Az augusztus végén kialakított kisléptékű vízvisszatartó rendszer már az első hetekben látványos eredményt hozott a Heves megyei Telki-legelőn. A szeptemberi ellenőrzéskor kiderült: a korábban nagyrészt száraz mederben megjelent és helyben maradt a víz, az első rönkgát fölött pedig már mintegy 50 méter hosszan víz borítja a Tarnóca-patak medrét.
A természetvédelmi beavatkozás különösen érdekes azért, mert nem nagy műtárgyakról, betonozásról vagy a vízfolyás jelentős átalakításáról van szó. Rönkök, ágak és más természetes anyagok segítségével lassítják le a vizet – lényegében azt a munkát utánozva, amelyet a hódok természetes körülmények között maguk is elvégeznek.
Augusztusban még nagyrészt száraz volt a meder
A vízvisszatartási akciót augusztus 26-án szervezték meg az Aldebrő és Vécs határában fekvő Telki-legelőn. Tíz ember mintegy hatórás munkájával összesen hét rönkgát készült: hat kisebb és egy nagyobb, hódgáthoz hasonló vízvisszatartó akadály.
A beavatkozás körülbelül 80 méternyi patakszakaszt érintett, és hozzávetőleg másfél köbméter faanyagot használtak fel. A munka közben hat zsák szemetet is összegyűjtöttek a területről.
A helyzet akkor még korántsem volt látványos. A kis gátak közül mindössze négy mögött jelent meg víz, a meder jelentős része továbbra is száraz maradt. A valódi próba az volt, mi történik akkor, amikor ismét csapadék érkezik a területre.
Szeptemberre megérkezett az eredmény
A szeptemberi csapadék nem volt különösebben jelentős, mégis jól érzékelhető változás következett be.
A Tarnóca-patak természetes medrében a rönkgátak lelassították a lefolyást, és a víz egy része nem távozott azonnal a területről. Az első rönkgát fölött már körülbelül 50 méter hosszúságban áll a víz.
A most közzétett felvételeken jól látható a különbség. Az augusztusban még száraz, sáros mederszakaszokon szeptemberre összefüggő vízfelületek alakultak ki. A gátak mögött visszaduzzasztott víz lassabban halad tovább, így több idő marad arra, hogy a környező talajba szivárogjon.
A sikerhez ráadásul nemcsak az emberi munka járult hozzá. A területen élő hódok ugyancsak végzik saját „vízügyi munkájukat”, természetes gátjaikkal tovább lassítva a víz útját.
Miért fontos, hogy ne folyjon el azonnal a víz?
Az egyre hosszabb száraz időszakokban önmagában már az sem elegendő, ha időnként nagyobb mennyiségű eső hullik. Ha a csapadék gyorsan lefut a vízfolyásokon, annak jelentős része rövid idő alatt elhagyja a tájat.
A víz helyben tartásának éppen az a célja, hogy ezt a folyamatot lassítsák.
A kisebb rönkgátak mögött kialakuló vízfelületek nedvesebben tarthatják a környező talajt, segíthetik a víz beszivárgását, és hosszabb ideig biztosíthatnak nedves élőhelyet számos növény- és állatfaj számára. A módszer emellett a hirtelen érkező nagyobb vízmennyiség lefutását is lassíthatja.
A Telki-legelőn végzett munka tehát nem egyszerűen néhány kisebb tócsáról szól. A cél az, hogy a táj ismét hosszabb ideig őrizhesse meg azt a vizet, amely természetes körülmények között is itt maradhatna.
Értékes terület Aldebrő és Vécs között
A Telki-legelő Aldebrő és Vécs határában található. A terület jelenleg nem áll országos természetvédelmi oltalom alatt, ugyanakkor természetvédelmi értékei miatt szerepel a védetté nyilvánításra tervezett területek között.
Különösen változatos élővilág található itt. A térség több védett és fokozottan védett faj élőhelye, köztük a fekete gólyáé is. A növényvilág egyik látványos értéke a több ezer töves hóvirágállomány, de megtalálható itt többek között a piros kígyószisz és a tavaszi hérics is.
Éppen az ilyen élőhelyeken különösen fontos a talaj nedvességének megőrzése. Egy kiszáradó patakmeder ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy eltűnik belőle a víz: vele együtt változik a környező erdő és rét mikroklímája, a talaj vízháztartása és számos faj életfeltétele is.
A hód megmutatja, hogyan lehet vizet tartani a tájban
A mostani beavatkozás egyik érdekessége, hogy a természet saját módszerét követi.
A hód által épített gát lelassítja a vízfolyást, mögötte kisebb vízfelület jön létre, a víz szétterülhet és beszivároghat a környező területre. Az ember által készített rönkgátak hasonló elven működnek, bár lényegesen kisebb és ellenőrzött léptékben.
A Telki-legelőn ráadásul a két folyamat egyszerre figyelhető meg: az ember által kialakított vízvisszatartó akadályok mellett a hódok természetes építményei is segítik a víz helyben maradását.
Ez teszi különösen tanulságossá a mostani eredményt. Nem feltétlenül hatalmas beruházásokkal lehet minden esetben javítani egy terület vízháztartását. Bizonyos helyeken néhány megfelelően kialakított, természetes anyagokból épített akadály is érzékelhető változást indíthat el.
A szeptemberi ellenőrzés már látványos változást mutatott
A friss videó tulajdonképpen az augusztusi munka első valódi eredménybeszámolója.
A korábbi száraz meder és a most látható víz közötti különbség különösen szemléletes. Néhány héttel a beavatkozás után már nem pusztán elméleti lehetőség a vízvisszatartás: ténylegesen víz áll a gátak mögött.
Természetesen egyetlen szeptemberi ellenőrzés még nem mutatja meg, hogyan működik majd a rendszer hosszabb távon. Ehhez további csapadékos és száraz időszakok tapasztalataira is szükség lesz. Az első eredmény azonban biztató: a rönkgátak valóban képesek lassítani a lefolyást és vizet megtartani a Tarnóca-patak medrében.
Heves megye szárazodó tájain ennek egyre nagyobb jelentősége lehet. A Telki-legelő példája pedig jól mutatja, hogy sokszor nem az a kérdés, hogyan vezessük el minél gyorsabban a vizet, hanem éppen az, hogyan tudjuk ott tartani, ahol lehullott.
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – hivatalos oldal
Rönkgátakkal küzdenek az aszály ellen – beszámoló az augusztusi munkáról
Borítókép: Telki-legelő – a rönkgátak mögött visszatartott víz a Tarnóca-patak medrében. Fotó: képkocka a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság videójából.
Legutóbbi hozzászólások