Egy csaknem teljesen feledésbe merült ereklye története került ismét a figyelem középpontjába: a mezőkövesdi plébánián őrzött lábszárcsonttöredék a kutatások szerint nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz tartozhat. A különleges leletet szénizotópos kormeghatározással, genetikai és antropológiai módszerekkel is megvizsgálták. Az eredményekről 2026. november 16-án Budapesten, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában tartottak szakmai kerekasztal-beszélgetést.

A történet középpontjában Mezőkövesd áll, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, Heves megye szomszédságában. A településen előkerült ereklye nemcsak a helyi egyháztörténet szempontjából jelentős, hanem a középkori magyar történelem egyik legismertebb uralkodójának, Szent Lászlónak a tiszteletéhez is újabb adalékot szolgáltathat.

Egy fémdobozban őrzött ereklye története

A különleges csontmaradvány története 2024-ben került ismét előtérbe. Dinyési János mezőkövesdi helytörténészt két évvel ezelőtt, november elején keresték meg a helyi plébániáról. Egy fémdobozt mutattak neki, amelyben egy lábszárcsonttöredéket őriztek.

A dobozon latin felirat szerepelt:

Crus Sancti Ladislai Regis Hungariae

A felirat jelentése: Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja.

A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre. Az átadást követően azonban a csontmaradvány története fokozatosan feledésbe merült, és hosszú időn keresztül alig foglalkoztak vele.

Dinyési János helytörténész saját kezdeményezésére szénizotópos kormeghatározást végeztetett. Emellett igyekezett feltárni, honnan származhatott az ereklye, és milyen történeti út vezethetett a mezőkövesdi plébániáig.

A vizsgálatokhoz így nemcsak egy régi, felirattal ellátott csonttöredék állt rendelkezésre, hanem egy rekonstruálható történeti háttér is.

A mezőkövesdi plébánia és a város polgármesteri hivatala közösen döntött arról, hogy érdemes a leletet korszerű természettudományos módszerekkel is megvizsgálni.

Mit mutatott a szénizotópos kormeghatározás?

A kutatás első fontos eredményét a szénizotópos vizsgálat szolgáltatta.

A kormeghatározás szerint a csontmaradvány 995 és 1149 közötti időszakból származik. Ez különösen fontos adat, hiszen Szent László király 1095-ben halt meg.

A meghatározott időintervallum tehát magában foglalja a király halálának évét. Ez tudományos alapot teremtett ahhoz, hogy a kutatók genetikai vizsgálatokkal is megpróbálják ellenőrizni a csont eredetét.

A kormeghatározás önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy a maradvány Szent Lászlóé, de az eredmény összhangban van a feltételezett történeti származással.

A győri Szent László-herma koponyájával vetették össze

A vizsgálatok következő szakaszában az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának Archeogenomikai Kutatóintézetében genetikai elemzést végeztek.

A kutatók a mezőkövesdi csontból kinyert DNS-állományt a Győrben őrzött Szent László-fejereklye, vagyis a herma koponyájának genetikai mintázatával hasonlították össze.

Az eredmények szerint a mezőkövesdi csontból származó DNS-állomány genetikai kapcsolatot mutatott a győri koponyaereklyével. A vizsgálat alapján a két örökítőanyag azonos lehet, vagy a mezőkövesdi csont a koponyaereklyében őrzött személy férfitestvérétől származhat.

Borbély Noémi, az intézet munkatársa ismertette a genetikai vizsgálat menetét és az eredmények értelmezését.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a mezőkövesdi mintából kinyert DNS gyenge megtartású és feltehetően szennyezett volt. Ezért az eredményeket megfelelő óvatossággal kell értelmezni.

A genetikai egyezés, a kormeghatározás és a történeti előzmények együttesen azonban jelentősen megerősítették annak lehetőségét, hogy a mezőkövesdi ereklye valóban Szent László király földi maradványaihoz tartozik.

Egy középkorú, erőteljes csontozatú férfi maradványa

A genetikai elemzések mellett antropológiai vizsgálatot is végeztek.

Ennek alapján a lábszárcsonttöredék egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik.

