A városfalakon túl született meg a régi Eger – a hóstyák története

Eger történelmi belvárosa, a vár, a templomtornyok és a barokk épületek adják a város legismertebb arcát. Van azonban Egernek egy másik, legalább ilyen fontos rétege is. A régi városfalakon kívül kialakult hóstyák évszázadokon át emberek ezreinek jelentették az otthont, és alapvetően meghatározták Eger gazdasági, társadalmi és kulturális életét.

A Rác hóstya, a Cifra hóstya, a Hatvani hóstya és a Maklári hóstya neve ma is él. Ott vannak az utcanévtáblákon, a városrészek elnevezésében és az egriek hétköznapi szóhasználatában. Pedig ma már aligha érezzük, hogy amikor egyikből a másikba sétálunk, valamikor a tulajdonképpeni város határát léptük volna át.

A Minden, ami Eger korábban már külön is foglalkozott azzal a kérdéssel, mit jelent a különös „hóstya” szó. A történet azonban ennél jóval többről szól: a hóstyák nélkül nehéz lenne megérteni, hogyan nőtt ki Eger a régi városfalak közül.

De mi is az a hóstya?

A kifejezés első hallásra még ma is furcsán csenghet annak, aki nem egri. A szó régi eredetű, több magyar településen különböző változatai ismertek. Egerben lényegében a városfalon, illetve a városkapukon kívül létrejött külvárosi településrészeket nevezték így.

A történeti források szerint a 17. század végén és a 18. század elején Eger lakott területe még nagyrészt a fallal körülvett városhoz kapcsolódott. A városkapukon kívül kertek, majorok, gazdasági udvarok és szérűskertek feküdtek. Ahogy Eger lakossága gyarapodott, ezek a területek fokozatosan beépültek.

1712-ben még olyan meghatározások szerepeltek, mint a „Hatvani kapu előtti”, „Maklári kapu előtti” vagy „Rác kapu előtti” terület. Néhány évvel később már megjelentek a hóstád, majd a 18. század közepétől egyre inkább a hóstya elnevezések is. egertortenetiismerettara

Vagyis Eger terjeszkedése szó szerint átlépte a régi városfalakat.

A kapuk mutatták az irányt

A hóstyák elhelyezkedése szorosan összefüggött a régi Eger kapuival és a városból kivezető útvonalakkal.

A Maklári hóstya a Maklár felé vezető út környezetében fejlődött, a Hatvani hóstya a Hatvan felé vezető út mellett, északon pedig a Rác és a Cifra hóstya vált Eger jellegzetes külvárosi területévé.

A városfalak és a kapuk idővel eltűntek, a hóstyák azonban megmaradtak, majd fokozatosan összenőttek a belvárossal. A 19. század végére lényegében kialakult az a városszerkezeti kapcsolat, amelyben a történelmi mag és az egykori külvárosok már egyetlen városi szövetet alkottak. Eger

Ma természetesnek vesszük, hogy a belvárosból néhány perc alatt a régi hóstyák utcáiba érünk. Két-három évszázaddal ezelőtt azonban ezek valóban a város külső részei voltak.

Itt élt Eger lakosságának jelentős része

A hóstyák jelentőségét jól mutatják a 18. század végi adatok.

Az 1785-ös népszámlálás szerint Eger lakóházainak több mint 72 százaléka már a külvárosokban állt, és a város 16 889 lakosának mintegy kétharmada – 65,63 százaléka – a hóstyákon élt. egertortenetiismerettara

Ez különösen fontos adat, mert megmutatja, hogy a hóstyákat nem érdemes valamiféle jelentéktelen peremterületként elképzelni. A 18. század végére valójában Eger lakosságának többsége már itt élt.

A belváros látványos palotái, templomai és középületei mellett tehát létezett egy másik Eger is: földművesek, szőlőművelők, állattartók, kézművesek és kisebb gazdaságok világa.

A szőlő és a hóstyák összetartoztak

Eger esetében különösen fontos a szőlőművelés szerepe. A várost körülvevő domboldalakon évszázadokon keresztül szőlők sorakoztak, a hóstyákon élő családok közül pedig nagyon sokan valamilyen módon kötődtek a szőlőhöz és a borhoz.

Ezért is beszédes a mostani fotó.

Az előtérben az egri szőlők húzódnak, mögöttük pedig már a mai város látható. A kép tulajdonképpen ugyanazt a kapcsolatot mutatja meg, amely évszázadokon keresztül meghatározta Egert: a lakóhely, a szőlőhegy és a város nem különálló világok voltak.

A hóstyai gazda számára a város szélén álló ház és a közeli szőlőterület egy gazdasági rendszer része lehetett. A szőlőben végzett munka, a szüret, a pincék és a borkészítés az egri hétköznapok természetes részei voltak.

A hóstyák története ezért az egri bor történetének is egy darabja.

Milyenek voltak a hóstyai házak?

A régi hóstyák sajátos utcaképet alakítottak ki.

Eger várostörténeti leírása szerint a telkek sokszor meglehetősen kicsik voltak. A ház és a szomszédos telek között gyakran éppen csak annyi hely maradt, hogy egy széles nagykapu elférjen. A hagyományos kapuk jellemzően kétszárnyú, deszkából készült szerkezetek voltak.

