Eger egyik különleges, mégis kevésbé ismert műszaki emléke a Petőfi téren álló egykori vízműépület, amelynek homlokzatán ma is olvasható az „Eger Város Vízműve” felirat. A történelmi hangulatú épület nem csupán a város múltjának érdekes részlete, hanem egy olyan nagyszabású fejlesztés emléke, amely alapvetően változtatta meg az egriek mindennapjait. A Petőfi téri vízmű-gépház, a hozzá kapcsolódó savtalanító és a Hajdúhegyen kialakított víztároló 1927 óta meghatározó részei Eger ivóvízellátásának.
Amikor még kutakból hordták a vizet
Ma már természetesnek vesszük, hogy otthonainkban egyetlen mozdulattal tiszta ivóvízhez jutunk. Egerben azonban hosszú évszázadokon keresztül egészen másként működött a vízellátás. A lakosság jelentős része ásott kutakból, forrásokból és közkutakból szerezte be a mindennapi élethez szükséges vizet.
A víz beszerzése nemcsak időigényes feladat volt, hanem egészségügyi kockázatokat is jelentett. A sekélyebb kutak vize különösen érzékeny lehetett a környezeti szennyeződésekre, miközben a növekvő város vízigénye egyre nagyobb feladat elé állította az akkori városvezetést.
A vízvezetékek története ugyanakkor Egerben jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk. A Heves Megyei Vízmű történeti összefoglalója szerint az egri várban már az 1500-as években égetett agyagcsöveken keresztül vezették a vizet a kifolyókhoz. Ez a korai megoldás azonban még messze állt a modern, egész várost kiszolgáló közüzemi vízellátástól.
A dohánygyár hozta el az első jelentős változást
Eger modern vízellátásának egyik első fontos állomása 1903 volt. Ekkor létesült a dohánygyár számára az első olyan vezetékes vízmű, amely részben a lakosságot is kiszolgálta.
A rendszerhez egy 1600 méter hosszúságú csővezeték kapcsolódott, amely négy közkifolyón keresztül biztosított vizet a város lakóinak. Ez akkoriban jelentős előrelépésnek számított, hiszen a vezetékes víz már nem kizárólag az ipari termelés szükségleteit szolgálta.
A város fejlődésével azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a korlátozott kapacitású rendszer nem jelenthet hosszú távú megoldást. Egernek olyan korszerű vízműre volt szüksége, amely a lakosság növekvő igényeit, a közintézmények működését és a tűzvédelmi feladatokat egyaránt képes ellátni.
Az 1927-es esztendő fordulópontot jelentett
Eger vízellátásának történetében az egyik legfontosabb mérföldkő az 1927-ben üzembe helyezett városi vízmű volt.
A beruházás előkészítése már korábban megkezdődött. Az Eger I. számú kút helyét dr. Schréter Zoltán geológus jelölte ki, a kutat pedig 1926-ban fúrták meg.
A karsztkút rendkívül jelentős vízhozammal rendelkezett. A korabeli adatok szerint másodpercenként 115 liter vizet adott, amelynek mennyiségét akkor számítással határozták meg. A kút nyugalmi vízszintje 15 méter volt, termelőcsövét pedig vörösfenyővel bélelték.
Ez utóbbi különösen érdekes műszaki részlet, hiszen jól mutatja, milyen anyagokat és technológiai megoldásokat alkalmaztak a múlt század első évtizedeiben.
A városi vízmű megépítése nem csupán egyetlen épület létrehozását jelentette. Egy teljes, összehangolt vízellátó rendszert kellett kialakítani, amelynek különböző elemei egymást kiegészítve működtek.
Az új rendszer részeként 25,6 kilométer hosszúságú, öntöttvas csőhálózat épült, amelyet közkifolyókkal és tűzcsapokkal is felszereltek. Elkészült a szivattyúház, valamint a Hajdúhegyen egy 600 köbméteres magaslati víztároló is.
Ezek a létesítmények együttesen teremtették meg a korszerű egri közüzemi vízellátás alapjait.
A Petőfi téri gépház – egy ipari épület különleges arca
A Petőfi téren álló vízmű-gépház már megjelenésében is eltér attól, amit egy ipari létesítménytől általában várnánk.
Az épület vakolt homlokzata, díszített párkányzata, hangsúlyos bejárata és cserépfedésű tetőszerkezete harmonikusan illeszkedik Eger történelmi városképéhez.
A homlokzat felső részén látható „Eger Város Vízműve” felirat ma is egyértelműen őrzi az épület eredeti rendeltetését.
A Petőfi téri létesítmény különlegessége éppen abban rejlik, hogy a műszaki feladatokat ellátó épületet igényes építészeti megjelenéssel alakították ki. Nem pusztán egy gépház épült, hanem olyan közműépület, amely a város fejlődését és a korszerűsítés iránti törekvést is kifejezte.
Az 1927-ben elkészült gépház az egri városfejlődés egyik fontos korszakának kézzelfogható emléke.
Miért volt szükség a Hajdúhegyi víztárolóra?
A modern vízellátás egyik legfontosabb feladata, hogy a fogyasztókhoz megfelelő mennyiségű és nyomású víz jusson el.
Ebben kiemelt szerepet kapnak a víztárolók.
Az egri rendszerhez 1927-ben megépített Hajdúhegyi tároló két, egyenként 300 köbméteres medencéből állt, így összesen 600 köbméter víz befogadására volt alkalmas.
A magaslati elhelyezés lehetővé tette, hogy a tárolt víz a szintkülönbséget kihasználva segítse a városi hálózat ellátását. A tároló emellett kiegyenlíthette a nap folyamán változó vízfogyasztást is.
