„Mikor költözhetnek?” – így született meg Eger első garzonháza a Rákóczi úton

1982 nyarán még azt kérdezték az egri fiatalok, mikor kaphatják meg a lakásokat. 1983. február 22-én aztán közel kétszáz család számára elérkezett a várva várt nap: megnyílt Eger első garzonháza. A Rákóczi út 8–10. alatt álló tízemeletes épület azóta több mint négy évtizedet élt meg, többször felújították, de eredeti rendeltetése máig felismerhető: átmeneti otthont adni azoknak, akiknek még nincs lehetőségük saját lakásba költözni.

Egy ház, amelyre nagyon sok fiatal várt

Az 1980-as évek elején Egerben is komoly gondot jelentett a fiatalok lakáshoz jutása. A házasságkötés vagy egy gyermek megszületése egyáltalán nem jelentette automatikusan azt, hogy az új család külön otthonba költözhetett. Sokan évekig a szülőkkel éltek együtt, mások albérletet fizettek, miközben lakásigénylésükre vártak.

Ebben a helyzetben jelentett új lehetőséget a garzonház.

Nem egyszerűen egy újabb lakóépületet akartak felhúzni Egerben. A konstrukció lényege az volt, hogy átmeneti, megfizethető otthont biztosítsanak a fiataloknak, miközben azok takarékoskodnak egy későbbi, végleges lakás megszerzésére.

A városi tanács, az OTP és a KISZ összefogásával megvalósuló elképzelés 1982 nyarára már annyira előrehaladt, hogy nemcsak az épület készült, hanem a beköltözés szabályait meghatározó rendeletet is kidolgozták.

A legfontosabb kérdés természetesen mindenkit ugyanaz volt:

kik és mikor költözhetnek be?

Nem akárki kaphatott garzont

Az 1982 júliusában ismertetett szabályok pontosan meghatározták, kik számára épült a ház.

Lakást kaphattak a legfeljebb két gyermeket egyedül nevelő fiatalok, az egygyermekes és gyermektelen házaspárok, valamint az egyedülálló fiatalok is.

Fontos feltétel volt az egri kötődés.

Nem volt elegendő, hogy valakinek papíron egri állandó vagy ideiglenes lakcíme legyen. Egri munkahellyel kellett rendelkeznie, és valóban Egerben kellett élnie. A korabeli szabályozás még arra is kitért, hogy ezt szükség esetén helyszíni ellenőrzéssel vizsgálják.

Az igényléshez a munkahelyi KISZ-bizottság javaslatára is szükség volt.

Mindez jól mutatja, mennyire más rendszerben működött akkoriban a lakáshoz jutás. A mai értelemben vett lakáspiac mellett létezett a tanácsi bérlakások rendszere, az OTP-lakások megszerzésének hosszadalmas folyamata, a vállalati lakások és számos más konstrukció.

A garzonház ebben a rendszerben egyfajta köztes állomás volt.

Öt év – és közben kötelezően takarékoskodni kellett

A beköltözés egyik legfontosabb feltétele az előtakarékosság volt.

A lakóknak öt éven keresztül ifjúsági takarékbetétben legalább havi 800 forintot kellett félretenniük, vagy igazolniuk kellett egy legalább 50 ezer forinttal jóváírt, megfelelő betétkönyvet.

Ez nem egyszerű ajánlás volt.

A garzonház egész rendszere arra épült, hogy az itt töltött évek alatt a fiatalok összegyűjtsék azt az összeget, amelyből később be tudnak fizetni egy OTP-lakásra. Aki a szerződésben vállalt összeget hamarabb összegyűjtötte, még előnyt is élvezhetett a továbblépésnél.

Vagyis a garzon nem végleges lakásnak készült.

Ide be kellett költözni, takarékoskodni kellett, majd amikor lehetőség nyílt rá, tovább kellett lépni egy saját vagy más módon megszerzett végleges otthonba.

Ha valaki a meghatározott időre nem teljesítette vállalt kötelezettségét, akár a bérleti jogviszonyát is elveszíthette.

198 lakás készült

A Rákóczi úti épületben összesen 198 lakást alakítottak ki.

Ebből harminc lakás felett vállalatok rendelkezhettek, a többi az egri fiatalok lakásgondjainak enyhítését szolgálta.

Beköltözéskor külön összeget nem kellett befizetni. A lakók a tanácsi bérlakásokra megállapított lakbért fizették, miközben teljesíteniük kellett az előtakarékossági kötelezettséget.

1982 nyarán még úgy számoltak, hogy az épület műszaki átadására az év végén kerülhet sor, az első lakók pedig 1983 februárjában vehetik birtokba otthonukat.

A terv meglepően pontosnak bizonyult.

1983. február 22. – megérkeztek az első lakók

1983. február 22-én átadták Eger első garzonházát.

A következő napon megjelent korabeli tudósítás már egészen más hangulatú volt, mint az előző nyári beszámoló. Nem szabályokról, rendeletekről és előtakarékosságról szólt, hanem költöző családokról.

Közel kétszáz kis család kezdhette meg új életét a Rákóczi úti házban.

Volt, aki drága albérletből érkezett. Más addig a szüleivel kényszerült együtt lakni. Fiatal házaspárok, kisgyermekes családok cipelték fel a bútorokat, dobozokat és személyes holmikat az új otthonokba.

A napnak még egy különös mozzanata is fennmaradt.

A költözés idején a lift nem működött – a korabeli beszámoló szerint a viták elkerülése érdekében kikapcsolták –, így a bútorok egy részét lépcsőn kellett felvinni.

Aki a nyolcadik vagy kilencedik emeletre költözött, annak ez bizonyára külön emlékezetes házavató lehetett.

