Az egri várban járva a legtöbb látogató a bástyákra, a várfalakra és az 1552-es ostrom emlékeire figyel. Pedig a felszín alatt egy legalább ennyire izgalmas világ húzódik: boltozott folyosók, ágyútermek és olyan föld alatti védelmi járatok, amelyeknek a 16. században komoly szerepük volt a vár megtartásában. A Kazamata és a Kaszárnyatermek nem egyszerűen régi építészeti emlékek, hanem egy rendkívül átgondolt katonai rendszer fennmaradt részei.
A Setét-kapu, amely összekötötte a vár két részét
A történet az 1540-es években kezdődik, amikor Varkoch Tamás várkapitány idején jelentős erődítési munkálatok indultak Egerben. A korábban egységes várat egy új keleti várfallal két részre osztották: létrejött a belső és a külső vár. A két várrész közötti átjárást a Setét-kapu biztosította.
Az átjáró nem csupán egy kapunyílás volt. Katonai szempontból fontos összeköttetést jelentett a két erődítményrész között. A kapu előtt egykor felvonóhíd is működött, amelynek alátámasztását szolgáló falmaradványokat a régészeti feltárások során megtalálták. A külső vár irányába cölöpökön nyugvó híd vezetett tovább.
A külső vár 1702-ben, a császári hadvezetés által elrendelt rombolás során pusztult el. A Setét-kapu azonban ezt követően is használatban maradt, és csak a 19. század elején falazták be. Így egy olyan építészeti emlék maradt fenn, amely ma is érzékelteti, milyen összetett volt egykor az egri erődítmény.
A Kaszárnyatermek – több volt itt, mint katonai szálláshely
A Setét-kapun áthaladva a földszinti Kaszárnyatermekhez jutunk. Ezeket a helyiségeket Bornemissza Gergely várkapitánysága idején, 1553–1554-ben alakították ki.
A termek rendeltetése a korabeli várvédelem szempontjából különösen érdekes volt. Nem kizárólag katonai szállásként szolgáltak: szükség esetén nők és gyermekek elhelyezésére is alkalmasak voltak, emellett élelmiszert és ivóvizet is tároltak bennük.
Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka az első teremben található, 1553-ból származó kút. Ez jól mutatja, hogy a vár védelmének megszervezésekor nemcsak a fegyverekre és a falakra gondoltak, hanem az ostrom idején nélkülözhetetlen vízellátásra is.
A vastag falazat és a boltozott terek a tüzérségi támadásokkal szemben is védelmet nyújtottak. A helyiségek később kőtári bemutatóként is szolgáltak. Napjainkban a vár kiállításai a gótikus székesegyház építéstörténetét, a püspökkori várat, a törökkori hadviselést és az erődítési munkálatokat ismertetik meg a látogatókkal.
A kazamata nem katakomba – a vár föld alatti fegyverháza
A kazamata szó hallatán sokaknak sötét, föld alatti sírkamrák jutnak eszükbe. Az egri vár esetében azonban egészen másról van szó.
A kazamata katonai építmény: a bástyák belsejében kialakított, boltozott ágyútermek és a hozzájuk kapcsolódó föld alatti folyosók rendszere. Az olasz eredetű elnevezés a fegyveres ház, illetve az ágyúház jelentéséhez kapcsolódik.
A vár korszerűsítésében fontos szerepet játszott Ottavio Baldigara itáliai hadmérnök, aki 1569-től 1582-ig dolgozott az egri erődítmény átépítésén. A munkálatok során létrejöttek az olasz rendszerű fülesbástyák, amelyek belsejében ágyútermeket alakítottak ki. Ezeket a várfalak alatt húzódó folyosók kapcsolták össze.
A föld alatti járatok egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a katonák biztonságosan közlekedhessenek az egyes védelmi pontok között. A felszíni várudvarok és várfalak helyett így védett útvonalon lehetett eljutni egyik bástyától a másikig.
Borsóval és vízzel figyelték az ellenség ásását
A kazamatarendszer egyik legérdekesebb és kevésbé ismert feladata az aknafigyelés volt.
Az ostromló seregek gyakran megpróbálták aláásni az erődítményeket. A várfalak alá vezetett ellenséges járatokban robbanóanyaggal igyekeztek megrongálni vagy ledönteni a védműveket. Az egri védőknek ezért nemcsak a felszínen kellett figyelniük az ellenséget, hanem a föld alatt is.
Az aknafigyelő folyosók oldalában külön erre a célra kialakított nyílások voltak. A korabeli módszerek egyike meglepően egyszerűnek tűnik: borsót helyeztek egy kifeszített dobra, vagy vizet töltöttek egy edénybe. Ha az ellenség a közelben ásott, a földben terjedő rezgések megmozdították a borsót, illetve hullámzást idéztek elő a víz felszínén.
A katonák így észlelhették, ha az ellenség a várfalak alá próbált jutni. Veszély esetén a várvédők ellenaknát készítettek: a közelgő ellenséges járat irányába ástak, majd puskaporos hordó felrobbantásával igyekeztek megsemmisíteni azt.
