Különleges helytörténeti kiállítás nyílt 2026. október 8-án, csütörtökön a Bródy Sándor Könyvtárban. A „Címkézett múlt” című tárlat az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság egykori boroscímkéin keresztül idézi fel az 1960-as és 1970-es évek borászati világát. A Design Eger 2026 rendezvénysorozat részeként megvalósult bemutató nemcsak a borok történetéről, hanem a korabeli grafikai tervezésről, a szőlőtermesztésről, a szövetkezeti gazdálkodásról és Heves megye egykori boriparáról is mesél.
Egy kiállítás, ahol a boroscímkék kerültek a középpontba
A Bródy Sándor Könyvtár Kossuth Lajos utcai épületében október 8-án délután különleges időutazásra hívták az érdeklődőket. A Bródy Szalonban rendezett kiállítás középpontjába ezúttal nem könyvek, régi fényképek vagy kéziratok kerültek, hanem olyan apró papírdarabok, amelyek egykor borospalackokat díszítettek.
A vitrinekben sorakozó címkék az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság világát elevenítik fel. A bemutatott dokumentumok között az 1969-es évjárathoz kapcsolódó címkék is megtalálhatók, amelyek ma már különleges helytörténeti és ipartörténeti emléknek számítanak.
A megnyitón Tarsoly József, az Egri Hegyközség hegybírója és Turay Zoltán helyismereti könyvtáros kalauzolta vissza a résztvevőket a több mint fél évszázaddal ezelőtti borászati világba.
A Design Eger beszámolója szerint a beszélgetés során szóba került az 1970-es évek termelőszövetkezeti rendszere, a korszak boralapú italkínálata, a termesztett szőlőfajták, az exportpiacok és azok a régi borászok is, akiknek tudásából napjainkban is lehetne tanulni.
A rendezvényről készült fényképeken jól látható, hogy a résztvevők érdeklődve hajoltak a vitrinek fölé, miközben a régi címkék részleteit vizsgálták. A bemutatott anyag nem pusztán nosztalgikus emlékgyűjtemény: egy egész korszak gazdasági és kulturális történetét őrzi.
Amikor Egerből irányították a térség borforgalmát
A kiállítás megértéséhez érdemes felidézni az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság történetét.
A második világháború után a magyar borászat szervezete jelentősen átalakult. A korábbi magánkereskedelmi és családi vállalkozások mellett, illetve helyett egyre nagyobb szerepet kaptak az állami borforgalmi vállalatok és a termelőszövetkezetek.
A Mátraalja, a Bükkalja és az Egri borvidék szőlő- és bortermelését egy nagyobb szervezeti rendszer fogta össze. A térségi borforgalom irányításának központja sokáig Gyöngyösön működött, majd 1962-ben Egerbe került.
Ez a változás fontos állomás volt a város borászati történetében. Eger nemcsak évszázados szőlőtermesztési hagyományai miatt számított jelentős központnak, hanem a térség borainak feldolgozásában, palackozásában és értékesítésében is meghatározó szerepet kapott.
A pincegazdaság a későbbi Egervin egyik jogelődje volt. Tevékenysége túlmutatott az egri borokon, hiszen a környező borvidékek termékei is megjelentek a kínálatában.
A most bemutatott címkék éppen ezt a sokszínűséget teszik láthatóvá.
Verpeléti Leányka, Debrői Hárslevelű és Hevesi ezerjó
A kiállítás egyik legérdekesebb része a korabeli borválaszték megismerése.
A vitrinekben látható címkék között olyan elnevezések szerepelnek, amelyek az idősebb generáció számára ismerősek lehetnek, a fiatalabbaknak viszont már különlegesnek hatnak.
Megjelenik például a Verpeléti Leányka, a Debrői Hárslevelű, a Mátrai rizling, a Mátragyöngye, a Hevesi ezerjó és a Domoszlói muskotály neve is.
Ezek a megnevezések nemcsak a borfajtákat, hanem a térség településeinek és termőhelyeinek egykori gazdasági jelentőségét is felidézik.
Különösen érdekes a Debrői Hárslevelű, amely ma is az egyik legismertebb Heves megyei borászati elnevezés. A debrői térség szőlőtermesztési hagyományai hosszú múltra tekintenek vissza, és a hárslevelű azóta is fontos szerepet játszik a helyi borkultúrában.
A Verpeléti Leányka címkéje szintén figyelemre méltó. Verpelét a Mátra és a Bükk közötti szőlőtermő vidék egyik jelentős települése, amelynek borászati múltja szorosan összekapcsolódik az egri térséggel.
