Eger történelmi városképének megőrzése nem magától értetődő folyamat volt. A régi épületek, templomok és utcák fennmaradásához olyan emberek munkájára is szükség volt, akik felismerték az épített örökség értékét, és következetesen kiálltak annak védelméért. Szmrecsányi Miklós és Hevesy Sándor a 19–20. század fordulóján, illetve a két világháború közötti időszakban meghatározó szerepet vállaltak ebben. Munkásságukhoz az egri műemlékek felújítása, dokumentálása és az első helyi műemlékvédelmi szabályozás megteremtése is kapcsolódik.
Szmrecsányi Miklós, aki Egernek szentelte az életét
Szmrecsányi Miklós 1854-ben született a felvidéki Sárosdarócon. Testvérei közé tartozott Szmrecsányi Pál püspök és Szmrecsányi Lajos, a későbbi egri érsek. Tanulmányait Egerben, a ciszterci főgimnáziumban folytatta, majd Budapesten jogot tanult, és az igazságügy szolgálatába lépett.
Pályáján hamarosan a művészet és a kulturális értékek védelme került előtérbe. 1882-ben az Országos Képzőművészeti Társulat titkára lett, 1895-ben pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályának vezetőjévé nevezték ki. Budapesti évei alatt Munkácsy Mihállyal és Jókai Mórral is szoros kapcsolatot ápolt.
1898-ban megvált minisztériumi tisztségétől, és Egerbe költözött öccséhez. Ettől kezdve egyre jelentősebb szerepet vállalt a város műemlékeinek megóvásában.
Nem hivatalos felügyelőként, hanem önkéntes, elkötelezett szakemberként kísérte figyelemmel a felújítási munkálatokat. Arra törekedett, hogy az új középületek megjelenése összhangban maradjon Eger történelmi épületeivel. Munkájának köszönhetően a Líceum, a minorita templom és a trinitárius templom megújításának is figyelmet szenteltek.
Különösen fontosnak tartotta az egri vár régészeti feltárásainak szakszerűségét. Azt kívánta, hogy a munkák során előkerülő faragott köveket és egyéb emlékeket ne hagyják elpusztulni, hanem gondoskodjanak megőrzésükről.
A gyűjtemények rendezésében is tevékenyen részt vett. Nyaranta az érseki líceumi képtárat, a régiséggyűjteményt és a kőtárat rendezte, ezekről pedig pontos ismertetőket készített. Több évtizedes műemléki kutatásainak eredményeit cikkekben és tanulmányokban tette közzé.
Szmrecsányi Miklós nem csupán kutatóként, hanem idegenvezetőként is sokat tett Eger megismertetéséért. A városba érkező látogatókat személyesen kalauzolta végig a történelmi emlékhelyeken, és nagy figyelmet fordított arra, hogy megértsék az épületek művészeti és történeti jelentőségét.
Munkásságát a város vezetése díszpolgári címmel ismerte el. Országos szakmai elismerését mutatja, hogy Vass József miniszter a Műemlékek Országos Bizottságának elnöki tisztségére is szerette volna megnyerni. Szmrecsányi azonban nem akart elköltözni szeretett városából, ezért élete végéig Egerben maradt.
1936-ban bekövetkezett halálakor az ország művészvilága is tisztelgett előtte: koporsójára a Munkácsy-leplet borították. Művészettörténész barátai, Kapossy János és Radisics Elemér halála után válogatott tanulmányait is megjelentették. Az 1937-ben kiadott kötet címe Tanulmányok és jegyzetek a hazai barokk történetéhez volt.
Hevesy Sándor és az egri műemlékek felmérése
A műemlékvédelem másik meghatározó egri alakja Hevesy Sándor építészmérnök volt. Munkásságában a történelmi épületek dokumentálása, megismerése és a város építészeti karakterének megőrzése egyaránt fontos szerepet kapott.
1930 nyarán Hevesy meghívására Egerbe érkezett egykori tanára, Wälder Gyula. Irányításával lelkes egyetemistákból álló csoport kezdte meg az egri műemlékek felmérését.
