Első pillantásra talán csak egy hatalmas építési gödröt látunk az 1978-ban készült fényképen. Pedig Eger egyik legnagyobb 20. századi átalakulásának különleges pillanata maradt fenn rajta. A Szala-patak, pontosabban a Szala-árok egy részét ekkor vezették zárt mederbe. A munka szorosan kapcsolódott ahhoz a többéves beruházáshoz, amely végül a 25-ös főút új egri nyomvonalát és a Ráckapu tér fölé emelkedő Viaduktot is létrehozta.
1978 – amikor még minden a föld alatt kezdődött
Kéri Erzsébet 1978-as felvétele azért különösen érdekes, mert nem a már épülő Viadukt látványos pilléreit mutatja. Egy korábbi munkafázist örökített meg: azt, amikor a környék vízelvezetését és a Szala-árok nyomvonalát alakították át.
A kép előterében mély munkagödör húzódik, benne a készülő vasbeton szerkezettel. Munkások dolgoznak a mélyben, a háttérben teherautó, daru és az építkezéshez szükséges faanyag látható. Körülöttük azonban még ott állnak a régi Eger házai.
Ez a kontraszt teszi igazán értékessé a fényképet: egyszerre van jelen rajta az eltűnő régi város és az épülő új.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég már részletesen foglalkoztunk ennek a hatalmas beruházásnak a következő fejezetével az „Amikor Eger fölé emelték az utat – a Viadukt és a tovább épülő Felsőváros története” című cikkünkben. Most azonban érdemes egy kicsit mélyebbre – szó szerint a föld alá – nézni.
Mi volt a Szala-patak?
Az egriek számára ma is ismerősen csengenek az Árnyékszala, Verőszala és Szalapart nevek. Ezek nem véletlenül őrzik ugyanazt a szót.
A Szala-árok Eger vízrendszerének része, az Eger-patak mellékága. A Ráckapu tér környékének régi városszerkezetében még sokkal jobban érzékelhető volt jelenléte, mint napjainkban.
A város hivatalos vízrendezési dokumentumai szerint a Szala-árok az Árnyékszala és Verőszala közötti területről érkezik lefelé. A két utcát összekötő híd után mélyebb mederben halad, majd a borászati terület környékétől zárt, négyszög keresztmetszetű szelvényben folytatódik a Malom utca nyomvonala alatt, végül pedig az Eger-patakba torkollik.
Vagyis a víz nem tűnt el.
Csak eltűnt a szemünk elől.
1978 őszén kezdődött a nagy átalakítás
A fénykép 1978-as keltezését más korabeli adatok is különösen érdekessé teszik.
Az egri városi autóbusz-közlekedés történetét feldolgozó forrás szerint 1978 őszén kezdődött meg az Eger-patak mellékágának, a Szala-ároknak az átépítése és rendezése.
A munka már a város mindennapi életét is érintette.
- október 20-án a munkálatok miatt lezárták a Malomárok utcát – akkori nevén Zalka Máté utcát –, ezért az arra közlekedő 1A és 5-ös autóbuszokat a Rákóczi útra kellett terelni. A kimaradó megállók helyett a Ráckapu téri és a Kővágó téri megállókat használták.
Ez azért fontos adat, mert szinte pontosan elhelyezi időben azt a folyamatot, amelyet Kéri Erzsébet fényképe megörökített.
A Szala átépítése nem önálló beruházás volt
A háttérben Eger közlekedésének teljes átszervezése zajlott.
A Minden, ami Eger korábbi cikkében már bemutattuk, hogy 1974-ben döntöttek a 25-ös főút új egri átkelési szakaszának kialakításáról, a kivitelezés pedig 1976-ban kezdődött.
A régi Eger utcái egyre kevésbé bírták a növekvő gépjárműforgalmat. A történelmi belváros keskeny utcáin személyautók, autóbuszok és teherautók osztoztak, miközben északon rohamosan épült a Csebokszári lakótelep, a mai Felsőváros.
Új észak–déli közlekedési tengelyre volt szükség.
Csakhogy egy ilyen útvonalat nem lehetett egyszerűen rárajzolni Eger térképére.
Házak és pincék kerültek az új út helyére
Az új 25-ös főút kialakítása óriási beavatkozást jelentett.
A korabeli Népújság 1982-es, az út átadásakor megjelent beszámolója szerint 94 épületet kellett lebontani, miközben 74 pince tömedékelését vagy megerősítését végezték el.
Közműveket helyeztek át, támfalakat építettek, hatalmas mennyiségű földet mozgattak meg.
A város több pontja éveken keresztül építési területre hasonlított.
Mindezt ma már nehéz elképzelni, mert a kialakított útvonal, a Ráckapu téri csomópont és a Viadukt azóta Eger megszokott városképének része lett.
A Szala útban volt – ezért a föld alá került
A Ráckapu tér átépítésénél azonban nemcsak házakkal, pincékkel és utcákkal kellett számolni.
Ott volt a Szala-árok is.
A Viadukt építéséről szóló korábbi cikkünkben már előkerült egy különösen érdekes műszaki adat: a Ráckapu tér térségében a Szala-árkot mintegy 70 méter hosszú zárt keretben vezették át.
Ez az a része a hatalmas közlekedési beruházásnak, amelyből ma szinte semmit sem látunk.
A Viadukt ott magasodik a Ráckapu tér fölött, a támfalakat naponta látjuk, az úton autók ezrei haladnak keresztül. A vízrendezési munka jelentős része azonban a föld alatt maradt.
