Eger belvárosában számos olyan épület áll, amely évszázadok történetét őrzi. Akadnak azonban olyan házak is, amelyeknek ma már csak fényképe, néhány levéltári adat és egy emléktábla őrzi a helyét. Közéjük tartozik a Knézich-ház, amely a mai Knézich Károly utcában állt, és amelyhez nemcsak az egyik aradi vértanú egri évei, hanem a város 18. századi rác közösségének története is kapcsolódott.
Az épületet az 1970-es évek közepén, a kórház terjeszkedése idején bontották le. A források a bontás évét nem teljesen egységesen adják meg: több helytörténeti összefoglaló 1975-öt említ, miközben Eger önkormányzatának egyik műemléki dokumentuma szerint a Knézich Károly utca 7. alatti egykori Knézich-házat 1974 őszén bontották le. Ez a korabeli hivatalos adat miatt mindenképpen fontos pontosítás.
A ház története jóval Knézich előtt kezdődött
A régi épület története legalább a 18. századig követhető vissza. 1775 és 1792 között Bosnyák Imréné tulajdonában volt, és itt lakott Lédig Ferenc kőfaragó. 1805 körül Szilágyi István megyei levéltáros, 1811 és 1814 között pedig nemes Benkő Ignác orvos szerepel a tulajdonosok között. A házat 1815 körül bővítették.
De van egy ennél is érdekesebb fejezete a történetének.
A 18. század harmadik negyedében a helyi rác közösség iskolája működött a házban. Az iskola egyik jelentős támogatója Szerháti Rózsa Pál gazdag rác kereskedő volt, aki egy időben az ingatlan tulajdonosa is volt. Így az épület már jóval az 1848–49-es szabadságharc előtt része volt Eger társadalmi és kulturális életének.
Ez azért is különösen érdekes, mert a mai Knézich Károly utca Eger egyik legrégebbi történeti útvonala. Korábban Káptalan utca, Széles utca és Mecset utca néven is ismerték. A törökök kiűzése után ezen a területen kaptak házakat a visszatérő kanonokok, ezért a környék hosszú ideig a régi káptalani városrészhez tartozott.
A környék múltjáról korábban a Minden, ami Eger oldalán is írtunk: a közeli minaret és az eltűnt Kethüda dzsámi történetét bemutató cikkben ugyancsak előkerül a régi Széles utca.
Knézich Károly Egerben talált otthonra
Knézich Károly 1808-ban született a mai Horvátország területén fekvő Veliki Grđevacban. Katonacsaládból származott, Grazban végezte katonai tanulmányait, majd a császári-királyi hadseregben szolgált. 1844-ben helyezték át a 34. gyalogezred Egerben állomásozó III. zászlóaljához.
Eger azonban számára nem egyszerűen egy új szolgálati hely lett.
Itt ismerte meg Kapitány Katalint, Kapitány Mihály egri városi szenátor lányát. 1844. június 3-án házasodtak össze, és Knézich életének következő évei szorosan összefonódtak a várossal. A házaspárnak két lánya született: Olga 1845-ben, Irén pedig 1847-ben.
Knézich 1846-tól 1848 júliusáig Egerben teljesített szolgálatot, és családjával ebben a házban élt. Innen vezetett az útja az 1848–49-es szabadságharc csatatereire.
Katonai pályája gyorsan ívelt felfelé: részt vett többek között a tápióbicskei, isaszegi és nagysallói ütközetben, valamint Komárom és Buda körüli hadműveletekben. Végül honvédtábornokká és hadtestparancsnokká nevezték ki. A szabadságharc leverése után elfogták, majd 1849. október 6-án Aradon kivégezték.
Eger azonban nem feledkezett meg róla.
Egy utca és egy emléktábla őrizte tovább a nevét
Az 1899-es, az aradi vértanúk kivégzésének ötvenedik évfordulójához kapcsolódó egri megemlékezések idején a korábbi Mecset utcát Knézich Károlyról nevezték el.
Ugyanebben az évben döntöttek egy másik, ma már különösen fontos emlékről is.
Eger város képviselő-testülete 1899. október 21-én, Jankovics Dezső polgármester elnökletével határozott arról, hogy azt a házat, amelyben Knézich lakott, emléktáblával jelölik meg.
A régi fényképen még jól látható az épület homlokzata és a tábla. A ház tetejének hangsúlyos dísze miatt egyes későbbi leírások „sasos homlokzatú házként” is említik.
