A Tisza-tó visszahúzódó vízfelületei, a Mátrában szinte kiszáradó Sástó és a Tass-pusztai halmentés ugyanarra a problémára figyelmeztetnek: 2026-ban rendkívüli csapadékhiány sújtja Heves megyét és a környező vízgyűjtőket. Az októberi vízügyi adatok szerint több térségben az elmúlt évtizedek legsúlyosabb száraz időszakát éljük. A következmények már nemcsak a táj látványában, hanem a tavak élővilágában, a horgászatban és a turizmusban is megmutatkoznak.
Rekordméretű csapadékhiány a térségben
A 2026-os esztendő rendkívüli szárazságát immár hivatalos vízügyi mérések is alátámasztják. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság október 9-én közzétett összesítése szerint a Tisza több részvízgyűjtőjén olyan kevés csapadék hullott január és szeptember között, amire az 1985-ben kezdődött adatsorban korábban nem volt példa.
Különösen aggasztó a Heves megyét is érintő Zagyva–Tarna vízgyűjtő helyzete. Itt az év első kilenc hónapjában mindössze 193,5 milliméter csapadékot mértek, miközben a sokéves időarányos átlag 448,1 milliméter. Ez azt jelenti, hogy a megszokott csapadékmennyiségnek csupán 43 százaléka érkezett meg.
A Közép-Tisza vízgyűjtőjén sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Január és szeptember között 216,7 milliméter csapadék hullott, ami a sokéves átlag 52 százaléka.
Ezek az adatok már önmagukban is megmagyarázzák, miért változott meg látványosan a tavak, patakok és víztározók környezete.
A csapadékhiány ugyanis nem egyetlen forró nyári hónap következménye. Hosszabb idő alatt felhalmozódó vízhiányról van szó, amelyet néhány esős nap önmagában nem képes megszüntetni.
A Tisza-tó szokatlan arca – Poroszlónál hatalmas mederrészek kerültek felszínre
Heves megye egyik leglátványosabb példája a Tisza-tó.
A 2026-os nyár során Poroszló, Sarud és Tiszanána-Dinnyéshát térségében is jelentősen visszahúzódott a víz. A korábban vízzel borított területeken iszapos mederrészek, zátonyok, régi fatörzsek és különös mederformák jelentek meg.
A Poroszló és Tiszafüred közötti híd környékéről készült felvételek különösen jól érzékeltetik a változást.
Paul’s Vision fotósorozatai már augusztusban és szeptemberben is dokumentálták a rendkívüli helyzetet. A magasból készült képek egyszerre mutatták meg a táj különleges szépségét és a vízhiány súlyosságát.
A Minden, ami Eger korábbi beszámolóiban részletesen foglalkoztunk a poroszlói híd környezetével, a felszínre került régi tuskókkal, a Tisza-tavi Kirendeltség drónfelvételeivel és a dinnyésháti Álompart megváltozott állapotával.
A szeptemberi beszámolók után az októberi adatok sem mutatnak megnyugtató fordulatot.
A vízügyi igazgatóság október 9-i jelentése szerint a Kisköre-felső vízmércén 607 centiméteres vízállást mértek. A Tisza-tóban és a Kisköre–Tiszalök közötti folyószakaszon együttesen megközelítőleg 110,35 millió köbméter vizet tároztak, ugyanakkor a meghatározott 610 centiméteres viszonyítási szint feletti hasznosítható vízkészlet nulla volt.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti a Tisza-tó teljes kiszáradását. A tározóban továbbra is jelentős mennyiségű víz található, a vízszintet pedig műszaki létesítményekkel szabályozzák.
A rendkívüli vízhiány következményei azonban a sekélyebb öblökben és a part menti területeken különösen látványosak.
Sástó – a Mátra egyik legismertebb tava is súlyos helyzetbe került
Nemcsak a Tisza-tó környezetében tapasztalhatók rendkívüli változások.
A Mátra egyik legismertebb kirándulóhelye, a Gyöngyös közelében található Sástó szintén megszenvedte a tartós szárazságot.
A hazánk legmagasabban fekvő tavaként ismert, sekély mesterséges tó vízfelülete 2026 őszére drámai mértékben összezsugorodott.
Az október 10-én megjelent helyi beszámoló szerint a tóban már alig maradt víz. A térségben az előző három hónap csapadékhiánya a HungaroMet adatai alapján elérte a 219 millimétert a megszokott mennyiséghez képest.
Sástó hosszú évtizedek óta a mátrai kirándulások egyik kedvelt állomása. A tó, a körülötte kialakított sétautak, a kilátó és az erdei környezet sokak számára meghatározó emléket jelentenek.
A mostani állapot ezért nemcsak természetvédelmi és vízgazdálkodási szempontból figyelemre méltó.
A víz eltűnése alapvetően megváltoztatja a táj arculatát is.
A sekély tavak különösen érzékenyek a tartós csapadékhiányra. Amikor a párolgás és a vízveszteség hosszabb időn keresztül meghaladja az utánpótlást, a vízfelület gyorsan zsugorodni kezdhet.
