Eger utcáin járva ma is számos olyan elnevezéssel találkozunk, amely mögött több száz év várostörténete rejtőzik. Cifrakapu, Ráckapu, Maklári út, Hatvani kapu tér, Sertekapu – a mai ember számára egyszerű földrajzi neveknek tűnhetnek, egykor azonban valódi városkapuk, külvárosok és a mindennapi élet fontos helyszínei kapcsolódtak hozzájuk. Eger történelmi városszerkezete a belvárosból és az azt körülölelő hóstyákból alakult ki, amelyek emléke máig meghatározza a város arculatát.
Eger neve is a táj történetét őrzi
Eger neve évszázadokon keresztül különböző alakokban szerepelt a történeti forrásokban. A magyar Eger mellett gyakori volt a latin Agria és a német Erlau elnevezés.
A város nevének eredetét hagyományosan az égerfával hozzák kapcsolatba. A magyarázat szerint először az Eger-patak – régebbi nevén Eger vize – kaphatta nevét a partján növő égerfákról, majd a vízfolyás mellett kialakuló település örökölte meg ezt az elnevezést.
Régi történeti munkákban is találkozunk ezzel az elképzeléssel. Decsy Sámuel 1789-ben megjelent Osmanográfiájában szintén arról írt, hogy a város az azon keresztülfolyó Eger vizéről kaphatta nevét.
A német Erlau elnevezést ugyancsak kapcsolatba hozták az égerfával – a német Erle szó jelentése éger –, míg az Agria Eger latin nyelvű neveként évszázadokon át használatban maradt.
Fotó: Tündi Csilla Erdei
A város, amelyet fal vett körül
A mai egri belváros képét szemlélve nehéz elképzelni, hogy egykor nem lehetett akárhol belépni a városba.
A történelmi városmagot falrendszer határolta. Ennek emlékét ma több helynév is őrzi, köztük a Városfal utca.
A falnak nem csupán katonai és védelmi szerepe volt. A városba érkező kereskedők és vidékiek forgalmát is ellenőrizni lehetett, az áruk behozatalához pedig különböző vámok és piaci díjak kapcsolódtak.
A történeti források alapján négy jelentősebb kapun keresztül lehetett kocsival is közlekedni:
Cifra kapu – Hatvani kapu – Maklári kapu – Rác kapu.
A nagy kapuk mellett kisebb, elsősorban gyalogos közlekedésre szolgáló átjárók is léteztek. Ezek közül az egyik legismertebb a Serte kapu volt.
A négy egykori nagy kapu emlékét a mai Eger helynevei is őrzik. A történelmi városmag körüli hóstyák és kapuk elhelyezkedése évszázadokon keresztül meghatározta a város fejlődését.
Mik voltak az egri hóstyák?
A hóstyák lényegében a történelmi városmag falain kívül kialakult külvárosi településrészek voltak.
Eger különlegessége, hogy ezeknek a régi városrészeknek a neve részben ma is él a helyiek nyelvében és a hivatalos helynevekben.
A történeti források többek között a következő neveket őrizték meg:
Cifra hóstya, Felnémeti hóstya, Hatvani hóstya, Maklári hóstya, Rác hóstya és Szent János hóstya.
A II. József korában, 1789-ben készített kataszteri felmérés ugyancsak megkülönböztette a belső várost és az azt körülvevő hóstyákat.
A hóstya szó eredetére több magyarázat született. A lényeg azonban ugyanaz: Eger esetében a történelmi városfalakon kívüli külvárosokat jelölte, és a kifejezés olyannyira beépült a helyi nyelvbe, hogy több száz év múltán sem tűnt el.
Cifra hóstya és a „cifrázott” kapu
A Cifra hóstya Eger egyik legismertebb történelmi külvárosa. A név napjainkban is könnyen felismerhető a Cifrakapu elnevezésben.
A Cifra kapu a város északi kijáratainak egyik legfontosabbika volt, Felnémet irányába vezetett.
Nevének magyarázata különösen érdekes: a hagyomány szerint a kapu a többihez képest díszesebb, „cifrázott” kialakítású lehetett.
Breznay Imre leírása szerint a Cifra kapu maradt fenn a legtovább az egri városkapuk közül. A XIX. századi forrásokban még rendszeresen felbukkan a környék, például Cifra hóstya, Cifra külváros, Cifra part és Cifrasánc néven.
Így amikor ma valaki végighalad a Cifrakapu utcán, valójában egy több száz éves városszerkezeti emléket idéző nevet használ.
A híres Hatvani kapu
A Hatvani kapu talán Eger legismertebb egykori városkapuja volt.
A város nyugati, illetve délnyugati irányú forgalmának egyik meghatározó kijárataként működött. Az 1789-es összeírás egyszerűen úgy határozta meg, mint Eger kapuját, „mellyen Hattvan felé járnak”.
Másik neve Szent János kapu volt.
Ehhez kapcsolódott a Hatvani hóstya is, amelyet a forrásokban Szent János hóstyaként és Szent János fertályként szintén említettek.
Különösen érdekes Déryné Széppataki Róza visszaemlékezése. Naplójának Breznay Imre által idézett részében egy szűk és sötét egri városkapuról, vastag falakról, láncokról és a kapu fölött emelkedő építményről ír.
Ez egészen más Eger-képet mutat, mint amit ma ismerünk: az utazó nem egyszerűen begördült a város utcáira, hanem egy jól érzékelhető határvonalon, a városkapun keresztül lépett be Egerbe.
Maklári kapu – és az eltűnt Almagyar emléke
A Maklári hóstya Maklár irányában alakult ki.
