Barlangászok világnapja – 74 éve történt a tragédia, amelyre ma is emlékezik a barlangászvilág

Augusztus 14-e a barlangászok világnapja. A dátum Marcel Loubens francia barlangkutató emlékéhez kapcsolódik, aki 1952-ben a Pireneusok mélyén szenvedett végzetes balesetet. Heves vármegyének is különleges kapcsolata van a föld alatti világgal: Eger környékétől Szilvásváradig számos barlang, sziklaüreg és karsztjelenség őrzi a Bükk évmilliók alatt kialakult természeti örökségét.

Tragédia a Pierre-Saint-Martin mélyén

Marcel Loubens a 20. századi francia barlangkutatás egyik ismert alakja volt. A Pireneusokban található Pierre-Saint-Martin hatalmas barlangrendszerének kutatásában is részt vett, amely akkoriban a világ legmélyebb ismert barlangjai közé tartozott.

1952 augusztusában egy expedíció során Loubens a Lépineux-zsomboly mélyéről készült a felszínre. A felhúzás közben azonban a szerkezet meghibásodott, és a barlangász lezuhant. Súlyos sérüléseket szenvedett, és a mentési kísérletek ellenére 1952. augusztus 14-én meghalt. A tragédia hatalmas nemzetközi sajtóvisszhangot kapott.

Loubens holttestét csak két évvel később, 1954-ben sikerült felszínre hozni. A tragédia egyben ráirányította a figyelmet arra is, milyen komoly technikai és mentési háttérre van szükség a nagy mélységű barlangok kutatásához.

Miért éppen augusztus 14.?

A magyar barlangkutatás történetében is dokumentálható az a kezdeményezés, amely augusztus 14-ét Marcel Loubens halálának napjához kapcsolva a Barlangkutatás Világnapjává – World Caving Day – kívánta tenni.

Az 1996-ban Galyatetőn rendezett 6. Nemzetközi Pszeudokarszt Szimpózium résztvevői javaslatot fogadtak el arról, hogy a barlangkutató szervezetek minden év augusztus 14-én rendezzenek megemlékezéseket, kiállításokat és ismeretterjesztő programokat. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat későbbi programjaiban is World Caving Day néven szerepel augusztus 14.

A világnap így nem egyszerűen a barlangok szépségéről szól. Tisztelgés azok előtt is, akik életüket a föld alatti világ megismerésének szentelték.

Heves vármegye kapuja a föld alatti világba

A világnapnak különösen érdekes helyi vonatkozása van, hiszen Heves vármegye és a Bükk nyugati térsége rendkívül gazdag karsztjelenségekben és barlangokban.

A legismertebb helyszínek egyike Szilvásváradon, a Szalajka-völgy fölött található Istállós-kői-barlang, amelyet sokan Ősember-barlangként ismernek. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának bemutatóhelyi adatbázisa is Szilvásvárad egyik fontos földtani értékeként tartja számon.

Az Istállós-kői-barlang azonban jóval több egyszerű kirándulóhelynél. Régészeti jelentősége miatt a Bükk őstörténetének egyik különleges helyszíne: az itt végzett kutatások az egykor a hegységben élő emberek világába engednek bepillantást.

Barlang Eger határában is

Nem kell azonban Szilvásváradig utazni ahhoz, hogy barlangászati érdekességet találjunk.

Eger Felnémet városrészének közelében, a Berva-völgyben található a Berva-barlang. Triász mészkőben kialakult, egykori víznyelőbarlangról van szó. Az 1933-as ásatások során többek között barlangi medve, barlangi hiéna, mammut, óriásgím és ősbölény maradványai kerültek elő.

Ez különösen izgalmas helytörténeti kapcsolat: Eger mai lakónegyedeitől nem messze olyan földtani képződmény található, amelynek üledékei egészen más éghajlati és élővilági korszakokról mesélnek.

A Bükk mélye ma is tartogat titkokat

A Bükk barlangvilága messze túlmutat a turisták által könnyen megközelíthető üregeken.

Az István-lápai-barlang például a Bükk leghosszabb barlangja. A Bükk-vidék Geopark adatai szerint ismert hossza mintegy 8700 méter, mélysége 254 méter. A járatrendszerben aknák, hatalmas folyosók, kürtők és cseppkőképződmények találhatók.

A hegység föld alatti vízrendszereinek kutatása ma is fontos tudományos feladat. A barlangászok munkája ugyanis nem pusztán új járatok felfedezéséről szól: segítségükkel többet tudhatunk meg a karsztvízről, a földtani fejlődésről, az őslénytani leletekről és az ember korai történetéről is.

Tudtad?

A barlangászat különleges találkozása a sportnak, a természetjárásnak és a tudományos kutatásnak.

Magyarországon a barlangok törvény erejénél fogva védettek, egyes barlangok pedig fokozott védelmet élveznek. Bizonyos barlangok látogatása ezért engedélyhez, megfelelő felszereléshez és képzett túravezetőhöz kötött. A hatályos szabályozás külön rendelkezik a barlangtúrák, kutatások és barlangi búvármerülések feltételeiről.

Érdekesség, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Szalajka-forrásbarlang azon magyarországi barlangok között szerepel, ahol meghatározott feltételekkel nem kutatási célú barlangi búvármerülés is végezhető.

Egy világ, amelyet többnyire nem látunk

A Bükk erdeiben kirándulva többnyire csak a hegyeket, sziklákat, forrásokat és völgyeket látjuk. A felszín alatt azonban egy másik táj húzódik: víznyelők, hasadékok, termek, kürtők és több kilométeres járatrendszerek világa.

Augusztus 14-e ezért egyszerre emléknap és figyelemfelhívás.

Marcel Loubens 1952-es tragédiája arra emlékeztet, hogy a barlangkutatás mindig komoly felkészültséget, fegyelmet és a természet iránti tiszteletet követel. A Bükk és Heves vármegye barlangjai pedig arra, hogy különleges természeti kincsekért nem feltétlenül kell messzire utaznunk – Eger és Szilvásvárad környékén is ott rejtőzik alattunk a földtörténet egy darabja.