Eger temetői között akad egy, amelynek története jóval különösebb annál, mint amit ma a csendes sírkert láttán gondolnánk. A Cifra hóstya oldalában fekvő mai Szent Donát-temető elődje egykor katonatemető volt. A 19. század első felében fiatal katonákat temettek ide, köztük meglepően sok lombardiai olaszt, akik több száz kilométerre szülőföldjüktől, az egri katonai kórházban haltak meg.
A történetet Kapor Elemér – írói nevén Apor Elemér – 1984-es Népújság-cikke őrizte meg különös részletességgel. A régi halotti anyakönyvek alapján még az itt eltemetett katonák közül is többeket név szerint azonosított.
És ami talán a legérdekesebb: a régi katonatemető helye nem tűnt el Eger térképéről. A mai Szent Donát-temető őrzi tovább.
Egy névtelen temető a Cifra hóstya szőlői között
Kapor Elemér egy régi egri forrásból idézte a temető helyének leírását. Eszerint az „in suburbis Tzifrahóstya”, vagyis a Cifra hóstya külvárosi részén feküdt, egy hegyoldalon, amelyet több oldalról szőlők vettek körül.
A korabeli halotti anyakönyvek még nem Donát-temetőként említették. Egyszerűen „Novum Coemetarium”, azaz „új temető” volt a neve.
A hely meghatározása jól egybevág azzal, amit ma tudunk a Szent Donát-temetőről: Eger településtervének megalapozó vizsgálata a Cifra hóstya városrészhez sorolja a ma is működő temetőt. A városi temetőkről szóló rendelet ugyancsak a működő felekezeti temetők között tartja nyilván a Szent Donát-temetőt.
Vagyis aki ma végigsétál a Donát-temetőn, tulajdonképpen egy több mint kétszáz éves temetkezési hely történetének folytatásában jár.
Olasz katonák Eger földjében
A történet legmegrázóbb részét az egyházi halotti anyakönyvek őrizték meg.
Kapor Elemér szerint az első katonai bejegyzés 1823. április 17-éről származott. A halál helyeként ezt jegyezték fel:
„In xenodochio militari” – vagyis a katonai kórházban.
Az elhunyt:
Franciscus Bellato, 24 éves katona, Lombardiából.
Az alakulatánál a „Geppert” név szerepelt; a későbbi bejegyzések alapján Kapor ezt a 34. számú ezreddel azonosította.
Bellato azonban csak az első volt.
A következő évek anyakönyveiben újabb és újabb olasz nevek jelentek meg: Natalio Lutaschi, Josephus Bartrelli, Josephus Faccioli, Jacobus Kazarielli és társaik.
Kapor Elemér kutatása szerint 1823 és 1830 között harminckét olasz katonát temettek el itt. Szinte valamennyien lombardiaiak voltak, egy katona pedig Velencéből származott. Többségük mindössze 20–25 éves fiatalember volt.
Valószínűleg egyikük sem gondolta, amikor elhagyta Itáliát, hogy végső nyughelye egy távoli magyar város szőlőkkel borított hegyoldalában lesz.
Nemcsak olaszok kerültek ide
A katonatemető azonban nem kizárólag az olasz katonák nyughelye volt.
Az anyakönyvekben Kapor Elemér egy galíciai lengyel katonát, Antonius Kvasnievskit is megtalálta. Magyar katonák nevei ugyancsak előkerültek.
Közöttük volt Balázs István, az Eszterházy-ezred katonája, valamint Pataky György és Olasz Ferenc, akik Abaúj vármegyéből származtak és a Benczúr-ezredben szolgáltak.
Így a Cifra hóstya fölötti temető már a 19. század első évtizedeiben különös nemzetközi katonai sírkertté vált.
Nem egy nagy csata halottai feküdtek itt. Ezek a katonák többnyire Egerben haltak meg, miután a város katonai kórházába kerültek.
De hol volt az egri katonai kórház?
Kapor Elemér erre is választ adott.
A 19. század első évtizedeiben a katonai kórházat a Líceum épületének földszintjén helyezték el. A kórház kialakítása miatt az ott működő elemi iskolát is át kellett költöztetni.
Ez különös fejezete a Líceum történetének: a ma elsősorban oktatási, tudományos és kulturális központként ismert monumentális épület egy időben beteg és sebesült katonáknak is menedéket adott.
Azok pedig, akik már nem hagyhatták el élve az épületet, innen kerülhettek ki utolsó útjukra a Cifra hóstya szőlői közé.
A katonatemetőből koleratemető lett
Alig telt el néhány év, és Egernek egészen más okból lett szüksége erre a félreeső temetkezési helyre.
1831-ben Magyarországot elérte a nagy kolerajárvány.
