Boconád, ahol a 18. századi barokk kastély új életre kelt

Heves megye déli részén, a Hevesi-sík települései között találjuk Boconádot, egy olyan községet, amelynek múltját régi nemesi családok, történelmi épületek és az alföldi falvak hagyományos világa formálta. A település legismertebb műemléke a Szeleczky-kastély, amely több mint két és fél évszázados története után 2026-ban jelentős megújuláson esett át. Boconád azonban nem csupán a kastély miatt érdemel figyelmet: temploma, szobrai, településszerkezete és fordulatokban gazdag történelme egyaránt érdekes része Heves megye örökségének.

Egy település, amelynek története a középkorig nyúlik vissza

Boconád első okleveles említése 1331-ből származik, amikor Bochanad néven szerepelt a korabeli iratokban. A középkorban több nemesi család birtokolta, köztük a Domoszlaiak, a Rozgonyiak, a Kompolthyak és az Országh család tagjai.

A település történetét súlyos pusztítások is alakították. Az 1549 és 1552 közötti török hadjáratok következtében elnéptelenedett, majd 1635-ben ismét benépesült. 1706-ban újabb pusztítás érte, végleges újranépesedése pedig 1712-re tehető.

A 18. században a Szeleczky és az Almásy család vált meghatározó birtokossá. A földbirtokos családok jelenléte nemcsak a település gazdaságára, hanem annak épített környezetére is jelentős hatást gyakorolt.

A Szeleczky-kastély – Boconád legjelentősebb műemléke

A község legismertebb épülete a Szabadság téren álló Szeleczky-kastély, amelynek építtetője Szeleczky II. Márton volt. A barokk rezidencia 1760-ban készült el, és a Hevesi-sík egyik figyelemre méltó főúri épületévé vált.

Az U alaprajzú, földszintes kastély középső részét egyemeletes, manzárdtetős rizalit hangsúlyozza. A két oldalszárny a főépülethez kapcsolódik, az épületet pedig egykor nagy kiterjedésű, mintegy öt holdas kert vette körül.

A kastély igazi különlegességét azonban nem csupán a külső megjelenése adja. Belső tereinek történeti értékét a 18. századból származó falképek jelentik. Az előcsarnok festményei a négy évszakot ábrázolják, a kocsiáthajtó boltozatán pedig rokokó díszítőfestés található. A festmények készítését a szakirodalom Heller Jakab gyöngyösi festőhöz köti, bár a szerzőség nem minden részletében bizonyított.

Ezek a díszítések különösen értékessé teszik az épületet, hiszen nem egyszerűen egy egykori földbirtokos lakóhelyéről van szó, hanem olyan történeti enteriőrről, amely a 18. századi főúri életforma és művészeti ízlés emlékeit is megőrizte.

A Szeleczky családtól a Gosztonyiakig

A kastély és a birtok történetében fontos változást hozott az 1847-es év, amikor az épület a Gosztonyi család tulajdonába került. A család hosszú időn keresztül meghatározó szerepet játszott Boconád életében.

A kastélyhoz egykor gondozott park tartozott, amelyben különleges rózsakert is volt. A helyi emlékezet szerint a birtok területén korcsolyázásra alkalmas pályát is kialakítottak, amelyen a földbirtokos család gyermekei télen sportolhattak.

A második világháború végén a Gosztonyi család tagjai elhagyták a települést. A kastély berendezési tárgyai eltűntek, az épület pedig elveszítette korábbi lakófunkcióját. Egy ideig gépállomás működött benne, később óvodának és iskolai tantermeknek is helyet adott.

Az 1980-as években történtek felújítási munkálatok, de a kastély legértékesebb központi része hosszú ideig nem kapott teljes körű helyreállítást. Az épület állapota és jövője sokáig bizonytalan maradt.

2026: új fejezet kezdődött a kastély történetében

A Szeleczky-kastély történetének legújabb és egyik legjelentősebb eseménye a teljes körű felújítás befejezése.

