A hegy, amelyből hétmillió köbméter hiányzik – a Bél-kő lenyűgöző arca

A Bükk nyugati peremén van egy hegy, amelynek történetét nemcsak az évmilliók, hanem az ember is beleírta a sziklába. A Bélapátfalva fölé magasodó Bél-kő messziről felismerhető hatalmas mészkőfalairól és különös, lépcsőzetes formájáról. Közelről monumentális, a levegőből pedig még világosabban látszik, milyen mély nyomot hagyott rajta csaknem egy évszázad bányászata.

Mata József felvételén egyszerre tárul elénk a Bükk erdőrengetege, a kőfejtés által átalakított hegytető és az a különleges táj, amely ma már Heves vármegye egyik legkönnyebben felismerhető természeti látványossága.

A Bükk „köveinek” első nagy tagja

A Bél-kő nem magányosan áll a Bükkben. A hegység híres mészkőszirtjeinek, a „kövek vonulatának” egyik meghatározó tagja. Innen folytatódik a Bükk magasabb részei felé az Őr-kő, a Pes-kő, a Tar-kő és a Három-kő látványos világa.

A Bél-kő földtani története több mint kétszázmillió évre vezet vissza. A hegyet alkotó világos mészkő egy ősi tengeri környezetben keletkezett, majd a földtörténeti mozgások emelték mai helyére.

A természet azonban egészen más hegyet alkotott, mint amit ma látunk.

A jelenlegi Bél-kő egyik legfeltűnőbb sajátossága éppen az, hogy eredeti tömegének jelentős része már nincs meg.

Egy hegy, amely Bélapátfalvának munkát adott

Bélapátfalva modern kori történetét aligha lehet megérteni a Bél-kő nélkül. A hegy mészköve teremtette meg annak az iparnak az alapját, amely évtizedeken keresztül meghatározta a település életét.

A Bélapátfalvai Portlandcementgyárat 1908-ban alapította Wessely Károly bécsi építészeti tanácsos és nagyvállalkozó. A cementgyártás legfontosabb nyersanyagát a közvetlenül a település fölött magasodó Bél-kő biztosította.

A bányászat 1909-ben indult meg a hegyen.

Kezdetben még egészen más módszerekkel dolgoztak, mint a későbbi évtizedekben. Tárókat, aknákat alakítottak ki, a kitermelt kőzetet pedig egyre nagyobb mennyiségben juttatták le a cementgyárba. A hegy homlokát fokozatosan, lépcsőzetesen fejtették.

Évtizedről évtizedre változott a Bél-kő alakja.

Amit ma hatalmas sziklateraszokként látunk, annak jelentős része tehát nem természetes felszínforma, hanem az egykori bányászat öröksége.

Hétmillió köbméter kőzet tűnt el

A számok mutatják meg igazán, milyen léptékű átalakulás történt.

A bélapátfalvai cementgyártás története során mintegy 19,4 millió tonna mészkövet termeltek ki a Bél-kőből.

Ez körülbelül 7 millió köbméternyi kőzet eltávolítását jelentette.

Nehéz elképzelni ekkora mennyiséget, de a levegőből készült felvételek segítenek érzékelni a változás nagyságát. A hegy tetején és oldalában látható hatalmas, világos teraszok valójában egy több évtizeden át működő bánya nyomai.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága szerint a csaknem száz évig tartó mészkőbányászat a hegy csúcsát is jelentősen átalakította, eredeti formájából lényegében csak a nyugati bérc maradt épen.

Nemcsak követ adott, hanem egy település életét is meghatározta

A Bél-kőből kitermelt mészkőből készült cement messze túljutott Bélapátfalva határain.

A régi cementgyárban 1910 és 1979 között körülbelül 7 millió tonna cementet gyártottak. Az új üzemben 1979 és 2000 között további 11 millió tonna készült.

Vagyis a bélapátfalvai cementgyártás története során összesen mintegy 18 millió tonna cement hagyta el az üzemet.

Az ipar közben magát Bélapátfalvát is átalakította.

Az 1950-es évektől a cementgyár átlagosan mintegy 750 embernek adott munkát. Amikor az új gyár az 1970-es évek végén elkészült, majd 1980 márciusában teljesen üzembe helyezték, a bányaüzemmel és a mészüzemmel együtt már közel 1100 dolgozót foglalkoztatott.

Lakások épültek, infrastruktúra fejlődött, vasúti és közműberuházások készültek. A cementgyár nem egyszerűen egy üzem volt a település szélén: generációk megélhetését határozta meg.

A bánya bezárt, a tájseb megmaradt

A BÉCEM 2000-ben döntött a cementgyár bezárásáról.

