1964. október 10-én, éppen 62 évvel ezelőtt kezdődött a tokiói nyári olimpia. A XVIII. nyári játékok nemcsak a magyar sport történetében jelentettek fontos állomást, hanem Eger számára is különleges emlékeket őriznek. A város úszói és vízilabdázói ekkor már évtizedek óta a nemzetközi élvonalhoz tartoztak, és az egri úszósport hagyománya napjainkban is tovább él. A tokiói szereplés azonban csak egy fejezete annak a gazdag sporttörténetnek, amelyben az egri uszodák, a legendás edzők és a kivételes tehetségű versenyzők generációi játszottak meghatározó szerepet.

Eger, a magyar úszósport egyik fellegvára

Ma már természetesnek vesszük, hogy Eger neve összefonódott az úszással és a vízilabdával. A város sporttörténetében azonban ez a kapcsolat jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák.

A 20. század első évtizedeiben Eger a magyar úszósport egyik legfontosabb központjává vált. Olyan versenyzők nevelkedtek itt, akik nemcsak országos bajnokságokon bizonyítottak, hanem Európa legjobbjaival és az olimpiai mezőnnyel is felvették a versenyt.

Az 1920-as években az egri úszók sikerei olyan jelentősek voltak, hogy a korabeli sportsajtó a várost a „magyar Magdeburg” névvel illette. A német város akkoriban a nemzetközi úszósport egyik fontos központjának számított, így az elnevezés komoly elismerést jelentett.

A sikerek hátterében a helyi sportegyesületek, az elkötelezett edzők és a különleges egri uszodai kultúra állt. A medencék körül olyan közösség alakult ki, amelyben a sport nem csupán versenyzést jelentett, hanem a város mindennapi életének részévé vált.

Az egri úszás története ugyanakkor nem lezárt fejezet. A több mint százéves hagyomány ma is meghatározza a város sportéletét, és újabb nemzedékeket ösztönöz arra, hogy a legjobbak közé kerüljenek.

Bárány István – az egri úszás első olimpiai világsztárja

Az egri úszósport történetének egyik legnagyobb alakja Bárány István, aki 1907. december 20-án született Egerben.

Már fiatalon rendkívüli tehetségnek bizonyult. Gyorsúszóként nemzetközi versenyeken ért el kiemelkedő eredményeket, és az 1920-as évek végére a világ legjobb sprinterei közé tartozott.

Három olimpián, 1924-ben Párizsban, 1928-ban Amszterdamban és 1932-ben Los Angelesben képviselte Magyarországot.

Legemlékezetesebb egyéni eredményét az 1928-as amszterdami olimpián érte el, ahol 100 méteres gyorsúszásban ezüstérmet szerzett. Az amerikai Johnny Weissmuller mögött végzett, aki később a Tarzan-filmek főszereplőjeként is világhírűvé vált.

Bárány István az 1932-es olimpián a magyar 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként bronzérmet is nyert.

Az egri sportoló sikere azért is figyelemre méltó, mert egy vidéki városból indulva jutott el a világ legjobbjai közé. Pályafutása bebizonyította, hogy az egri úszóiskola nemzetközi mércével is kiváló versenyzőket tud nevelni.

Nevét ma az egri Bárány István Sportuszoda őrzi, amely a város egyik legfontosabb sporttörténeti helyszíne.

Bitskey Aladár – akit generációk csak Ali bácsiként ismertek

A magyar úszósport hőskorának másik meghatározó egri alakja Bitskey Aladár volt.

Az 1905-ben született sportoló hátúszásban ért el jelentős sikereket. Nemzetközi eredményeivel hozzájárult ahhoz, hogy Eger neve ismertté váljon az európai úszóéletben.

A Bitskey testvérek, Aladár, Árpád és Zoltán, valamint Bárány István és a többi egri kiválóság olyan versenyzői közösséget alkottak, amely hosszú időre meghatározta a város sportéletét.

Bitskey Aladár azonban nemcsak versenyzőként vált legendává.

Visszavonulása után úszásoktatóként dolgozott, és egri gyermekek generációit tanította meg úszni. Sokan ma is emlékeznek rá, amint a medence szélén állva figyelte tanítványait.

Munkássága arra is emlékeztet, hogy a sporttörténet nem kizárólag érmekből és rekordokból áll. Legalább ilyen fontos azoknak az embereknek a munkája, akik a következő nemzedékeknek adják tovább tudásukat.

