Heves vármegye történelmi emlékei között nemcsak az egri vár, a barokk templomok vagy a Mátra ismert kastélyai érdemelnek figyelmet. A települések szélén, régi utak mellett, benőtt parkok mélyén és egykori iparterületeken olyan épületek is állnak – vagy már csak emlékük maradt fenn –, amelyek valaha meghatározó részei voltak a környék életének.
Régi laktanyák, vízimalmok, nemesi kúriák, kastélyok és eltűnt uradalmi épületek mesélnek egy másik Heves vármegyéről. Van közöttük olyan, amely ma is pusztul, olyan, amely új funkciót kapott, és olyan is, amelyet már csak fényképekről, térképekről vagy levéltári dokumentumokból ismerhetünk.
Az egri Dobó István laktanya – egy egész városrésznyi múlt
Eger egyik legérdekesebb ilyen helyszíne az egykori Dobó István laktanya.
A város önkormányzatának 2026 februárjában megjelent tájékoztatása szerint a volt laktanya a Hatvanasezred, Laktanya, Csokonai Vitéz Mihály és Bem tábornok utcák által határolt, 37 675 négyzetméteres területen fekszik. A két legrégebbi épület még az 1880-as években készült, míg az épületegyüttest 1950 és 1986 között több alkalommal bővítették.
A katonai funkció megszűnése után az egykori laktanya hosszú időre Eger egyik legnagyobb kihasználatlan területévé vált. Az önkormányzat 2026-os közlése már arról szólt, hogy az állam és a város közötti ingatlancsere révén Eger tulajdonába kerülhet, ami új fejezetet nyithat az épületegyüttes történetében.
Érdekesség: itt nem egyszerűen egy elhagyott épületről beszélünk. Egy csaknem négyhektáros, különböző korszakok építészeti nyomait őrző területről van szó. A legidősebb épületek több mint 130 évesek.
Eger városának 2026-os tájékoztatója a volt laktanyáról
Eger másik elfeledett világa
A laktanya nincs egyedül. A Heol Heves vármegye elhagyatott épületeiről készített összeállítása szerint Egerben több nagyobb, üresen maradt ingatlan is található. Ezek között említették a Lajosváros egykori mezőgazdasági iskolájának főépületét, amely a lap szerint nagyjából két évtizede áll üresen.
Ezek az épületek különösen érdekesek azért, mert sok esetben még élnek olyan egriek, akik diákként, katonaként vagy dolgozóként rendszeresen jártak bennük.
Az elhagyatott épület tehát nem feltétlenül „rom”. Sokszor egy egész generáció személyes emlékezetének része.
Heol – Elhagyatott épületek nyomában Hevesben
Hevesvezekény kastélyai – a Szalgháry- és a Mlinkó-kastély története
Hevesvezekény első pillantásra csendes, kis hevesi település, történelme azonban meglepően gazdag. Első okleveles említése 1234-ből ismert, „Wesequen” alakban, a Hevesvezekény elnevezést pedig 1901-től használják. A község múltját évszázadokon keresztül meghatározták az itt birtokkal rendelkező nemesi családok: többek között a Szalgháry, Hász, Vratarics, Szinay, Rottenstein és Csókássy család, később pedig a Gáspárdyak, Makkayak és Mlinkók is megjelentek.
Nem véletlen, hogy egy ilyen kis településen több kúria és kastély is fennmaradt.
Szalgháry-kastély – barokk-rokokó emlék a 18. századból
Szalgháry Kastély Hevesvezekény egyik legértékesebb történelmi épülete.
A település hivatalos történeti ismertetője szerint a kastély 1770 körül épült, építtetője Szalgháry János volt, a munkálatokat pedig Quadri Kristóf kőművesmester végezte. A kastély műemléki védelem alatt áll.
A korabeli Szalgháry család jelentőségét mutatja, hogy a helyi római katolikus templom építése is Szalgháry János és családja nevéhez kapcsolódik.
A kastély építészetileg is figyelemre méltó. A műemléki dokumentáció szabadon álló, manzárdtetős, barokk-rokokó épületként írja le. Utcai homlokzatának hangsúlyos része az íves oromzattal lezárt rizalit, amelyhez gazdagon kialakított ablakkeretek társulnak. A kerti homlokzat középső részét timpanonos rizalit emeli ki. Az épület belsejében részben csehsüvegboltozatos helyiségek, valamint eredeti barokk ajtótokok is fennmaradtak.
Érdekesség, hogy a kastély nem egyszerűen fennmaradt, hanem új funkciót is kapott. A műemléki adatbázis jelenlegi kategóriája szerint középületként, kulturális célú épületként tartják nyilván; a forrás könyvtári funkciót is megjelöl.
Ez fontos különbség az elhagyott kastélyokhoz képest: a Szalgháry-kastély története azt mutatja, hogy egy több mint 250 éves nemesi rezidencia úgy is fennmaradhat, hogy közben a település mindennapi életének részévé válik.
Érdekesség: Hevesvezekény kastélya nem hatalmas főúri palota. Éppen kisebb léptéke miatt mutatja jól, hogyan élhetett egy vidéki birtokos család a 18. századi Heves vármegyében.
