1910. augusztus 21-én hunyt el Székely Bertalan, a 19. századi magyar történelmi festészet egyik legnagyobb alakja. Bár nem Egerben született és nem is itt élt, egyik legismertebb alkotása, az 1867-ben elkészült Egri nők olyan erősen kapcsolódik városunkhoz, hogy mára Eger történelmi emlékezetének egyik legismertebb képzőművészeti megfogalmazásává vált. A festmény történetében ráadásul maguknak az egrieknek is különleges szerep jutott.
A magyar történelmi festészet mestere
Székely Bertalan 1835-ben született Kolozsváron. Művészetében a romantikus történelmi festészet drámaiságát az akadémikus festészet gondosan megtervezett kompozícióival ötvözte.
Bécsben, majd Münchenben tanult, és már fiatalon a magyar történelem sorsfordító eseményei kezdték foglalkoztatni. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a II. Lajos holttestének megtalálása, a Dobozi és hitvese, a Mohácsi csata és természetesen az Egerhez legszorosabban kötődő Egri nők.
Nem csupán történelmi festő volt. Portrékat, tájképeket és freskókat is készített, valamint hosszú tanári pályája során művészek generációinak képzésében vett részt.
Egri nők – egy festmény, amely Eger jelképévé vált
Az Egri nők 1867-ben készült. A nagyméretű, olaj-vászon alkotás az 1552-es egri várvédelem egyik legendássá vált pillanatát, az asszonyok harcba kapcsolódását jeleníti meg.
Székely nem egyszerű csatajelenetet festett.
A kép középpontjába az elszántságot, az önfeláldozást és a hazáért vállalt küzdelmet állította. A Magyar Elektronikus Könyvtár műelemzése szerint a festő tudatosan a dráma tetőpontját választotta: azt a pillanatot, amikor még nem lehet tudni, melyik fél kerekedik felül.
A várfalon küzdő asszonyokkal szemben török katonák kapaszkodnak felfelé a létrákon. A központi nőalak egyszerre fordul eleső társa és az ellenség felé. A mozdulatok, az arcok és a testtartások szinte színpadszerű erővel sűrítik egyetlen pillanatba az ostrom drámáját.
A kép mérete is tekintélyt parancsoló: mintegy 226,5 × 176,5 centiméter.
De hogyan került Eger a festmény történetébe?
Itt válik igazán érdekessé a történet az egriek számára.
Az Egri nők elkészülte után nem sokkal maga a festmény is eljutott Egerbe.
1868 márciusában a művet a városban is bemutatták. A helyi források szerint a festmény az egri Líceum dísztermében volt kiállítva, ahol az egriek heteken keresztül megtekinthették.
A Minden, ami Eger Líceum történetéről szóló korábbi cikke is megemlékezik erről a különleges eseményről:
„A Magyar Nemzeti Múzeumba történő elszállítását megelőzően itt volt kiállítva egy hónapon keresztül Székely Bertalan Egri nők című alkotása.”
Ez önmagában is különleges fejezete a Líceum történetének: az egriek ugyanabban a városban találkozhattak a róluk, illetve elődeik hősiességéről készült monumentális festménnyel, amelynek történelmi eseménye alig néhány száz méterre innen, az egri vár falain játszódott.
Az egri nők vették meg az „Egri nőket”
A történet azonban ennél is szebb.
A festmény olyan nagy hatást gyakorolt Egerben, hogy a helyi nőegylet gyűjtést indított a mű megszerzésére.
A korabeli kezdeményezés eredményeként összegyűlt a szükséges összeg, és az egri nők megvásárolták a festményt a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
A kép hátoldalán fennmaradt felirat is őrzi ennek emlékét:
„Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én.”
Kevés ennél szebb összekapcsolódása létezhet művészetnek és helytörténetnek: egy festő megörökítette az 1552-ben harcoló egri asszonyokat, majd több mint három évszázaddal később Eger asszonyai gondoskodtak arról, hogy az őseik hősiességét megörökítő alkotás nemzeti közgyűjteménybe kerüljön.
Már jóval a végleges kép előtt foglalkoztatta Eger
Érdekesség, hogy Székely Bertalant nem 1867-ben kezdte foglalkoztatni az egri téma.
A Magyar Elektronikus Könyvtár művészettörténeti összefoglalója szerint nagyjából tíz évvel a végleges festmény elkészülte előtt már kiválasztotta a témát. Több rajz és olajvázlat készült, miközben folyamatosan alakította a kompozíciót.
Az egyik fontos változás az volt, hogy 1861 körül a jelenet már függőleges szerkezetet kapott, és egyre határozottabban kialakult a végleges mű központi nőalakja.
Vagyis az Egri nők nem egyetlen ihletett pillanat eredménye volt: Székely közel egy évtizeden keresztül érlelte az egri várvédők történetének festői megfogalmazását.
Az „Egri nők” egyik változata vissza is tért Egerbe
Az alkotás egri története a 19. századdal sem ért véget.
Az Egri nők egy kisebb, 1867-ben készült változata később Ernst Lajos híres gyűjteményébe került. A művet jóval később a magyar állam vásárolta meg, és egy időre Egerben, az Érseki Palotában is bemutatták.
A festményhez kapcsolódó vázlatok közül is került Egerbe műalkotás: a Magyar Elektronikus Könyvtár összefoglalója szerint a Dobó István Vármúzeum képtárában is őriztek/bemutattak az Egri nők kompozíciójához kapcsolódó vázlatot.
Így Székely Bertalan és Eger kapcsolata nem pusztán a festmény címében létezik – a mű történetének több fontos állomása ténylegesen Egerhez kötődik.
A „Minden, ami Eger” korábban is megemlékezett róla
A Minden, ami Eger oldalán 2025 májusában, Székely Bertalan születésének 190. évfordulóján már felidéztük a művész pályáját.
A korábbi írás kiemelte, hogy Székely a romantika és az akadémizmus sajátos ötvözetét teremtette meg, miközben történelmi festményeivel a magyar múlt legismertebb eseményeit emelte monumentális művészeti témává.
Korábbi cikkünk:
Megszületett Székely Bertalan festő – Egri nők | Minden, ami Eger
A Líceum történetét bemutató írásunkban pedig külön szerepel az Egri nők 1868-as egri bemutatása:
A Líceum mint a „magyar Athen” jelképe | Minden, ami Eger
Egy kép, amely nélkül ma már nehéz elképzelni az egri vár legendáját
Székely Bertalan történelmi festményeinek ereje abban rejlett, hogy nem egyszerűen illusztrálta a múltat. Hősöket, tragédiákat, emberi döntéseket és sorsfordító pillanatokat teremtett újra a vásznon.
Az Egri nők pedig ennél is többet jelent Eger számára.
A festmény összeköti 1552 várvédő asszonyait, a 19. századi egri nőegylet tagjait és a mai Egert. Egy olyan történelmi emlékezet része lett, amelyben valóság, legenda, irodalom és képzőművészet évszázadokon keresztül erősítette egymást.
Székely Bertalan 1910 augusztusában hunyt el. Több mint egy évszázad telt el halála óta, de ha ma valaki az egri nők 1552-es helytállására gondol, jó eséllyel éppen az ő monumentális festményének alakjai jelennek meg előtte.
Talán ennél maradandóbb kapcsolat nem is létezhet egy festő és egy város között.
Források, további olvasnivalók
Magyar Elektronikus Könyvtár – Székely Bertalan: Egri nők
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az Egri nők műelemzése
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Székely Bertalan: Az egri nők
Egri Főegyházmegye – Ismét Egerben az „Egri nők”
Legutóbbi hozzászólások