Sástó esetében a következő időszak egyik fontos kérdése, hogy az őszi és téli csapadék mennyire lesz elegendő a vízkészlet pótlásához.
Tass-puszta – halakat kellett menteni a kiszáradó tóból
A vízhiány egyik legsúlyosabb Heves megyei következménye október elején vált ismertté.
A Nagyréde és Atkár határában fekvő Tass-pusztai tó vízkészletének mintegy 95 százalékát elveszítette.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez tartozó vízterületen a megmaradt sekély részekbe szorult halállomány közvetlen veszélybe került.
A Magyar Országos Horgász Szövetség szakemberei és a Heves megyei horgászok mentési munkálatokat szerveztek.
A beszámolók szerint a tó mélyebb részein mindössze 40–50 centiméteres víz maradt, ráadásul vastag, lágy iszap fölött.
A mentés során 47 nagyobb, őshonos nyurga pontyot, 39 harcsát, több tíz kilogramm dévérkeszeget, valamint kisebb halakat sikerült kimenteni. Az áttelepítés egyik célterülete az egerszalóki tározó volt.
A beavatkozás ellenére halpusztulás is történt.
A szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendkívül alacsony vízállás mellett az oxigénhiány is komoly veszélyt jelentett.
A zsugorodó víztérben egyre nagyobb tömegben összegyűlő halak, a bomló szerves anyagok és az iszap oxigénfogyasztása olyan állapotot idézhet elő, amelyet még az ellenállóbb halfajok is nehezen viselnek el.
A Tass-pusztai eset különösen jól mutatja, hogy a tavak kiszáradása nem pusztán látványbeli változás.
Egy teljes vízi élőközösség fennmaradása kerülhet veszélybe.
Az Eger-patak és a Tarna vízgyűjtője sem független az aszálytól
A Heves megyei vízhiány megértéséhez nem elegendő csupán a tavakat vizsgálni.
A Bükkből és a Mátrából eredő patakok, a kisebb vízfolyások és a hozzájuk kapcsolódó vízgyűjtők szintén meghatározó szerepet játszanak a térség vízháztartásában.
Az Eger-patak a Bükk térségéből érkezve halad keresztül Egeren, majd déli irányban folytatja útját. Vízjárását a csapadék mennyisége, annak időbeli eloszlása, a felszín alatti utánpótlás és a helyi vízgyűjtő sajátosságai egyaránt befolyásolják.
A Tarna vízrendszere a Mátra és a környező területek csapadékviszonyaira érzékeny.
A Zagyva–Tarna vízgyűjtőjén mért rendkívüli csapadékhiány ezért Heves megye szempontjából különösen fontos figyelmeztetés.
A tartós szárazság hatásai nem állnak meg a folyómedreknél. A talaj nedvességtartalma, a mezőgazdasági területek vízellátottsága, a növényzet állapota és a kisebb vizes élőhelyek fennmaradása is összefügg a vízháztartás alakulásával.
Ugyanakkor nem minden vízfolyás vagy víztározó állapotára lehet ugyanazt a következtetést levonni. Az egyes helyszínek tényleges vízszintjének megítéléséhez külön mérések szükségesek.
Egerszalók, Markaz és a kisebb víztározók szerepe
Heves megyében számos olyan víztározó található, amelynek jelentősége túlmutat a kiránduláson vagy a horgászaton.
Az Egerszalóki-víztározó, a Markazi-víztározó és a kisebb mesterséges tavak a térség vízgazdálkodásának, tájképének és élővilágának fontos részei.
A Tass-pusztai halmentés során például az Egerszalóki-víztározó befogadó vízterületként kapott szerepet.
Ez is rámutat arra, hogy a megfelelő vízkészlettel rendelkező tavak rendkívüli helyzetben más vízterületek élővilágának megmentéséhez is hozzájárulhatnak.
A Markazi-víztározó a Mátra déli előterének egyik jellegzetes vízfelülete. A környék tájképében, a horgászatban és a helyi szabadidős tevékenységekben egyaránt fontos szerepet tölt be.
A jelenleg rendelkezésre álló, ellenőrzött adatok alapján azonban nem állítható, hogy ezek a tározók a Sástóhoz vagy a Tass-pusztai tóhoz hasonló mértékben kiszáradtak volna.
Éppen ezért fontos az egyes helyszínek állapotának külön vizsgálata.
Mi történik a tavak élővilágával, amikor eltűnik a víz?
A vízszint tartós csökkenése összetett ökológiai folyamatokat indít el.
A sekélyebb részek gyorsabban felmelegedhetnek, a vízben oldott oxigén mennyisége kedvezőtlenül alakulhat, és egyes élőlények élettere jelentősen beszűkülhet.
A halak számára különösen veszélyes, amikor a megmaradt vízfelület néhány mélyebb gödörre vagy mederrészre korlátozódik.
Ilyenkor a zsúfoltság, a vízminőség romlása és az oxigénhiány együttesen okozhat pusztulást.
A vízimadarak esetében összetettebb a helyzet.
A visszahúzódó víz nyomán megjelenő sekély területek és iszappadok egyes partimadarak számára átmenetileg kedvező táplálkozóhelyeket biztosíthatnak.