Mlinkó-kastély – a fiatalabb kastély
A település másik érdekes épülete a Mlinkó Kastély.
Erről jóval kevesebb részletes történeti adat érhető el, mint a Szalgháry-kastélyról, ezért nem lenne helyes olyan történetet kapcsolni hozzá, amelyet a források nem támasztanak alá.
A biztosan dokumentálható adat azonban önmagában is érdekes: a Mlinkó-kastély 1929-ben épült, és a település hivatalos oldala külön nevezetességként tartja számon. A Szalgháry-kastéllyal ellentétben nem műemléki védettségű épületként szerepel a községi összefoglalóban.
Ez azt jelenti, hogy a két hevesvezekényi kastély között nagyjából másfél évszázadnyi építészettörténeti különbség húzódik: míg a Szalgháry-kastély a 18. századi barokk nemesi világhoz kapcsolódik, addig a Mlinkó-kastély már a két világháború közötti Magyarország épített örökségéhez tartozik.
Egy kastélyokkal foglalkozó helytörténeti gyűjtés szerint a Mlinkó-kastély később közösségi-gazdasági funkciókat is kapott: a forrás a helyi posta és egy vendéglátóhely működését említi az épületben. Mivel ez az adat nem friss hivatalos közlésből származik, inkább az épület közelmúltjának érdekességeként érdemes kezelni, nem jelenlegi állapotként.
Egy faluban több évszázad építészete
Hevesvezekény különlegessége azonban igazán akkor válik láthatóvá, amikor a két kastély mellé odatesszük a Szinay–Vratarics-kúriát is.
A klasszicista kúria 1840 körül épült, és műemléki védelem alatt áll. A településrendezési dokumentáció szerint jellegzetes eleme a nyolc dór oszlopos tornác és a széles, kontyolt cseréptető. Az épület később a Polgármesteri Hivatalnak adott helyet.
Így Hevesvezekényen szinte egymás mellett tanulmányozhatjuk a vidéki nemesi építészet több korszakát:
Szalgháry-kastély – 1770 körül: barokk-rokokó világ;Szinay–Vratarics-kúria – 1840 körül: klasszicizmus;Mlinkó-kastély – 1929: a két világháború közötti korszak.
Ez egy alig néhány száz lakosú település esetében különösen figyelemre méltó örökség.
Még a malmok története is előkerül
Van még egy kevésbé ismert hevesvezekényi érdekesség, amely különösen jól kapcsolódik a Heves vármegye elfeledett épületeiről szóló cikkünkhöz.
A településrendezési dokumentáció szerint a 19. században szélmalom és szárazmalom is állt Hevesvezekényen, mára azonban ezeknek már csak az emléke maradt fenn.
Vagyis ugyanazon a településen megtaláljuk a fennmaradt kastélyt, az új funkciót kapott kúriát, a 20. századi kastélyt – és olyan gazdasági építmények emlékét is, amelyek teljesen eltűntek.
Ez teszi Hevesvezekényt különösen érdekes állomássá egy „Heves vármegye elfeledett épített öröksége” című felfedezőút során.
Hevesvezekény – a település és műemlékeinek története
Eltűnt kastély: Tarnaörs elveszett Orczy-kastélya
Talán még érdekesebbek azok az épületek, amelyek már nem léteznek.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának összefoglalója megemlíti a tarnaörsi Orczy-kastélyt, amely 1722-ben épült, ám a 20. század második felében lebontották.
Ma már ezért nem az épületet keressük, hanem annak történetét.
Az ilyen helyszínek mutatják meg igazán, milyen gyorsan eltűnhet egy több évszázados építészeti emlék. Egy kastély lebontásával nemcsak falak vesznek el, hanem az eredeti térszerkezet, park, gazdasági épületek és a hozzájuk kötődő történetek jelentős része is.
Kastélyok egész hálózata a Hevesi-síkon
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának történeti áttekintése meglepően hosszú névsort közöl.
Boconádon a Szeleczky-kastély, Tarnamérán az Almássy-kastély, Erdőtelken a Buttler-kastély, Hevesen több kúria, Hevesvezekényen pedig több kastély és nemesi lakóépület őrzi a térség egykori birtokos családjainak emlékét.
Ezek közül nem mindegyik elhagyatott, és állapotuk, funkciójuk is eltérő. Együtt azonban egy olyan, ma kevésbé ismert kulturális útvonal alapját adhatnák, amely Eger mellett Heves vármegye déli részének történelmi építészetét is bemutatná.
Malmok – amikor még a víz dolgozott
A kastélyok mellett külön világot képviselnek a régi malmok.
A patakokra épített vízimalmok évszázadokon keresztül a falvak és városok gazdasági életének nélkülözhetetlen részei voltak. Nem csupán lisztet őröltek: találkozási pontok, munkahelyek és kereskedelmi csomópontok is voltak.
Egerben különösen fontos szerepet játszottak a patak mentén működő malmok. A helynevek egy része napjainkban is őrzi ezt az örökséget.
