Eger egy régi kapujának emlékezete – ilyen volt a Hatvani kapu tér az 1950-es években

Eger, Hatvani kapu tér, 1956. Egy régi fekete-fehér fénykép olyan városképet őrzött meg, amely ma egyszerre ismerős és idegen. A háttérben ott magasodik az egri Főszékesegyház, előtte azonban egészen más arcát mutatja a tér: alacsony növényzet, fiatalabb fák, korabeli közvilágítás, szerény forgalom és egy teherautó idézi fel az ötvenes évek Egert.

A Hatvani kapu tér története azonban jóval korábban kezdődött. Nevét Eger egyik legfontosabb egykori városkapujáról kapta, és kevés olyan egri közterület akad, amelynek neve és arculata ennyiszer változott volna az évszázadok során.

Eger, Hatvani kapu tér, 1956. A háttérben az egri Főszékesegyház tornyai és kupolája.

Fotó: Pilisy Elemér Zsolt, Facebook.

Amikor Egerbe valóban egy kapun keresztül érkeztek

A régi Eger nem nyitott város volt a mai értelemben. A települést falak övezték, amelyekbe több városkaput építettek. Ezek nem pusztán jelképes bejáratok voltak: ellenőrizték rajtuk a forgalmat, és egyben a város védelmi rendszerének fontos részeit alkották.

A Hatvani kapu az egyik legjelentősebb volt. Nevét arról kapta, hogy innen vezetett az út Hatvan, illetve azon keresztül az ország központi területei felé. A források szerint a város négy fontos kapuja közül a Hatvani kapu biztosította Eger kapcsolatát az ország központi vidékeivel.

Érdekesség, hogy a városkapuk eredetileg kettős rendszerűek voltak. Létezett egy belső és egy külső kapu, közöttük pedig falakkal védett, tölcsérszerűen szűkülő terület húzódott. Egy 1687-ből fennmaradt térképrajz a Hatvani kapu ilyen kialakítását is megörökítette.

A 18. század végén a Hatvani kaput már Eger legfontosabb városkapujaként említették. Több elnevezése is ismert: Hatvanyi kapu, Szent János kapu és Hosszú utcai kapu néven is előfordult.

1836-ban tűnt el a Hatvani kapu

Ahogy Eger terjeszkedett, a középkori eredetű védművek fokozatosan elvesztették jelentőségüket. A városfalak és kapuk egyre inkább akadályozták a közlekedést és a város fejlődését.

A Hatvani kaput végül 1836-ban lebontották. Eger hivatalos városi ismertetője szerint addig a város egyik legforgalmasabb belépőhelye volt.

A hely azonban továbbra is fontos közlekedési csomópont maradt. A mai Deák Ferenc út, a Kossuth Lajos utca és a belváros találkozásánál lévő tér tulajdonképpen annak az évszázados útvonalnak az örököse, amelyen déli irányból egykor Egerbe érkeztek. Egy történeti tanulmány ugyancsak rögzíti, hogy Eger déli megközelítése a Hatvani kapun keresztül történt, és a kapu környékéről kapta nevét a Hatvani hóstya is.

Egy tér, amelynek szinte minden korszak új nevet adott

A Hatvani kapu tér történetének egyik legérdekesebb része a névváltozások sora.

A területet vagy annak egyes részeit különböző korszakokban Pyrker térnek, Hunyadi térnek, Gárdonyi Géza térnek, Mártírok terének, majd Lenin térnek is nevezték. A Hunyadi tér elnevezéssel kapcsolatban egy különös helyi történet is fennmaradt: Breznay Imre szerint a név egy ott működő kocsmához kapcsolódhatott.

Az ötvenes években készült archív felvételek már Mártírok tere megjelöléssel is azonosítják a helyet. A Fortepan gyűjteményében található egy 1954-es fénykép, amely szinte ugyanebből a városi környezetből mutatja a teret, háttérben a Főszékesegyházzal.

Az 1954-es Hatvani kapu téri archív felvétel a Wikimedia Commons oldalán

Mit mesél az 1956-os fénykép?

A Pilisy Elemér Zsolt által megosztott felvétel egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy nem egy reprezentatív műemléket mutat közelről, hanem Eger hétköznapi városi környezetét.

A háttérben a Főszékesegyház két tornya és kupolája szinte pontos tájékozódási pontként szolgál. Az épület tömege ma is azonnal felismerhető, miközben az előtér teljesen átalakult.

A kép közepén parkosított terület látható, körülötte jóval kisebb forgalmú úttal. A korabeli lámpaoszlopok, az útburkolat, a járdák és az előtérben álló teherautó már egy eltűnt korszak részletei.

Különösen érdekesek az egyszerű, íves közvilágítási oszlopok. Egy 1954-es, ugyanerről a térről készült archív fénykép leírása az ilyen lámpákat „csibi lámpa” megjelöléssel is azonosítja.

