Egykor gőzmozdonyok zakatoltak a hegyek között, apró erdei vasutak szállították a fát a Bükkből és a Mátrából, az állomások pedig egész települések életét határozták meg. A vasút nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem a fejlődés, a munka és a külvilággal való kapcsolat jelképe is. Október 11-én egy 215 évvel ezelőtti technikatörténeti eseményre emlékezve Heves megye vasúti múltjának kevésbé ismert fejezeteit idézzük fel.
Amikor a gőz megváltoztatta a közlekedést
-
október 11-éhez a Julianna nevű gőzkomp története kapcsolódik, amely a gőzhajtás korai vízi közlekedési alkalmazásainak egyik példája volt. A 19. század elején a gőzgép már nem csupán ipari berendezések működtetésére szolgált: egyre több feltaláló és mérnök próbálta felhasználni a közlekedésben is.
A gőzhajtás elterjedése néhány évtized alatt alapvetően átalakította Európát. A vasút megjelenése lehetővé tette, hogy az emberek és az áruk korábban elképzelhetetlen sebességgel jussanak el egyik településről a másikra.
Heves megye számára különösen fontos volt ez a változás. A Bükk és a Mátra erdőségei, a bányászat, a mezőgazdaság és a fejlődő városok mind igényelték a korszerű szállítási lehetőségeket. A vasútvonalak kiépítése nemcsak a gazdaságot élénkítette, hanem olyan települések számára is új lehetőségeket teremtett, amelyek korábban nehezen voltak megközelíthetők.
Eger és a vasút – amikor megérkezett a fejlődés
Eger vasúti történetének egyik meghatározó dátuma 1872. november 3., amikor megnyílt a Füzesabony és Eger közötti vasútvonal. A város ezzel bekapcsolódott az ország egyre bővülő vasúthálózatába.
A vasút megérkezése jelentős változást hozott a város gazdasági és társadalmi életében. A helyi kereskedők könnyebben juttathatták el áruikat a távolabbi piacokra, a mezőgazdasági termékek szállítása egyszerűbbé vált, és az utazás is kiszámíthatóbb lett.
A vasútállomás környéke fokozatosan a város egyik fontos közlekedési területévé alakult. Megjelentek a vasúthoz kapcsolódó szolgáltatások, a fuvarozók, a raktárak és a kereskedelmi tevékenységek.
A régi vasúti közlekedés azonban egészen más élményt jelentett, mint napjainkban. A gőzmozdonyokat indulás előtt fel kellett készíteni, vizet és tüzelőanyagot kellett biztosítani számukra, a szerelvények kezeléséhez pedig számos vasutas összehangolt munkájára volt szükség.
A mozdonyvezetők, fűtők, forgalmisták, váltókezelők és pályamunkások mindennapjai szorosan összefonódtak a vasút működésével. Sok családban generációkon át öröklődött a vasutas hivatás.
Az Eger–Putnok vasútvonal – a Bükk egyik legszebb vasúti öröksége
A térség vasúttörténetének különleges fejezete az Eger–Putnok vasútvonal, amelyet 1908-ban nyitottak meg.
A vonal megépítése komoly mérnöki feladatot jelentett. A vasútnak a Bükk északi peremének változatos domborzati viszonyaihoz kellett alkalmazkodnia, ezért a pálya kialakítása jelentős földmunkákat, bevágásokat, töltéseket és műtárgyakat igényelt.
A vasút Egerből Felnémet, Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva és Szilvásvárad érintésével haladt tovább a Sajó völgye felé.
A vasútvonal különösen fontos szerepet játszott a hegyvidéki települések életében. A munkába járás, az iskolai közlekedés, a kereskedelem és az áruszállítás egyaránt támaszkodott rá.
Szarvaskő térségében a vasút a sziklás hegyoldalak és a patakvölgy adottságaihoz igazodva épült meg. Az itt található alagút és a különleges vonalvezetés ma is a térség vasúti örökségének legérdekesebb részei közé tartozik.
A vasút nemcsak közlekedési kapcsolatot jelentett, hanem a turizmus fejlődéséhez is hozzájárult. A Bükk kirándulóhelyei, Szilvásvárad és a környező települések könnyebben elérhetővé váltak.
Az elmúlt évtizedekben azonban a vonal jelentősége megváltozott. A személyszállítás a teljes útvonalon már nem működik, és a korábbi vasúti kapcsolatok egy része megszűnt.
A sínek, az állomásépületek és a vasúti műtárgyak ugyanakkor ma is egy olyan korszak emlékei, amikor a vasút a térség egyik legfontosabb közlekedési eszköze volt.
A Mátravasút – amikor a kisvonat még dolgozni járt
A Mátra erdei vasútjainak története szorosan kapcsolódik az erdőgazdálkodáshoz és a fakitermeléshez.