A 2000 decemberében megnyílt egri fedett uszoda méltán viseli Bitskey Aladár nevét.

Kádas Géza – olimpiai érmek és egy tragikus életút

Az egri úszósport következő nagy nemzedékének egyik legismertebb képviselője Kádas Géza volt.

Az 1926-ban Egerben született gyorsúszó az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián szerepelt.

Londonban a 4×200 méteres magyar gyorsváltó tagjaként ezüstérmet szerzett, 100 méteres gyorsúszásban pedig bronzérmes lett.

A második világháború utáni magyar sport egyik kiemelkedő alakjává vált. Európa-bajnoki sikerei és országos eredményei tovább erősítették Eger úszósportban betöltött szerepét.

Életútjának azonban szomorú fejezetei is voltak. Az 1956-os forradalom idején vállalt szerepe miatt később mellőzték, és pályafutásának emléke hosszú ideig nem kapta meg a megérdemelt figyelmet.

Története jól mutatja, hogy a sportolók sorsát a 20. századi magyar történelem politikai fordulatai is befolyásolták.

Ma az egri sporttörténet egyik kiemelkedő alakjaként emlékezhetünk rá.

Katona József – az egri úszó, aki Tokióban is döntőbe jutott

Az 1964-es tokiói olimpia egri vonatkozásai közül különösen fontos Katona József szereplése.

Az 1941. szeptember 12-én Egerben született úszó a hosszabb gyorsúszó számok egyik legjobb magyar versenyzője volt.

Már az 1958-as budapesti Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett 1500 méteres gyorsúszásban, a magyar 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként pedig bronzérmes lett.

Az 1960-as római olimpián 1500 méteres gyorsúszásban az előkelő ötödik helyen végzett.

Két évvel később, az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságon aranyérmet nyert 1500 méteren. Ez különösen értékes eredmény volt, hiszen a magyar küldöttség egyetlen Európa-bajnoki aranyérmét szerezte meg azon a versenyen.

Katona 1960 és 1964 között 800 és 1500 méteren összesen hat alkalommal javított Európa-csúcsot.

Az 1964-es tokiói olimpián az Egri Dózsa versenyzőjeként indult. Az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében nyolcadik helyezést ért el, 400 méteres gyorsúszásban pedig a 13. helyen zárt. A magyar 4×200 méteres gyorsváltóval a 11. helyen végzett.

Bár olimpiai érmet nem szerzett, eredményei alapján korának egyik legkiválóbb magyar távúszója volt.

Visszavonulását követően edzőként is szolgálta az egri úszósportot, így tudását és tapasztalatait a következő generációknak is továbbadhatta.

Katona József 2016-ban hunyt el Egerben. Emléke a város sporttörténetének fontos része.

Erdélyi Éva – a tokiói olimpia egri női úszója

Az 1964-es tokiói olimpián az egri női úszósport is képviseltette magát.

Erdélyi Éva, az Egri Dózsa versenyzője a magyar 4×100 méteres női gyorsváltó tagjaként indult a játékokon.

A magyar csapat Erdélyi Éva, Túróczy Judit, Takács Katalin és Madarász Csilla összeállításban a negyedik helyen végzett.

Ez a helyezés rendkívül értékes teljesítmény volt, hiszen a magyar váltó közvetlenül az olimpiai dobogó mögött zárt.

Erdélyi Éva már a tokiói játékokat megelőzően is számos nemzetközi versenyen bizonyította tehetségét. 1961 és 1965 között tíz alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

Az 1965-ös budapesti Universiadén a 4×100 méteres gyorsváltó tagjaként aranyérmet, 100 méteres pillangóúszásban pedig bronzérmet szerzett.

Sportpályafutása mellett tanulmányaira is nagy figyelmet fordított. Az egri Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, később pedagógusként, majd a Dobó István Vármúzeum munkatársaként dolgozott.

Élete tragikusan korán, 1978-ban ért véget.

Erdélyi Éva története különösen fontos része az egri sportörökségnek, hiszen a női úszósport kiemelkedő képviselőjeként jutott el az olimpiai élmezőnybe.

Tokió 1964 – amikor az egri vízilabdázók olimpiai aranyat ünnepelhettek

Az 1964-es olimpia Eger számára nemcsak az úszók miatt maradt emlékezetes.

A magyar férfi vízilabda-válogatott Tokióban olimpiai bajnoki címet szerzett, és a győztes csapatban több, Egerhez kötődő sportoló is szerepelt.

