Mi történt az egerszalóki sódombbal? – A látvány megváltozott, de a valóság jóval összetettebb

Kiszáradt? Tönkretették? Elvették tőle a vizet? Vagy egyszerűen egy folyamatosan változó, részben ember által szabályozott geológiai képződményt látunk? Az egerszalóki sódombról évek óta időről időre felbukkannak olyan fényképek és bejegyzések, amelyek szerint Magyarország egyik legismertebb természeti látványossága pusztul. A régi, hófehér képek és a napjainkban készülő felvételek között valóban feltűnő lehet a különbség.

Utánanéztünk a történetének, a tudományos vizsgálatoknak és a frissebb információknak. A kép sokkal érdekesebb annál, mint hogy egyszerűen kijelentsük: „tönkrement a sódomb”.

A témával korábban a Minden, ami Eger is többször foglalkozott. Az egyik legérdekesebb előzmény az 1988-as állapotokat mutatja be, amikor még vadfürdőzés, sátrak és szinte teljesen kiépítetlen környezet vette körül a születő mésztufadombot. 1988-ban még vadregényes volt Egerszalók – nudista strand, éjszakai fürdőzés és a születő sódomb | Minden, ami Eger

Érdemes ezt összevetni a korábbi, a sódomb és a körmedence történetét bemutató összeállításunkkal is. Egerszalók csodája – A körmedence és a híres sódomb | Minden, ami Eger

Először is: nem sóból van

A „sódomb” elnevezés jól hangzik, de földtani értelemben pontatlan. A képződmény jelentős részét kalcium-karbonátból kiváló mésztufa, illetve travertínó alkotja.

A forró víz a föld mélyén nagy nyomás alatt jelentős mennyiségű oldott anyagot és szén-dioxidot tartalmaz. Amikor a felszínre jut, csökken a nyomása és hűlni kezd, a szén-dioxid egy része eltávozik, emiatt pedig a vízben oldott kalcium-karbonát kiválik.

Rétegről rétegre így épül a fehér mésztufa.

Vagyis amit látunk, az nem egy ősidők óta ott álló „sóhegy”, hanem egy meglepően fiatal képződmény.

Egy sikertelen olajfúrással kezdődött minden

Egerszalók különleges történetének kezdete 1961.

A térségben kőolajat és földgázt kerestek. A De–42 jelű szénhidrogén-kutatófúrás azonban olaj helyett forró vizet talált. A kutat később K–4 jelű hévízkútként tartották nyilván.

A felszínre kerülő, nagyjából 65–68 Celsius-fokos víz végigfolyt a domboldalon, és fokozatosan megkezdődött a mész kiválása.

A Bükki Nemzeti Park térségének helyi védett értékeit ismertető szakmai kiadvány különösen fontos részletre hívja fel a figyelmet: a sódomb antropogén eredetű, vagyis kialakulását emberi beavatkozás – a fúrás – indította el, és fennmaradásához ma is szükség van mesterséges vízkormányzásra.

Ez alapvetően megváltoztatja azt, ahogyan a sódombról gondolkodnunk kell.

Természeti érték – amelyhez emberi segítség is kell

Elsőre ellentmondásnak tűnik: hogyan lehet természeti érték valami, ami egy fúrás eredményeként jött létre?

Úgy, hogy maga a mészkiválás természetes geokémiai folyamat. Az ember a vizet hozta a felszínre, de a különleges mésztufaformákat már a víz, a hőmérséklet, a levegő, a domborzat és az ásványi anyagok kölcsönhatása alakította ki.

Az eredeti egerszalóki mésztufadomb és vízfolyása helyi jelentőségű védett természeti terület.

Fontos azonban egy további részlet: a képződmény megfelelő állapotának megőrzése víz nélkül nem lehetséges. A szakmai leírás szerint a szárazon maradó felületek elveszíthetik fehérségüket, megszürkülhetnek, majd az időjárás és az erózió következtében lassan aprózódhatnak.

Ezért alkalmaznak mesterséges vízkormányzást.

Akkor tényleg elvették a vizet a sódombtól?

Ez az egyik legtöbbször ismételt állítás.

A 2020-ban megjelent, a kérdésnek utánajáró videó – amelyre jelen cikkünk apropóját adó YouTube-felvétel is épül – éppen azt vizsgálta, igaz-e az a közösségi médiában elterjedt történet, hogy a fürdő vagy a szálloda „kiszipolyozta” a sódomb vizét. Mi történt az egerszalóki sódombbal? – Telex videó

A rendelkezésre álló adatok alapján nem igazolható az az egyszerű állítás, hogy a fürdő elvette volna az eredeti sódomb vizét.

Ennek egyik fontos oka, hogy Egerszalókon nem egyetlen termálkút található.

