Eger városképének jelentős átalakulása nem egyik napról a másikra történt. A történelmi belvárostól távolabb eső régi városrészekben még néhány évtizeddel ezelőtt is egészen más utcakép fogadta az embereket. A Vécsey utca környékén a hagyományos hóstyai építkezés, a földszintes parasztházak, a tufakőből rakott falak és a szűk, egyenetlen utcák határozták meg a környezetet.

A Heves Megyei Népújság 1981 februárjában közölt egy olyan felvételt, amely ezt a régi világot idézi fel. A megjelenés időpontja nem azonos a fénykép készítésének dátumával, így annak pontos keletkezési ideje egyelőre nem ismert. A rajta látható utcakép azonban jól érzékelteti, milyen volt egykor Egernek ez a része.

A mai városlakók számára már szinte elképzelhetetlen az a falusias környezet, amelyben a macskaköves és sáros utcák, a régi lakóházak és a domboldalhoz alkalmazkodó épületek természetes részei voltak a mindennapoknak.

A Vécsey utca régi története

A Vécsey utca múltja a 18. századig nyúlik vissza. A környék fejlődése szorosan összefüggött Eger városszerkezetének átalakulásával és a városfalon kívüli területek benépesülésével.

A mai Vécsey utcán a 18. század közepén még nem volt kijárás a városból. Eszterházy Károly püspök 1779-ben a Pallos utca fölött áttörette a városfalat, és kocsiutat nyittatott Noszvaj irányába. Korábban az erre közlekedőknek a Cifra kapu felé kellett kerülniük.

Az utca elnevezése is régi dokumentumokban maradt fenn. 1788-ban „Vécsei Völgy Utsza”, 1802-ben pedig „Vécsi Völgyre vivő utca” néven említették. A név a Vécsey-völgy irányába vezető útvonalra utalt.

A környék fejlődését később a Vécsey-völgyben működő püspöki téglagyár, majd az Eger–Putnok vasútvonal megépítése után létrejött várállomás is befolyásolta. A völgy lakóházakkal való beépítése a 20. században gyorsult fel.

A Cifra hóstya és a hagyományos egri építkezés

Eger régi külvárosainak kialakulása a 18. században kezdődött. Ezeket a városrészeket nevezték hóstyáknak, amelyek a városkapuk előtti területeken alakultak ki.

A Cifra hóstya a Cifra kapuról kapta a nevét. A városrész története szorosan összefonódik a régi egri külvárosi életformával, amelyben a mezőgazdaság, a szőlőművelés és a kisipar egyaránt fontos szerepet játszott.

A hóstyák kezdetben nem a mai értelemben vett rendezett lakónegyedek voltak. A 18. század elején a későbbi külvárosok területén még szérűskertek, majorok és gazdasági telkek helyezkedtek el. A lakóterületek fokozatosan alakultak ki, ahogy a városi polgárok, parasztok és az Egerbe érkező új lakosok megtelepedtek ezeken a részeken.

Peterscsák Tivadar néprajzkutató 2013-ban megjelent tanulmányában részletesen bemutatta a Cifra hóstya és a Cifra-sánc kialakulását. Kutatásából az is kiderül, hogy az 1785-ös népszámlálás idején Eger lakóházainak több mint 72 százaléka már a külvárosokban állt.

Tufakőfalak, udvarok és régi parasztházak

A régi hóstyák építészeti arculatát elsősorban az egyszerű, földszintes lakóházak határozták meg. Az épületek többnyire az utcafronton sorakoztak, mögöttük pedig kisebb, gyakran szűk udvarok helyezkedtek el.

A 18. század második feléig sok faház állt a külvárosokban, de a kőépítkezés is egyre jelentősebbé vált. Egy 1782-es tanácsi feljegyzés már új kőházat említ a Cifra hóstyán.

A környék építészetében különösen fontos szerepet kapott a helyben kitermelhető riolittufa. Eger és környékének egyik jellegzetes építőanyaga kiválóan alkalmas volt falak, pincék és gazdasági épületek kialakítására.

A lakóházakhoz gyakran gazdasági épületek is tartoztak. A mindennapi élet része volt az állattartás, a termények tárolása és a ház körüli gazdálkodás. Az utcák így nem pusztán közlekedési útvonalak voltak, hanem a helyi közösségi és gazdasági élet színterei is.

A Cifrapart különleges településképe

A Cifra hóstya egyik jellegzetes része volt a Cifrapart, amely sajátos, teraszos beépítéséről vált ismertté.

A meredek domboldalon a házak egymás fölött helyezkedtek el, így a különböző szinteken álló épületek különleges látványt nyújtottak. Apor Elemér, a városrész szülötte és írója is megörökítette ezt a sajátos egri világot.

A régi Cifrapart építészeti karaktere jól mutatta, hogyan alkalmazkodtak az itt élők a domborzati viszonyokhoz. A szűk utcák, a lépcsős átjárók és az egymás fölé épített házak olyan településképet alkottak, amely Eger más részein nem volt ennyire jellemző.

A városrész átalakulásával ennek az egyedi épített környezetnek jelentős része eltűnt. A régi házsorok helyét több helyen új épületek vették át, az egykori gazdasági udvarok pedig elvesztették eredeti szerepüket.

Egy másik Eger mindennapjai

A Vécsey utca és a Cifra hóstya régi arculata egy olyan korszak emlékét őrzi, amikor Eger még sokkal inkább kisvárosias, falusias jellegű település volt a történelmi belvároson kívül is.

A régi parasztházak, a kőfalak, a kertek és a gazdasági udvarok nem különleges látványosságoknak számítottak, hanem az itt élők természetes környezetét jelentették. Az emberek ezekben az utcákban dolgoztak, gazdálkodtak, nevelték gyermekeiket, és alakították ki saját közösségeiket.

Az elmúlt évtizedek városfejlesztése, az új lakóházak építése és az infrastruktúra korszerűsítése jelentősen megváltoztatta a környék arculatát. A régi, falusias településkép sok helyen már csak az archív felvételeken és a helytörténeti gyűjteményekben idézhető fel.

Eger múltjának ez a kevésbé ismert fejezete éppen olyan fontos része a város történetének, mint a barokk belváros vagy a vár évszázados öröksége. A hóstyák világa nélkül ugyanis nem érthetjük meg igazán, hogyan nőtte ki magát a történelmi városmag, és miként alakult ki a mai Eger.