Ambrus Miklós, Bodnár András és Pócsik Dénes neve egyaránt szorosan kapcsolódik a város vízilabda-hagyományaihoz.

A magyar válogatott rendkívül erős mezőnyben, a szovjet csapattal vívott kiélezett küzdelemben szerezte meg az olimpiai aranyérmet.

Az egri sportélet számára különleges jelentősége volt annak, hogy ugyanazon a világversenyen a helyi úszók döntős helyezésekkel, a vízilabdázók pedig olimpiai arannyal gazdagították a magyar sport eredményeit.

A Bárány-uszoda világából induló sportolók ekkor a nemzetközi vízisport élvonalát képviselték.

Az egri úszóiskola öröksége a későbbi olimpiákon

A tokiói olimpia után sem szakadt meg az egri úszósport sikersorozata.

A későbbi évtizedekben újabb kiváló versenyzők kerültek ki a város sportegyesületeiből.

Közéjük tartozott Sós Csaba, aki három olimpián, 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban is képviselte Magyarországot.

Az egri születésű Vermes Albán ugyancsak a magyar úszósport kiemelkedő alakja lett. Az 1980-as moszkvai olimpián 200 méteres mellúszásban ezüstérmet szerzett.

A későbbi évtizedekben az egri úszósporthoz kötődő edzők is jelentős szerepet játszottak a magyar sikerekben.

Kiss László, aki Egerből indult, később olyan olimpiai bajnok úszók felkészítésében vett részt, mint Egerszegi Krisztina és Kovács Ágnes.

A város sporthagyományainak jelentőségét jól mutatja, hogy az egri úszóiskola hatása messze túlnőtt a település határain.

A 21. században is folytatódott az olimpiai szereplések sora. Az egri születésű Holló Balázs a tokiói és a párizsi olimpián is versenyzett, továbbvíve a város hosszú úszóhagyományát.

A Bárány-uszoda – ahol olimpikonok nemzedékei nevelkedtek

Az egri úszósport történetét lehetetlen elválasztani a város uszodáitól.

A mai Bárány István Sportuszoda helyén már 1856-ban működött szabadtéri fürdő, az 1925-ben kialakított versenyuszoda pedig évtizedeken át az egri úszó- és vízilabdasport központja volt.

A medence különlegességét a természetes forrásvíz adta.

Az uszodában nemcsak sportolók edzettek. Gyermekek ezrei tanultak meg itt úszni, családok látogatták a versenyeket, és a helyi sportélet számos emlékezetes pillanata kötődött a létesítményhez.

Az egri úszók eredményei mögött mindennapos munka állt. A korai edzések, az ismétlődő hosszok, az edzők szigorú követelményei és a versenyzők kitartása teremtette meg a nemzetközi sikerek alapját.

A városban az úszás valódi hagyománnyá vált, amelyet egyik nemzedék adott tovább a másiknak.

A Bárány-uszoda története ezért sokkal több egy sportlétesítmény múltjánál: Eger közösségi emlékezetének része.

A Bitskey Aladár Uszoda és a sporthagyomány folytatása

Az egri úszósport új korszakát jelentette a Bitskey Aladár Uszoda 2000. december 3-i megnyitása.

A Makovecz Imre tervei alapján épült létesítmény modern körülményeket biztosított a versenyzők és az úszni tanulók számára.

A megnyitón egykori és akkori kiváló sportolók is vízbe szálltak, köztük Katona József, Bodnár András és Güttler Károly.

A különleges esemény szimbolikusan is összekapcsolta az egri úszósport múltját és jövőjét.

Az uszoda azóta is a város sportéletének meghatározó helyszíne, amely a versenysport mellett az utánpótlás-nevelésnek és a szabadidős úszásnak is otthont ad.

Nem csak úszás – Heves megye más olimpiai büszkeségei

Bár Heves megye olimpiai történetében az úszás és a vízilabda különösen jelentős helyet foglal el, más sportágakban is születtek figyelemre méltó eredmények.

Az egri születésű Kárpáti Károly birkózó az 1936-os berlini olimpián aranyérmet szerzett. Győzelme a magyar sporttörténet egyik emlékezetes teljesítménye.

A szintén Egerben született Tatár István sprinter az 1980-as moszkvai és az 1988-as szöuli olimpián képviselte Magyarországot.

A birkózás későbbi képviselői közül Virág Lajos neve emelhető ki, aki a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpián is szerepelt.

Ezek a sportolók jól mutatják, hogy a megye olimpiai hagyományai nem korlátozódnak egyetlen sportágra.