A térségben ma is találunk malomhoz kötődő helyszíneket. Szarvaskőn például a Fűzér Malom, Gyöngyös térségében pedig a Kalló-malom pihenőhely neve emlékeztet a régi malomvilágra.
Tarnaörsön szintén fennmaradt a malom emléke: Malom.
Érdemes lenne Heves vármegye régi katonai objektumaihoz hasonlóan a történelmi malmok egykori hálózatát is külön feltérképezni.
Kisnána – amikor egy nemesi udvarházból vár lett
A történet másik véglete Kisnána.
Itt nem egy kastély pusztulását, hanem egy középkori nemesi központ kialakulását követhetjük végig.
A település hivatalos története szerint a mai falu elődje, Egyházasnána már a XII. században létezett. A terület később az Aba nemzetségből származó Kompolti család birtokába került. Nánai Kompolti István a templom mellett építtette fel az első nemesi udvarházat, amelynek környezetéből később fokozatosan kialakult az erődített rezidencia.
A folyamat végeredménye a ma ismert Kisnánai Várrom és Népi Műemlék.
Ez azért különleges, mert jól szemlélteti, hogyan válhatott egy középkori udvarház több építési periódus alatt erődített főúri központtá.
Kisnána – a vár hivatalos története
Parádsasvár – egy elhagyott kastély, amely mégis megmenekült
Nem minden pusztulás végleges.
A parádsasvári Károlyi-kastély története jó példa erre.
Parádsasvár önkormányzatának történeti összefoglalója szerint a kastély 1881-ben épült Ybl Miklós tervei alapján.
A kastély saját történeti bemutatása szerint az épület főúri rezidencia után gyermektáborként is működött, majd egy időben elhagyatott és erősen leromlott állapotba került. Végül sikerült megmenteni, és 1996 óta szállodaként működik.
Ez különösen fontos tanulság.
Egy elhagyott kastély sorsa nem feltétlenül a bontás. Megfelelő funkcióval és helyreállítással akár évtizedek pusztulása után is visszatérhet az élet egy történelmi épület falai közé.
A parádsasvári kastély története
Amit már csak a történelem őriz
Heves vármegye épített örökségének kutatása közben hamar kiderül, hogy háromféle helyszínnel találkozhatunk.
Vannak ma is pusztuló vagy kihasználatlan épületek, mint az egri volt laktanya egyes részei.
Vannak megmentett épületek, amelyek új funkciót kaptak – ilyen Parádsasvár kastélya.
És vannak végleg eltűnt építmények, mint Tarnaörs egykori Orczy-kastélya.
A három történet valójában ugyanarról szól: arról, hogy az épített örökség sorsa soha nincs magától biztosítva.
Érdekességek Heves vármegye elfeledett épületeiről
Az egri volt Dobó István laktanya területe közel 3,8 hektár, legrégebbi épületei az 1880-as évekből származnak.Hevesvezekényen egymáshoz közel több kastély és kúria található, köztük egy 18. századi barokk kastély és egy 1929-ben épült kastély.Tarnaörs 1722-ben épült Orczy-kastélyát a 20. század második felében lebontották.Parádsasvár kastélya egy időben elhagyatott, leromlott épület volt, mégis sikerült helyreállítani.Kisnána várának története egy középkori templom és nemesi udvarház körül kezdődött.A Hevesi-síkon Boconádtól Erdőtelken és Hevesvezekényen át Tarnaméráig meglepően sok kastély és kúria maradt fenn.
A múlt nyomában – de csak biztonságosan
Az elhagyott épületek rendkívül izgalmas fotótémák, de fontos, hogy a felfedezés ne jelentsen engedély nélküli behatolást.
Egy elhagyottnak látszó kastély, laktanya vagy malom szinte mindig valakinek a tulajdona. Ráadásul a födémek, pincék, lépcsők és tetőszerkezetek életveszélyesen instabilak lehetnek.
A legjobb módszer ezért a közterületről történő fotózás, a tulajdonosi engedély megszerzése, valamint régi térképek, képeslapok és archív fényképek segítségével az egykori állapot rekonstruálása.
Heves vármegye eltűnő története
Egy omladozó vakolat mögött gyakran több történet rejtőzik, mint első pillantásra gondolnánk.
Katonák indultak szolgálatba az egri laktanya kapuján keresztül. Molnárok dolgoztak a patakok mellett. Nemesi családok éltek Hevesvezekény, Boconád, Erdőtelek vagy Tarnaméra kúriáiban és kastélyaiban. Parádsasvár egyik legszebb épülete pedig egyszer már majdnem elveszett – aztán újjászületett.
Éppen ezért érdemes dokumentálni ezeket a helyeket.
Mert ami ma még egy elhagyott épület, holnap talán felújított műemlék lesz – vagy már csak egy megsárgult fénykép bizonyítja, hogy valaha létezett.
Főbb források
Eger Megyei Jogú Város – a volt Dobó István laktanya jövője
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet és épített öröksége
Hevesvezekény – településtörténet és műemlékek
Hevesvezekény Község – Településről
Hevesvezekény településrendezési terve – műemléki leírások
Műemlékem.hu – Szalgháry-kastély
Legutóbbi hozzászólások