A mintegy kétmilliárd forintos beruházás során az épület szerkezeti megerősítése, a homlokzat és a tetőszerkezet helyreállítása, valamint a nyílászárók felújítása is megtörtént. A munkálatok során a történeti értékek megőrzésére is figyelmet fordítottak, restaurálták a falképeket, és helyreállították a belső terek több fontos részletét.

A kastély parkettájának története külön érdekesség. A felújítás során az eredeti táblás parketta jelentős része már hiányzott, de a megmaradt elemeket sikerült megmenteni. Ezek alapján készítették el a történeti burkolat korhű másolatát. A mintegy 400 négyzetméternyi új tölgyparketta kialakítása is a rekonstrukció része volt.

A megújult épületet 2026. március 3-án ünnepélyesen átadták. A fejlesztés célja, hogy a kastély ismét a helyi közösség és a környék kulturális életének fontos helyszíne legyen, rendezvényeknek, kiállításoknak és közösségi programoknak adva otthont.

A felújítás jelentősége túlmutat egy régi épület megszépítésén: egy olyan történelmi örökség kapott új esélyt, amely hosszú időn keresztül meghatározta Boconád arculatát.

A kastély mellett a templom is őrzi a barokk múltat

Boconád másik jelentős műemléki értéke a Szent Mária Magdolna tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

A mai templomot a korábbi egyházi épület helyén emelték a 18. század második felében. A barokk stílusú, egyhajós templom építését Szeleczky Márton földbirtokos támogatta. A templom és a hozzá tartozó plébániaépület együttese 1775-re készült el.

A belső tér berendezése, az oltárok és a szószék szintén a 18. századi barokk művészet emlékeit őrzik. A templom így nemcsak vallási szerepe miatt fontos, hanem azért is, mert szorosan kapcsolódik a Szeleczky család településformáló tevékenységéhez.

A templomkertben található Nepomuki Szent János szobra, amely 1807-ben készült. A település másik értékes köztéri emléke az 1792-ből származó késő barokk Golgota-szoborcsoport.

Ezek az alkotások jól mutatják, hogy Boconádon a kastély és a főúri építkezések mellett az egyházi művészet is jelentős szerepet kapott.

Boconád és a Hevesi-sík különleges faluképei

A község nemcsak történelmi épületei miatt érdekes. Településszerkezete a Hevesi-sík hagyományos alföldi falvainak világát idézi.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának tájleírása szerint Boconád a szalagtelkes települések közé tartozik. Ez az építkezési forma jellegzetes alföldi elrendezést jelent: a lakóház és a gazdasági épületek egy hosszanti telek mentén helyezkednek el.

A környék településeinek fejlődését évszázadokon át a mezőgazdaság határozta meg. Boconádon ma is fontos szerepe van a földművelésnek, különösen a zöldségtermesztésnek.

A Hevesi-sík épített öröksége különösen gazdag kastélyokban és kúriákban. Boconád Szeleczky-kastélya mellett Tarnamérán az Almássy-kastély, Erdőtelken a Buttler-kastély és a hozzá kapcsolódó arborétum, Hevesvezekényben pedig a Szalgháry-kastély idézi fel a térség egykori birtokos családjainak világát.

Ezek az épületek együtt alkotják azt a történelmi örökséget, amely miatt a Hevesi-sík a vidéki kastélyépítészet szempontjából is figyelemre méltó terület.

Egy kis község, amelynek múltja ma is látható

Boconád története jól példázza, hogy egy kisebb alföldi település múltja is mennyi értéket rejthet. A középkori oklevelekben szereplő falu, a nemesi birtokos családok öröksége, a barokk templom, a régi szobrok és mindenekelőtt a Szeleczky-kastély egyaránt hozzátartoznak a település arculatához.

A kastély 2026-os megújulása új lehetőséget teremt arra, hogy Boconád ne csak a helyiek, hanem a térség történelme és építészeti emlékei iránt érdeklődők számára is vonzó úti cél legyen.

A Szeleczky-kastély újjászületése arra is emlékeztet, hogy a vidéki Magyarország értékei között számos olyan épület található, amelynek története megérdemli a figyelmet. Boconádon most egy ilyen örökség kapott új esélyt arra, hogy a következő generációk is megismerhessék.