Mankóval érkeztek, és sokszor önállóan távoztak azok a betegek, akik az egri kórház reumaosztályán kaptak kezelést. A gyógytorna, a fürdőkezelés és a szakorvosi ellátás együttese évtizedekkel ezelőtt is fontos szerepet játszott a mozgásszervi betegségek kezelésében. Homa János 1984-ben készült riportja különleges betekintést enged abba, hogyan működött az egri gyógyítás, milyen lehetőségeket kínált a Török fürdő, és milyen nehézségekkel küzdött az akkor már jelentős betegforgalmat ellátó reumaosztály.
Amikor a gyógyulásért Egerbe érkeztek a betegek
Az egri Török fürdő története nem csupán az építészeti örökségről és a több évszázados fürdőkultúráról szól. A fürdő vize hosszú időn keresztül a gyógyító munka fontos része volt, különösen a mozgásszervi panaszokkal küzdő emberek számára.
Erről tanúskodik Homa János 1984-ben megjelent riportja is, amely az akkori Heves megyei kórház reumaosztályának mindennapjaiba enged betekintést.
Az írás egy olyan beteg történetével kezdődik, aki mankóval érkezett a kórházba. Családtagjai már abban sem nagyon hittek, hogy valaha ismét segítség nélkül, rendesen tud majd járni. Négyhetes kezelést követően azonban saját lábán hagyta el az intézményt, a mankóira többé nem volt szüksége.
A javulás hátterében nem csoda, hanem összehangolt orvosi munka állt. A kezelés része volt a gyógyfürdőzés, a gyógytorna és az orvosi beavatkozás. A Török fürdő gyógyvize és a szakszerűen összeállított terápia együtt segítette a beteg állapotának javulását.
A Török fürdő medencéiben a gyógyulás volt a legfontosabb
A riport készítésekor a Török fürdő legnagyobb medencéjében délelőttönként sok beteg végezte a vízben előírt gyakorlatokat. A medencében főként asszonyok és fiatalabb nők tornáztak, sokan saját maguk diktálták a mozdulatok ritmusát.
A betegek között volt a gyöngyösi Bagó Károlyné is, aki már harmadik alkalommal kapott beutalót az egri kezelésre. Porckopás miatt régóta fájt a dereka, a keze és a lába, ráadásul nem sokkal korábban el is csúszott, és megsérült a bal karja.
Háromhetes kezelésre érkezett Egerbe. Elmondása szerint a fürdőzés és az orvosi ellátás korábbi alkalmakor is jelentős javulást hozott: a fájdalmai három-négy hónapra teljesen megszűntek.
Szívesen visszatért volna, amikor ismét jelentkeztek a panaszai, ám a nagy betegforgalom miatt erre csak hosszabb várakozást követően volt lehetősége. Akkoriban ugyanis akár két évet is kellett várniuk azoknak, akik ismételten szerettek volna részt venni a kezelésen.
Ez jól mutatja, milyen nagy igény mutatkozott az egri reumatológiai ellátás iránt.
Negyvennyolc ágyra is több beteg jutott
A reumaosztály akkori működéséről dr. Bereczky János osztályvezető főorvos beszélt Homa Jánosnak.
Az osztály hivatalosan 48 ággyal rendelkezett, de a betegforgalom olyan jelentős volt, hogy rendszeresen további négy-öt beteget is elhelyeztek. Még így is hosszú várólistával kellett számolni.
A bekerülés nem egyszerűen egyéni jelentkezés alapján történt. Egerben szakrendelés működött, Gyöngyösön és Hatvanban pedig úgynevezett szanatóriumi bizottság döntött arról, hogy kik szorulnak ilyen jellegű kezelésre, és milyen sorrendben kerülhetnek az osztályra.
