Eger belvárosában, a Rózsa Károly és a Barkóczy Ferenc utca sarkán áll a Hanyisz–Mártonffy-ház, amelynek története a 18. század végéig nyúlik vissza. Az épület több mint két évszázadon keresztül családok otthona volt, és olyan személyek életéhez kapcsolódik, akik Eger történetének, tudományos és kulturális életének is fontos szereplői voltak. A Mártonffy család legismertebb tagja, Mártonffy Károly földmérő mérnök nemcsak szakmai munkájával, hanem közéleti tevékenységével és helytörténeti írásaival is hozzájárult a város fejlődéséhez. A házban később dr. Glósz Kálmán orvos, Gárdonyi Géza kezelőorvosa és barátja is lakott.

Hanyisz Miklóstól a Mártonffy családig

Az épület első ismert tulajdonosai között Hanyisz Miklós egri kőművesmestert találjuk. A ház 1782-ben már az ő birtokában volt. A később Hanyisz–Mártonffy-házként ismert ingatlant 1810-ben vásárolta meg Mártonffy Antal jogász, akinek családja ezt követően generációkon keresztül lakta az épületet.

Mártonffy Antal 1776-ban született, felesége Szatmári Kenéz Borbála volt. Házasságukból hat gyermek született: Antal, Károly, Lajos, Ignác, Borbála és Vilma. A család története szorosan összefonódott Eger polgári életével, egyik legismertebb tagjuk, Mártonffy Károly pedig a 19. századi város tudományos és közéleti életében is meghatározó szerepet vállalt.

Mártonffy Károly, az egri mérnök és közéleti személyiség

Mártonffy Károly 1812. november 12-én született Egerben. Tanulmányait követően a pesti Institutum Geometricumban szerzett mérnöki végzettséget. Pályáját földmérő mérnökként építette fel, és Heves és Külső-Szolnok megye szolgálatában dolgozott. Előbb alsó-, majd főmérnöki feladatokat látott el.

Munkássága messze túlmutatott a hagyományos mérnöki tevékenységen. A földrajzi és birtokrendezési kérdések mellett érdekelte a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés, a kertészet és a térség gazdasági fejlődése. Szakmai tudását a város és a megye javára fordította, miközben aktívan részt vett Eger társadalmi életében is.

Az Egri Kaszinó választmányának több időszakban tagja volt: 1840 és 1844, majd 1846 és 1848 között, később 1852-ben, valamint 1856–1857-ben. 1853-ban alelnökké választották, 1861 és 1865 között, majd 1868-ban igazgatói feladatokat látott el. A kaszinó a korabeli városi polgárság egyik fontos találkozóhelye volt, így tisztségei jól mutatják Mártonffy társadalmi megbecsültségét.

1867-ben a mezőrendészeti ügyekkel foglalkozó szakosztály elnöke lett. 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri vándorgyűlésén a gazdasági szakosztály elnökeként tevékenykedett. A rendezvényhez kapcsolódóan a térség gazdasági, erdészeti és ipari viszonyait is bemutatta.

Írásai a 19. századi Eger gazdaságáról és társadalmáról

Mártonffy Károly a mérnöki munka mellett jelentős szakirodalmi tevékenységet folytatott. A Magyarország és Erdély képekben című kiadványsorozatban megjelent tanulmányai ma is értékes forrásai Eger múltjának. Írt a város földtani és topográfiai viszonyairól, a lakosság életmódjáról, szokásairól és a helyi gazdaság meghatározó ágazatairól.

Az egri nép jelleme, viselete és szokásai című munkájában a város lakóinak társadalmi viszonyait és mindennapi életét vizsgálta. Megfigyelései szerint az egriek erősen kötődtek városukhoz, és fontosnak tartották az egri név becsületének megőrzését. A leírás nemcsak a korabeli viseletről és szokásokról ad képet, hanem a városi közösség önazonosságáról is.

Különösen jelentős az Eger szőlőgazdaságával foglalkozó tanulmánya, amely 1853-ban jelent meg. Mártonffy részletesen ismertette a szőlőművelés gazdasági és társadalmi jelentőségét. Rámutatott, hogy a szőlőtermesztés a város megélhetésének egyik alapja volt, és a lakosság jelentős része közvetlenül vagy közvetve ebből élt.

Leírásában a kisebb szőlőbirtokosok és a napszámosok helyzetére is kitért. A kisebb parcellákkal rendelkező kapások gyakran mások birtokain vállaltak munkát, hogy kiegészítsék jövedelmüket. A szőlő tehát nemcsak mezőgazdasági termék, hanem a korabeli egri társadalom egyik legfontosabb gazdasági tényezője volt.

