Egerben kevés olyan utca akad, amelynek története ennyire szorosan összefonódik a város középkori úthálózatával, régi kapuival és az egykori hóstyák világával. Az Almagyar utca ma a történelmi belváros és a Szarvas tér közötti természetes összeköttetés, de nyomvonala évszázadokkal korábban is fontos szerepet töltött be.
A régi dokumentumok alapján ráadásul az utca neve többször változott. 1802-ben a Szarvas tér felé vezető szakaszt Maklári-kapu utcának nevezték, mert ezen keresztül lehetett eljutni Eger egyik fontos városkapujához.
Az utca története azonban ennél sokkal régebbre vezet.
Már a középkorban fontos út vezetett erre
Az Almagyar elnevezés középkori eredetű. A helyismereti források szerint már 1331-ben „Olmagari” formában felbukkan a név.
A név mögött egy régen eltűnt település emléke húzódik meg. Eger délkeleti részén egykor Almagyar nevű falu feküdt, amelynek emlékét nemcsak az Almagyar utca, hanem az Almagyar-domb és az Almagyar-dűlő elnevezése is megőrizte.
A terület földrajzi helyzete miatt különösen fontos volt. Már a középkorban erre vezetett az Eger völgyét követő út Maklár, majd az Alföld, illetve az ország déli és keleti részei felé.
Vagyis az Almagyar utca nem egyszerűen egy később kialakított belvárosi utca: egy több száz éves közlekedési útvonal örököse.
Almagyari kapuból Maklári kapu
Az utcát nem lehet megérteni az egykori városkapu története nélkül.
Egy 1695-ből fennmaradt tanúvallomás különösen érdekes emléket őriz. A vallomásból kiderül, hogy azt a kaput, amelyet korábban Almagyari kapunak neveztek, ekkor már Maklári kapuként ismerték.
A névváltozás jól mutatja, hogyan alakult át Eger földrajzi szemlélete. Az egykori Almagyar település emléke lassan háttérbe szorult, miközben a kaput egyre inkább arról az irányról nevezték el, amerre az út vezetett: Maklár felé.
A kapu nem egyszerű városi átjáró volt. A fallal körülvett Eger egyik ellenőrzött kijárataként itt haladtak át az utazók, kereskedők, fuvarosok és a környékbeli települések lakói.
1802-ben már Maklári-kapu utca
Az utca történetének egyik legérdekesebb dokumentuma egy 1802-es egri összeírás.
Ebben szerepel a „Maklári kapu utca” megnevezés. A helyismereti forrás szerint az akkori útszakaszok elnevezése nem teljesen fedte a mai utcahatárokat: az Almagyar utca tölcsérszerű tágulatától a vár alsó kapuja felé eső részt korábban „Várba út”-ként is ismerték, az 1802-es összeírás pedig egy szakaszon a „Hosszú pince” elnevezést használta. Innen a mai Szarvas tér irányába következett a Maklári-kapu utca.
Ez azért fontos, mert megmutatja, hogy a régi egri utcanevek gyakran nem mesterségesen születtek.
Egyszerűen elmondták, hová vezet az út, kik élnek ott, milyen épület áll mellette vagy milyen tevékenységet folytatnak a környéken.
A Maklári-kapu utca pontosan ilyen beszélő utcanév volt.
Német utca, Tímárok utcája – újabb régi nevek
A történeti adatok további elnevezéseket is megőriztek.
A 18. század elején, sőt még az 1788-as utcaösszeírásban is előfordult a Német utca, illetve a Tímárok utcája megnevezés.
Utóbbi különösen érdekes.
A tímárok munkájához sok vízre volt szükség, Egernek pedig ezen a részén a természetes vízrajzi adottságok és az Eger-patak közelsége kedvezett bizonyos mesterségeknek.
Így egyetlen mai utca mögött több, egymásra rakódó történeti réteg jelenik meg: középkori településnév, városkapu, mesterségek és közlekedési irányok.
A Maklári hóstya kapujában
A Maklári kapun túl kezdődött a Maklári hóstya világa.
A hóstyák Eger történetének különleges részei. A városfalakon kívül kialakult külvárosi területek sajátos telekszerkezettel, gazdasági élettel és közösségekkel rendelkeztek.
A történeti adatok szerint 1756-ban már említik a Maklári hóstyán a káptalan Zöldfa vendégfogadója mellett álló házat. Egy 1782-es adat új kőházról számol be, 1805-ben pedig egészen hétköznapi problémát jegyeztek fel: a Maklári hóstya gazdáinak sertésnyája a Kőporos felé járva károkat okozott a kerítésekben.
