Halastóból a tájba – 30 ezer köbméter vizet tart vissza a KÖTIVIZIG Tiszaigar térségében

A halastavak lecsapolásakor keletkező víz nem feltétlenül kerül vissza a folyókba vagy a befogadó vízrendszerekbe. Megfelelő vízkormányzással a környező területek vízpótlására is felhasználható. Erre mutat jó példát a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) Tiszaigar térségében végzett munkája, ahol mintegy 30 ezer köbméter halastóból lecsapolt víz visszatartásáról gondoskodnak.

Harmincezer köbméter víz marad a térségben

A KÖTIVIZIG Kiskörei Szakaszmérnöksége a Nagyfoki csatorna rendszerében végzi a víz visszatartását. A vízügyi szakemberek a halastóból lecsapolt víz jelentős mennyiségét a csatornahálózatba vezetik, ahonnan annak egy részét a szomszédos legelőterületre juttatják ki.

A területet a tulajdonosok a „Vizet a tájba!” program keretében ajánlották fel vízvisszatartási célra.

A beavatkozás lényege, hogy a lecsapolás során rendelkezésre álló víz ne vesszen el a térség számára, hanem ott hasznosuljon, ahol a tájnak szüksége van rá. A csatornarendszer segítségével a víz olyan legelőterületre is eljuttatható, amely természetes úton kevésbé részesülne a vízpótlásból.

Ez a megoldás egyszerre szolgálja a vízkészletek megőrzését és a környező területek vízellátásának javítását.

Miért fontos a víz helyben tartása?

Az Alföld vízgazdálkodásának egyik legnagyobb kihívása az ismétlődő csapadékhiány és az aszály. A tartósan száraz időszakok nemcsak a mezőgazdasági termelést nehezítik, hanem a természetes élőhelyek, a legelők, a vizes területek és a talaj vízháztartását is kedvezőtlenül befolyásolják.

A lehulló csapadék egy részének, valamint a különböző vízhasználatokból származó, még hasznosítható vízkészleteknek a helyben tartása ezért egyre fontosabb feladattá válik.

A halastavak lecsapolásakor keletkező víz különösen értékes lehet ebből a szempontból. Ha a vízügyi szakemberek megfelelő csatornák és műtárgyak segítségével irányítják a víz útját, akkor az nem csupán elvezetendő többletvíz, hanem a környező területek vízpótlásának egyik forrása lehet.

A KÖTIVIZIG korábban is beszámolt hasonló beavatkozásokról. 2026 szeptemberében például a Karcagi Szakaszmérnökség területén, a Kecskeri-tározónál is a halastóból származó víz tájba juttatásán dolgoztak.

Októberben pedig a Vajasi-halastó lecsapolt vizének egy részét használták fel a Karcag környéki területek vízpótlására. A beavatkozás során gravitációsan kormányozták a vizet a környező szikes legelők és mocsári élőhelyek irányába.

A „Vizet a tájba!” program szerepe

A vízvisszatartás egyik fontos országos kezdeményezése a „Vizet a tájba!” program, amelynek keretében a területek tulajdonosai vízvisszatartás céljából ajánlhatják fel ingatlanaikat.

A program lehetőséget teremt arra, hogy a vízügyi igazgatóságok és a földtulajdonosok együttműködésével olyan területeken is megvalósuljon a vízpótlás, ahol erre korábban nem vagy csak korlátozottan volt lehetőség.

A kezdeményezés jelentősége abban rejlik, hogy nem kizárólag a víz elvezetésére és a csatornák fenntartására helyezi a hangsúlyt, hanem a víz tájban történő megtartására is.

A megfelelő területeken visszatartott víz hozzájárulhat a talaj nedvességtartalmának javításához, a vizes élőhelyek fennmaradásához és a természetes vízháztartás kedvezőbb alakulásához. A tényleges eredmény természetesen függ a terület adottságaitól, a talajviszonyoktól és a rendelkezésre álló vízmennyiségtől is.

Még mindig jelentős a csapadékhiány

A vízvisszatartás fontosságát a KÖTIVIZIG legfrissebb, 2026. november 2-án közzétett csapadékadatai is alátámasztják.

Az igazgatóság 11 kiemelt mérőállomásának adatai alapján 2026 októberében a Közép-Tisza térségében átlagosan 46,4 milliméter csapadék hullott. Ez 10,2 milliméterrel meghaladta az októberi sokéves átlagot, és 40 milliméterrel több volt a szeptemberi mennyiségnél.

A kedvezőbb októberi csapadékadatok ellenére az év első tíz hónapjában mindössze 247,4 milliméter esőt mértek területi átlagban. Ez a sokéves január–októberi átlagtól 189,1 milliméterrel maradt el.

Az igazgatóság adatai szerint a legtöbb csapadékot Tiszasülyön mérték, 63,5 millimétert, míg Jászberényben mindössze 25 milliméter hullott októberben.

A számok jól mutatják, hogy néhány csapadékosabb nap önmagában még nem oldja meg a korábbi hónapokban felhalmozódott vízhiányt.

A Tisza-tó vízkészletére is fokozottan figyelnek

A KÖTIVIZIG október 26-án a Tisza-tó téli vízszintjével és a vízkészletek megőrzésével kapcsolatban is tájékoztatást adott.

Az október 22-i kiskörei egyeztetésen elhangzott, hogy a rendkívül száraz időjárás következtében már augusztus 28-án beállították a téli vízszintet a tározóban.

A vízügyi igazgatóság célja, hogy az érkező többletvizeket a lehető legnagyobb mértékben visszatartsa. Szükség esetén a megszokott üzemeltetési szabályoktól eltérő, rendkívüli vízszinttartás is szóba kerülhet.

Az október 26-i tájékoztatóban közölt adatok szerint a Tisza-tóban, valamint a Kisköre és Tiszalök közötti folyószakaszon összesen mintegy 138,7 millió köbméter vizet tároztak. Ebből 25,2 millió köbméter volt a hasznosítható vízkészlet.

A vízkészletek megőrzése tehát nemcsak a nagy tározókban, hanem a kisebb csatornákban, holtágakban, legelőkön és egyéb alkalmas területeken is fontos feladat.

Nemcsak a víz mennyisége, hanem a helye is számít

A Tiszaigar térségében végzett munka jól példázza, hogy a vízgazdálkodásban egyre nagyobb jelentősége van a helyben történő vízvisszatartásnak.

A halastavak lecsapolásakor keletkező víz megfelelő irányítása, a csatornarendszerek tudatos használata és a földtulajdonosok együttműködése révén olyan területek is vízhez juthatnak, amelyeknek erre nagy szükségük van.

A 30 ezer köbméteres tiszaigari beavatkozás egy konkrét helyi példa arra, hogy a víz nem feltétlenül csak átfolyik egy területen: megfelelő tervezéssel és együttműködéssel a tájban is tartható, és ott hasznosítható.