Eger hóstyái – de mi az a hóstya? Egy különleges szó, amely a régi város történetét őrzi

Maklári hóstya, Hatvani hóstya, Cifra hóstya, Rác hóstya. Az egriek számára ismerős elnevezések, a városba érkező látogató azonban könnyen felteszi a kérdést: mi az a hóstya? A szó nem egyszerűen egy városrészt jelöl. Eger több évszázados településszerkezetének, paraszti és szőlőművelő kultúrájának egyik ma is élő nyelvi emléke.

A Minden, ami Eger 2019-ben már foglalkozott a kérdéssel. Azóta több helytörténeti és tudományos forrás is könnyebben hozzáférhetővé vált, ezért érdemes a régi írást kibővítve, pontosítva újra elővenni.

Mi az a hóstya?

A legegyszerűbb válasz szerint Egerben hóstyának nevezték a régi, fallal körülvett városmag kapuin kívül kialakult külvárosokat.

A szó eredete ennél érdekesebb. A magyar nyelvben a hóstát és annak különféle változatai régi jövevényszavak. A Magyar történeti-etimológiai szótárra hivatkozó nyelvészeti magyarázat szerint német, illetve részben szlovák közvetítésű szóval van dolgunk. A Hofstadt eredetileg udvarhelyet, házzal vagy gazdasági épülettel rendelkező telket jelenthetett, majd a szó jelentéskörében megjelent a külváros is. A magyar hóstya alak kialakulását azzal magyarázzák, hogy a szlovákban használt hóstyák-féle formát a magyar beszélők többes számúnak érezték, és ebből vonták el az egyes számúnak tekintett „hóstya” alakot.

A szakirodalomban ugyanakkor a közép-felnémet Hochstadt eredet is megjelenik. Petercsák Tivadar az egri Cifra hóstyáról írt tanulmányában ezt az etimológiát ismerteti, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a hóstát szó már 1351-ből adatolható. Hasonló elnevezések más magyar városokban is fennmaradtak: Kolozsváron hóstát, Sárospatakon hustác formában.

Vagyis az eredet magyarázatában vannak eltérések, az egri jelentés viszont egyértelmű: a hóstya a régi városfalakon kívüli külvárosi településrészt jelentette.

Volt egy Eger a falakon belül – és egy másik a falakon kívül

A mai városkép alapján már nehéz elképzelni, de Eger történelmi központját egykor városfal övezte. A falakon kapuk vezettek keresztül, és ezekből nyíltak az utak a környező területekre.

A 17. század végén és a 18. század legelején a lakott terület még jórészt a fallal körülvett városra koncentrálódott. A 18. század folyamán azonban a falakon kívül egyre jelentősebb külvárosi övezet alakult ki. A mai hóstyák helyén a század elején részben szérűskertek, majorok és kertek voltak. Petercsák Tivadar kutatása például 1713-as, illetve 1756–1760 közötti összeírásokat is idéz ezekről.

A város hivatalos történeti összefoglalója szerint a Rác, Cifra, Maklári és Hatvani hóstya a 18. században épült ki. A városfalat később, az 1830–1840-es években bontották el, így az addig jól érzékelhető határ a belváros és a külvárosok között fokozatosan eltűnt.

A hóstyák neve azonban túlélte a falakat.

A négy klasszikus egri hóstya

Egerben négy történelmi hóstyanév maradt fenn:

Maklári hóstya – a város déli, délkeleti oldalán, a Maklár felé vezető út mentén kialakult külváros. Neve a Maklári kapuval és az onnan kivezető útvonallal függ össze.

Hatvani hóstya – a történelmi város nyugati oldalán terjeszkedett, a Hatvan felé vezető út környezetében. Később a város fejlődésével Károlyváros története is összekapcsolódott vele. A források szerint 1800-ban Alsó-Károlyvárost a Hatvani hóstya fertályrendszeréhez kapcsolták.