A mezőgazdaság korszerűsítése szintén foglalkoztatta. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület pályázatára készítette el a birtokok tagosításával és a gazdálkodás fejlesztésével foglalkozó munkáját, amely 1858-ban Egerben jelent meg. Számos szaklapban publikált, többek között a Gazdasági Lapok, a Borászati Füzetek, a Borászati Lapok és a Vasárnapi Újság hasábjain. Írásaiban a gyümölcstermesztés, a kertészet és a mezőgazdasági szakkifejezések kérdéseivel is foglalkozott.

A múzeumalapítás támogatója

Mártonffy Károly érdeklődése a város kulturális értékeire is kiterjedt. 1865-ben, amikor Egerben felmerült egy múzeum létrehozásának gondolata, az elsők között támogatta a kezdeményezést. Néhány szó múzeumunk ügyében címmel az Eger című helyi lapban is megjelent írása, amelyben a múzeum létrehozásának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Mérnöki munkájának másik fontos területe a városi birtokviszonyok rendezése volt. Az 1853-ban az érsekségtől és a főkáptalantól városi tulajdonba került földek és jogok kimutatásának elkészítése is a nevéhez kapcsolódott. 1866-ban a Hatvani temetővel szemben megvásárolt terület temetővé alakításának tervét is elkészítette. Ez a terület a későbbi Grőber urnatemető helyéhez kapcsolódik.

Mártonffy Károly 1869. augusztus 4-én hunyt el Egerben, 57 éves korában. A Grőber temető családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Munkásságának emlékét a Heves Megyei Földhivatal által az 1990-es években alapított Mártonffy Károly-díj is megőrizte.

Gárdonyi Géza orvosa és barátja is a ház lakója volt

A Mártonffy-ház története nemcsak a családhoz és a mérnök közéleti tevékenységéhez kötődik. Az épületben élt dr. Glósz Kálmán orvos és családja is. Glósz doktor Gárdonyi Géza kezelőorvosa és barátja volt, felesége pedig Mártonffy Margit, így a házasság révén kapcsolódott a Mártonffy családhoz.

Az orvos és az író között az évek során szoros személyes kapcsolat alakult ki. Gárdonyi nagyra becsülte doktorát, és az Isten rabjai című regényének egy példányát is neki ajánlotta: „Dr. Glósz Kálmánnak, barátomnak és orvosomnak. Gárdonyi Géza.”

A ház így az egri irodalomtörténet egyik személyes emlékét is őrzi. A család lakóhelye egyúttal olyan találkozási pont volt, amely Gárdonyi Géza mindennapi életéhez és baráti kapcsolataihoz is kötődött.

A barokk lakóház átalakulásai

A Hanyisz–Mártonffy-ház a 18. század végén kialakult, barokk eredetű, L alaprajzú, egyemeletes saroképület. Udvari oldalán árkádos folyosó és emeleti függőfolyosó található. Az épület az idők során többször átalakult, így mai formája több korszak építészeti beavatkozásait őrzi.

Az ingatlan 1951-ben állami tulajdonba került, 1961-ben pedig újabb emeletet építettek rá Hevesi Sándor tervei alapján. A későbbi változtatások ellenére számos régi építészeti részlete fennmaradt, és a ház ma is része Eger történelmi belvárosának.

Felújítás után szakrendelőként működött

Az épület 2001-ben kezdődött felújítása új korszakot nyitott a ház történetében. A munkálatok során a múlt értékeinek tiszteletben tartásával igyekeztek megújítani a régi lakóházat. A megszépült épületben 2003-ban nyitotta meg kapuit a Mártonffy szakrendelő.

Az intézmény csaknem másfél évtizeden keresztül működött a házban, és sok egri számára vált ismert egészségügyi ellátóhellyé. A szakrendelő 2016 őszéig fogadta a betegeket, ezzel lezárult az épület történetének egy újabb fejezete.

A Rózsa Károly és a Barkóczy Ferenc utca sarkán álló Mártonffy-ház története így több korszakot és több generációt kapcsol össze. Hanyisz Miklós kőművesmestertől Mártonffy Antal jogászon és a város életében meghatározó szerepet vállaló Mártonffy Károlyon át dr. Glósz Kálmánig számos név kötődik hozzá. A régi épület nemcsak egy család otthonának emlékét őrzi, hanem Eger polgári, gazdasági, tudományos és kulturális múltjának is része.

Források

Eger – Egri Magazin, 2021. áprilisi szám, Szecskó Károly: Mártonffy Károly

Magyarország és Erdély képekben – Mártonffy Károly tanulmányai

Borovszky Samu: Heves vármegye és Eger

Eger város műemléki jegyzéke – Hanyisz–Mártonffy-ház

Borítókép: A Mártonffy-ház az 1940-es években, korabeli fényképen.