Ez az eredmény szintén illeszkedik a kutatók által vizsgált történeti feltételezéshez. A különböző tudományterületek eredményeit együtt értékelve nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a Mezőkövesden előkerült csont a Váradon 1095-ben eltemetett Szent László király földi maradványaihoz tartozhat.

Szent László király halála és szentté avatása

I. László magyar király 1095-ben halt meg. Uralkodása a magyar középkor egyik meghatározó időszakához kapcsolódik. Személyét a magyar történelmi emlékezet lovagkirályként őrizte meg.

Halála után Váradon, a mai Nagyváradon temették el. Sírja később fontos zarándokhellyé vált.

Szentté avatására 1192-ben került sor. Solymosi László történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a november 16-i budapesti beszélgetésen éppen ennek történeti jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Elmondása szerint a szentté avatás folyamatának része volt, hogy az eredeti sírból kiemelték a maradványokat, majd egy díszesebb helyen temették el újra.

Az exhumálás során lehetőség nyílt arra is, hogy a szent földi maradványaiból kisebb darabokat különítsenek el ereklyeként.

Solymosi arra is rámutatott, hogy több mint 120 olyan település ismert, amely valamilyen módon Szent Lászlóhoz kötődik. Ez jól érzékelteti, milyen széles körben tisztelték a királyt, és milyen sok helyre kerülhettek el az ereklyéi.

A mezőkövesdi csont története is ebbe a középkori ereklyetiszteleti hagyományba illeszkedhet.

Szakértők vizsgálták a különleges lelet történetét

A 2026. november 16-i budapesti kerekasztal-beszélgetésen több történész és kutató vett részt.

A meghívott szakértők között volt Solymosi László történész, Hegedűs András levéltáros, az Esztergomi Prímási Levéltár képviselője, valamint Molnár Antal történész, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézetének igazgatója.

A genetikai eredményekről Borbély Noémi tartott előadást, a beszélgetést pedig Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének paleoantropológusa vezette.

A résztvevők nemcsak a mezőkövesdi csontmaradvány eredetét vitatták meg, hanem Szent László szentté avatásának történetét, sírjának későbbi sorsát és a különböző ereklyék szétszóródásának körülményeit is.

Dokumentumfilm készülhet a mezőkövesdi ereklyéről

A kutatás története a tervek szerint filmen is megelevenedik.

Mende Balázs Gusztáv elmondta, hogy a mezőkövesdi csontmaradvány történetét egy fikciós dokumentumfilmben szeretnék bemutatni.

A forgatások során felkeresik majd azokat a városokat, gyűjteményeket és templomokat is, ahol Szent Lászlóhoz kapcsolódó ereklyéket őriznek.

A film így nemcsak a mezőkövesdi lelet felfedezésének körülményeit dolgozhatja fel, hanem a magyar történelem egyik legjelentősebb szentjének ereklyéihez kapcsolódó történeteket is bemutathatja.

Mezőkövesdről indulhat egy újabb történelmi felismerés

A mezőkövesdi plébánián őrzött, egykor szinte teljesen elfeledett csonttöredék története különleges példája annak, hogyan találkozhatnak a történeti kutatások és a modern természettudományos módszerek.

A több mint ezeréves múltra visszatekintő magyar történelem egy újabb darabja kerülhetett elő Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Heves megyei határ közelében fekvő Mezőkövesden.

A szénizotópos kormeghatározás, a genetikai elemzés, az antropológiai vizsgálat és a feltárt történeti háttér egyaránt Szent László királyhoz kapcsolja a leletet. A kutatók óvatos megfogalmazása szerint nagy valószínűséggel valóban a lovagkirály földi maradványainak egy darabjáról lehet szó.

Egy fémdobozban őrzött, évtizedekre feledésbe merült ereklye így a magyar középkor egyik figyelemre méltó kutatási eredményévé válhatott.

Források

Minden, ami Eger – Noé szőlője, geológiai csemege és kegyhely

Minden, ami Eger – Az egri vár története

Múlt-kor – Szent László-ereklyét azonosíthattak a kutatók (2026. november 17., MTI)

Magyar Nemzet – Szent László földi maradványát azonosíthatták Mezőkövesden

Borítókép: MTI Balogh Zoltán