve jutott ki a várból.

Ettől kezdve egyre inkább a törvényen kívüli élet útjára került. A Bükk erdeiben bujdosott, majd társakat gyűjtött maga köré. A korabeli híradások lótolvajlással, fegyveres rablásokkal és más erőszakos cselekményekkel hozták összefüggésbe.

Verpeléten fogták el, majd ismét megszökött

Vidróczki Márton elfogásáról és büntetéséről több történeti beszámoló is fennmaradt. A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának kutatása szerint 1868-ban Verpeléten Szabó Frigyes vármegyei csendbiztosnak sikerült kézre kerítenie. A katonai hatóságoknak adták át, és kötél általi halálra ítélték, amelyet később húszévi fogságra változtattak.

A foglyot a csehországi Theresienstadtba, a mai Terezínbe szállították. Büntetését később további hat évvel meghosszabbították, de innen is sikerült megszöknie.

Visszatért a Bükk és a Mátra vidékére, ahol újabb társakat gyűjtött. Országos körözés alatt állt, a hatóságok pedig egyre nagyobb erőkkel keresték.

A megyei közgyűlés 1872. december 20-i jegyzőkönyve külön is említette Vidróczki elfogásának szükségességét. A dokumentum szerint a megye alispánja akár 200 forint rendkívüli kiadást is felhasználhatott a szökött rab kézre kerítésére.

A következő év januárjában már katonaságot is kirendeltek a betyár elfogására. A vármegyei iratokból tehát az is kiderül, hogy Vidróczki tevékenysége nem csupán a népi történetekben, hanem a korabeli közigazgatás dokumentumaiban is nyomot hagyott.

A Mátra leghíresebb betyárja – pedig nem is ott született

Vidróczki Márton neve leginkább a Mátrához kötődik. Érdekes azonban, hogy valójában Mónosbélen született, és életének jelentős része a Bükkhöz kapcsolódott. A Mátrában viszonylag rövid ideig, alig másfél évig bujdosott, mégis erről a vidékről származik a legtöbb róla fennmaradt történet.

A Turista Magazin 2024-es írása részletesen bemutatja, hogyan vált a betyár a Mátra egyik legismertebb mondai alakjává. Nevével nemcsak népdalokban és csárdatörténetekben találkozhatunk: vendéglők, különböző helyi elnevezések, egy teljesítménytúra és még egy sörmárka is őrzi az emlékét.

A népi hagyomány daliás, erős, gyors észjárású férfiként ábrázolta. A történetek szerint a szegényeket védelmezte, a gazdagoktól rabolt, és gyakran kijátszotta az őt üldöző pandúrokat. A történeti dokumentumok azonban jóval árnyaltabb képet adnak róla.

A betyár több névváltozattal is szerepelt a korabeli elbeszélésekben: Vidróczki, Vidrovszki, Mitróvszki és más alakok is előfordultak. Országos hírneve miatt más vidékek betyártörténeteibe is bekerült, ami megnehezíti a valós események elkülönítését a legendáktól.

A Mátra környékén ma is találkozhatunk a nevével. A hozzá kapcsolódó történetek egy része a Zsivány-barlangot és a hegyvidék erdőségeit is megemlíti. A betyár emléke így a természetjárás helyi hagyományába is beépült.

1873. február 8-án találták meg a holttestét

Vidróczki Márton halálának körülményeiről több történet maradt fenn, de a levéltári kutatások fontos támpontokat adnak.

A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának közlése szerint 1873. február 8-án a Nagybátonyhoz tartozó Tribes puszta határában találták meg a holttestét. A helyszín a mai Mátraverebély térségéhez tartozik.

A halálesetet követően a hatóságok elfogták Pintér Istvánt és Rácz Antalt, akik Vidróczki társainak vallották magukat, és magukra vállalták a megölését. Elbeszélésük szerint az Almássy család uradalmának kifosztására készültek, amikor összetűzésbe kerültek a betyárvezérrel.

A történet szerint Pintér István baltával sújtott le Vidróczkira. A nyomozás teljes iratanyaga nem maradt fenn, ezért a gyilkosság minden részlete ma már nem rekonstruálható.

A korabeli sajtó beszámolói szerint a holttest arca annyira össze volt szabdalva, hogy alig lehetett felismerni. A csendbiztos Egerbe szállíttatta, ahol a halottszemlén édesanyja és sógora azonosította.

Egerben temették el, a Rókus temetőben

Vidróczki Márton történetének legfontosabb egri vonatkozása, hogy holttestét a városba szállították, és itt helyezték örök nyugalomra.

A Turista Magazin beszámolója szerint 1873. február 10-én ponyvás szekéren érkezett Egerbe a betyár holtteste. Az egri Rókus temetőben jeltelen sírba temették.

A temetés tényét a korabeli egri halotti anyakönyv is dokumentálja. A levéltári források tehát egyértelművé teszik, hogy Vidróczki Márton földi maradványait Egerben helyezték el.

A sír pontos helyét azonban ma már nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni. A temetőben található kopjafa emlékhely, nem bizonyítottan az eredeti sírjel.

A Vidróczki-emlékoszlopot az Egri Városszépítő Egyesület és a Népművészeti Egyesület Heves Megyei Szervezete állíttatta. A levéltári közlés 1985-öt jelöli az emlékoszlop felállításának éveként.

A Rókus temető egyébként Eger egyik régi, lezárt sírkertje. Központi épülete a Szent Rókus-kápolna, amelyet az 1710-es években emeltek. A temető és a kápolna történetéről a Minden, ami Eger korábbi cikke is részletesen beszámol.

A Vidróczki híres nyája – a betyár emléke a népdalokban

Vidróczki Márton alakja a halála után sem merült feledésbe. A róla szóló történetek tovább éltek a Bükk és a Mátra településein, a népdalokban és a szájhagyományban.

Az egyik legismertebb hozzá kapcsolódó népdal az „A Vidróczki híres nyája” kezdetű ének. A betyár neve Kodály Zoltán Mátrai képek című művében is felbukkan.

A folklórban Vidróczki sokszor olyan népi hősként jelenik meg, aki szembeszállt a hatalommal, megvédte a gyengébbeket, és a gazdagoktól szerzett zsákmányt. A történeti kutatások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a betyárról fennmaradt mondák és a dokumentálható események nem minden esetben egyeznek.

A népdalok, a helyi elbeszélések és a történeti források együtt őrzik annak az embernek az emlékét, akinek neve a 19. században az egész országban ismertté vált.

Vidróczki Márton története különleges módon kapcsolja össze Mónosbélt, a Bükköt, a Mátrát és Egert. A szülőfalu, a bujdosás erdős vidékei és az egri Rókus temető mind egy-egy fontos állomását jelentik az életének. A híres betyár emlékét ma is őrzi a népdal, a helyi hagyomány és az egri temetőben álló kopjafa.