Ezek az apró feljegyzések azért értékesek, mert közelebb hozzák a régi Egert.
Nem csupán kapukról és utcanevekről szólnak, hanem egy élő külvárosról, ahol gazdák, iparosok, kereskedők és családok élték mindennapjaikat.
A Minden, ami Eger korábban külön is bemutatta, mit jelent a városban a hóstya szó, és hogyan maradt fenn napjainkig a Maklári, Hatvani, Cifra és Rác hóstya neve.
A Szarvas tér őrzi a régi városhatár emlékét
Ha ma végigsétálunk az Almagyar utcán a Szarvas tér felé, már sem városfal, sem városkapu nem állja utunkat.
A környék szerkezete azonban még mindig sok mindent elárul.
A Szarvas tér környéke évszázadokon keresztül a történelmi város és a Maklári hóstya találkozási pontja volt. A régi Maklári kapu közelében őrség is működött, hiszen a városba érkező forgalmat ellenőrizni kellett.
A tér ma is Eger egyik fontos közlekedési csomópontja. Az Almagyar utca, a Maklári út, a Kertész utca, a Mekcsey István utca és a Diófakút utca környéke lényegében ma is azt a természetes útvonalrendszert követi, amelynek kialakulása évszázadokkal ezelőtt megkezdődött.
Erről részletesen írtunk korábban az „Ahol hat egri utca találkozik – a Szarvas tér évszázados története” című cikkünkben is.
Egy régi ház is mesél az utcáról
Az Almagyar utca egyik különleges műemléki emléke a Hauser–Bodnár-ház.
Az Almagyar utca 13. szám alatti telek története legalább a 18. század közepéig követhető. 1755-ben Faul Gáspár mészáros háza állt itt. Özvegyét később Hauser Mihály egri rézműves és ötvösmester vette feleségül, aki tovább bővítette a birtokot.
Ez az épület azért is érdekes, mert rajta keresztül már nemcsak az utca vonalát és neveit, hanem az itt élő egri polgárok világát is megismerhetjük.
A ház történetével a Minden, ami Eger már 2014-ben külön cikkben foglalkozott, így ez oldalunk egyik legrégebbi Almagyar utcához kapcsolódó helytörténeti anyaga.
Remenyik Zsigmond emléke is ide kötődik
Az Almagyar utca az irodalomban is megjelent.
Remenyik Zsigmond a Por és hamu című művében idézte fel az Almagyar utcai házat és környezetét. Az író egri kötődése miatt ez a részlet különösen érdekes helytörténeti emlék: olyan városképet őriz, amelyből mára sok minden eltűnt vagy átalakult.
Az utca rövid ideig Balázs Ignác utca néven is szerepelt, ám végül a sokkal régebbi eredetű Almagyar elnevezés tért vissza.
Egy utca, amely Eger történetének térképe
Az Almagyar utcán ma néhány perc alatt végigsétálhatunk.
Ha azonban a régi neveket egymás mellé tesszük – Olmagari, Almagyar, Német utca, Tímárok utcája, Maklári-kapu utca –, szinte Eger teljes történeti fejlődése kirajzolódik előttünk.
Egy eltűnt középkori település emléke.
Egy városfal és annak kapuja.
A Maklár és az Alföld felé vezető régi országút.
Tímárok és más egri mesterek.
A városfalon kívül élő hóstyai lakosság.
Majd a modern Eger kialakulása.
Talán éppen ezért érdemes időnként más szemmel végigsétálni az Almagyar utcán. A mai házak és az aszfalt mögött ugyanis továbbra is ott húzódik egy olyan útvonal, amelyet Eger lakói már évszázadokkal ezelőtt is használtak.
És bár a Maklári kapu már régen eltűnt, az utca vonala és neve még mindig őrzi annak a régi Egernek az emlékét, amikor ezen a helyen ért véget a fallal körülvett város, és innen kezdődött a hóstyák, a kertek, a szőlők és a Maklár felé vezető országút világa.
Források és kapcsolódó cikkeink
Minden, ami Eger – Maklári hóstya – Almagyar utca
Minden, ami Eger – Hauser-Bodnár ház és Almagyar utca története
Minden, ami Eger – Ahol hat egri utca találkozik – a Szarvas tér évszázados története
Minden, ami Eger – Mi az a hóstya?
Minden, ami Eger – Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról és elnevezésükről
Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteménye – Eger, Almagyar utca
Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról és kapuiról – Fertálymesteri Testület dokumentuma
Borítókép: Eger, Tinódi Sebestyén tér, 1957 – háttérben az Almagyar utca környéke. Fotó: Ruttkay Pál / Magyar Fotográfiai Múzeum.
Legutóbbi hozzászólások