Hevesy fontosnak tartotta, hogy a magyarországi építészeti emlékekről is olyan részletes ismeretek álljanak rendelkezésre, mint amilyeneket a külföldi műemlékekről már megszereztek. Úgy vélte, a régi épületek tanulmányozása nemcsak a múlt megismerését szolgálja, hanem a jelen és a jövő építészei számára is útmutatást adhat.
Álláspontja szerint a műemlékek megismerése nem kizárólag az építészek feladata. Minden művelt embernek rendelkeznie kell legalább általános ismeretekkel saját országa építészeti örökségéről.
1933-ban megszületett Eger helyi műemlékvédelmi rendelete
Hevesy Sándor főmérnökként kezdeményezte egy helyi műemlékvédelmi rendelet kidolgozását. A javaslatot a városi képviselő-testület 1933-ban elfogadta. A szabályozás Sopron városának mintájára, az 1891. évi XXXIX. törvénycikk alapján készült.
A rendelet nyomán Egerben műemlékvédelmi bizottságot is létrehoztak, amelynek feladata a városi műemlékekkel kapcsolatos ügyek folyamatos figyelemmel kísérése volt.
A testületben a polgármester, a főjegyző, a városi főmérnök és a város múltját, illetve műemlékeit jól ismerő egri polgárok kaptak helyet.
A szabályozás 1936 szeptemberében módosult. A változtatás egyik legfontosabb célja az volt, hogy Eger történelmi belvárosának barokk jellege hosszú távon is megmaradjon.
Megvédik Eger barokk jellegét – az 1936-os városi intézkedés
A rendelet módosításáról 1936. szeptember 27-én az Eger-Gyöngyösi Újság is beszámolt. A Megvédik Eger barokk jellegét című cikkben a város történelmi arculatának megőrzését hangsúlyozták.
Az újság szerint Eger hírnevéhez és idegenforgalmi jelentőségéhez jelentősen hozzájárult, hogy a barokk építészeti elemek megőrzésével egységes, jellegzetes városkép alakult ki.
A szabályozás módosítására Alföldi Béla dr. dolgozott ki javaslatot. A barokk jelleg védelmét az alábbi utcákra és városrészekre kívánták kiterjeszteni:
-
Eszterházy tér
-
Káptalan utca
-
Dobó utca
-
Harangöntő utca
-
Knézich utca
-
Tűzoltó tér
-
A Széchenyi utca Tűzoltó tértől délre eső szakasza
-
Csiky Sándor utca a Györgyényi utcáig
-
Györgyényi utca
-
Klebelsberg tér
-
Trinitárius utca
-
Telekesy utca
-
Hunyady tér
-
A felsorolt utcák által határolt belterületi városrész
A korabeli intézkedések jelentősége abban állt, hogy Eger építészeti örökségének megóvása már nem csupán egyes elkötelezett emberek személyes ügyeként jelent meg. A város szabályozási szinten is foglalkozni kezdett a történelmi városkép védelmével.
Két ember munkája, egy város öröksége
Szmrecsányi Miklós és Hevesy Sándor eltérő eszközökkel, de azonos céllal dolgozott Eger épített örökségének megőrzéséért. Szmrecsányi a műemlékek felújításában, kutatásában, a gyűjtemények rendezésében és bemutatásában vállalt jelentős szerepet. Hevesy a műemlékek dokumentálását, felmérését és a városi védelem intézményes kereteinek megteremtését szorgalmazta.
Az általuk képviselt szemlélet fontos része lett annak a törekvésnek, amely Eger történelmi belvárosának egységes arculatát kívánta megőrizni. Az 1930-as évek műemlékvédelmi intézkedései a város építészeti örökségének védelmében is fontos állomást jelentettek.
Munkásságuk arra emlékeztet, hogy egy történelmi város értékeit nem elég megörökölni: meg kell ismerni, dokumentálni és a következő generációk számára is meg kell őrizni.
Források
Minden, ami Eger – Harangöntő utca története
Minden, ami Eger – Lépcsők a múltba – a Foglár utca elfeledett útvonala Egerben
Minden, ami Eger – A „Csonkamecset” története
Borítókép: Eger , Dobó István utca – Fotó: Szinok Gábor

Legutóbbi hozzászólások