Az egri vár történetéhez nemcsak a várfalak, a bástyák és az 1552-es ostrom eseményei tartoznak hozzá. A falakon belüli élet egyik legfontosabb feltétele a megfelelő vízellátás volt. Egy magaslatra épült, ostromra felkészített erődítménynek saját vízforrásokról kellett gondoskodnia, hiszen a katonák és a várban tartózkodók mindennapi ellátása hosszabb ideig is csak így volt biztosítható.

Az egri vár vízellátásáról több történeti adat maradt fenn. A szakirodalom négy kutat említ, amelyek mélysége 30 és 60 méter között változott. Ezek nem egyszerű udvari kutak voltak: a vár működésében és a föld alatti védelmi rendszer ellátásában is szerepet kaptak.

A vár udvarán ma is látható fedett kútház különleges építészeti emlék. A történeti kutak és a jelenlegi építmény pontos kapcsolatának tisztázásához további műemléki adatok szükségesek, a vár egykori vízellátásának története azonban önmagában is figyelemre méltó.

A víz szerepe az egri vár életében

A középkori várak egyik legfontosabb feladata az volt, hogy ostrom idején is biztosítsák a bent tartózkodók ellátását. Az élelmiszerkészletek mellett az ivóvíz jelentette az egyik legfontosabb utánpótlást. A vízforrások megléte, védelme és megfelelő kialakítása a vár védhetőségének alapvető feltétele volt.

Az egri vár esetében ez különösen nagy jelentőséggel bírt. A várdombon kialakított erődítmény vízellátását úgy kellett megoldani, hogy a falakon belül tartózkodó katonák és más lakók számára folyamatosan rendelkezésre álljon a szükséges víz.

Bánrévi Mónika Itáliai mesterek öröksége Egerben című tanulmányában az erődítések korszerű kialakításával összefüggésben is foglalkozik a vízellátással. A 201. oldalon az egri vár kútjairól is közöl adatokat, bemutatva azok számát és mélységét.

A vízellátás nem csupán kényelmi kérdés volt. Egy hosszabb ostrom során a kutak használhatósága és a vízkészletek biztonsága közvetlenül befolyásolhatta a védők helyzetét.

Négy kút szolgálta az erődítményt

Bánrévi Mónika tanulmánya négy egri várkutat említ. A közölt adatok szerint mélységük 30 és 60 méter között változott. Ez jelentős műszaki teljesítménynek számított, különösen egy olyan erődítményben, ahol a víz biztosítása a vár működésének alapfeltétele volt.

A tanulmány arra is kitér, hogy az egyik kút a föld alatti rendszer ivóvízellátásával állt kapcsolatban. Ez a részlet különösen érdekes, hiszen a vár föld alatti járatai és helyiségei nem csupán közlekedési és védelmi célokat szolgáltak, hanem az erődítmény működésének összetett rendszeréhez tartoztak.

A négy kút adatai jól mutatják, hogy az egri várban a víznyerésre több helyen és különböző mélységekben kellett megoldást találni. A kutak történetének részletes feldolgozásával Sugár István történész is foglalkozott, aki 1973-ban önálló tanulmányt jelentetett meg a témáról.

Az 1552-es ostrom és a vízellátás jelentősége

Az 1552-es egri ostrom során a vár védőinek hosszú ideig kellett fenntartaniuk az erődítmény működését. A katonai védekezés mellett az élelmiszer- és vízkészletek megóvása is alapvető feladat volt.

A vár kutainak jelentőségét az is növelte, hogy az ivóvízforrások biztonsága ostrom idején különösen érzékeny kérdésnek számított. A víz szennyezésének veszélye miatt a kutak védelme a védekezés része volt.

Bánrévi Mónika tanulmányában az ostrom alatti vízellátással kapcsolatban is található adat: a kutakat lezárták, a várban tartózkodók pedig elsősorban sört fogyasztottak.

Ez a történeti részlet jól érzékelteti, hogy a vár vízellátása nem egyszerűen a kutak meglététől függött. A vízforrások biztonságos használata és az alternatív folyadékforrások biztosítása szintén fontos szerepet kapott.