A gépház, a kutak, a csővezetékek és a magaslati medencék tehát nem különálló beruházások voltak, hanem egyetlen rendszer egymásra épülő elemei.
A Petőfi téri savtalanító szintén a vízellátás műszaki infrastruktúrájához tartozik. A savtalanítás célja a víz kedvezőtlen kémiai tulajdonságainak mérséklése, különösen a szabad szén-dioxid okozta agresszív hatás csökkentése. Ez a vízminőség és a vezetékhálózat védelme szempontjából egyaránt fontos.
Egy rendszer, amely évtizedeken át kiszolgálta Egert
Az 1927-ben üzembe helyezett vízmű korszerűségét jól bizonyítja, hogy viszonylag csekély bővítésekkel egészen az 1960-as évekig képes volt kielégíteni a város vízigényét.
Ez több mint három évtizednyi folyamatos szolgálatot jelentett egy olyan időszakban, amikor Eger társadalmi, gazdasági és városszerkezeti szempontból is jelentős változásokon ment keresztül.
A második világháború utáni újjáépítés, a lakosság növekedése, az ipari és intézményi fejlesztések, majd az új lakóterületek kialakulása fokozatosan növelte a vízfogyasztást.
Az 1960-as évektől ezért jelentősebb fejlesztések kezdődtek. Új kutakat és víztárolókat létesítettek, valamint megkezdődött a városi vízellátás különböző nyomászónákra bontása.
A zónásítás révén hatékonyabban lehetett szabályozni a hálózat nyomásviszonyait, mérsékelni a vízveszteséget és javítani az üzemeltetés gazdaságosságát.
A régi vízmű ugyanakkor nem veszítette el jelentőségét. Az eredeti létesítmények továbbra is a városi vízellátó rendszer fontos elemei maradtak.
A vízműépítéssel együtt a csatornázás is fejlődött
A korszerű ivóvízellátás megteremtése mellett egy másik, legalább ilyen fontos feladat is megjelent Egerben: a szennyvíz elvezetése és tisztítása.
A vízmű üzembe helyezésével szinte egy időben kezdődött meg a városi szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztisztító telep kiépítése.
A korabeli csatornacsövek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek, kőagyagból.
Ez a részlet különösen érdekes, mert a híres pécsi gyár neve elsősorban a díszkerámiákról és az épületkerámiákról ismert, miközben ipari és közműépítési célokra is gyártott termékeket.
A vezetékes ivóvíz és a szennyvízelvezetés fejlődése együtt jelentett valódi előrelépést a város közegészségügyi viszonyaiban.
Az egri vízműből megyei jelentőségű vállalat lett
A víziközművek üzemeltetése az évtizedek során szervezetileg is jelentősen átalakult.
Egerben a víz- és csatornaművek működtetése korábban az Eger város gépüzemei elnevezésű szervezeten belül önálló egységként történt. A munkát olyan szakemberek irányították, akik közül többen a vízmű és a csatornarendszer építésében is részt vettek.
A második világháború után az Egri Víz és Csatornaművek Vállalata, majd 1949-től az Egri Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat látta el az üzemeltetési feladatokat.
Újabb fontos változást hozott 1963, amikor megalakult a Heves Megyei Vízmű Vállalat.
A szervezet székhelye Eger lett, ami jól mutatja, milyen meghatározó szerepet töltött be a város a megye víziközmű-fejlesztésében.
A következő évtizedekben a vállalat tevékenysége egyre szélesebb körűvé vált. Új vízművek, csatornahálózatok és szennyvíztisztító telepek épültek, fejlődött a kútfúrás, a laboratóriumi vízminőség-ellenőrzés és az automatizált üzemirányítás.
A társaság történetének egyik figyelemre méltó eredménye, hogy országos viszonylatban az elsők között automatizálták az egri északi vízművet.
Közel egy évszázados örökség a Petőfi téren
A Petőfi téri vízmű-gépház 2026-ban már 99 éves múltra tekint vissza. A következő esztendőben, 2027-ben lesz száz éve annak, hogy Eger modern vízellátásának egyik legfontosabb rendszere megkezdte működését.
A Heves Megyei Vízmű történeti ismertetése szerint a Petőfi téri gépház, a savtalanító és a Hajdúhegyi ivóvíztároló napjainkban is az egri ivóvízellátás alaplétesítményei közé tartoznak.
A vízműépület jelentősége azonban túlmutat a műszaki feladatokon.
A Petőfi tér fái között megbújó, gondosan kialakított homlokzatú épület egy olyan korszakot idéz, amikor a város fejlődésének egyik legfontosabb célja a korszerű közszolgáltatások megteremtése volt.
Az egri vár, a barokk templomok és paloták mellett az ilyen kevésbé ismert épületek is hozzátartoznak Eger történetéhez.
Mert egy város múltját nemcsak a nagy történelmi események és híres személyiségek alakítják, hanem azok a mérnökök, építők és szakemberek is, akiknek munkája a mindennapi életet tette biztonságosabbá és kényelmesebbé.
A Petőfi téri vízmű erre különösen szép példa.
A közel százéves épület ma is arra emlékeztet, hogy a tiszta ivóvíz, amelyet természetesnek veszünk, hosszú évtizedek tervezőmunkájának, fejlesztéseinek és folyamatos gondoskodásának eredménye.
Források
Heves Megyei Vízmű Zrt. – Cégtörténet
Heves Megyei Vízmű Zrt. – A vízről
Heves Megyei Vízmű Zrt. – Hivatalos honlap
Borítókép: Eger, a Petőfi téri vízmű-gépház őszi környezetben. Fotó: Szinok Gábor.
Legutóbbi hozzászólások