A Mátragyöngye, a Domoszlói muskotály és a Mátraaljai fehér feliratok pedig arra emlékeztetnek, hogy a pincegazdaság termékkínálata jóval szélesebb volt annál, mint amit ma kizárólag az egri borokhoz társítunk.
A régi címkéken keresztül olyan terméknevek is előkerülnek, amelyek mára eltűntek a kereskedelemből, vagy egészen más formában élnek tovább.
Amikor a címke még aprólékosan megtervezett grafikai alkotás volt
A kiállítás különlegessége, hogy a borászattörténet mellett a korabeli alkalmazott grafika világába is betekintést enged.
A bemutatott címkéken változatos formák, színek és díszítőelemek figyelhetők meg.
Egyes címkéken szőlőfürtök, levelek és hordók jelennek meg, másokon címerek, tájképek vagy stilizált növényi motívumok kaptak helyet. A díszes betűtípusok és a gondosan megrajzolt keretek sok esetben egészen más vizuális világot képviselnek, mint a mai borospalackok letisztultabb megjelenése.
Különösen érdekesek a fekete alapon zöld szőlőlevelekkel díszített, „Különleges borai” feliratú címkék, valamint a Hevesi ezerjó jellegzetes, piros-fekete mintázatú változatai.
A Mátragyöngye címkéin a szőlőfürtök és a szőlőtőkék képi világa dominál, míg más borok esetében a termőhely neve vagy egy címer vált a grafika legfontosabb elemévé.
Ezek a címkék a maguk idejében kereskedelmi célokat szolgáltak. Feladatuk az volt, hogy felismerhetővé tegyék a terméket, közvetítsék annak eredetét és felkeltsék a vásárlók figyelmét.
Ma azonban már a grafikatörténet dokumentumai is.
A Design Eger rendezvénysorozat szempontjából éppen ez adja a bemutató különleges jelentőségét: megmutatja, hogy a formatervezés és a vizuális kultúra története a hétköznapi használati tárgyakon is nyomon követhető.
Elfeledett borok és meglepő érdekességek
A Bródy Sándor Könyvtár korábban közzétett helyismereti ismertetője több olyan érdekességre is felhívta a figyelmet, amelyeket ma már kevesen ismernek.
Az egyik ilyen az „Eger csillaga” elnevezésű bor, amelyet nem szabad összetéveszteni a napjainkban ismert Egri Csillaggal.
A régi elnevezés jól mutatja, hogy bizonyos borászati nevek és marketingötletek már évtizedekkel ezelőtt is jelen voltak, ám más tartalommal és más gazdasági környezetben.
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy Verpeléten egykor kóser borokat is előállítottak.
Ez a kevésbé ismert történeti részlet arra utal, hogy a térség borászati termelése különböző fogyasztói igényeket és piacokat is kiszolgált.
A könyvtár ismertetője a vécsi dűlőszelektált borokat is említi, amelyek a termőhelyek sajátosságaira és a szőlőültetvények megkülönböztetésére irányítják a figyelmet.
Ezek a példák jól érzékeltetik, mennyi történet rejtőzhet egy-egy régi palackcímke mögött.
A termelőszövetkezetek és az exportpiacok világa
Az 1970-es évek magyar borászata jelentősen különbözött a maitól.
A termelésben meghatározó szerepet játszottak a nagyüzemi gazdaságok, az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek. A szőlőtermesztés, a feldolgozás és az értékesítés gyakran egymástól elkülönülő szervezetek feladata volt.
A pincegazdaságok fontos szerepet töltöttek be a felvásárlásban, a tárolásban, a palackozásban és a kereskedelemben.
A korszakban nemcsak a hazai fogyasztásra, hanem a külföldi piacokra is jelentős figyelem irányult.
A megnyitón elhangzott visszaemlékezések ezért különösen értékesek: a régi borászati szakemberek munkáját, a szőlőtermesztés gyakorlati tapasztalatait és a korabeli gazdasági rendszer működését is közelebb hozzák a mai látogatókhoz.
Az egykori címkék arról is árulkodnak, miként igyekeztek a térség borait egységes vállalati arculattal, mégis a helyi sajátosságokat hangsúlyozva bemutatni.
A palackokon megjelenő településnevek, szőlőfajták és grafikai jelképek egyszerre szolgálták a kereskedelmet és a borvidéki kötődés megőrzését.
