Egy évvel ezelőtt, 2025. november 19-én jelentették be, hogy a Bükki ősember-barlangok bekerültek a Magyar Értéktárba. A rangos elismerés a Bükk hegység különleges régészeti örökségének szól: azoknak a barlangoknak, amelyek évezredeken, sőt évezredeken is jóval túlmutató időtávon keresztül őrzik az egykori emberi jelenlét nyomait. A Bükk nem csupán természeti szépségeiről nevezetes, hanem Magyarország egyik legjelentősebb őskőkori lelőhelyegyüttese is.

Tizenhét barlang és sziklaüreg került a Magyar Értéktárba

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának felterjesztését a nemzeti értékeket bíráló bizottság 2025 novemberében hagyta jóvá. A döntés eredményeként a „Bükki ősember-barlangok” önálló értékként kerültek be a Magyar Értéktárba.

Az elismerés összesen tizenhét barlangot és sziklaüreget foglal magában. Ezek a Bükk különböző részein találhatók, és együttesen rendkívül gazdag képet adnak a térség őskori emberi kultúráiról.

A Magyar Értéktárba felvett helyszínek:

  • Istállós-kői-barlang

  • Körös-barlang

  • Sólyom-kúti-sziklaüreg

  • Szeleta-barlang

  • Kecske-lyuk

  • Büdös-pest

  • Kő-lyuk

  • Király-kúti-sziklaüreg

  • Farkas-kői-sziklaüreg

  • Hillebrand Jenő-barlang

  • Szinva-szorosi-barlang

  • Balla-barlang

  • Rejteki 1. számú kőfülke

  • Pongor-lyuk

  • Kövesváradi-kőfülke

  • Suba-lyuk

  • Diósgyőrtapolcai-barlang

A felsorolásban olyan lelőhelyek szerepelnek, amelyeknek régészeti jelentősége messze túlmutat a Bükk térségén. Egy részük a magyar ősemberkutatás legismertebb helyszíne, mások kevésbé ismertek a kirándulók előtt, de tudományos szempontból ugyancsak fontos emlékeket őriznek.

Miért éppen a Bükkben telepedett meg az ősember?

A Bükk hegység földrajzi adottságai már a történelem előtti időkben is kedvező életfeltételeket biztosítottak az embercsoportok számára.

A mészkőhegységben kialakult barlangok természetes menedéket kínáltak az időjárás viszontagságai ellen. A környező erdők, völgyek, vízfolyások és a gazdag állatvilág pedig megfelelő környezetet biztosítottak a vadászó-gyűjtögető életmódhoz.

A jégkorszak hidegebb időszakaiban különösen fontos szerepet játszhattak ezek a természetes menedékhelyek. Az emberek nem feltétlenül éltek folyamatosan ugyanabban a barlangban: egyes helyszíneket időszakosan, vadászati vagy más tevékenységekhez kapcsolódóan is használhattak.

A barlangok régészeti rétegei az évezredek során megőrizték az egykori emberi tevékenység nyomait. Pattintott kőeszközök, csontból készített szerszámok, vadászfegyverek, tűzhasználatra utaló maradványok és jégkori állatok csontjai kerültek elő a feltárások során.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ismertetése szerint a hegységből 46 olyan barlang ismert, amelyből valamilyen régészeti kultúra emlékei kerültek elő. A tizenhét, Magyar Értéktárba emelt lelőhely tehát egy jóval nagyobb régészeti örökség legjelentősebb helyszíneinek együttese.

A Szeleta-barlang és a különleges kőeszközök

A Bükk egyik legismertebb őskőkori lelőhelye a Miskolc közelében, a Hámori-tó fölötti hegyoldalban található Szeleta-barlang.

A barlang neve összeforrt a magyar ősemberkutatás történetével. A 20. század elején végzett ásatások során olyan különleges kőeszközök kerültek elő, amelyek a középső és felső paleolitikum közötti kulturális fejlődés megismerésében játszottak fontos szerepet.

Különösen nevezetesek a babérlevél alakú, kétoldali megmunkálással kialakított kőeszközök. Ezek nem egyszerű, véletlenszerűen lepattintott kövek voltak, hanem gondosan megtervezett, nagy hozzáértéssel elkészített eszközök.

A Szeleta-barlang leletei alapján vált ismertté a szeletai kultúra elnevezés is. Ez a régészeti kultúra a közép-európai őskőkori kutatás egyik fontos fejezete.

A babérlevél alakú eszközök készítése komoly kézügyességet, tapasztalatot és megfelelő nyersanyag-ismeretet igényelt. A leletek azt bizonyítják, hogy a Bükk vidékén élő őskori embercsoportok technikai tudása és eszközkészítése figyelemre méltó fejlettséget ért el.

A Suba-lyuk, ahol neandervölgyi embermaradványokat találtak

A Bükk őstörténetének egyik legismertebb helyszíne a Cserépfalu közelében, a Hór-völgyben található Suba-lyuk.

A barlang 1932-ben vált világhírűvé, amikor a feltárások során neandervölgyi embermaradványok kerültek elő. A leletek között egy felnőtt és egy gyermek maradványai is szerepeltek.

A felfedezés különösen fontos volt a magyarországi ősemberkutatás számára, hiszen ritka lehetőség nyílt arra, hogy a kutatók közvetlenül tanulmányozzák a középső őskőkor emberének maradványait.

A barlangból nemcsak emberi csontok, hanem kőeszközök és számos jégkori állat maradványai is előkerültek. Ezek együtt segítenek rekonstruálni azt a környezetet, amelyben a neandervölgyi emberek éltek.

