.png)
A 18. századi Egerben a görög és szerb kereskedők számottevő közösséget alkottak. A Balkán felől érkező családok egy részének őseit a török terjeszkedés, a háborúk és a gazdasági változások késztették új otthon keresésére. Egy 1693-as összeírás már 633 rác lakosról tett említést Egerben, köztük egyházi személyekről is.
Az új hazában azonban nem kívántak elszakadni szellemi és vallási gyökereiktől. A görögkeleti vallás gyakorlása, az egyházi ünnepek, a közösségi szertartások és az anyanyelvi hagyományok megőrzése mindennapi életük fontos részét jelentette.
A kereskedők között módos, jó kapcsolatokkal rendelkező családok is akadtak. Vagyonuk és összefogásuk tette lehetővé, hogy Egerben saját templomot, később pedig olyan egyházi berendezést hozzanak létre, amely a magyarországi ortodox művészet egyik kiemelkedő emlékévé vált.
A templom felépítésének története azonban korántsem volt egyszerű. A görögkeleti közösség törekvései az egri katolikus egyházi vezetés ellenállásába ütköztek, és a viták egészen az uralkodói döntésekig jutottak.
Pécsi István korabeli írása különösen érzékletesen mutatta be, milyen szívósan ragaszkodtak elképzeléseikhez az egykori kereskedők.
Egy régi templomtól az új épület tervéig
A közösség először nem új templom építésével próbálkozott. Megszerezte a korábbi, középkori eredetű, egykor az ágostonosokhoz tartozó templomot, amely azonban az évszázadok során erősen megromlott.
Az épület falai több helyen omladoztak, ezért 1745-ben felújításba kezdtek. A munkálatok eredményeként a templom ismét használhatóvá vált, majd 1753-ban toronnyal is kiegészítették.
A közösség számára azonban hamar világossá vált, hogy a régi épület nem felel meg hosszú távú elképzeléseinek. Nagyobb, reprezentatívabb templomot szerettek volna, amely méltó vallási hagyományaikhoz és a közösség gazdasági erejéhez.
A nagyszabású terv mögé Pécsi István beszámolója szerint 512 ember sorakozott fel. Az építkezéshez közel húszezer forintot gyűjtöttek össze, ami a korszakban tekintélyes összegnek számított.
A pénz azonban önmagában nem volt elegendő. Az építkezéshez szükséges engedély megszerzése komoly politikai és egyházi küzdelemmé vált.
Amikor a királyi tiltást engedély követte
A templomépítés történetének egyik legérdekesebb fejezete 1784 novemberéhez kapcsolódik.
Eszterházy Károly egri püspök ellenezte a görögkeleti közösség új templomának felépítését. A vita az uralkodói döntéshozatalig jutott, és Pécsi István beszámolója szerint 1784. november 2-án olyan királyi rendelkezés született, amely megtiltotta az építkezést.
A görög és szerb kereskedők azonban nem adták fel. Úgy vélték, hogy a tiltás mögött egyházi befolyás és jogi akadályoztatás állhat, ezért közvetlenül az uralkodónál próbáltak eredményt elérni.
II. József, akit a magyar történelem kalapos királyként ismer, 1784 őszén Egerben járt. A közösség képviselői kihasználták az alkalmat, és előadták kérésüket.
A korabeli történet szerint érvelésük sikeresnek bizonyult. Pécsi István írása a helytartótanács 1784. november 15-i engedélyét említi. Más helytörténeti feldolgozások az uralkodó októberi egri látogatásához kötik az engedélyezés fordulatát.
A döntés jól mutatja, hogy az egri görögkeleti közösség nemcsak anyagi erővel rendelkezett, hanem képes volt érdekeit a legmagasabb szinten is képviselni.
Az engedély birtokában megkezdődhetett a régóta tervezett építkezés.
Százezer tégla a püspöktől
A templomépítés történetéhez egy különös üzleti megállapodás is kapcsolódik.
Pécsi István felidézte, hogy a korábban ellenálló Eszterházy püspök végül jelentős mennyiségű építőanyagot adott el a közösségnek.
A beszámoló szerint az építtetők százezer téglát vásároltak tőle.
A történet sajátos képet rajzol a korszak viszonyairól. A vallási és egyházpolitikai ellentétek ellenére az üzleti érdekek lehetővé tették az együttműködést.