A régi lakóépületek jelentős része kőből épült. A kontyolt nyeregtető, a vakolt oromzat, a hosszúkás telek és az udvarhoz kapcsolódó gazdasági épületek egykor sokkal meghatározóbb elemei voltak az egri utcaképnek, mint napjainkban. Eger

A 20. századi átépítések, útépítések, lakótelepek és új házak sok helyen alaposan megváltoztatták ezt a világot. Különösen a Maklári hóstya épült át jelentősen, de a régi telekszerkezet nyomai helyenként még ma is felismerhetők. Eger

Aki tehát nemcsak a nagy műemlékeket nézi Egerben, hanem a kisebb utcák házsorait, kapuit és telkeit is figyeli, néhol még találkozhat a régi hóstyák örökségével.

Rác hóstya

A Rác hóstya Eger egyik legismertebb történelmi városrésze. Nevéhez és múltjához szorosan kapcsolódik a város szerb, görögkeleti öröksége.

Leglátványosabb emléke a Rác templom, amelynek tornya ma is messziről felismerhető. A templom nem csupán egyházi műemlék: annak az időszaknak is tanúja, amikor Eger lakossága vallási, társadalmi és származási szempontból is sokszínűbbé vált.

A Rác hóstya ma már teljesen összenőtt Egerrel, mégis megőrizte saját nevét és történelmi karakterének egy részét. kutyabarat.eger.hu

Cifra hóstya

A Cifra hóstya neve különösen régi.

Egy 1744-es forrás már „Cziffra hóstya” formában említi, 1788-ban pedig a „Cziffra Hostyai Utca” elnevezés is megjelent. A területet különböző időszakokban Cifra-sánc, Cifra-part és Cifra külváros néven is említették. egertortenetiismerettara

A városrész története jól példázza, hogyan vált egy egykori külső terület Eger szerves részévé. Ma már nehéz elképzelni, hogy itt valamikor a város széle húzódott.

Hatvani hóstya

A Hatvani hóstya a nyugati irányú terjeszkedés egyik fontos területe volt. Nevét a Hatvani kapuról és az innen kivezető útról kapta.

A régi összeírások ezen a területen majorokat is említenek. Ezek a városi gazdálkodáshoz kapcsolódó külső gazdasági udvarok, istállók és szérűskertek lehettek. Vagyis kezdetben nem egyszerű lakónegyed alakult itt ki: a város mezőgazdasági életének fontos területe volt. egertortenetiismerettara

Később a Hatvani hóstya is egyre sűrűbben beépült, és fokozatosan eltűnt a belváros és a külváros közötti éles határ.

Maklári hóstya

A Maklári hóstya dél felé terjeszkedett. A Maklár irányába vezető út évszázadokon át fontos közlekedési tengely volt, környezetében pedig szőlők, kertek és gazdasági területek helyezkedtek el.

A mai városkép itt már jelentősen eltér attól, amit a 18–19. századi egriek láthattak. Sok régi ház eltűnt, új beépítések születtek, az utak forgalma pedig teljesen más léptékűvé vált.

A név azonban túlélte az átalakulást.

A hóstyák és a fertályok világa

Eger régi városszervezetének másik különlegessége a fertályrendszer volt. A város részekre, negyedekre tagolódott, amelyek közösségi életében fontos szerepet töltöttek be a fertálymesterek.

A hóstyai közösségeknek erős helyi identitásuk alakult ki. Az emberek ismerték egymást, a rokoni és szomszédsági kapcsolatok, a közös gazdálkodás, az egyházi ünnepek és a mindennapi segítségnyújtás szorosabb közösségeket teremtettek.

Ennek emléke nem tűnt el teljesen. Az egri fertálymesteri hagyomány napjainkban is élő része a város kulturális örökségének.

Sajátos egri kultúra született

Az egri városi értéktár külön értékként tartja számon a hóstyákat.

Nem véletlenül.

A 18. században a külvárosokban letelepedő paraszti és kézműves lakosság évszázadok alatt sajátos helyi kultúrát alakított ki. Az általuk megtermelt mezőgazdasági termékek és elkészített iparcikkek nemcsak a belvárost, hanem a környező településeket is ellátták. Eger

Saját viseletük, szokásaik, házaik, gazdálkodásuk és közösségi életük volt. Ennek tárgyi emlékeit ma múzeumi gyűjtemények, írásos dokumentumait levéltárak őrzik, a hagyományos egri viselet egyes elemei pedig folklórcsoportok révén tovább élnek.

A hóstya ma már nem külváros – mégis velünk maradt

Talán ez az egész történet legérdekesebb része.

A régi városfal nincs. A kapuk nagy része eltűnt. Az egykori kertekből és szérűkből utcák lettek, a szőlők egy részének helyére házak épültek. A város messze túlnőtt azokon a területeken, amelyeket egykor külvárosnak neveztek.

A hóstyák neve mégsem tűnt el.

Rác hóstya.

Cifra hóstya.

Hatvani hóstya.

Maklári hóstya.

Négy név, amely ma is felbukkan Eger utcanévtábláin, és amelyek mögött három évszázad várostörténete húzódik.

A mostani fényképen látható Eger is ennek a hosszú fejlődésnek az eredménye. A szőlősorok mögött már a modern város emelkedik, de a táj szerkezete még mindig emlékeztet valamire abból az időből, amikor a város és a körülötte élő, dolgozó szőlőműves világ sokkal közvetlenebb kapcsolatban állt egymással.

Eger története ugyanis nem ér véget a Dobó térnél, a várfalaknál vagy a barokk belváros palotáinál.

A régi Eger jelentős része éppen a falakon túl kezdődött.