A járvány Heves vármegyét sem kerülte el. A Magyar Nemzeti Levéltár Heves vármegyei anyagai között külön történeti tanulmány foglalkozik az 1831-es kolerajárvánnyal és annak helyi következményeivel.
Kapor szerint ettől kezdve az egykori katonatemetőbe már a kolera áldozatait is temették. A helyet emiatt egy idő után „kolerás temetőként” is emlegették.
Így ugyanaz a föld őrizte az idegenben meghalt fiatal katonák és Eger járványban elhunyt lakóinak emlékét.
Hogyan lett belőle Donát-temető?
A terület története ezzel még nem ért véget.
A 19. század későbbi időszakára az egykori katonatemető elhanyagolttá vált. Egy egri helytörténeti összefoglaló szerint a Cifra hóstya lakói kezdeményezték az egykori katonatemető ismételt használatba vételét, mert a városrész lakóinak más temetőkbe kellett temetniük halottaikat. Ugyanez a forrás a kápolna létesítését is ehhez a folyamathoz kapcsolja.
Itt érdemes pontosítani Kapor Elemér 1984-es írását. Abban 1849 szerepel a Donát-kápolnával kapcsolatban, a jelenlegi Egri Főegyházmegye adatbázisa viszont óvatosabban csak annyit közöl, hogy a Szent Donát püspök – ma Feltámadt Krisztus – temetőkápolna a 19. században épült. Ezért a pontos építési évet további levéltári kutatás nélkül nem kezelném biztos adatként.
A kápolna ma is létezik, és az Egri Főegyházmegye hivatalos nyilvántartása Szent Donát püspök (Feltámadt Krisztus) temetőkápolnaként tartja számon.
Egy 1934-es fényképen már látható a Donát-temető kápolnája
A történethez nagyon jó korabeli fényképet is találtam.
A Fortepan gyűjteményében fennmaradt egy 1934-ben készült egri felvétel, amely Felnémet akkori határában, a modrai Kovách család villájához vezető bekötőút építését mutatja. A kép hátterében, a távolban jól felismerhető az egri Donát-temető kápolnája. A fényképet a Kern család adományozta a Fortepannak.
Fotó: Jézus Szíve Plébánia Eger
Ezt választanám borítóképnek, mert nem egyszerű illusztráció: valóban azt a helyet mutatja, amelyről a cikk szól.
Borítókép: Eger és Felnémet határa 1934-ben – a távolban az egykori katonatemető, a mai Szent Donát-temető kápolnája látható. Fotó: Fortepan / Kern család, képszám: 228864.
Fortepan – az 1934-es eredeti fénykép megnyitása
Érdekesség, hogy 1951-ből is fennmaradt egy felvétel ugyanerről a vidékről. Azon ugyancsak a Donát-temető kápolnája látható a távolban.
Fortepan – Donát-temető kápolnája 1951-ben
A temető ma is őrzi a történetet
A hajdani katonatemető tehát nem egyszerűen eltűnt Eger terjeszkedésével.
A hely tovább él a Szent Donát-temetőben.
A mai városi nyilvántartás működő felekezeti temetőként sorolja fel, a város településtervének vizsgálata pedig a Cifra hóstya történeti temetői között tartja számon, és védelemre javasolt területként említi.
Ezért a Donát-temető története több egymásra rakódó rétegből áll: katonatemető, az 1831-es kolerajárvány temetkezési helye, majd a Cifra hóstya lakóinak temetője.
A sírok nagy része, amelyekről Kapor Elemér írt, ma már aligha azonosítható. A régi hantokat eltüntette az idő, a temetőt újra és újra használatba vették.
De a nevek legalább részben megmaradtak.
Franciscus Bellato. Natalio Lutaschi. Josephus Bartrelli. Josephus Faccioli. Jacobus Kazarielli.
Fiatal lombardiai katonák, akik több mint kétszáz éve elindultak otthonról, és soha nem tértek vissza.
A sírjuk Egerben maradt.
Források
Fortepan – Eger, a Donát-temető kápolnája a távolban, 1934, Kern család
Fortepan – Eger, Donát-temető kápolnája, 1951
Egri Főegyházmegye – Szent Donát püspök (Feltámadt Krisztus) temetőkápolna
Eger történeti ismerettára – Szent Donát és az egykori katonatemető története
Eger MJV – településterv megalapozó vizsgálata, történeti temetők
Nemzeti Jogszabálytár – Eger temetőiről és a temetkezés rendjéről
Magyar Nemzeti Levéltár – Heves vármegye történeti kiadványai, az 1831-es kolerajárvány kutatása
Magyar Elektronikus Könyvtár – Apor Elemér (Kapor Elemér) életrajza
Legutóbbi hozzászólások