A templom terveit Povolni János készítette. Az épület copf stílusú, a késő barokk építészet hagyományait követi, és ma is meghatározó eleme Eger északi városrészének.
Az építkezés több szakaszban zajlott. A templomot már az 1780-as évek végén használatba vették, miközben az épület és berendezésének végleges kialakítása a következő években folytatódott.
Ágyúdörgés hirdette az egri görögök és rácok sikerét
-
július 1-je különleges nap volt az egri görögkeleti közösség életében.
Ekkor tartották az új templom megáldásának és használatba vételének ünnepségét. A hosszú évekig tartó küzdelem után végre saját, méltó templomban gyűlhettek össze a hívek.
A korabeli beszámolók szerint az ünnepséghez nem mindennapi látványosság is társult.
Az egri várból mozsárágyúkat hoztak le, és díszlövésekkel adták hírül a közösség örömét.
Az ágyúdörgés az egész város számára jelezte, hogy a görögök és rácok sikerrel jártak.
A templom történetében ugyanakkor különbséget kell tenni az 1788-as megáldás és a későbbi ünnepélyes felszentelés között. Az épület végleges kialakítása az 1790-es évek végéig folytatódott, a templom ünnepélyes felszentelését pedig 1804-hez kötik.
A közösség számára azonban már az 1788-as ünnepség is történelmi jelentőségű volt.
A templom legnagyobb kincse: az ikonosztázion
A Rác-templom belső terének legértékesebb műalkotása a monumentális ikonosztázion, vagyis a szentélyt a templomhajótól elválasztó, ikonokkal díszített képfal.
A gazdagon faragott, aranyozott részletekkel ékesített alkotás a magyarországi görögkeleti egyházművészet kiemelkedő emléke.
A faragványokat Jankovics Miklós mester készítette. Munkájában a keleti keresztény hagyományok és a közép-európai barokk, illetve rokokó művészet formaelemei találkoztak.
A képfal festményeit Anton Kuchelmeister bécsi festő alkotta.
Az ikonosztáz nem egyszerű díszítőelem. Az ortodox liturgiában fontos szerepet betöltő építészeti és művészeti alkotás, amelyen a különböző szentképek meghatározott rendben helyezkednek el.
A képek Krisztus, az Istenszülő, az apostolok, a szentek és az egyházi ünnepek világát jelenítik meg. A faragott oszlopok, áttört díszítések, aranyozott felületek és festett táblaképek egységes művészi kompozíciót alkotnak.
A templom berendezése a közösség gazdagságáról, áldozatkészségéről és művészeti igényességéről is tanúskodik.
A műalkotás értékét tovább növeli, hogy a templomban korábbi évszázadokból származó ikonokat is őriztek. Egyes darabok jóval régebbiek magánál az épületnél.
A déli kapu és a régi mesterek öröksége
A templom különleges értékei már a bejáratnál megmutatkoznak.
A déli díszkapu kőfaragványai Giovanni Adami, magyarosan Adami János nevéhez kapcsolódnak. A gondosan megmunkált kődíszek a korabeli egri építészet színvonalát képviselik.
A kapun átlépve a látogatót tágas templomtér fogadja, amelyben a faragott berendezések, a püspöki trón, a szószék és az ikonosztázion együttese különleges hangulatot teremt.
Pécsi István 1977-ben éppen ennek a művészi gazdagságnak a megcsodálására készült.
A látvány azonban akkor egészen más volt, mint amire számított.
Hiányzó ikonok és elhúzódó restaurálás
A korabeli tudósítás egyik legmegrázóbb része a templom akkori állapotának bemutatása.
Pécsi István arról számolt be, hogy az ikonosztázion képeinek jelentős része hiányzott eredeti helyéről. A festményeket restaurálásra a Képzőművészeti Főiskolára szállították, ám a munkálatok évek óta elhúzódtak.
Az újságíró két évvel korábban is járt a templomban, és újabb látogatásakor alig tapasztalt előrelépést.
A berendezési tárgyak rendezetlenül álltak, a templom belső tere pedig nem tükrözte azt a művészeti gazdagságot, amelyet eredetileg képviselt.
A tudósítás szerint a helyzet különösen azért volt elszomorító, mert a templom jelentős turisztikai vonzerő lehetett volna.
Egerbe akkor is nagy számban érkeztek látogatók, akik a vár, a barokk belváros és a történelmi emlékek mellett ezt a különleges templomot is megismerhették volna.