A 20. század elején a hegyvidéki erdőkből kitermelt fa elszállítása jelentős nehézséget okozott. A meredek hegyi utak, a változékony időjárás és a nagy mennyiségű faanyag miatt olyan szállítási megoldásra volt szükség, amely megbízhatóan működött a hegyek között.
Erre kínált megoldást a keskeny nyomtávú vasút.
A gyöngyösi erdei vasúti hálózat kiépítése az 1900-as évek elején kezdődött. A vonalak eredetileg elsősorban gazdasági célokat szolgáltak: fát, követ és más anyagokat szállítottak a hegyekből.
A későbbiekben azonban az erdei vasutak szerepe fokozatosan átalakult. A kirándulók egyre nagyobb számban fedezték fel a Mátra természeti szépségeit, a kisvasutak pedig turisztikai jelentőséget kaptak.
A Gyöngyösről Mátrafüredre és Szalajkaházra közlekedő kisvonatok ma már elsősorban a kirándulóforgalmat szolgálják.
Kevesen gondolnak arra, hogy a ma kedvelt turisztikai látványosságként működő szerelvények elődei egykor a mindennapi erdei munkában vettek részt.
A kisvasút története ezért nemcsak közlekedéstörténet, hanem a mátrai erdőgazdálkodás történetének is fontos része.
Felsőtárkány és a Bükk elfeledett erdei vasútjai
A Bükk erdei vasútjai hasonló gazdasági igényekből születtek.
Felsőtárkány környékén a fakitermelés, a kőbányászat és az erdőgazdálkodás fejlődése tette szükségessé a keskeny nyomtávú vasúti közlekedést.
A felsőtárkányi erdei vasút története a 20. század elejére nyúlik vissza. A hálózat egykor jóval kiterjedtebb volt a ma ismert turisztikai vonalnál.
Az erdei vasutak különleges világa a hegyvidéki munka mindennapjaihoz tartozott. A szerelvények gyakran nehéz terepviszonyok között közlekedtek, a pályák fenntartása pedig folyamatos figyelmet igényelt.
A vasutasoknak nemcsak a mozdonyokat és a kocsikat kellett ismerniük, hanem az erdő sajátosságait is. Az időjárás, a lehulló ágak, a hó és a heves esőzések mind befolyásolhatták a közlekedést.
A közúti teherszállítás térnyerésével a keskeny nyomtávú vasutak gazdasági szerepe fokozatosan visszaszorult. Számos pályaszakaszt felszámoltak, másokat turisztikai célokra őriztek meg.
A Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút napjainkban is a Bükk egyik kedvelt látványossága, és emlékeztet arra az időszakra, amikor az erdőben közlekedő vonatok még elsősorban a munkát szolgálták.
Bélapátfalva – amikor a vasút az ipar szolgálatában állt
Heves megye közlekedéstörténetéből nem maradhat ki Bélapátfalva sem.
A település ipari fejlődésében meghatározó szerepet játszott a cementgyártás és a Bél-kő mészkővagyonának hasznosítása.
A cementgyár működése jelentős szállítási igényt teremtett. A nyersanyagok mozgatása és az elkészült termékek elszállítása elképzelhetetlen lett volna megfelelő közlekedési infrastruktúra nélkül.
A vasút ezért nemcsak az utazók, hanem az ipari termelés számára is nélkülözhetetlen volt.
A Bél-kő egykori bányászati és ipari területei ma már egészen más képet mutatnak. A cementgyártás megszűnésével a korábbi ipari közlekedési rendszer jelentősége is eltűnt.
A település történetében azonban a vasút, a bánya és a gyár hosszú időn át egymástól elválaszthatatlan szerepet töltött be.
Állomások, ahol egykor az egész falu találkozott
A vasútállomások a 19. és 20. században sokkal többet jelentettek egyszerű megállóhelyeknél.
Egy kisebb település életében az állomás gyakran a külvilággal való kapcsolat legfontosabb pontja volt. Itt érkeztek a távolabbról hazatérő családtagok, innen indultak munkába vagy iskolába az emberek, és a vasút közvetítésével jutottak el a helyi termékek a piacokra.
A vasutasok a települések ismert és megbecsült szereplői voltak. Az állomásfőnök, a forgalmista vagy a pályaőr munkája felelősséggel járt, hiszen a közlekedés biztonsága sokszor az ő figyelmükön múlott.
A régi állomásoknak sajátos hangulatuk volt. A várótermekben vaskályhák adtak meleget, a falakon menetrendek függtek, a pénztárablakoknál pedig papírjegyeket vásároltak az utasok.
A vonatok érkezését és indulását csengők, jelzőberendezések és vasúti szolgálati utasítások szabályozták.
A kisebb állomásokon sokszor mindenki ismerte egymást. A vasút nemcsak a közlekedés része volt, hanem a helyi közösség mindennapjaihoz is hozzátartozott.