Az ilyen apró részletek miatt válik igazán értékessé egy régi városfotó: nemcsak azt mutatja meg, milyen volt egy épület, hanem azt is, hogyan nézett ki az utca, mivel közlekedtek, milyen lámpák világítottak, mennyi zöldfelület volt, és milyen léptékű volt a forgalom.

A Hatvanas ezred emlékművének kalandos története

A tér történetéhez szorosan kapcsolódik Eger egykori háziezrede, a császári és királyi 60. magyar gyalogezred.

A Hatvanas ezred emlékművét 1932-ben állították fel. Az emlékmű az ezred története során elesett mintegy 18 ezer katona emlékét őrizte. Tervezésében Wälder Gyula vett részt, szobrásza Kienle György volt.

Az emlékmű azonban nem maradt végig a téren. Később áthelyezték a Kisasszony temetőbe, majd a rendszerváltozás idején visszakerült eredeti környezetébe. Eger városának ismertetője szerint 1991-ben helyezték vissza a színházzal szemközti területre.

Lenin is állt a Hatvani kapu téren

A tér 20. századi történetének ma már különös fejezete, hogy itt állt Eger Lenin-emlékműve is.

Makrisz Agamemnon alkotását 1970. április 19-én avatták fel. A szobor mintegy húsz évig állt a téren, majd 1990 tavaszán eltávolították.

A korszakból több fénykép is fennmaradt. Az 1960-as és 1970-es években készült felvételeken már egy lényegesen modernebb, forgalmasabb városi tér jelenik meg. Egy 1969-es Fortepan-felvétel például a Hatvani kapu – akkori Lenin – teret mutatja, ugyancsak a Főszékesegyházzal a háttérben.

Hatvani kapu tér 1969-ben – Fortepan/Wikimedia Commons

Egy másik 1956 emléke is ide kötődik

Különös történelmi fordulat, hogy azon a téren, ahol a szocializmus évtizedeiben Lenin szobra állt, ma az 1956-os forradalom emlékműve található.

Király Róbert alkotását 1994-ben állították fel. A kompozícióhoz krómacélból készült lyukas zászló és szikla tartozik. A Nemzeti Archívum ismertetője szerint ez volt az országban elsőként kialakított 1956-os emlékmű.

Eger 1956-os történetéről szóló városi kiadvány ugyancsak megemlíti, hogy az emlékmű helyén 1970 és 1990 között Lenin-szobor állt.

Így egyetlen ponton szinte egymásra rakódik a 20. századi magyar történelem több korszaka.

Ugyanaz a Bazilika – teljesen más város

Talán ez teszi különösen érdekessé az 1956-os fényképet.

Ha a mai Hatvani kapu téren ugyanabba az irányba fordulunk, a háttér egyik legfontosabb eleme változatlan: az egri Főszékesegyház tornyai és kupolája ma is uralják a látképet.

Előtte azonban szinte minden megváltozott.

Eltűntek az ötvenes évek lámpái, más lett az úthálózat, megnőttek vagy eltűntek a fák, megváltozott a forgalom, új emlékművek kerültek a térre, és természetesen az autók világa sem emlékeztet már a fényképen láthatóra.

A tér ugyanakkor őrzi a hely történetét. Nevében még mindig ott van az a városkapu, amelyet közel két évszázada lebontottak.

Tudtad?

A Hatvani kapu valaha Eger egyik legfontosabb bejárata volt, és az ország központi területei felé vezető út innen indult.

A kaput csak 1836-ban bontották le, tehát még a reformkor Egerében is állt.

A kapunak több neve volt: Hatvanyi kapu, Szent János kapu és Hosszú utcai kapu néven is említették.

A mai térnek is számos neve volt: többek között Pyrker tér, Hunyadi tér, Gárdonyi Géza tér, Mártírok tere és Lenin tér.

A Hatvanas ezred emlékművét eredetileg 1932-ben állították fel, majd évtizedekkel később visszakerült a térre.

Lenin szobra 1970 és 1990 között állt itt.

1994-ben itt állították fel Király Róbert 1956-os emlékművét, amelyet a források Magyarország első ilyen emlékműveként tartanak számon.

Egy fénykép, amelyen még lassabban halad az idő

A Hatvani kapu tér régi fotója nem a monumentális Egert mutatja. Nincsenek turistacsoportok, zsúfolt utak vagy látványos rendezvények. Egy teherautó, néhány lámpaoszlop, fák és egy szinte csendes városi tér látható rajta.

Éppen ettől különleges.

A háttérben álló Bazilika összeköti a régi és a mai Egert, miközben az előtér megmutatja, mennyit változhat egy város hetven év alatt.

És van valami, ami ennél is régebbi: maga a hely. A mai járókelők és autósok nap mint nap azon a környéken haladnak át, ahol évszázadokkal ezelőtt Eger egyik legfontosabb városkapuján keresztül érkeztek meg az utazók a városba.