A ház azonban nem élte túl a 20. század városátalakításait.
A kórház bővítésének útjában állt
Az egykori Knézich-ház a Markhot Ferenc Kórház környezetében állt. Amikor az egészségügyi intézmény területét bővítették, az épületet lebontották.
A széles körben idézett helytörténeti adat szerint ez 1975-ben történt, és maga a felvétel is így került be több későbbi összeállításba. Eger egyik önkormányzati műemléki dokumentuma viszont egészen pontosan azt rögzíti, hogy a Knézich Károly utca 7. szám alatti egykori Knézich-házat 1974 őszén bontották le.
Éppen ezért a legpontosabb úgy fogalmazni: a Knézich-ház az 1974–75-ös kórházbővítés idején tűnt el Egerből, a helytörténeti irodalomban pedig 1975 terjedt el a bontás éveként.
Érdekesség, hogy ugyanaz az önkormányzati dokumentum egy másik eltűnt épületet is felsorol a közelből: a Knézich Károly utca 11. szám alatti egykori Káptalan-udvar földszintes épületét szintén 1974-ben bontották le.
Vagyis nem csupán egyetlen ház veszett el: a régi Knézich utca történeti utcaképének egy része alakult át alapvetően ezekben az években.
Az emléktábla túlélte a házat – de az sem sértetlenül
A Knézich-ház lebontása után az emléktábla nem tűnt el. 1983-ban a közeli Káptalani kúria kapubejáratának falára helyezték át.
A történetnek azonban van egy szomorú részlete: a tábla a kórházi építkezések során kettétört. Később helyreállították, így legalább az a tárgyi emlék fennmaradhatott, amely eredetileg még Knézich egykori otthonának falán állt. A ház helyett ma ez idézi fel a tábornok egri éveit.
Knézich családja később is szorosan kötődött Egerhez
Knézich Károly története nem ért véget azzal, hogy 1848-ban elhagyta Egert.
Lányai, Olga és Irén később a Grőber család két tagjához mentek feleségül. Irén és Grőber Sándor fia volt Grőber Jenő, az egri szőlő- és borkultúra egyik jelentős alakja. Így az aradi vértanú családjának története egy következő nemzedéken keresztül az egri borászat történetébe is továbbvezet.
A családi emlékezet is fennmaradt. Az Egri Magazin 2017-ben Knézich egyik ükunokájával készített interjút, amelyből kiderül, hogy a leszármazottak generációkon keresztül őrizték a tábornok és egri családja történetét.
Egy eltűnt ház, amelyből több száz év egri története bontakozik ki
A Knézich-ház fényképe első pillantásra csupán egy régi egri polgárházat mutat. Ha azonban mögé nézünk, legalább két évszázad története rajzolódik ki.
Volt itt rác iskola, lakott benne kőfaragó, levéltáros és orvos, majd itt teremtett egri otthont családjának az a katonatiszt, akit később az aradi tizenhárom egyikeként őrzött meg a magyar történelem.
Ma már hiába keresnénk az épületet a Knézich Károly utcában. A régi fényképek azonban megmutatják, milyen volt Egernek az a darabja, amely az 1970-es évek városátalakítása során végleg eltűnt.
És talán éppen ezért fontosak ezek a felvételek: nem egyszerűen régi házakat mutatnak, hanem azt az Egert, amelyből a mai város megszületett.
Kapcsolódó cikkek a Minden, ami Eger oldalán
A Knézich-házról már 2016-ban készült bejegyzés a Minden, ami Eger oldalán – ezt későbbi helytörténeti összeállítások is forrásként hivatkozzák.
Knézich-ház – 1975-ben lebontották | Minden, ami Eger
Ahol a harangok születtek – az egri Harangöntő-ház árnyékában, a vár tövében | Minden, ami Eger
Források
Minden, ami Eger – Knézich-ház, 1975-ben lebontották
Eger Megyei Jogú Város – műemléki dokumentáció, a lebontott épületek adataival
Magyarságunk Hungarikumunk – Knézich Károly egri emlékezete
Magyarságkutató Intézet – Ketten a tizenháromból: Knézich Károly életrajza
Eger.hu – Egri Magazin: Knézich tábornok ükunokája büszke a családi gyökerekre
Hungaricana – A Heves Megyei Levéltár közleményei: a régi Káptalan utca története
Borítókép: Eger, az egykori Knézich-ház – archív felvétel.
Legutóbbi hozzászólások