Kéri Erzsébet fényképe éppen ezért különleges dokumentum.
Megmutat valamit abból, amit később végleg eltakart a város.
1979-ben következett a Ráckapu tér
A munkák természetesen nem értek véget 1978-ban.
A következő évben már maga a Ráckapu tér került az építkezés középpontjába. 1979 nyarán megkezdődött a csomópont nagy átépítése, július végétől pedig a Rákóczi út egy szakaszát is lezárták.
Ekkor már egyre látványosabban formálódott az a közlekedési rendszer, amelyet ma is ismerünk.
A Ráckapu tér különösen nehéz feladatot jelentett. Egy mélyen fekvő területen kellett úgy átvezetni a 25-ös főutat, hogy közben a környező utcák helyi forgalma is megmaradjon.
A megoldás a Viadukt lett.
Megszületett Eger egyik legnagyobb közúti műtárgya
A Ráckapu téri Viadukt hét nyílású vasbeton hídszerkezetként készült el.
Hossza mintegy 147 méter, szélessége 12,7 méter, az íves vonalvezetés sugara pedig körülbelül 150 méter. A hídhoz kapcsolódó útpályát hosszú vasbeton támfalak közé vezették, amelyek együttes hossza megközelíti a 480 métert.
Csak maga a Ráckapu téri felüljáró körülbelül 50 millió forintba került az akkori árakon.
De a Viadukt csak a felszínen látható része volt a történetnek.
Alatta és körülötte közművek, utak és a Szala zárt medre alkotta azt a rendszert, amely nélkül a híd sem épülhetett volna meg.
Egy egész városrész változott meg
Az építkezés nem egyszerűen a közlekedést alakította át.
A Ráckapu tér és környéke korábban egészen más világ volt. A tér Eger történelmi északi kijáratának helyén alakult ki. Itt állt egykor a Rác kapu, amelyet korábban Szent Miklós kapunak, majd Martalóc-kapunak is neveztek.
Innen nyíltak a Szala környékének régi utcái, a közelben pincék és kisebb házak sorakoztak.
A hetvenes évek végének építkezése ebbe az évszázadok alatt kialakult városszövetbe vágta bele az új közlekedési tengelyt.
Olyannyira megváltozott a környék, hogy Eger későbbi városfejlesztési dokumentuma már azt is rögzíti: a Halom utca a 25-ös főút Viaduktjának létesítésével egyidejűleg tűnt el.
Egy út tehát szó szerint lekerült Eger térképéről.
1982-re állt össze az egész rendszer
A több mint fél évtizeden át tartó beruházás végül 1982 májusában fejeződött be.
1982. május 21-én megnyitották a forgalom előtt a 25-ös főút teljes új egri átkelési szakaszát.
A következő napi Népújság már az ünnepélyes átadásról számolt be. A teljes beruházás költsége mintegy 550 millió forint volt, és az új út a korabeli beszámoló szerint a tervezettnél egy hónappal korábban elkészült.
Eger közlekedése ezzel alapvetően megváltozott.
A város új észak–déli tengelyt kapott, amely lehetővé tette az átmenő forgalom jelentős részének elterelését a történelmi belvárosból.
És a Szala ma is ott folyik
Talán ez a fénykép legérdekesebb története.
Aki ma végigmegy a Malom utcán vagy áthalad a Ráckapu téren, annak eszébe sem jut, hogy a burkolat és a városi infrastruktúra alatt víz halad.
Pedig a Szala nem szűnt meg.
A város későbbi vízrendezési dokumentumai szerint a Szala-árok a borászati területtől négyszög keresztmetszetű zárt szelvényben, a Malom utca nyomvonalán halad tovább, majd az Eger-patakba torkollik.
A felsőbb szakaszokon pedig ma is találkozhatunk vele, és az Árnyékszala, Verőszala, Szalapart utcanevek továbbra is őrzik emlékét.
Egy fénykép, amelyen Eger átalakulása látható
Kéri Erzsébet 1978-as felvétele így sokkal többet mutat egy egyszerű csatornaépítésnél.
Tulajdonképpen Eger egyik nagy várostörténeti fordulópontját látjuk.
Még áll a régi környék jelentős része, de már megjelentek a munkagépek. Mély árkok szabdalják a földet, készül a vasbeton szerkezet, és néhány év múlva már egészen másként néz ki ugyanez a városrész.
1978-ban a Szala egy része eltűnt a föld alatt.
1979-ben megkezdődött a Ráckapu tér nagy átépítése.
Néhány évvel később pedig már ott ívelt a tér fölött a Viadukt.
A legtöbb egri ma már csak a végeredményt ismeri. Ez a közel fél évszázados fénykép azonban megmutatja azt a rövid időszakot is, amikor a régi Eger már eltűnőben volt, az új pedig még csak épült.
Források
Minden, ami Eger – A 25-ös út – amikor még Lenin útnak hívták Eger egyik legfontosabb útját
Az egri városi autóbusz-közlekedés története – 4. rész
Eger városa – a Szala-árok vízrendezési műszaki leírása
Eger városa – Ráckapu tér, Rác hóstya és a Szala környékének története
Hungaricana – Eger 1978-as építésföldtani térképsorozata
Borítókép: A Szala-patak föld alá vezetésének munkálatai Egerben, 1978. Fotó: Kéri Erzsébet, UVATERV / Lechner Fotótár.
Legutóbbi hozzászólások