Vannak történetek, amelyekben Eger nem csupán egy város, az egri vár pedig nem egyszerűen egy történelmi műemlék. Egy-egy helyszín, egy régi kődarab vagy akár egy apró, hétköznapi mozdulat is olyan jelentést hordozhat, amely túlmutat önmagán. Lisztóczky László írása egy különleges történetet őriz: erdélyi magyar barátok 1990-es egri látogatásait, a vár falai között átélt megható pillanatokat és egy olyan műalkotás születését, amely az összetartozás jelképe lett.

Amikor az erdélyi barátok megérkeztek Egerbe

1990 tavasza és ősze között különleges vendégek érkeztek egy egri otthonba. Nyolcvanhárom erdélyi magyar látogatta meg a házigazdát, viszonozva azokat a korábbi találkozásokat, amelyekre még a Ceaușescu-diktatúra legsötétebb éveiben került sor. A romániai kommunista diktatúra 1989 decemberében összeomlott, így az erdélyi barátok számára megnyílt a lehetőség, hogy szabadabban induljanak útnak, és személyesen is felkeressék magyarországi ismerőseiket.

A vendégek természetesen az egri várat sem hagyták ki. Sokan közülük korábban csak Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből ismerték a várat, most azonban saját szemükkel láthatták a történelmi helyszínt. A várban tett látogatások közül különösen emlékezetes maradt egy találkozás Magyari Lajossal, a sepsiszentgyörgyi költővel.

Egy cigarettacsikk, amely többet mondott minden szónál

A várban sétálva Lisztóczky László egyszer csak észrevette, hogy barátja két ujja között gondosan őriz valamit. Magyari Lajos a várba érkezéskor eloltotta cigarettáját, de a csikket nem dobta el. Végig a kezében tartotta, ügyelve arra, hogy még egy kevés hamu vagy dohány se hulljon ki belőle, és ne szennyezze be azt a földet, amelyet szentnek érzett. Csak akkor vált meg tőle, amikor a kazamaták bejáratánál végre találtak egy hamutartót.

Ez az egyszerű gesztus mélyen megérintette az írás szerzőjét. A mozdulatban benne volt az erdélyi magyarság sok évtizedes kiszolgáltatottsága, a nemzeti identitás megőrzésének küzdelme, a szabadság visszanyerésének öröme és az anyaországhoz való kötődés. Az egri vár Magyari Lajos számára nem pusztán egy nevezetes történelmi hely volt. A falak, az ágyúgolyók és a vérrel megszentelt föld a közös magyar múltat idézték fel.

A történet talán legfontosabb üzenete éppen ebben rejlik: egy hely jelentőségét nem kizárólag a történelme vagy az építészeti értéke adja, hanem az is, amit az emberek szívében jelent.

Mit jelent számunkra a haza?

Lisztóczky László gondolataiban a haza nem csupán földrajzi fogalom. Történelmi személyiségek, költők, művészek, tájak, emlékek, ünnepek és a magyar nyelv szépsége alkotják azt a szellemi közösséget, amelyhez az ember tartozik. Szent István, Bethlen Gábor, Rákóczi és Széchenyi, Petőfi és Weöres Sándor, Liszt Ferenc és Bartók Béla, a Mátra és a Hargita, a Tisza és a Szamos mind-mind részei ennek a közös örökségnek.

És természetesen ott van közöttük Eger is. Az egri vár, amelynek erejét Tinódi Lantos Sebestyén híres sorai is megfogalmazzák: „Nem a kövekben vagyon az ő ereje, hanem az ő lelkükben.”

Ez a gondolat különösen fontos annak a történetnek a fényében, amelyet Lisztóczky László megőrzött. Az erdélyi vendégek számára a vár nemcsak az 1552-es hősi helytállás emlékét jelentette, hanem a magyar történelemhez és kultúrához való tartozást is.

Egy darab az egri vár köveiből – így született meg a különleges alkotás

A történetnek van egy másik, tárgyi emléke is. Kárpáti Tamás műpártoló és gyűjtő az általa összeállított hungarikon-gyűjtemény egri bemutatóján különleges ajándékot kapott a vármúzeum igazgatójától: egy követ az egri vár omladékából.

A kődarab később Madarassy István szobrászművészhez került. A művész egy régi metszet alapján vörösrézből elkészítette az Eger vára című szobrot, majd az alkotást a várból származó kőhöz rögzítette. Így a mű egyszerre lett képzőművészeti alkotás és történelmi emlék. A vörösréz szobor a vár formáját idézte, az eredeti kődarab pedig közvetlen kapcsolatot teremtett az évszázados építménnyel.

Madarassy István saját vallomása szerint gyermekkori várélménye óta különleges szeretetet érzett Eger iránt, és ezt az elragadtatást is belefogalmazta munkájába. Az alkotást 2011-ben, július 23-án bensőséges ünnepségen avatták fel a Dobó István Vármúzeum egyik termében. Az eseményen a múzeum igazgatója és Eger polgármestere is köszöntőt mondott.

A hungarikonok: tárgyak, amelyek történeteket őriznek

Kárpáti Tamás gyűjtőmunkájának különlegessége, hogy a hungarikonok nem egyszerűen értékes vagy ritka tárgyak. Olyan műalkotások és személyes emlékek, amelyek egy-egy magyar történelmi, kulturális vagy szellemi értéket jelenítenek meg.

A gyűjtemény létrehozásában írók, költők és képzőművészek is közreműködtek. A cél nem pusztán a tárgyak birtoklása volt, hanem az alkotás és a közös kulturális emlékezet gazdagítása. Az egri várból származó kő különösen beszédes példája ennek. Nem egy múzeumi vitrinből származó, tetszetős dísztárgy, hanem egy történelmi helyszín valódi darabja, amely egy műalkotás részeként új jelentést kapott.

A történetből az is kiderül, hogy a gyűjtő a létrejött műveket nem csupán saját otthonában kívánta őrizni, hanem másokkal is meg akarta osztani.

Eger vára ma is több mint történelmi látványosság

Az 1990-es erdélyi látogatások óta több évtized telt el. A város és a vár környezete sokat változott, de az egri vár történelmi és szellemi jelentősége ma is meghatározó. A Dobó István Vármúzeum kiállításai, történelmi emlékhelyei és programjai évről évre látogatókat fogadnak. A vár továbbra is az egyik legfontosabb helyszíne annak, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék Eger múltját és az 1552-es ostrom történetét.

Lisztóczky László 2011-ben megjelent írása azonban más oldalról mutatja meg a vár jelentőségét. Nem csatákról, ostromokról vagy építészeti részletekről szól elsősorban, hanem arról, hogyan válhat egy történelmi helyszín a nemzeti összetartozás személyes jelképévé.

Az erdélyi költő kezében őrzött cigarettacsikk, a vár omladékából származó kő és a belőle született vörösréz szobor három különböző emlék. Mégis ugyanarról beszélnek: a múlthoz való kötődésről, a méltóságról és arról, hogy vannak értékek, amelyeket nem lehet határokkal elválasztani.

Az egri vár kövei sok mindent láttak az évszázadok során. De talán az egyik legszebb történetük az, amikor nemcsak a múlt hőseit, hanem az egymástól távol élő magyar emberek összetartozását is jelképezik.

Források

Egri Magazin – 2011. szeptember, 4. évfolyam, 9. szám, Lisztóczky László: „Summáját írom Eger várának…”

Minden, ami Eger – kapcsolódó írások

Borítókép: Az egri vár látképe, a magyar történelem és összetartozás jelképe.