Ez a védekezési módszer a korabeli haditechnika egyik különleges megoldása volt. Az egri várban tehát nemcsak a bástyákon álló ágyúk és a várfalak vastagsága jelentette a védelmet, hanem egy föld alatti megfigyelőrendszer is.
1596: a kazamaták tragikus ostroma
Az egri kazamatarendszer történetének egyik legdrámaibb fejezete az 1596-os török ostromhoz kapcsolódik.
A várat ekkor már nem Dobó István védte, és a korábbi, 1552-es győzelem után egy újabb súlyos támadással kellett szembenézni. A kazamaták és az aknafigyelő folyosók ekkor már a korszerűsített erődítmény fontos részei voltak.
A külső vár eleste után a belső vár keleti védelmi vonalában húzódó kazamatarendszer még napokig segítette a védőket az ellenállásban.
Az ostrom utolsó szakaszában azonban az aknaharc tragédiába torkollott. Az aknafigyelő folyosó déli ágában hatalmas robbanás történt. A robbanás következtében Christoforo Stella itáliai hadmérnök és ötven katona vesztette életét az egri Települési Értéktár történeti összefoglalója szerint.
A pusztítás a várfalakat is érintette, és végül hozzájárult az erődítmény feladásához. Eger 1596-ban török kézre került, és 1687-ig oszmán uralom alatt maradt.
A föld alatti járatok története tehát nemcsak az építészeti tudásról és a hadmérnöki megoldásokról szól, hanem azokról a katonákról is, akik ezekben a szűk, veszélyes folyosókban teljesítettek szolgálatot.
A járatok, amelyek egykor a mai belváros irányába is vezethettek
A kazamatarendszer eredeti kiterjedése jóval nagyobb lehetett a ma látogatható szakaszoknál.
A 18. századi felmérési rajzok alapján egyes föld alatti járatok a mai belváros, sőt az Eger-patak irányába is elnyúltak. A teljes rendszer eredetileg akár kilométeres nagyságrendű lehetett.
A 18–19. században a katonai jelentőségüket vesztett folyosókat fokozatosan visszabontották és betömedékelték. A vár föld alatti világának jelentős része így hosszú időre feledésbe merült.
A feltárások az 1920-as években indultak meg. A régészeti és műemléki munkák során számos korábban eltemetett szakasz került ismét napvilágra. A ma megtekinthető folyosók ennek a hosszú feltáró és helyreállító munkának köszönhetően váltak a vár látogatható részeivé.
Gárdonyi regénye és a valóság: egy fontos időrendi különbség
Az Egri csillagok olvasói számára különösen érdekes lehet, hogy a kazamatarendszer nem az 1552-es ostrom idején már meglévő, teljesen kiépített védelmi rendszer volt.
A nagyobb szabású olasz rendszerű kazamataépítkezések az 1552-es ostromot követő évtizedekben zajlottak, az 1570-es és 1580-as években készültek el a fontosabb részek.
Ez azt jelenti, hogy az 1552-es ostrom történetét és a későbbi föld alatti aknaharcokat nem szabad összekeverni. Gárdonyi Géza regénye az első török ostrom világát idézi meg, a ma látogatható kazamatarendszer viszont nagyrészt az azt követő erődítési fejlesztések eredménye.
Külön érdekesség, hogy a regény megírásakor Gárdonyi még nem ismerhette a később feltárt föld alatti rendszert: a kazamaták régészeti feltárása csak 1920-as években kezdődött meg.
A föld alatti múlt ma is bejárható
Az egri vár Kazamatája ma különleges betekintést nyújt a 16. századi erődépítészet világába. A látogatók a Setét-kaputól a Kaszárnyatermeken és a Gergely-bástyán keresztül juthatnak el a föld alatti járatrendszerbe.
A jelenlegi kiállítások a vár építéstörténetét, a törökkori hadviselést és az Egri csillagok történelmi hátterét is bemutatják. A korábban kőtárként ismert termek és a kazamaták így nemcsak építészeti emlékek, hanem a vár történetének különböző korszakait összekapcsoló kiállítóterek is.
A Kazamata vezetett csoporttal tekinthető meg, így a látogatók nemcsak a folyosókat járhatják be, hanem azok eredeti katonai rendeltetéséről és az egykori aknafigyelés módszereiről is többet megtudhatnak.
Az egri vár föld alatti világa arra emlékeztet, hogy az erődítmény védelme nem ért véget a magas kőfalaknál. A vár egyik legfontosabb védelmi rendszere éppen ott működött, ahol ma a látogató a lába alatt húzódó boltozott folyosókon halad végig.
Források
https://mindenamieger.blogspot.com/ – a kapcsolódó korábbi bejegyzés nem volt ellenőrizhetően azonosítható.
https://egrivar.hu/hu/kiallitasok-22/kiallitasok-a-varban/c/kazamata-kiallitasok-30
https://eger.hu/public/uploads/ertektar-fuzet-20190220-lq_5c7948bbb264e.pdf
https://publikacio.uni-eszterhazy.hu/5945/1/189_260_B%C3%A1nr%C3%A9vi.pdf
https://archeologia.hu/tamfalomlas-az-egri-varban-okok-es-okozatok
Borítókép: Kazamata, ágyúterem – Fotó: Szinok Gábor
Legutóbbi hozzászólások