Az első, a sódombot létrehozó kutat 1961-ben alakították ki, majd 1987-ben egy második termálkutat is fúrtak. A fürdő vízellátását ezért nem úgy kell elképzelni, hogy ugyanazt a vizet egyszerűen „lecsapolják” a mésztufadomb elől.

Van azonban egy részlet, amely rengeteg félreértést okoz

A látogatók ma nem csupán az eredeti mésztufadombot látják.

A fürdő kialakításával összefüggésben mesterséges, betonalapú teraszos felületeket is létesítettek, amelyekre szintén termálvizet vezettek azért, hogy rajtuk mészkiválások keletkezzenek.

A közösségi médiában megjelenő „régen–most” összehasonlítások egy része azonban az eredeti sódomb és ezeknek a mesterséges teraszoknak az állapotát keveri össze.

Ez nem apró részlet.

A természetesen kialakult eredeti mésztufadomb és a mellette létrehozott mesterséges felületek nem ugyanazok.

A legfontosabb bizonyíték: megmérték a sódombot

A vita eldöntésében az egyik legerősebb forrás nem egy turisztikai prospektus vagy Facebook-bejegyzés, hanem a Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének szakmai vizsgálata.

2019-ben az Egerszalóki Gyógyforrás Kft. megbízásából átfogó kutatás kezdődött. Geodéziai, talajmechanikai, statikai, vízkémiai és mikrobiológiai vizsgálatokat végeztek, majd a munkáról Tóth Márton és Kiss Réka a 2024-es Nemzetközi Tudományos Konferencián is beszámolt.

Az eredmény különösen érdekes.

A 2006-os és a 2019-es geodéziai felmérés között a sódomb térfogata 266 köbméterrel nőtt.

Ez átlagosan körülbelül évi 20 köbméteres gyarapodást jelentett.

Ez tehát erősen cáfolja azt az állítást, hogy a sódomb ebben az időszakban folyamatosan összezsugorodott volna.

Sőt, a szakembereknek éppen a tömegnövekedéssel kellett foglalkozniuk.

Olyannyira nőtt, hogy a stabilitását is vizsgálni kellett

Ez talán az egész történet egyik legkevésbé ismert részlete.

A mésztufadomb növekedése akkora tömegtöbbletet jelentett, hogy talajmechanikai és statikai vizsgálatokat is végeztek rajta.

A 2019-es állapot alapján a szakemberek azt állapították meg, hogy a képződmény stabil, és a biztonsági tényezők megfelelőek voltak. Ugyanakkor a gyors tömegnövekedés miatt rendszeres geodéziai és geotechnikai ellenőrzést javasoltak.

Vagyis a tudományos vizsgálat problémája nem az volt, hogy „elfogy a domb”, hanem részben éppen az, hogy folyamatosan épül és egyre nehezebb.

Fontos ugyanakkor pontosan fogalmazni: ez a publikált mérési eredmény 2019-es állapotot rögzít. Nyilvánosan hozzáférhető, hasonló részletességű 2026-os geodéziai felmérést nem találtunk, ezért felelőtlenség lenne azt állítani, hogy pontosan tudjuk, hány köbméter a domb mai térfogata.

Miért nem olyan hófehér, mint régen?

Ez viszont valóban létező jelenség.

A tudományos vizsgálat szerint a sódombon megjelenő zöldes, sárgás vagy barnás elszíneződések összefüggésben állhatnak a víz hőmérsékletével és a rajta megtelepedő mikroorganizmusokkal.

50–51 Celsius-fok felett a domináns zöld színt okozó cianobaktériumok általában nem jelennek meg, míg körülbelül 30 Celsius-foknál már cianobaktériumok és zöldalgák is elszaporodhatnak.

És van még egy nagyon fontos tényező.

Ahogy a domb növekszik, egyre nagyobb felületet kellene folyamatosan kellően forró termálvízzel borítani.

A kutatók ezért kifejezetten leírták: a sódomb méretéből adódóan már nem lehet minden felületét 50 Celsius-fok körüli vízzel befedni, ezért nem lehet mindenütt olyan vakítóan fehér, mint a 2000-es években volt.

Ez az egyik legfontosabb magyarázat a régi és új fényképek közötti különbségre.

Ráadásul magát a víz útját is változtatták

A sódomb nem olyan képződmény, amelyhez évtizedeken át senki sem nyúlt.

2019-ben például a termálvizet csatornákban vezették a domb tetején, de a vizsgálatok kimutatták, hogy ennek hatására a mész elsősorban az oldalfalakon rakódott le.

A szakemberek ezért változtattak a megoldáson.