Ehhez azonban rendezett körülményekre, a műalkotások visszahelyezésére és a műemlék megfelelő bemutatására lett volna szükség.
Az újságíró nem csupán az épület állapotát kifogásolta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a templomban őrzött műkincsek biztonsága sem volt megfelelően megoldva.
Három eltűnt, 16. századi egyházi könyv
Az 1977-es írás egyik legsúlyosabb állítása három ritka egyházi könyv eltűnéséről szólt.
A templom gondnoka időnként látogatókat, kisebb csoportokat engedett be az épületbe, hogy megismerhessék a különleges műemléket.
Pécsi István beszámolója szerint azonban előfordult, hogy egyesek visszaéltek a lehetőséggel.
Így tűnt el három, a 16. századból származó egyházi könyv.
A tudósítás nem közölt részletes adatokat a kötetek címéről, nyelvéről vagy későbbi sorsáról, ezért ma sem lehet pusztán ebből az írásból megállapítani, hogy előkerültek-e.
Az eset mindenesetre jól mutatta a korabeli műtárgyvédelem hiányosságait.
A templomban megmaradt régi könyvek elhelyezése sem volt megfelelő. A beszámoló szerint a köteteket ládákba zsúfolták, ami hosszú távon állaguk megőrzését is veszélyeztethette.
Felmerült, hogy a könyveket a Dobó István Vármúzeumba szállítják, ahol megfelelőbb körülmények között lehetne őrizni őket.
Az illetékesek ezt korábban meg is ígérték, ám az újságíró látogatásáig nem történt meg az elszállítás.
A több évszázados könyvek sorsa így továbbra is bizonytalan maradt.
Tizenhét ikon, amely nem tért vissza
A régi könyvek mellett a templom ikonjainak sorsa is komoly aggodalomra adott okot.
Pécsi István arról írt, hogy korábban tizenhét ikont kölcsönöztek kiállítási célra.
Az átadásról elismervény készült, amely a tudósítás idején még rendelkezésre állt.
A kiállítás azonban már régen véget ért, a műalkotások pedig nem kerültek vissza eredeti helyükre.
Az újságíró külön hangsúlyozta, hogy ezek az ikonok a templomhoz tartoztak, és az egykori hívek adományaiként kerültek a közösség birtokába.
A tulajdonjog körüli vitákat másodlagosnak tartotta ahhoz képest, hogy a műalkotásoknak vissza kellene jutniuk eredeti környezetükbe.
A történet nemcsak egy-egy műtárgy sorsáról szólt. A templom belső terének művészi egysége sérült azzal, hogy az ikonok és a berendezés egy része hiányzott.
Az 1977-es cikk alapján ugyanakkor nem állapítható meg a tizenhét ikon későbbi, egyenkénti sorsa. Ehhez múzeumi, restaurátori és egyházi nyilvántartások vizsgálatára lenne szükség.
Az 1967-ben kezdődött helyreállítás nehézségei
A Rác-templom helyreállítása Pécsi István tudósítása szerint 1967-ben kezdődött.
A munkálatokban az Országos Műemléki Felügyelőség vállalt jelentős szerepet.
A feladat azonban rendkívül összetett volt. Az épület szerkezeti állapotának javítása mellett a freskók, a faragott berendezések, az ikonok, a csillárok és más művészeti részletek restaurálása is szükségessé vált.
A korabeli beszámoló szerint a munka rendkívül lassan haladt.
A hosszúra nyúló helyreállítás különös veszélyt jelentett, hiszen az évekkel korábban rendbe hozott épületrészek időközben ismét javításra szorulhattak.
Ez nemcsak műemlékvédelmi, hanem gazdasági problémát is okozott.
Az Országos Műemléki Felügyelőségnek az ország számos pontján kellett értékes történelmi épületeket megmentenie, miközben a rendelkezésre álló pénzügyi és szakmai kapacitás korlátozott volt.
Pécsi István ezért azt a lehetőséget is felvetette, hogy Eger városa vállaljon nagyobb szerepet a templom megmentésében.
Úgy vélte, a város egyik legkülönlegesebb műemléke megérdemelné, hogy a helyi közösség is saját ügyének tekintse sorsát.
Kultúrparkot és múzeumot terveztek a templom köré
Az 1977-es írás egyik legérdekesebb része a templom környezetének tervezett átalakításáról szólt.