Cifra hóstya – a várostól északkeletre, a Cifra kapun túl alakult ki. Régi forrásokban Cifra sánc, Cifra part és Cifra külváros néven is előfordul. Már 1744-ből ismert olyan adat, amely „Cziffra hóstyán” álló házat említ, 1788-ban pedig a „Cziffra Hostyai Utca” elnevezés is felbukkan.

Rác hóstya – Eger északi részének egyik történelmi települési egysége. A városrész története szorosan összekapcsolódott az Egerben letelepedett balkáni, köztük szerb – korabeli szóhasználattal rác – lakossággal. Emlékét nemcsak a Rác hóstya és a Ráckapu tér neve őrzi, hanem egyik legjellegzetesebb épülete, a Rác-templom is.

Kik éltek a hóstyákon?

Ha Eger múltjáról beszélünk, könnyen a püspökök, kanonokok, várkapitányok, kereskedők és a belvárosi polgárság kerül előtérbe. Pedig a város mindennapi életének másik meghatározó rétegét éppen a hóstyák lakói alkották.

A 18. század közepétől jelentős paraszti lakosság élt a városmagon kívül. A hóstyák lakói között földműveseket, szőlőművelőket, zselléreket, iparosokat és kézműveseket találunk. A városi értéktár összefoglalása szerint hosszú időn át itt élt Eger népességének nagy része, és az általuk megtermelt mezőgazdasági termékekkel, valamint iparcikkekkel nemcsak a belvárost, hanem a környéket is ellátták.

A szőlő természetesen különösen fontos volt. Eger környékén a szőlőhegyek, a pincék és a városi lakóhelyek szoros gazdasági egységet alkottak. A hóstyai ember életében ezért a város és a környező szőlők világa nem vált élesen ketté.

Milyen volt egy hóstyai utca?

A hóstyáknak sajátos építészeti arculatuk is kialakult.

A telkek sokszor keskenyek voltak, a házak az utcafronthoz igazodtak. A hagyományos épületeknél a homlokzat mellett széles, kétszárnyú deszkakapu vezetett az udvarba. A régebbi hóstyai házak jelentős része kőből épült, gyakori volt a kontyolt nyeregtető és a vakolt oromzat.

Nem mindig kőházak álltak azonban itt. A 18. században még faépületek is előfordultak, miközben fokozatosan terjedt a tartósabb kőépítkezés. A Cifra hóstyáról például 1782-ből már új kőházra vonatkozó adat is ismert.

A város növekedése, az utak szélesítése, a 20. századi építkezések és a régi házak átépítése miatt ebből az utcaképből mára jóval kevesebb maradt.

A hóstyák még ma is velünk vannak

A legérdekesebb talán az, hogy a hóstya nem vált pusztán levéltári kifejezéssé.

2026-ban is ott olvashatjuk Eger utcanévtábláin: Maklári hóstya, Hatvani hóstya, Cifra hóstya, Rác hóstya. A mai város már régen túlnőtt az egykori külvárosokon, és ahol valaha Eger széle húzódott, ott ma a város szerves része található.

Az egykori hóstyai kultúra emlékei ugyanakkor nemcsak a helynevekben maradtak fenn. Eger városi értéktára külön értékként mutatja be az egri hóstyákat, és kiemeli, hogy tárgyi és képi örökségüket múzeumi, írásos emlékeiket levéltári gyűjtemények őrzik. A hóstyai viselet egyes elemei pedig folklórcsoportok révén ma is megjelennek.

Így amikor egy utcatáblán azt látjuk, hogy „Cifra hóstya”, valójában jóval többet olvasunk egy városrész nevénél. Egy olyan Eger emléke van előttünk, amelyben a belvárost még falak és kapuk választották el a szőlőművesek, földművesek és kézművesek külvárosaitól.

A falak eltűntek. A kapuk eltűntek. A hóstyák neve viszont megmaradt – és velük együtt Eger történetének egy különleges darabja is.