A korábban kialakult, természetellenesen kiálló „vízköpő” és „ágyúcsőszerű” mésztufaformák egy részét visszafaragták, majd a domb tetején központi vízkivezetést alakítottak ki, ahonnan a termálvíz több irányban folyhatott tovább.

A cél az volt, hogy a képződmény ismét kerekdedebb, természetesebb formában fejlődhessen.

Ez megint csak megmagyarázza, miért nézhet ki másképp ugyanaz a hely különböző évtizedek fényképein.

De mi van most, 2026 nyarán?

Itt válik igazán fontossá, hogy különválasszuk a bizonyított tényeket a látogatói benyomásoktól.

2026 augusztusában is működik az egerszalóki fürdő- és szállodakomplexum; a Hunguest Saliris aktuális ajánlatai szerint a létesítmény 17 kül- és beltéri medencével üzemel.

Ugyanakkor a sódombot felkereső látogatók között 2026 nyarán is akad, aki kevés vizet, szárazabb vagy gazosabb teraszokat látott, és ezt csalódásként élte meg. Egy friss Szallas.hu-látogatói értékelés például kifejezetten kevés csordogáló vízről és kiszáradt teraszos részről számol be.

Ezt azonban nem szabad automatikusan úgy értelmezni, hogy „kiszáradt az egerszalóki sódomb”.

Egy látogatói beszámolóból önmagában nem derül ki, hogy az illető az eredeti, védett mésztufadomb melyik részét, a mesterséges teraszokat vagy a teljes rendszert figyelte meg. A jelenlegi látvány valóban lehet kevésbé látványosan vízzel borított, mint egy-egy régi reklámfotón, de ebből még nem következik a képződmény pusztulása.

Mi tehát a valóság?

A rendelkezésünkre álló adatok alapján néhány dolgot meglehetősen biztosan kijelenthetünk:

az egerszalóki sódomb nem sóból, hanem főként mésztufából áll;kialakulását az 1961-es kutatófúrás indította el;tehát fiatal, emberi beavatkozás nyomán megszületett, de természetes folyamatok által felépített képződmény;fennmaradásához és alakításához mesterséges vízkormányzás szükséges;az eredeti mésztufadombot nem szabad összekeverni a mellette kialakított mesterséges teraszokkal;a 2006–2019 között végzett mérések szerint nem zsugorodott, hanem 266 köbméterrel növekedett;a színének változása természetes mikrobiológiai és hőmérsékleti folyamatokkal is összefügg;a 2000-es évek hófehér állapota a szakemberek szerint már nem tartható fenn a teljes, időközben jelentősen megnövekedett felületen;ugyanakkor 2026-ra vonatkozó friss, nyilvánosan hozzáférhető geodéziai mérési adatsort nem találtunk, ezért azt sem lehet tudományosan kijelenteni, hogy az elmúlt hét évben pontosan hogyan változott a teljes térfogata.

Talán nem a sódomb romlott el – hanem a róla alkotott képünk túl egyszerű

Egerszalók esetében különös helyzet alakult ki.

Régi képeslapokon és turisztikai fotókon megszoktuk a vakítóan fehér, mindenütt gőzölgő, szinte Pamukkalét idéző tájat. Ha ma egy szárazabb, zöldes vagy barnás részt látunk, könnyű azt gondolni, hogy valaki „tönkretette”.

A tudományos adatok azonban sokkal érdekesebb történetet mesélnek.

A sódomb élő, változó geológiai rendszer. Növekszik, új vízfolyások alakulnak rajta, máshol megszűnik a vízellátás, mikroorganizmusok telepednek meg rajta, új mésztufa rakódik le, miközben más részei öregszenek.

Ráadásul az ember kezdettől fogva része ennek a történetnek.

Ha 1961-ben nincs olajkutató fúrás, ma nincs egerszalóki sódomb sem.

Ha pedig ma egyáltalán nem szabályoznák rajta a termálvíz útját, a különleges képződmény fennmaradása is veszélybe kerülhetne.

Egy biztos: továbbra is védeni és figyelni kell

Az tehát túlzás, hogy az egerszalóki sódomb „eltűnt” vagy „tönkretették”.

De ugyanilyen hiba lenne legyinteni, hogy nincs vele semmi dolgunk.

A Miskolci Egyetem vizsgálata éppen a rendszeres geodéziai ellenőrzést, geotechnikai felülvizsgálatot és tudatos vízkormányzást tartotta szükségesnek.

Hatvanöt év alatt egy sikertelen olajkutatásból megszületett Egerszalók jelképe. Ma már nem ugyanúgy néz ki, mint húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt – és valószínűleg húsz év múlva sem fog ugyanígy kinézni.

Talán éppen ez a sódomb valódi különlegessége: nem egy kész szobor, hanem egy ma is formálódó táj.