A terület történetéhez egy másik régi név is kapcsolódik: Almagyar.
A források szerint a Maklári kaput korábban Almagyar kapunak is nevezték. Egy 1695-ös tanúvallomás már arra utal, hogy ugyanazt a kaput, amelyet korábban Almagyar kapuként ismertek, akkoriban Maklári kapunak hívták.
Az Almagyar név azonban nem tűnt el Egerből. Napjainkban is őrzi több helynév, így egy hajdani település és városrész emléke évszázadokon át fennmaradt.
Rác hóstya és Szent Miklós kapuja
A Rác hóstya neve ugyancsak tovább él Egerben.
A hozzá kapcsolódó Rác kaput Szent Miklós kapunak is nevezték. A névváltozat szorosan összekapcsolódik a környék vallási és nemzetiségi történetével.
A mai Rác-templom, vagyis az egri Szent Miklós görögkeleti templom környéke évszázadok óta különleges része a városnak.
A Rác kapu és a Rác hóstya neve annak az időszaknak az emlékét őrzi, amikor Eger lakossága és kereskedelme különböző nemzetiségek és vallási közösségek találkozásából formálódott.
A különös nevű Serte kapu
Az egyik legérdekesebb egri név kétségtelenül a Serte kapu.
Ez nem tartozott a négy nagy, kocsiforgalomra is alkalmas városkapu közé. A város északnyugati részén található kisebb, gyalogos átjáró lehetett.
A név magyarázatát a hegyes karókból, fákkal megerősített kerítésekből vezetik le. Ezeket a szőlők, kertek és egyéb területek védelmére alkalmazták.
Egy 1798-as egri jegyzőkönyv még arról tudósít, hogy Kováts Istvány a Serte kapu gyakori kinyitásával és bezárásával járó munkájáért kért jutalmat.
A kapu eltűnt, a neve azonban túlélte: Sertekapu ma is megtalálható Eger térképén.
Károlyváros – Eszterházy Károly öröksége
A XVIII. századi Eger fejlődésének egyik fontos fejezete Károlyváros kialakulása.
Eszterházy Károly püspök kezdeményezésére a régi Hatvani hóstya mellett új városrész épült. Az új területet Alsó Károlyvárosnak nevezték, míg a korábbi Hatvani hóstya egy része Felső Károlyvárosként szerepelt.
A kettőt együtt Károlyvárosként emlegették.
Vályi András 1796-ban megjelent Magyarországnak leírása című munkájában is megemlékezett erről az új városrészről, amelynek rendezett házai és utcái a korszak tudatos városfejlesztését jelezték.
A fertálymesterek – egy különleges egri hagyomány
A hóstyák története elválaszthatatlan a fertálymesterségtől.
A városrészeket negyedekre – fertályokra – osztották. A fertálymesterek a helyi közösség tekintélyes polgárai közül kerültek ki.
Feladatuk messze túlmutatott a jelképes képviseleten. Figyelték a városrész rendjét és tisztaságát, közvetítettek a lakosság és a városi vezetés között, és szerepet vállaltak a helyi közösség életének szervezésében.
A tisztség tekintélye idővel jelentősen megnőtt.
Különösen figyelemre méltó, hogy ez nem csupán történelmi emlék. A fertálymesteri hagyomány napjainkban is él Egerben. A több száz éves tradíciót a rendszerváltás után újjáélesztették, a fertálymesterek ma is közösségi és hagyományőrző szerepet töltenek be.
A kapuk eltűntek, a nevek velünk maradtak
Eger különlegessége éppen abban rejlik, hogy története nem kizárólag a vár falai között keresendő.
Ott van a mai utcanevekben is.
Cifrakapu. Ráckapu. Hatvani kapu. Maklári. Sertekapu. Almagyar.
Ezek a nevek egy olyan város térképének töredékei, amelyet ma már fizikailag nem láthatunk.
Ha képzeletben visszatérnénk a XVIII. századi Egerbe, a belvárost falakkal körülvett településként találnánk. A kapuknál őrök vigyáznának a rendre, kocsik várakoznának a bejutásra, kereskedők hoznák áruikat, a falakon túl pedig megkezdődnének a hóstyák házai, kertjei, műhelyei és szőlői.
A város azóta messze túlnőtt egykori határain. A falak és a kapuk jelentős része eltűnt, a hóstyák pedig beolvadtak a modern Egerbe.
A nevük azonban megmaradt – és velük együtt megmaradt Eger több évszázados várostörténetének egy különleges rétege is.
Források és további olvasnivaló
Az összeállítás alapjául szolgáló történeti anyag: Fekete Péter írása, az anyagot gyűjtötte Nyerges Zoltánné – Egri Fertálymesteri Testület – fertalymesterek.hu
A hóstyák jelentéséről és az egri városrészek történetéről: HEOL – Egerben úton-útfélen találkozunk a hóstyákkal
A fertálymesterség történetének részletes ismertetése: Városi hagyományőrzés Egerben – a fertálymesterség
Eger városának hivatalos honlapja és helytörténeti információi: Eger Megyei Jogú Város hivatalos honlapja
Felhasznált történeti munkák az eredeti összeállítás alapján: Breznay Imre: Eger múltjából; Sugár István: Eger város falainak és kapuinak története; Vályi András: Magyarországnak leírása (1796); Decsy Sámuel: Osmanográfia (1789); Gorove László: Eger Városának Történetei; valamint egri városi jegyzőkönyvek, összeírások és történeti oklevelek.
Legutóbbi hozzászólások