A korabeli városi tanács elképzelései szerint a Rác-templom környékét kulturális célokra szerették volna hasznosítani.
A tervek között szerepelt a templom körüli terület és az egykori görögkeleti parókia megvásárlása.
Az egyházi főhatósággal a beszámoló szerint már megállapodás is született az érintett ingatlanok ügyében.
A cél egy kultúrpark kialakítása volt, amelynek fontos eleme lehetett volna a régi parókia múzeumi hasznosítása.
Pécsi István ennél is továbbment.
Felvetette, hogy a város akár magát a templomot is megvásárolhatná, és ezzel közvetlenebb szerepet vállalhatna a helyreállítás felgyorsításában.
A gondolat mögött az a felismerés állt, hogy a műemlék nem csupán egy vallási közösség értéke, hanem Eger egészének történeti és kulturális öröksége.
A templom és környezete együtt olyan különleges műemlékegyüttest alkotott, amely megfelelő gondoskodással a város egyik jelentős idegenforgalmi látványosságává válhatott volna.
A Vitkovics-ház: egy költő gyermekkorának emléke
A Rác-templom mellett álló egykori görögkeleti parókia története szorosan kapcsolódik a város irodalmi múltjához.
Az 1760-ban épült barokk eredetű házhoz kötődik Vitkovics Mihály, a szerb származású magyar költő, műfordító és meseíró gyermekkora.
Vitkovics 1778-ban született Egerben, és később a magyar reformkori irodalmi élet ismert alakjává vált.
Munkássága különleges hidat jelentett a magyar és a szerb kultúra között.
A régi parókia ezért nemcsak építészeti emlék, hanem egy jelentős irodalmi személyiség életének fontos helyszíne is.
Pécsi István 1977-ben még a jövő lehetőségeként írt arról, hogy az épület múzeumként működhetne.
Ez az elképzelés később valóban megvalósult.
A Vitkovics-házat 1989-ben felújították, és múzeumként nyitották meg. Az épületben Vitkovics Mihály emlékszobája kapott helyet, és egy időben Kepes György képzőművész alkotásait is bemutatták.
A ház később alkotóházi és művésztelepi feladatokat látott el, különböző kiállításoknak, foglalkozásoknak és kulturális rendezvényeknek adott otthont.
Így az 1977-es cikkben megfogalmazott egyik fontos elképzelés valóban a város kulturális életének részévé vált.
Régi ikonok és a keleti keresztény művészet öröksége
Pécsi István külön figyelmet szentelt azoknak a régi ikonoknak, amelyek a templom művészeti értékét tovább növelték.
Beszámolója szerint olyan alkotás is volt közöttük, amelyet a 15. századhoz kapcsoltak, és amelynek művészi világa közvetve Andrej Rubljov, a híres orosz ikonfestő örökségét idézte.
Az ilyen művészettörténeti párhuzamok nem jelentik azt, hogy az egri ikonokat maga Rubljov készítette volna. Sokkal inkább a keleti keresztény festészet évszázadokon át továbbélő hagyományairól tanúskodnak.
Az ikonfestészetben az ábrázolások formái, a színek, a szentek megjelenítése és a kompozíciók jelentése szigorú hagyományokra épül.
A Rác-templom műalkotásainak különlegessége éppen abban rejlik, hogy több földrajzi és művészeti világ találkozását őrzik.
A balkáni és görögkeleti hagyományok mellett a közép-európai barokk és rokokó művészet hatása is felismerhető rajtuk.
A későbbi művészettörténeti kutatások a templom egyes régi ikonjainak eredetét, készítési idejét és restaurálási történetét is részletesebben feltárták.
Különösen értékes az a 16. századi Istenszülő-ikon, amelyet a templom Mária-trónjának kialakításakor egy újabb, gazdagon díszített kompozícióba illesztettek.
Ez az alkotás is bizonyítja, hogy az egri görögkeleti közösség már a mai templom felépítése előtt jelentős vallási és művészeti emlékeket őrzött.
Egy közösség emlékezete a sírkövek között
A templom körüli sírkert történeti értéke külön figyelmet érdemel.
A régi sírkövek feliratai az egykori görög és szerb családok életéről, társadalmi helyzetéről, vallási hagyományairól és kapcsolatairól árulkodnak.
A sírok között kereskedők, családtagjaik, fiatalon elhunyt gyermekek és házastársak emlékei maradtak fenn.