A megszűnt járatok és az elcsendesedett vasúti pályák
A 20. század második felében Magyarország közlekedési rendszere jelentős átalakuláson ment keresztül.
A személygépkocsik, az autóbuszok és a közúti teherszállítás terjedése fokozatosan csökkentette számos mellékvonal jelentőségét.
Heves megyében is voltak olyan vasúti kapcsolatok, amelyek elveszítették korábbi szerepüket. Egyes szakaszokon megszűnt a személyforgalom, másutt az áruszállítás szorult vissza.
A változás különösen érzékenyen érintette azokat a kisebb településeket, ahol a vasút korábban meghatározó közlekedési lehetőséget jelentett.
A megszűnő járatokkal nemcsak egy-egy menetrendi kapcsolat tűnt el. Megváltozott a munkába járás, az iskolába utazás és a települések közötti kapcsolattartás is.
A használaton kívüli vasúti épületek, a benőtt vágányok és az egykori rakodók ma már egy eltűnőben lévő közlekedési világ emlékei.
A vasutasok története nélkül nem teljes a múlt
A vasúttörténeti visszaemlékezések gyakran a mozdonyokról, a pályákról és az állomásokról szólnak, pedig legalább ennyire fontosak azok az emberek, akik működtették a rendszert.
A gőzmozdonyok korában a fűtők munkája különösen nehéz volt. A kazán megfelelő működéséhez folyamatosan biztosítani kellett a tüzelőanyagot és a vizet, miközben figyelni kellett a gőznyomásra és a mozdony állapotára.
A pályamunkások gyakran szélsőséges időjárási körülmények között dolgoztak. A sínek, váltók és hidak karbantartása nélkül a vonatok nem közlekedhettek volna biztonságosan.
A vasúti szolgálat sok család életét meghatározta. A munkarend, az éjszakai szolgálatok és az ünnepnapi munkavégzés a vasutasélet természetes részét jelentették.
A régi vasutasok személyes emlékei ma különösen értékesek. Olyan részleteket őrizhetnek, amelyek a hivatalos vasúttörténeti dokumentumokból gyakran hiányoznak.
Mi maradt meg Heves megye vasúti örökségéből?
A vasút története szerencsére nem kizárólag a megszűnt vonalakról szól.
A Mátravasút, a felsőtárkányi erdei vasút és a szilvásváradi kisvasút ma is lehetőséget ad arra, hogy a látogatók megtapasztalják a keskeny nyomtávú közlekedés különleges hangulatát.
Az Eger–Putnok vasútvonal megmaradt műtárgyai, állomásépületei és pályaszakaszai pedig a nagyvasúti közlekedés múltját idézik.
A régi vasúti fényképek, menetrendek, képeslapok és térképek segítségével nyomon követhető, hogyan változott a közlekedés az elmúlt másfél évszázadban.
Ezek a dokumentumok nemcsak a közlekedéstörténet kutatói számára érdekesek. A helytörténet szempontjából is értékesek, hiszen megmutatják, milyen volt egy-egy település, amikor a vasút még mindennapi életének meghatározó része volt.
A vasútvonalak története egyben Heves megye gazdasági és társadalmi fejlődésének története is.
A múlt síneken érkezett, az emlékek velünk maradtak
A 215 évvel ezelőtti gőzhajózási kísérletek korában még kevesen sejthették, milyen jelentős változást hoz majd a gőzgép a közlekedésben.
A következő évszázadban vasútvonalak hálózták be Európát, és a fejlődés Heves megyét is elérte.
Eger vasúti kapcsolatai, a Bükkön átvezető pálya, a Mátra és a Bükk erdei kisvasútjai, valamint az ipari szállításra épült vasúti rendszerek mind egy olyan korszak emlékei, amikor a sínek a fejlődés lehetőségét jelentették.
Ma már sok egykori járat nem közlekedik, több állomás elveszítette régi szerepét, és a gőzmozdonyok is jórészt a közlekedéstörténeti emlékek világához tartoznak.
A vasút öröksége azonban tovább él a tájban, az épületekben, a régi fényképeken és azoknak az embereknek az emlékezetében, akik még ismerték ezt a világot.
Éppen ezért érdemes megőrizni a régi vasúti történeteket. Mert minden egykori állomás, minden elfeledett megállóhely és minden megszűnt erdei vasúti szakasz Heves megye múltjának egy darabját őrzi.
Források
Minden, ami Eger – helytörténeti írások
Magyar Államvasutak – hivatalos honlap
EGERERDŐ Zrt. – erdei vasutak és erdészeti örökség
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum
Hungaricana – történeti dokumentumok, térképek és vasúti források
Fortepan – magyarországi vasúti és közlekedéstörténeti fényképek
Magyar Elektronikus Könyvtár – helytörténeti és közlekedéstörténeti kiadványok
Borítókép: Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút, Felsőtárkány. Fotó: Gulyás Attila.
Legutóbbi hozzászólások