Eger Viaduktja – a Ráckapu tér fölé emelt híd, amely új irányt adott a város közlekedésének

Eger északi városrészeinek fejlődése, a Csebokszári lakótelep felépítése és a belváros növekvő közúti forgalma az 1970-es években új közlekedési megoldásokat követelt. A régi utcák már egyre kevésbé tudták kiszolgálni az átmenő teherforgalmat, miközben a történelmi belváros épített értékeinek védelme is egyre fontosabbá vált.

Ennek a nagyszabású városfejlesztésnek lett az egyik legjellegzetesebb eredménye a Ráckapu tér fölött átvezető Viadukt, amely ma is meghatározó eleme Eger északi közlekedési rendszerének.

Az 1983-ban készült fénykép már az elkészült, működő felüljárót mutatja. A kép egy olyan korszakba vezet vissza, amikor Eger közlekedési és városszerkezeti arculata alapjaiban változott meg.

Miért volt szükség az új útra?

A 25. számú főút korábbi egri átkelési szakasza egyre nagyobb terhelést jelentett a belváros számára. A tehergépjárművek és az átmenő forgalom a történelmi városrészek szűk utcáin haladtak keresztül.

A probléma megoldását egy új, a régi nyomvonaltól nyugatra vezetett közúti szakasz kialakítása jelentette. A beruházás célja az volt, hogy a városon áthaladó forgalmat korszerűbb útvonalra tereljék, tehermentesítsék a régi belvárosi utcákat, és megóvják Eger nagyrészt műemléki jellegű épületállományát.

Az új nyomvonalról 1974-ben született döntés, az építkezés pedig 1976 februárjában kezdődött meg. A munkálatok nemcsak az útpálya kialakítását jelentették: a környék közműhálózatát is fel kellett újítani, át kellett helyezni a vezetékeket, és jelentős tereprendezésre volt szükség.

1978-ban kezdődött a Viadukt építése

A Ráckapu tér környékének átépítése különösen nagy műszaki feladatot jelentett. A felüljáró megépítését megelőzően jelentős földmunkákat végeztek, és a területet teljesen átalakították.

Az építkezés 1978-ban kezdődött. A környék korábbi utcaképe fokozatosan eltűnt, az új közlekedési csomópont kialakításához épületeket bontottak le, pincéket szüntettek meg vagy erősítettek meg.

A beruházás során nemcsak a híd, hanem a hozzá kapcsolódó útpálya és támfalak is elkészültek.

A Ráckapu téri felüljáró különlegessége, hogy az átmenő forgalmat és a környező utcák helyi közlekedését külön szintre helyezi. Ezzel egyszerre biztosítja a 25-ös főút folyamatosabb haladását és a városrészek közötti kapcsolatokat.

147 méter hosszú vasbeton hídszerkezet

A Viadukt méretei jól érzékeltetik az építkezés nagyságrendjét.

Hossza: 147 méter.
Szélessége: 12,7 méter.
Vonalvezetése: 150 méter sugarú ív.
Szerkezete: vasbeton hídszerkezet.
A kapcsolódó támfalak együttes hossza: 480 méter.
A támfalak magassága: 0,5–7 méter között változik.

A felüljáró előtt és után az útpálya vasbeton támfalak között halad, egészen addig, amíg el nem éri a természetes terepszintet.

A kialakításnak köszönhetően a híd nem egyszerűen átemeli a főút forgalmát a csomópont fölött, hanem egy összetett közlekedési rendszer részeként működik.

Hét utca forgalmát kapcsolja össze

A Ráckapu téri csomópont kialakításakor különösen fontos volt, hogy a környező utcák közlekedési kapcsolatai megmaradjanak.

A felüljáró és az új csomópont hét utca forgalmát kapcsolta össze:

Vöröstüzér utca
Széchenyi utca
Malom utca
Rákóczi út
Árnyékszala utca
Verőszala utca
Szalapart utca

A külön szintű keresztezés lehetővé tette, hogy a 25-ös főút átmenő forgalma ne akadályozza közvetlenül a környék helyi közlekedését.

Ez a megoldás a hetvenes évek városfejlesztési szemléletében korszerűnek számított, és hosszú távra határozta meg Eger északi közlekedését.

Nemcsak a felszínen kellett építkezni

A Viadukt történetének kevésbé látványos, de annál fontosabb része a felszín alatti munkákhoz kapcsolódik.

A Ráckapu tér környékén a Szala-árkot is át kellett vezetni. A vízelvezetés megoldására mintegy 70 méter hosszú zárt vasbeton szerkezet készült.

A környék régi pincéi szintén komoly feladatot jelentettek. Az új út és a hídszerkezet biztonságos kialakításához a meglévő föld alatti üregeket fel kellett mérni, egyeseket megszüntetni, másokat megerősíteni.

A beruházás tehát jóval több volt egy látványos híd megépítésénél: az egész környék közlekedési, közmű- és vízelvezetési rendszerét át kellett alakítani.

A Csebokszári lakótelep és az új közlekedési kapcsolat

A Viadukt megépítése egy olyan időszakban történt, amikor Eger északi részén egy teljesen új városrész formálódott.

A Csebokszári lakótelep, a mai Felsőváros építése az 1970-es években nagy lendülettel folyt. Új lakóházak, közintézmények és szolgáltatások jelentek meg, egyre több család költözött az új lakónegyedbe.

A város terjeszkedése természetesen a közlekedési igényeket is növelte. Egyre fontosabbá vált, hogy az északi városrészek és a belváros között korszerű közúti kapcsolat álljon rendelkezésre.

A Ráckapu térnél kialakított új csomópont ennek a nagyobb közlekedésfejlesztési rendszernek volt a része.

Érdemes azonban különbséget tenni a két jelentős egri híd között: a Ráckapu téri Viadukt és a Kisvölgy utca fölött átvezető völgyhíd két különálló építmény, amelyek ugyanannak a 25-ös főúthoz kapcsolódó beruházásnak a részeként készültek el.

1982-ben adták át az új útszakaszt

A több éven keresztül tartó építkezés 1982 májusában ért fontos mérföldkőhöz.

Az új, négysávos egri átkelési szakaszt 1982. május 21-én adták át a forgalomnak, egy hónappal a tervezett határidő előtt.

A teljes beruházás korabeli költsége 550 millió forint volt. Az átadási ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter is részt vett.

Az új útszakasz jelentősen átalakította Eger közlekedését. Lehetővé vált a belvároson áthaladó forgalom egy részének elterelése, ami a történelmi központ tehermentesítését is szolgálta.

Több mint négy évtizede Eger meghatározó építménye

A Ráckapu téri Viadukt azóta a város mindennapi közlekedésének természetes részévé vált. Az autósok naponta használják, sokan talán már észre sem veszik, milyen összetett mérnöki szerkezeten haladnak át.

Pedig az építmény története egy egész korszak városfejlesztését idézi fel.

A hetvenes évek végén Eger északi részén egyszerre zajlott a régi városrészek átalakulása, az új lakótelepek építése és a közlekedési infrastruktúra korszerűsítése. A Viadukt ennek az időszaknak az egyik legmaradandóbb emléke.

Az 1983-as felvétel különösen érdekes dokumentuma ennek a változásnak: már nem az építkezés nehézségeit, hanem az elkészült, új közlekedési rendszer egyik fontos elemét örökíti meg.