A Suba-lyuk története Egerhez is szorosan kapcsolódik. A feltárásokban egri munkások is részt vettek, a magyar ősemberkutatás egyik fontos alakja pedig Dancza János volt, aki Egerben született, és jelentős szerepet vállalt a barlang kutatásában.

A történetről a Minden, ami Eger korábban külön cikkben is beszámolt:

Dancza János, az egri lakatossegéd, aki világhírű ősemberleleteket fedezett fel a Bükkben

Az Istállós-kői-barlang: a Szalajka-völgy fölött rejtőző őskori emlék

A Bükk egyik legismertebb régészeti lelőhelye Szilvásvárad közelében, az Istállós-kő oldalában található.

Az Istállós-kői-barlang különösen gazdag őskori leletanyaga miatt vált jelentőssé. Feltárásai során pattintott kőeszközök, csontból készült tárgyak és különböző jégkori állatok maradványai kerültek elő.

A barlang egyik legismertebb lelete egy különleges, csontból készített, furulyaszerű hangszer, amelyet az őskori zenei kultúra egyik fontos emlékeként tartanak számon. A lelet arra is emlékeztet, hogy az egykori emberek életében nemcsak a mindennapi létfenntartáshoz szükséges tevékenységeknek, hanem a szellemi és közösségi életnek is lehetett szerepe.

Az Istállós-kői-barlang azért is különleges, mert a Szalajka-völgy kirándulói számára is elérhető közelségben található. A környék természeti értékei és a barlang régészeti jelentősége együtt teszik a Bükk egyik kiemelkedő látnivalójává.

Az Istállós-kői-barlang történetét és látogatásának lehetőségeit korábbi írásunkban részletesebben is bemutattuk:

Az Istállós-kői-barlang – több tízezer év történetét őrzi a Bükk különleges sziklakapuja

Nemcsak a barlangok, hanem az egykori állatvilág is mesél

A bükki barlangok egyik legfontosabb tudományos értéke, hogy nem kizárólag az emberi jelenlét bizonyítékait őrizték meg.

A jégkorszak állatvilágának számos képviselője élt a térségben. A feltárások során többek között barlangi medve, barlangi hiéna, farkas, róka, rénszarvas, őstulok és más nagytestű emlősök csontmaradványai kerültek elő.

Ezek az állatok nemcsak a környezet egykori élővilágáról adnak képet, hanem az ember és a természet kapcsolatának megértésében is fontosak.

A csontmaradványok vizsgálatával a kutatók következtetni tudnak az egykori éghajlati viszonyokra, az állatfajok elterjedésére és az emberi közösségek életmódjára is.

A különböző korokból származó rétegek egymásra rakódása valóságos természeti és régészeti időrendet alkot. Egy-egy barlang feltárása ezért sokszor nem csupán egyetlen korszak történetét tárja fel, hanem több tízezer év változásait teszi vizsgálhatóvá.

A Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark címe is elismeri a térség értékeit

A bükki barlangok jelentősége nem választható el a hegység egészének földtani és kultúrtörténeti értékeitől.

A 2017-ben létrejött Bükk-vidék Geopark 2817 négyzetkilométeren terül el, és Heves, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye 109 települését foglalja magában.

A terület 2024-ben elnyerte az UNESCO Globális Geopark címet, amellyel a nemzetközi szervezet elismerte a térség kiemelkedő földtani örökségét és annak megőrzésére, bemutatására irányuló munkát.

A geopark értékei azonban jóval túlmutatnak a különleges kőzeteken, barlangokon és földtani képződményeken. A terület régészeti, történelmi, kulturális és természeti öröksége szintén fontos része annak az értékegyüttesnek, amely a Bükköt nemzetközi szinten is jelentőssé teszi.

A barlangok ennek az örökségnek különösen fontos részei: egyszerre természeti képződmények, régészeti lelőhelyek és az emberiség múltjának megőrzött emlékei.

A Bükk-vidék Geopark hivatalos bemutatkozása: Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark.

Egy év elteltével is fontos elismerés

A „Bükki ősember-barlangok” Magyar Értéktárba kerülése nem pusztán egy újabb cím vagy hivatalos elismerés. Annak a több évtizedes kutatómunkának is szól, amelynek eredményeként a Bükk a magyarországi őskőkor egyik legfontosabb tudományos területévé vált.

Eger és környéke számára különösen értékes ez az örökség. A Bükk déli vidéke, a Hór-völgy, Szilvásvárad, a Szeleta-barlang környéke és a hegység számos más helyszíne mind hozzájárul ahhoz, hogy a térség múltjáról egyre pontosabb képet alkothassunk.

A barlangokban megőrzött leletek olyan időszakról mesélnek, amelyről írott történelmi forrásaink természetesen nincsenek. A kőeszközök, csontmaradványok és egyéb régészeti emlékek azonban lehetővé teszik, hogy a kutatók rekonstruálják az egykori ember életét.

A Bükk hegység ezért nemcsak a kirándulók, a természetkedvelők és a barlangászok számára különleges vidék. Az emberiség őstörténetének egyik fontos hazai emlékhelye is, amelynek értékeit a következő generációk számára is meg kell őrizni.

Források

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A Bükk hegység ősemberbarlangjai bekerültek a Magyar Értéktárba

Magyar Értéktár – Új elemekkel bővült a Hungarikumok Gyűjteménye és a Magyar Értéktár

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Ősi bükki kultúrák, az őskőkor

Bükk-vidék Geopark – A geopark bemutatása

Minden, ami Eger – A föld alatti történelem

Minden, ami Eger – Neandervölgyiek nyomában Heves megyében

Minden, ami Eger – Dancza János, az egri lakatossegéd

Minden, ami Eger – Az Istállós-kői-barlang

Borítókép: A Bükk hegység ősemberbarlangjainak egyike – Fotó: Iván Judit