A sírkövek formája, a feliratok nyelve és a vallási jelképek mind olyan részletek, amelyek segítségével rekonstruálható a közösség egykori világa.
Pécsi István 1977-es írásának egyik legszebb gondolata éppen az volt, hogy a templom körüli sírok nem pusztán az elmúlásra emlékeztetnek.
A kövek azt is megmutatják, hogy az emberi alkotások, a közösségi összefogás és a művészet képes túlélni az évszázadokat.
Az egykori kereskedők neveit ma már kevesen ismerik, templomuk azonban továbbra is ott áll Eger fölött.
A közösség története így a város történetének elválaszthatatlan részévé vált.
Mit üzent az 1977-es újságcikk?
A „Kincsek rangrejtve…” nem egyszerű műemlékismertető volt.
Pécsi István írása egyértelmű figyelmeztetésként is értelmezhető.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelmi értékek megőrzése nem merülhet ki az épületek időnkénti javításában.
A templom, a benne található műalkotások, a könyvek, az ikonok és a környező épületek együtt alkotnak olyan örökséget, amelynek megmentése összehangolt munkát igényel.
Az újságíró sürgette az ikonok visszaszállítását, a régi könyvek biztonságos elhelyezését, a restaurálás felgyorsítását és a templom méltó bemutatását.
Azt szerette volna, hogy az épület ismét eredeti szépségében fogadhassa a hazai és külföldi látogatókat.
A korabeli tudósítás végén megfogalmazott kérdés lényegében az volt, hogy mikor teljesülhet mindez.
Az eltelt évtizedek során több jelentős változás történt, de a műemlékegyüttes megőrzésének kérdése napjainkban sem veszítette el jelentőségét.
Közel ötven évvel később – Mi történt az egri Rác-templommal?
A Pécsi István által 1977-ben bemutatott állapotokhoz képest a következő évtizedekben jelentős változások történtek. A templom berendezésének restaurálása és művészettörténeti kutatása folytatódott, a Vitkovics-ház pedig új kulturális szerepet kapott.
A műemlékegyüttes helyreállítása azonban nem zárult le véglegesen. A Rác-templom és környezetének megóvása a 21. században is visszatérő kérdés maradt.
A templom tetőszerkezetén 2019-ben jelentős felújítást végeztek. Ez fontos lépés volt az épület megőrzésében, de a környezet rendezése, a történelmi lépcsősor és a kapcsolódó épületek állapota továbbra is figyelmet igényelt.
A város később egy átfogó fejlesztési elképzelést is kidolgozott, amely a Rác-templomot és környékét kulturális, turisztikai és szabadidős célokra kapcsolta volna össze.
A Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével közösen tervezett fejlesztés részeként a templom és a műemléki lépcsősor felújítása, a Vitkovics-ház múzeumi és kiállítási célú átalakítása, valamint a környező zöldfelületek rendezése is szerepelt.
A tervekben világítási és kamerarendszer, látogatói kiszolgálóhelyiségek, valamint a közeli Ráckapu tér és más városi területek megújítása is megjelent.
A projekt eredeti elképzelései azonban nem valósultak meg teljes egészükben.
Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy Pécsi István már 1977-ben hasonló gondolatokat fogalmazott meg: a templom és környezetének egységes kezelését, kulturális hasznosítását és a város nagyobb szerepvállalását sürgette.
A Vitkovics-ház állapota is figyelmeztető
A történet egyik legszomorúbb mai párhuzama a Vitkovics Alkotóház helyzete.
Az Egri Kulturális és Művészeti Központ 2025-ös szakmai beszámolója szerint a történelmi épület 2023 óta zárva tartott. A dokumentum részletesen ismertette azokat a műszaki problémákat, amelyek az épület használatát akadályozták.
A közvetlen környezetben balesetveszélyes részeket, hiányzó kerítést és erősen omladozó barokk kőkaput említettek. A belső helyiségek felújításra szorultak, a pincékben salétromosodás és penészesedés jelentkezett, a fűtés pedig nem működött.
A beszámoló szerint az állagromlás megállításához sürgős beavatkozásokra lett volna szükség.
Eger önkormányzatának 2025. áprilisi közgyűlésén szintén szóba került az épület helyzete. A városvezetés részéről megerősítették, hogy a Vitkovics-ház leromlott állapota miatt nem használható rendeltetésszerűen.
