Rákóczi út Viadukt nélkül – amikor Eger északi része még egészen más arcot mutatott

Eger, 1970-es évek

Van a régi Egernek egy olyan arca, amelyet ma már nehéz elképzelni. A Rákóczi út környékét ma meghatározza a Ráckapu tér fölött átívelő Viadukt, a négysávos főút és a Felsőváros sűrű beépítése. Molnár István Géza 1970-es években készült felvételén azonban még egy átmeneti város látható: a régi, földszintes Eger előterében már megjelentek az új város hatalmas épülettömbjei, de a Viaduktnak még nyoma sincs.

A fénykép éppen ezért több egyszerű városképnél. Egy olyan évtizedet őrzött meg, amikor Eger északi része néhány év alatt alapvetően átalakult.

Két Eger találkozik a fényképen

A kép előterében még a hagyományos, földszintes beépítés uralkodik. Cseréptetős házak, udvarok, keskeny utcák rajzolják ki azt a városszerkezetet, amely hosszú évtizedeken keresztül jellemezte Egernek ezt a részét.

A háttér azonban már egészen más.

Ott sorakoznak az akkor még új Csebokszári lakótelep házai. A mai Felsőváros építése az 1970-es évek elején indult, első háztömbje 1971-re készült el. Az építkezés aztán az 1980-as évek közepéig folytatódott. Ez volt Eger történetének egyik legnagyobb lakásépítési programja, amely teljesen megváltoztatta a város északi látképét. Mindenami Egér

A régi Nagylapos helyén egy új városrész született. Az önkormányzat várostörténeti ismertetője is megemlíti, hogy a terület korábban Eger egyik zöldségtermelő, kertes vidéke volt. Eger

Molnár István Géza fényképe tehát szinte pontosan a váltás pillanatát mutatja.

A Viadukt ekkor még nem létezett

Ma erről a környékről szinte lehetetlen úgy beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Ráckapu téri Viadukt. Pedig az 1970-es évek elejének Egerében még nem volt ott.

A város növekedése azonban egyre sürgetőbbé tette a közlekedés átalakítását. Nemcsak a Felsőváros épült: nőtt az autóforgalom, egyre nagyobb lett az észak–déli átmenő forgalom is, miközben Eger történelmi utcahálózata nem ilyen terhelésre született.

A 25-ös főút új egri átkelési szakaszának építése 1976-ban kezdődött. Ez nem egyszerű útépítés volt, hanem több városrészt érintő hatalmas beavatkozás. Hungaricana Könyvtár

A beruházás nagyságát jól érzékeltetik a korabeli adatok: 94 épületet bontottak le, és 74 pince tömedékelését vagy megerősítését kellett elvégezni. Közműveket helyeztek át, új csomópontokat alakítottak ki, és két jelentős hidat építettek. Hungaricana Könyvtár

Az egyik ezek közül lett a Ráckapu tér fölött ma is álló Viadukt.

Miért éppen itt kellett hidat építeni?

A választ maga Eger domborzata adja.

A Rác hóstya területén jelentős szintkülönbségek vannak, a Ráckapu tér pedig a környék egyik legmélyebb pontja. Eger településrendezési dokumentuma szerint a Szala-patak völgye és a Baktai út között közel negyvenméteres szintkülönbség alakult ki. A Viadukt segítségével az észak felé tartó főutakat lényegében azonos magasságban lehetett továbbvezetni. Eger

A Ráckapu tér ugyanakkor már jóval a modern közlekedés megjelenése előtt is fontos kapuja volt Egernek. A régi városból észak felé vezető utak itt találkoztak.

A Viadukt tehát nem véletlenül került ide: egy évszázadok óta fontos közlekedési pontot alakított át a 20. század igényeinek megfelelően.

1979-ben már közvetlenül a Ráckapu tér következett

Az évtized végére az átalakulás már elérte a Ráckapu teret is.