Elsősorban Heves megye betegeit látták el, de a súlyosabb esetekben más gyógyintézetekbe is irányították a pácienseket. A főorvos példaként Hévízet, Harkányfürdőt, Balfot és az ORFI-t említette.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy a kórházi kezelés nem kizárólag a fürdőzésből állt. A főorvos külön kiemelte a laboratórium felszereltségét, az ortopédiai részlegen folyó munkát és a röntgenosztály színvonalát. Úgy vélte, hogy ezek együtt biztosították a betegek alapos kivizsgálását és megfelelő kezelését.
Miért volt különösen fontos a vízben végzett gyógytorna?
A reumaosztályra kerülő betegek jelentős része ízületi porckopással vagy a gerinc csigolyái közötti porckorongok elváltozásaival küzdött.
Az ilyen panaszok enyhítésében fontos szerepet kapott a fürdőkezelés.
Dr. Bereczky János a riportban a Török fürdő vizének 29–31 Celsius-fokos hőmérsékletét emelte ki. Ez megfelelőnek számított a mozgásukban korlátozott betegek számára: a víz nem volt annyira hideg, hogy a páciensek fázzanak benne, ugyanakkor a gyógytorna során végzett intenzívebb mozgás sem jelentett akkora terhelést a keringési rendszernek, mint a szárazföldön végzett gyakorlatok.
A víz felhajtóereje ugyanis jelentősen megkönnyíti a mozgást. A betegeknek kisebb erőfeszítést kell kifejteniük egy-egy mozdulat végrehajtásához, az izmok pedig könnyebben ellazulnak.
A megfelelően adagolt gyógytorna így a fájdalmak enyhítését és a mozgásképesség javítását szolgálta.
A főorvos a víz enyhe radioaktivitását is megemlítette, amelynek gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítottak. A korabeli riportban ez a gyógyvíz egyik fontos tulajdonságaként szerepelt.
A vízben végzett gyakorlatok mellett különféle kezeléseket is alkalmaztak, köztük a súlyfürdőt, amelyet elsősorban a gerincbetegségek kezelésére használtak.
Bányászok és irodai dolgozók is gyakran szenvedtek gerincpanaszoktól
A korabeli orvosi tapasztalatok szerint a gerincbetegségek különösen gyakran fordultak elő a bányászok és az irodai dolgozók körében.
Első pillantásra a két foglalkozás között kevés hasonlóság van, a gerincproblémák kialakulásában azonban mindkettő esetében szerepet játszhatott a munkavégzés sajátossága.
A bányászoknál a fizikai túlterhelés, az irodai dolgozóknál pedig a mozgásszegény életmód és a tartós ülés jelentett komoly kockázatot.
A reumaosztályon ezért nemcsak a már kialakult panaszok kezelésével foglalkoztak. A főorvos szerint sok beteg problémája megfelelő életmóddal és korai orvosi beavatkozással könnyebben kezelhető lett volna.
Külön kitért a túlsúly okozta térdízületi problémákra is. A nagyobb testsúly jelentős terhelést ró a térdízületekre, ami elősegítheti a porckopás kialakulását és súlyosbíthatja a meglévő panaszokat.
A főorvos úgy látta, hogy a betegek jelentős része helytelen életmód következtében kerül olyan állapotba, amely már kórházi kezelést igényel.
Egerszalókban is fejlesztették volna a gyógyászati ellátást
A riport egyik különösen érdekes része a gyógyturizmus jövőjével foglalkozik.
Dr. Bereczky János szerint az egri reumaosztály túlterheltségét is enyhíthette volna, ha az egerszalóki gyógyvízre alapozva egy, az egri intézményhez hasonló kórházi részleget alakítanak ki.
Ez nemcsak a betegek számára jelentett volna több kezelési lehetőséget, hanem a gyógyidegenforgalom fejlődését is elősegíthette volna.
A főorvos úgy vélte, hogy ezen a területen akkor még jelentős kihasználatlan lehetőségek voltak. A gyógyturizmus fejlődését ugyanakkor gazdasági és árképzési problémák is nehezítették.
A korabeli tarifák a nyugati országokból érkező vendégek számára túlságosan alacsonynak, a szocialista országokból érkezőknek viszont túl drágának számítottak.