A nyolcadik emeletről már a panorámát nézték

A korabeli riport nem névtelen tömegként mutatta be a beköltözőket. Megjelentek benne azok a fiatal egri családok is, akiknek ez a februári nap valódi fordulópontot jelentett.

Egyikük feleségével és 14 hónapos gyermekével költözött be. Amikor a legszükségesebb holmikat már felvitték, kiálltak a nyolcadik emeleti erkélyre, és megnézték az eléjük táruló egri panorámát.

Egy emelettel lejjebb Puporka Béláék rendezkedtek be. A fiatal férfi a Csepel Autónál dolgozott fúrósként, feleségével és négyéves kislányával kapott lakást. Barátai segítettek a költözésben és a bútorok elhelyezésében.

Mások a szülői házból érkeztek.

Amikor az egyik beköltözőtől megkérdezték, boldog-e, állítólag alig tudott válaszolni.

Talán ez mondja el a legtöbbet arról, mit jelentett akkor egy ilyen lakás.

A Garzonház a városrész átalakulásának része volt

A ház történetét érdemes együtt nézni Eger északi részének nagy átalakulásával.

Az 1970-es és 1980-as években a város korábban teljesen más beépítésű területein új lakótelepek emelkedtek. A mai Felsőváros arculatát nagyrészt ebben az időszakban alakították ki. A Rákóczi út környékén sorra jelentek meg a többszintes lakóépületek, az új intézmények és a lakótelepi infrastruktúra.

A „Cseboxként” emlegetett városrész történetéről korábban részletesen írtunk a Minden, ami Eger oldalán is. A Garzonház ennek a korszaknak egyik jellegzetes épülete lett, bár sajátos funkciója miatt mindig külön életet élt a környező lakótömbökhöz képest.

A neve pedig meggyökeresedett az egri nyelvben.

Olyannyira, hogy ma már nemcsak magát az épületet nevezik Garzonháznak: a mellette található autóbusz-megálló is ezt a nevet viseli.

Több mint harminc év után nagy felújítás következett

Az 1983-ban birtokba vett épület természetesen öregedni kezdett.

A 2010-es évekre már komoly korszerűsítésre volt szükség. A nagy változás a Szala városrész szociális rehabilitációjához kapcsolódva következett be.

A Rákóczi út 8–10. alatti épület energetikai korszerűsítése során mind a 198 önkormányzati bérlakást érintette a beruházás. Hőszigetelést kapott az épület, kicserélték a nyílászárókat, és jelentősen javultak az energetikai adottságai.

A munkák 2015-re fejeződtek be.

Ekkor még nagyon jól felismerhető volt az eredeti, 1980-as évekből származó elképzelés: a lakásokat elsősorban fiatalok számára tartották fenn, meghatározott időre, előtakarékossági kötelezettséggel.

Vagyis több mint harminc év elteltével is tovább élt az 1982-ben megfogalmazott alapgondolat.

A lifteket is teljesen lecserélték

A felújítás nem ért véget 2015-ben.

2016-ban a két régi felvonót teljesen korszerűsítették. Új sínrendszer, motorok, fülkék és ajtók kerültek az épületbe. A liftfelújítás azért is különösen érdekes, mert az első lakók 1983-as beköltözésének egyik emlékezetes epizódja éppen a kikapcsolt lift volt.

Ugyanebben az időszakban a lépcsőház és a hátsó bejárat korszerűsítése is napirendre került.

A Garzonház jelentősége ekkor sem volt csekély: a 198 lakás az egri önkormányzati bérlakás-állomány mintegy ötödét jelentette, az épületben pedig a 2010-es évek közepén megközelítőleg ötszázan éltek.

Újabb gondot jelentettek a függőfolyosók korlátai

Az épület több mint negyvenéves története azonban nemcsak felújításokról szólt.

A függőfolyosók korlátrendszerének állapota később komoly problémává vált. Egy 2019-ben készült szakértői vizsgálat már súlyos műszaki problémákat állapított meg. A korlátok és egyes szerkezeti elemek állapota miatt később az épület környezetének egy részét is lezárták.

A korlátrendszer felújítása végül 2023-ban indult meg, több ütemben, a felső szintektől lefelé haladva.

Az ügynek később hatósági vonatkozása is lett. A munkák költségeivel kapcsolatban 2023-ban feljelentés történt, az eljárást azonban a rendőrség 2025-ben lezárta és megszüntette.

2026-ban is Garzonházként ismeri Eger

Az épület ma is ott áll a II. Rákóczi Ferenc utca 8–10. szám alatt, és hivatalos önkormányzati dokumentumokban továbbra is Garzonházként szerepel.

Sőt, 2026-ban is egészen hétköznapi módon találkozhattak vele az egriek: a Rákóczi út felújítása miatt több alkalommal változott a közlekedési rend a Garzonház autóbusz-megállónál.

Így vált egy eredetileg lakáspolitikai program számára emelt épület valódi egri helynévvé.

Aki azt mondja, hogy „a Garzonháznál”, annak aligha kell egy egrinek elmagyarázni, hol jár.

Egy 1982-es ígéretből egri várostörténet lett

1982 júliusában még azt kérdezte az újságíró: „Mikor költözhetnek?”

A válasz az volt: várhatóan februárban.

február 22-én pedig valóban kinyíltak az ajtók.

Azóta több mint 43 év telt el. Generációk fordultak meg a kis lakásokban. Gyerekek születtek, családok költöztek tovább, új lakók érkeztek, megöregedett az épület, majd szigetelést, új ablakokat, új lifteket és további felújításokat kapott.

De az 1983-as első költözés története mögött ugyanaz az emberi vágy állt, amely ma is ismerős.

Legyen végre egy ajtó, amelyet becsukva azt mondhatjuk: itthon vagyunk.