A rendelkezésre álló hivatalos dokumentumok alapján 2026 novemberére nem sikerült igazolni olyan teljes körű felújítást vagy újranyitást, amely alapvetően megváltoztatta volna a korábban ismertetett helyzetet.
Ezért a Vitkovics-ház jelenlegi állapotának megítélésénél továbbra is a legutóbbi ellenőrizhető önkormányzati és intézményi adatokból lehet kiindulni.
Különös történelmi párhuzam, hogy az 1977-es újságíró még a ház kulturális hasznosításának lehetőségéről írt, az épület később valóban múzeumként és alkotóházként működött, az utóbbi években azonban ismét a megóvás és a felújítás kérdése került előtérbe.
A templom ma is Eger egyik különleges művészeti értéke
A Rác-templom jelentősége messze túlmutat a város határain.
Az épület, a monumentális ikonosztázion, a régi ikonok, a síremlékek és az egykori parókia együttese a magyarországi ortodox egyházművészet és a 18. századi várostörténet kiemelkedő emléke.
A templom különleges értékét az is adja, hogy a város soknemzetiségű múltját őrzi. Az egri görög és szerb közösség története nélkül Eger kereskedelmi, vallási és kulturális fejlődésének egy fontos fejezete maradna ismeretlen.
A régi mesterek alkotásai, az évszázados ikonok és a templom körüli sírkövek ma is ugyanarról tanúskodnak, amiről Pécsi István csaknem ötven évvel ezelőtt írt: az emberi összefogás maradandó értékeket teremthet.
A Rác-templom története ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a műemlékek megőrzése soha nem tekinthető egyszer s mindenkorra befejezett feladatnak.
A gondoskodás hiánya néhány évtized alatt ismét veszélybe sodorhatja mindazt, amit korábban jelentős munkával és anyagi áldozatokkal sikerült megmenteni.
Kincsek, amelyeknek nem szabad újra rejtve maradniuk
Pécsi István 1977-es írásának különleges értéke, hogy nemcsak a templom múltját mutatta be, hanem saját korának műemlékvédelmi problémáit is megörökítette.
A hiányzó ikonok, az eltűnt könyvek, az elhúzódó restaurálás és a rendezetlen belső tér leírása ma már történeti forrásként szolgálhat a Rác-templom 20. századi sorsának kutatásához.
Az egykori újságíró reménykedve tekintett a jövőbe. Bízott abban, hogy a templom visszanyerheti régi szépségét, és méltó helyet foglalhat el Eger kulturális életében.
A templom megőrzéséért azóta sokan dolgoztak, és számos értékes műalkotás restaurálása, kutatása is megtörtént.
A történet azonban még nem ért véget.
A Rác-templom és a Vitkovics-ház együttese továbbra is olyan örökség, amelynek jövője nemcsak az egyházi és műemlékvédelmi szakemberek, hanem az egész város számára fontos.
A dombtetőn álló templom, a régi sírkövek és a különleges műalkotások arra emlékeztetnek, hogy Eger története sokkal gazdagabb annál, mint amit a legismertebb látnivalók önmagukban elmesélnek.
A kincsek ma is ott vannak a Rác-templomban és környezetében. A kérdés már nem az, hogy értékesek-e, hanem az, hogy képesek vagyunk-e úgy megőrizni őket, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék történetüket.
Források
-
Pécsi István: Kincsek rangrejtve… (1977). A cikk alapjául szolgáló korabeli újságírás teljes szövege.
-
Eger Megyei Jogú Város – A Rác hóstya felé – A Rác-templom és környezetének helytörténete.
-
Az egri Rác-templom – Dr. Krutsay Miklós tanulmánya – Az épület és a művészeti berendezés története.
-
Eger Magazin – Eger egykor és most – A görög és szerb közösség, valamint a templom története.
-
Egri Kulturális és Művészeti Központ – Vitkovics Alkotóház és Művésztelep – Az épület kulturális hasznosítása.
-
Eger Megyei Jogú Város – Intézményi szakmai beszámoló – A Vitkovics-ház állapotáról.
-
Eger Megyei Jogú Város – 2025. áprilisi közgyűlési jegyzőkönyv – A Vitkovics-ház helyzetének tárgyalása.
Borítókép: Az egri Rác-templom. Fotó: Szinok Gábor.
Legutóbbi hozzászólások