Ezzel lezárult Bélapátfalva csaknem egy évszázados cementipari korszaka, a Bél-kő azonban már nem válhatott olyanná, amilyen a XX. század elején volt.

És éppen ebben rejlik mai különlegessége.

A természet és az ipartörténet szinte elválaszthatatlanul összenőtt rajta. A világos bányafalak között ismét megjelent a növényzet, az egykori kőfejtő körül pedig újra az erdő az úr. Ugyanakkor a hatalmas bányaudvarok, sziklafalak és lépcsők továbbra is őrzik az ipari múlt nyomait.

A Mata József által készített légi felvételen ez különösen látványosan kirajzolódik: a világos kőfelület szinte belehasít az összefüggő zöld erdőtakaróba.

A sziklák egy sokkal régebbi történetet is elmesélnek

A Bél-kő azonban nemcsak ipartörténeti emlék.

A bányászat bizonyos értelemben olyan földtani rétegeket is feltárt, amelyek egyébként rejtve maradtak volna. A hegyen több százmillió éves kőzetek találkozását lehet tanulmányozni.

A középső és felső triász idején keletkezett Bükkfennsíki Mészkő mellett jóval fiatalabb, jura időszaki mélytengeri agyagpala is megtalálható. A kőzettesteket későbbi tektonikai mozgások helyezték egymás mellé.

A régi palabánya maradványai ugyancsak őrzik a cementgyártás történetét. A cementhez ugyanis nemcsak mészkőre, hanem agyagos alapanyagra is szükség volt.

Egykor föld alatti vágatok, csillék, ejtőaknák és kötélpályák tartoztak ahhoz az ipari rendszerhez, amelynek ma már csak nyomait találjuk meg a hegyen.

Ma már bakancsosok járják a Bél-kőt

A bányászat megszűnése után a hegy szerepe teljesen megváltozott.

Ma elsősorban természetjáró célpontként ismerjük. A ciszterci apátság környékéről induló Bél-kői tanösvény hét állomáson keresztül mutatja be a terület kultúrtörténetét, földtani felépítését, növényvilágát és az egykori bányászat emlékeit.

Az út körülbelül öt kilométer hosszú, bejárására nagyjából két-három órát érdemes számítani.

Felfelé haladva fokozatosan maradnak el a Bélapátfalva körüli szelídebb tájak, és egyre inkább a Bükk magasabb részeinek világa veszi át a helyüket. A hegytető közelében pedig egészen különös táj fogadja az embert: erdő, mészkősziklák és az egykori bánya szinte holdbéli felszíne találkozik egymással.

Tiszta időben messzire nyílik innen a látóhatár.

A Bél-kő és Eger vidéke összetartozik

A Minden, ami Eger oldalán az elmúlt időszakban többször jártunk már Bélapátfalván és a Bél-kő környékén.

Bemutattuk a települést és a Gyári-tavat, amely maga is az ipari múlt öröksége, hiszen eredetileg a cementgyár vízigényének kiszolgálására hozták létre. Nemrég pedig a Másfélmillió lépés Magyarországon régi felvételein keresztül idéztük fel azt a korszakot, amikor Rockenbauer Pál stábja még működés közben láthatta a bélapátfalvai ipar világát.

Bélapátfalva története ráadásul jóval régebb óta kapcsolódik Egerhez. A Bél-kő lábánál álló ciszterci apátságot II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben. Az apátság, a település és Eger között évszázadokon keresztül egyházi és gazdasági kapcsolatok húzódtak.

A Bél-kő így nem egyszerűen egy látványos hegy Eger közelében.

Része annak a tájnak és történetnek, amely Egertől Szarvaskőn és Bélapátfalván át egészen a Bükk-fennsíkig összeköti ezt a vidéket.

Egy sebhely, amely már a táj történetéhez tartozik

Lehet úgy nézni a Bél-kőre, mint egy megcsonkított hegyre. És valóban: a XX. század elején egészen más lehetett a formája.

De ma már azt sem lehet kitörölni a történetéből, ami az elmúlt száz évben történt vele.

A bánya emberek százainak adott munkát. A mészkőből cement lett, abból házak, utak és épületek születtek. Közben eltűnt hétmillió köbméternyi hegy, majd amikor elhallgattak a gépek, lassan ismét visszatért a természet.

Mata József fényképe éppen ezt a különös kettősséget mutatja meg.

A Bél-kő egyszerre természeti emlék, ipartörténeti helyszín és a Bükk egyik legkülönösebb tájsebe. Egy hegy, amelyen több százmillió év földtörténete és alig száz év emberi története egyszerre olvasható.