Mégis az úszás és a vízilabda az a két terület, amelyben Eger különösen hosszú, generációkon átívelő nemzetközi sikersorozattal büszkélkedhet.

Kemény Ferenc – az olimpiai mozgalom egri kapcsolata

Eger olimpiai kötődése nemcsak a versenyzők történetével kezdődik.

A városban dolgozott Kemény Ferenc pedagógus, az újkori olimpiai mozgalom egyik magyarországi úttörője, aki Pierre de Coubertin munkatársaként vett részt az olimpiai eszme újjáélesztésében.

Kemény Ferenc a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagjai közé tartozott, és a Magyar Olimpiai Bizottság létrehozásában is fontos szerepet játszott.

Az egri reáliskola egykori igazgatójaként munkássága különleges kapcsolatot teremtett Eger és az újkori olimpiai játékok története között.

Ez a történelmi örökség még jelentősebbé teszi a város későbbi sporteredményeit.

Kevés magyar város mondhatja el magáról, hogy az olimpiai mozgalom megszületésében és az olimpiai bajnokok nevelésében egyaránt szerepet játszott.

Az egri Sportmúzeum – ahol a bajnokok emléke tovább él

Az egri sporttörténet emlékeinek megőrzésében különleges szerepet tölt be a város Sportmúzeuma.

A gyűjtemény létrehozásában és fejlesztésében meghatározó munkát végzett dr. Székely Ferenc, aki hosszú évtizedeken keresztül kutatta és gyűjtötte a magyar sport múltjának tárgyi emlékeit.

A múzeum anyagában olimpiai érmek, sportfelszerelések, fényképek és különleges relikviák idézik fel a magyar sport legfontosabb pillanatait.

A látogatók az egri úszósport legendáival, Bárány Istvánnal, Bitskey Aladárral és Kádas Gézával kapcsolatos emlékekkel is találkozhatnak.

A gyűjtemény arra emlékeztet, hogy a sporteredmények mögött emberi történetek húzódnak meg: küzdelmek, sikerek, csalódások és olykor tragikus sorsok.

Hatvankét év után is büszkék lehetünk rájuk

Az 1964. október 10-én kezdődött tokiói olimpia évfordulója jó alkalom arra, hogy felidézzük Eger és Heves megye sportolóinak teljesítményét.

Bárány István olimpiai ezüstérme, Kádas Géza londoni sikerei, Katona József római és tokiói döntős szereplése, Erdélyi Éva negyedik helyezése, valamint az egri kötődésű vízilabdázók tokiói aranyérme mind ugyanannak a történetnek a részei.

Annak a történetnek, amelyben egy vidéki város uszodáiból induló fiatalok a világ legjobb sportolóival versenyeztek.

Eger olimpiai múltjának talán legfontosabb tanulsága, hogy a kimagasló eredmények mögött nemcsak kivételes tehetségek álltak, hanem egy erős sportközösség is.

Az edzők, az úszómesterek, a sportegyesületek és a családok együttes munkája tette lehetővé, hogy az egri úszósport évtizedeken keresztül a nemzetközi élvonalban maradjon.

Ez az örökség ma is él. A jelenlegi egri úszók és vízilabdázók ugyanannak a hagyománynak a folytatói, amelynek alapjait több mint száz évvel ezelőtt teremtették meg.

Amikor egy fiatal úszó először teljesít egy hosszot a Bárány-uszodában vagy a Bitskey Aladár Uszodában, ugyanannak a sporttörténetnek a folytatásába kapcsolódik be, amelynek egykor Bárány István, Kádas Géza, Katona József és Erdélyi Éva is részese volt.

Egerben az olimpiai hagyomány nem csupán a múlt emléke. A medencékben újra és újra életre kel.

Források

Minden, ami Eger – A blog korábbi egri helytörténeti és sporttörténeti írásai

Egri Történeti Ismerettár – Tokió, 1964

Magyar Olimpiai Bizottság – Katona József olimpiai eredményei

Egri Ügyek – Erdélyi Éva egri úszó olimpikon emlékezete

HEOL – Elhunyt az egri olimpikon és Európa-bajnok

Magyar Múzeumok – Sportmúzeum, Eger

Olympedia – Eger olimpikonjai

HEOL – 25 éves a Bitskey Aladár Uszoda

Borítókép: Az egri Bárány István Sportuszoda, ahol olimpikonok és bajnokok generációi nevelkedtek. Fotó: Szinok Gábor.