Egy 352 oldalas könyv segít megfejteni a címkék történetét
A kiállítás szakmai hátteréhez fontos segítséget nyújt Szabó Tamás 2024-ben megjelent, „Volt egyszer egy Pincegazdaság” című kötete.
A 352 oldalas munka az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság történetének egyik jelentős feldolgozása, amely a régi boroscímkéket is felhasználja a korszak bemutatásához.
A könyv azért különösen értékes, mert az egykori vállalat működését nem kizárólag gazdasági adatokon keresztül vizsgálja, hanem a mindennapi borászati tevékenységhez kapcsolódó dokumentumokat is figyelembe veszi.
A Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteményében megtalálható kötet a most bemutatott címkék beazonosításában is szerepet kapott.
A régi nyomtatványok ugyanis nem mindig árulják el első pillantásra, hogy pontosan mikor készültek, milyen termékhez tartoztak, vagy milyen vállalati szervezet állt mögöttük.
Az ilyen kutatásokhoz elengedhetetlenek a korabeli dokumentumok, kiadványok és a még fellelhető személyes visszaemlékezések.
A Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteményének értékei
A mostani bemutató arra is felhívja a figyelmet, milyen fontos szerepet töltenek be a helyismereti gyűjtemények Eger és Heves megye múltjának megőrzésében.
A Bródy Sándor Könyvtár 1952-es indulása óta folyamatosan gyűjti és őrzi a térség történetéhez kapcsolódó dokumentumokat.
A régi újságok, fényképek, képeslapok és könyvek mellett az olyan látszólag jelentéktelen nyomtatványok is értékesek lehetnek, mint egy palackcímke.
Egy ilyen apró tárgyból ugyanis következtetni lehet a korabeli termelési viszonyokra, a kereskedelmi elnevezésekre, a grafikai divatra és arra is, hogy mely települések milyen szerepet töltöttek be a térség gazdasági életében.
A kiállítás egyúttal emlékeztet arra, hogy a helytörténeti kutatás nem ér véget a levéltári iratoknál vagy a történelmi épületeknél.
A hétköznapi tárgyak sokszor olyan részleteket őriznek meg, amelyek a nagy történeti összefoglalókból kimaradnak.
Október 23-ig látogatható a különleges tárlat
A „Címkézett múlt” című kiállítás a Design Eger 2026 rendezvénysorozat keretében valósult meg, amelynek szervezésében a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is szerepet vállal.
A tárlat a Bródy Sándor Könyvtár központi épületében, a Kossuth Lajos utca 16. szám alatt, a Bródy Szalonban tekinthető meg.
A Design Eger tájékoztatása szerint a kiállítás 2026. október 23-ig látogatható.
A bemutató különösen érdekes lehet azok számára, akik egykor a térség szőlőgazdaságaiban, pincészeteiben vagy a borforgalmazásban dolgoztak, de a fiatalabb generáció is sokat megtudhat belőle a helyi borászat történetéről.
Az egri és Heves megyei borkultúra ugyanis nemcsak a híres pincék, a szőlőhegyek és a jól ismert borok történetéből áll.
Hozzátartoznak azok az emberek is, akik a szőlőt termesztették, a bort készítették, a palackokat megtöltötték, a címkéket megtervezték és a termékeket eljuttatták a vásárlókhoz.
A Bródy Sándor Könyvtár kiállítása ezt a sokszereplős történetet idézi fel.
A vitrinekben sorakozó régi boroscímkék ma már nem csupán egykori termékek díszítőelemei, hanem Eger, a Mátraalja és a Bükkalja közös gazdasági és kulturális örökségének dokumentumai.
A kiállítás legfontosabb üzenete talán éppen az, hogy egy bor története nem ér véget az utolsó pohár kiürítésével. Néha egy megőrzött címke még évtizedek múltán is képes elmesélni, honnan származott, kik készítették, és milyen világ vette körül.
Források
Minden, ami Eger – Korábbi programajánló: Amikor még a boroscímkék is meséltek
Design Eger – Beszámoló a Címkézett múlt kiállítás megnyitójáról
Bródy Sándor Könyvtár – Címkézett múlt, borvidéki palackcímkék
Országos Könyvtári Napok 2026 – A Címkézett múlt programismertetője
Design Eger 2026 – Címkézett múlt, kiállítás és rendezvény
Borítókép: A „Címkézett múlt” című kiállítás megnyitója és az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság korabeli boroscímkéi a Bródy Sándor Könyvtárban, 2026. október 8-án. Fotók: Design Eger.
Legutóbbi hozzászólások