Más fajok viszont éppen a nyílt vízfelületek, a nádasokhoz kapcsolódó vizes élőhelyek vagy a megfelelő táplálék hiányát szenvedhetik meg.
A Tisza-tónál ezért a látványos mederfelszínek megjelenése nem értékelhető önmagában kedvező vagy kedvezőtlen változásként minden faj számára.
A hosszabb távú következmények megítéléséhez természetvédelmi megfigyelésekre és vízügyi adatokra egyaránt szükség van.
A turizmus számára is figyelmeztetés a 2026-os év
A Tisza-tó idei állapota a turisztikai szolgáltatókat is új helyzet elé állította.
A víz visszahúzódása egyes strandok, kikötők és csónakos szolgáltatások működését is megnehezítette.
A Minden, ami Eger szeptemberben már beszámolt arról a tiszaörvényi szakmai találkozóról, amelyen a térség turizmusának jövője és a négy évszakra épülő turisztikai lehetőségek is előtérbe kerültek.
A 2026-os tapasztalatok ugyanis egyre világosabban mutatják, hogy a Tisza-tó idegenforgalmát nem lehet kizárólag a nyári fürdőzésre és vízi programokra alapozni.
Poroszló és környéke a kerékpározás, a természetjárás, a madármegfigyelés és az ökoturizmus révén más évszakokban is jelentős vonzerővel rendelkezik.
A természeti értékek megőrzése ugyanakkor alapfeltétele annak, hogy ezek a lehetőségek hosszabb távon is fennmaradjanak.
Segíthetnek az őszi esők?
Október elején a vízügyi szakemberek továbbra is rendkívül alacsony tiszai vízhozamokat mértek.
A KÖTIVIZIG október 9-i tájékoztatása szerint Kisköre alatt másodpercenként mindössze 31,5 köbméter víz folyt a Tiszában.
Ugyanezen a napon a vízügyi előrejelzés a következő hat napra már számottevő csapadék lehetőségét jelezte több részvízgyűjtőn.
Ez kedvező fejlemény lehet, de a több hónap alatt felhalmozódott vízhiány pótlásához tartósabb, megfelelő eloszlású csapadékra van szükség.
A kiszáradt talajnak, a felszín alatti vízkészleteknek és a tavaknak egyaránt utánpótlásra van szükségük.
Ráadásul az egyes tavak vízellátása eltérő. Egy folyó által táplált, szabályozott tározó másként reagálhat a csapadékra, mint egy sekély, helyi vízutánpótlástól függő hegyvidéki tó.
A következő hetek és hónapok ezért meghatározóak lehetnek.
Heves megye vízkészleteinek jövője közös érdek
A 2026-os aszály olyan kérdésekre irányította rá a figyelmet, amelyek korábban sokszor csak a szakemberek munkájában jelentek meg.
Mennyi vizet képes megtartani a táj? Hogyan lehet mérsékelni a tartós csapadékhiány következményeit? Milyen szerepet kaphatnak a természetközeli vízvisszatartási megoldások? És miként őrizhetők meg a kisebb tavak, amelyek gyakran egy-egy település természeti és turisztikai értékei közé tartoznak?
A vízvisszatartás, a vizes élőhelyek védelme, a megfelelő vízgazdálkodás és a rendszeres megfigyelés egyre fontosabb feladattá válhat.
A Tisza-tó poroszlói hídjáról készült felvétel különös kettősséget hordoz.
A naplemente fényei szinte festőivé teszik a tájat, a vízből kiemelkedő mederrészek azonban egy súlyos környezeti helyzetre emlékeztetnek.
Ugyanez a figyelmeztetés olvasható ki a Sástó visszahúzódó vízfelületéből és a Tass-pusztai halmentés történetéből is.
A 2026-os esztendő egyik legfontosabb tanulsága, hogy a víz jelenléte nem magától értetődő. Heves megye tavainak, patakjainak és vizes élőhelyeinek megőrzése nem csupán természetvédelmi feladat, hanem a térség jövőjének egyik meghatározó kérdése.
Források
Minden, ami Eger – Más arcát mutatja most a Tisza-tó – drónfotókon a rendkívüli vízhiány nyomai
Minden, ami Eger – Katasztrofális vízhiány Tiszanána-Dinnyésháton
Minden, ami Eger – Az aszály után újra kell gondolni a Tisza-tó turizmusát
KÖTIVIZIG – Negatív rekordok jellemzik a Tisza-völgy csapadékhiányát, 2026. október 9.
KÖTIVIZIG – Hidrometeorológiai tájékoztató, 2026. október 9.
HEOL – Az aszály már majdnem eltüntette a Sástót
HEOL – Halmentés a Tass-pusztai tónál
Országos Vízügyi Főigazgatóság – Aszálymonitoring
Paul’s Vision – Facebook-oldal
Poroszló Tisza-tó – Facebook-oldal
Borítókép: A Tisza-tó rendkívül alacsony vízállása a Poroszló és Tiszafüred közötti hídnál. Fotó: Paul’s Vision.


Legutóbbi hozzászólások