A riport tehát már 1984-ben felvetette azt a gondolatot, hogy Eger és környéke a gyógyvízkincsére építve a hagyományos turizmus mellett a gyógyulni vágyó vendégek számára is fontos célponttá válhatna.
Új vizsgálati módszerrel ismerték fel a köszvényt
A reumaosztály munkájában a diagnosztikai módszerek fejlesztése is fontos szerepet kapott.
Dr. Bereczky János külön büszkeségként említette azt az új vizsgálati eljárást, amelyet néhány évvel korábban vezettek be.
Ennek segítségével a köszvényt pontosabban és egyszerűbben tudták kimutatni, mint a korábban alkalmazott módszerrel. Az eljárás különösen jelentős előnye volt, hogy a betegséget már abban az időszakban is fel lehetett ismerni, amikor a páciens még nem tapasztalt fájdalmas tüneteket.
Ez lehetőséget adott a korábbi felismerésre és az időben megkezdett kezelésre.
A gyógyító munkában a fürdőkezelőknek is fontos szerepük volt. Kuzan Gyuláné és Dobó Jánosné egyebek mellett masszázst és iszappakolást végeztek, valamint részt vettek a betegek kezelésében.
A gyógytorna végén a résztvevők tapssal köszönték meg a foglalkozásokat irányító dolgozók munkáját.
Fél évvel rövidült meg egy beteg táppénzes időszaka
Homa János riportjának végén egy újabb beteg története olvasható.
A gyöngyösi Mikházy Lászlóné három hetet töltött az egri reumaosztályon, és már a hazautazására készült.
Egy évvel korábban olyan sérülést szenvedett, amely után úgy érezte, talán soha többé nem fog rendesen talpra állni. Az egri utókezelés azonban jelentős javulást hozott az állapotában.
Elmondása szerint a kezeléseknek köszönhetően legalább hat hónappal rövidült meg a táppénzen töltött ideje.
Ő is sajnálta, hogy egyszerre csak viszonylag kevés beteg részesülhetett az egri gyógykezelésben.
Egy régi riport, amely megmutatja Eger gyógyászati múltját
Homa János 1984-es írása sokkal többet mutat meg az egykori kórházi mindennapoknál. Bemutatja azt a gyógyászati munkát, amelyben a szakorvosi vizsgálatok, a fürdőkezelések, a gyógytorna, a masszázs és az iszappakolás egymást kiegészítve szolgálták a betegek felépülését.
A történetekből az is kiderül, hogy az egri Török fürdő nem egyszerűen egy különleges török kori műemlék volt, hanem a város egészségügyi ellátásának fontos helyszíne is. Medencéiben olyan emberek keresték a gyógyulást, akiknek a mindennapi mozgás, a járás vagy éppen a munkába való visszatérés is komoly nehézséget jelentett.
A korabeli riport külön értéke, hogy nem pusztán az intézmény működéséről beszél, hanem megszólaltatja az ott gyógyuló embereket is. Az ő történeteikből válik igazán érzékelhetővé, mit jelentett az egri kezelés azoknak, akik hosszú hónapok vagy akár évek óta küzdöttek mozgásszervi panaszaikkal.
A több mint négyszáz éves múltra visszatekintő Török fürdő történetének tehát ez a gyógyászati fejezete is szorosan hozzátartozik Eger múltjához.
Források
Fürdő utca története – Török fürdő | Minden, ami Eger
Több száz éve a gyógyítás szolgálatában | Minden, ami Eger
Több mint négyszáz év a vízben – az egri Török Fürdő különleges története | Minden, ami Eger
Heves megye gyógyfürdői és gyógyvizei | Minden, ami Eger
Homa János: Gyógytorna, gyógyfürdő, gyógy-idegenforgalom – Egészségkeresők a reumaosztályon (1984).
Borítókép: Az egri Török fürdő – a több évszázados gyógyászati hagyományok helyszíne. Fotó: Szinok Gábor
Legutóbbi hozzászólások