Az 1552-es ostrom emléke elsősorban a vár hősies védelméhez kapcsolódik, de a mindennapi élet feltételeinek fenntartása ugyancsak hozzátartozott a sikeres ellenálláshoz.

Az 1553-ból származó kút a kaszárnyatermekben

A vár vízellátásának történetéhez egy konkrét évszám is kapcsolódik. Bánrévi Mónika tanulmánya a kaszárnyatermek ismertetésekor egy 1553-ból származó kutat is megemlít.

A kaszárnyatermek kialakítása Bornemissza Gergely kapitányságának idejére, 1553–1554-re esett. Ezek a helyiségek többféle feladatot láttak el. Szükség esetén nők és gyermekek elszállásolására is alkalmasak voltak, emellett élelmiszer és ivóvíz tárolására is használták őket.

A tanulmány szerint az első teremben egy 1553-ból származó kút található. Ez az adat azért különösen értékes, mert a vár kútjainak általános ismertetése mellett egy konkrét, évszámmal megjelölt víznyerő helyet is azonosít.

A kaszárnyatermek mai ismert funkciója a kőtárhoz kapcsolódik. Történetük jól mutatja, hogy a vár épületei az évszázadok során többféle rendeltetést kaptak, és a katonai használat mellett az ellátásban is fontos szerepet töltöttek be.

Sugár István kutatásai az egri vár kútjairól

Az egri vár kútjainak történetét Sugár István történész külön tanulmányban dolgozta fel. Az egri vár kútjai címmel megjelent írása 1973-ban, az Egri Vár Híradója 9–10. számában, a 43–52. oldalon látott napvilágot.

A tanulmány a vár víznyerő helyeinek történeti vizsgálatához fontos szakirodalmi kiindulópont. Sugár István Eger történetének számos területével foglalkozott, kutatásai a vár katonai, gazdasági és igazgatási múltjának megismeréséhez is hozzájárultak.

A vár régészeti kutatásában Kozák Károly munkássága szintén meghatározó. Az 1957-től több évtizeden át végzett feltárásai során az erődítmény épületeinek és különböző történeti korszakainak megismeréséhez szolgáltatott adatokat.

A kútak története azért is különösen érdekes, mert a vár múltjának olyan részletét mutatja be, amely a katonai események és az építészeti emlékek mellett ritkábban kerül előtérbe.

A ma látható kútház és a történelmi örökség

Az egri vár udvarán álló fedett kútház jellegzetes építmény. Téglából és kőből kialakított szerkezete fölött nagyméretű, zsindelyfedésű tető emelkedik. A kútház a vár történelmi környezetének része, és emlékeztet arra, hogy az erődítmény mindennapi működéséhez a vízellátás biztosítása is nélkülözhetetlen volt.

A jelenlegi építmény építési idejéről, korábbi átalakításairól és pontos történeti rendeltetéséről azonban csak további műemléki dokumentáció alapján lehetne biztosat mondani. A szakirodalomban szereplő négy mély kút, illetve az 1553-as kaszárnyatermi kút adatait nem lehet automatikusan a fényképen látható kútházzal azonosítani.

Ehhez korabeli várábrázolások, műemléki felmérések és régészeti dokumentációk összevetésére lenne szükség.

Az egri vár kútjainak története mindenesetre fontos része az erődítmény múltjának. A mély víznyerő helyek, a föld alatti rendszer vízellátása és az ostrom idején alkalmazott óvintézkedések egyaránt azt mutatják, hogy a víz biztosítása a vár fennmaradásának egyik alapvető feltétele volt.

Források

Bánrévi Mónika: Itáliai mesterek öröksége Egerben, különösen 201. oldal.

Sugár István: Az egri vár kútjai. Az Egri Vár Híradója, 9–10. szám, 1973, 43–52. oldal. A tanulmány bibliográfiai adatai: Castrum Bene Egyesület – Castrum 5..

Kozák Károly: Az egri vár. Corvina, Budapest, 1973.

Borítókép: Az egri vár udvarán álló fedett kútház. Fotó: Szinok Gábor.