1979 nyarán megkezdődött az új csomópont kialakítása, és július 31-től a Rákóczi út egy szakaszát is lezárták. Az építkezés miatt a helyi autóbuszok útvonalát is módosítani kellett. Bartók Ter Panzió Eger

A munkálatok jóval túlmutattak magán a felüljárón. A Szala-árkot körülbelül hetvenméteres zárt szakaszba vezették, támfalakat építettek, közműveket helyeztek át, és az egész tér közlekedési rendszerét átszervezték. Bartók Ter Panzió Eger

Vagyis az a környék, amely Molnár István Géza képén még nagyrészt a régi Eger képét mutatja, néhány esztendővel később hatalmas építési területté változott.

Hét nyílás és 147 méter – megszületett a Viadukt

Az elkészült Ráckapu téri felüljáró hét nyílású vasbeton szerkezet lett. Hossza mintegy 147 méter, szélessége 12,7 méter, az útpálya pedig ívben halad a tér fölött. A kapcsolódó támfalak teljes hossza megközelíti a 480 métert. Bartók Ter Panzió Eger

A felüljáró azonban csak egy látványos része volt a sokkal nagyobb beruházásnak.

A cél egy új észak–déli közlekedési tengely kialakítása volt, amely lehetővé tette, hogy az átmenő forgalom jelentős része elkerülje Eger történelmi belvárosát.

Ez később a belváros közlekedésének átalakításához és a gyalogos területek kialakításához is lehetőséget adott. Hungaricana Könyvtár

1982-ben már egészen más kép fogadta volna a fotóst

A teljes új egri átkelési szakaszt 1982. május 21-én adták át a forgalomnak. A Népújság másnapi tudósítása szerint az építkezés egy hónappal a tervezett határidő előtt fejeződött be. A beruházás akkori költsége 550 millió forint volt. Hungaricana Könyvtár

Az út akkor a Lenin út–Árpád utca–Koháry utca–Vörösmarty utca–Bartalos utca–Kisasszony utca–Ráckapu tér–Rákóczi út–Felnémet vonalon teremtett új közlekedési kapcsolatot.

Ha Molnár István Géza néhány évvel később ugyanerről a pontról készítette volna el fényképét, már egy alapvetően megváltozott város tárult volna elé.

Ott lett volna a Viadukt.

Másképpen futottak volna az utak.

És közben a háttérben is tovább terjeszkedett volna a Csebokszári lakótelep.

A háttérben közben egy új város nőtt ki a földből

A fénykép egyik legérdekesebb részlete éppen az, hogy a Viadukt még hiányzik, a Felsőváros viszont már nagyon is jelen van.

Az első lakótelepi háztömb 1971-re elkészült, majd sorra követték az újabb épületek. A városrész eredeti neve Csebokszári lakótelep volt, amelyet Eger akkori szovjet testvérvárosáról kapott. A név később eltűnt a hivatalos használatból, de az egriek nyelvében a „Csebokszári”, illetve „Csebox” mindmáig fennmaradt. Mindenami Egér

A lakótelep építése és a 25-ös főút korszerűsítése valójában ugyanannak a várostörténeti korszaknak két oldala.

Új lakások ezrei jelentek meg, észak felé terjeszkedett Eger, növekedett a közlekedési igény, ehhez pedig már új úthálózatra volt szükség.

Egy fénykép a két korszak határáról

Molnár István Géza felvétele azért különösen értékes, mert nem egyszerűen azt mutatja meg, milyen volt Eger az 1970-es években.

Azt mutatja meg, milyen volt közvetlenül a nagy átalakulás előtt.

Elöl még ott van a régi, földszintes város. Távolabb már állnak a panelházak. A Rákóczi út megvan, de a Viadukt még hiányzik. Néhány év múlva pedig ezen a területen már Eger egyik legnagyobb 20. századi közlekedési beruházása határozta meg a látványt.

Ma annyira természetesnek vesszük a Ráckapu tér fölött kanyarodó felüljárót, hogy nehéz elképzelni nélküle ezt a városrészt.

Ez a fénykép megmutatja.

És talán éppen ettől olyan érdekes: egy olyan Egert őriz, amelyből már megszületett az új város, de a mai Eger egyik meghatározó útja még nem készült el.