1924. október 9-én, 102 évvel ezelőtt született Csaba László, a modern magyar templomépítészet egyik meghatározó alakja. Munkássága különösen érdekes Eger és környéke számára, hiszen egyik legismertebb alkotása a Bükkalján, Cserépváralján épült fel. A 20. század templomai nemcsak építészeti változásokról, hanem a helyi közösségek kitartásáról, a vallási élet átalakulásáról és a történelmi körülményekhez való alkalmazkodásról is mesélnek.
Egy építész, aki újragondolta a templom fogalmát
-
október 9-én született Budapesten Csaba László, az Ybl Miklós-díjas építész, akinek neve összeforrt a modern magyar templomépítészettel.
A második világháborút követő évtizedekben Magyarországon különösen nehéz feladatnak számított új templomot építeni. Az államszocialista rendszer korlátozta az egyházak működését, az építési engedélyek megszerzése sok esetben hosszadalmas volt, az anyagi lehetőségek pedig szűkösek maradtak.
Csaba László ebben a környezetben alkotott maradandót.
Épületeivel azt bizonyította, hogy a templom szakrális jellegét nem feltétlenül a gazdag díszítés, a magas torony vagy a hagyományos építészeti formák teremtik meg. A fény, a tér, az anyagok és az épület környezethez való kapcsolódása ugyanolyan erőteljes hatást gyakorolhat az emberre.
Eger és Heves megye templomépítészetének történetében ez különösen érdekes gondolat. A térségben ugyanis a középkori eredetű templomoktól a barokk épületeken át a 20. századi alkotásokig számos építészeti korszak emlékei megtalálhatók.
Eger, ahol évszázadokon át a barokk uralkodott
Eger templomairól legtöbbünknek először a történelmi belváros épületei jutnak eszébe.
A Dobó téren álló minorita templom a magyarországi barokk építészet egyik legszebb alkotása. A ciszterci templom, a szervita templom és a város további egyházi épületei ugyancsak a 18. század gazdag építészeti örökségét képviselik.
A 19. században felépült egri bazilika már a klasszicizmus monumentális formavilágát hozta el a városba.
A 20. század azonban más szemléletet követelt.
A templomépítészetben fokozatosan előtérbe kerültek az egyszerűbb szerkezetek, a korszerű építőanyagok és a közösségi használat gyakorlati szempontjai.
A változás nem egyik napról a másikra történt. A két világháború között még sok templom épült történeti stílusokat követve, míg a második világháború után egyre nagyobb szerepet kaptak a modern építészeti megoldások.
Az egri református templom – új épület egy történelmi városban
Eger 20. századi templomépítészetének fontos emléke a Deák Ferenc utcai református templom.
Az egri református közösség hosszú ideig saját templom nélkül működött. Az önálló istentiszteleti hely megteremtésének gondolata már jóval az építkezés előtt felmerült, a megvalósítást azonban több körülmény is akadályozta.
Az első világháború, a gazdasági nehézségek és a korábbi építési tervek meghiúsulása miatt az egyházközségnek új megoldást kellett keresnie.
Végül a Deák Ferenc utca 50. szám alatt találtak megfelelő helyet.
A templom terveit Ray Rezső Vilmos budapesti műépítész készítette. Az építési engedélyt 1929 szeptemberében adták ki, az épület pedig 1930 novemberére készült el.
A templomot mintegy 600 hívő befogadására tervezték.
A 24 méter hosszú és 11,5 méter széles belső tér kialakításánál már a korszerű műszaki követelményeket is figyelembe vették. Az épület alatt pincét alakítottak ki, amelyben léghűtéses fűtőberendezés kapott helyet.
Ez a megoldás a maga idejében különösen figyelemre méltó volt.
Az egri református templom nem tartozik a későbbi modernista templomépítészet radikális alkotásai közé. Építészeti megjelenésében tovább élnek a történeti hagyományok, ugyanakkor jól érzékelhető rajta a 20. század gyakorlati szemlélete.
A templom története arra is emlékeztet, hogy az új egyházi épületek létrejötte mögött gyakran évtizedes közösségi erőfeszítések álltak.
A második világháború után minden megváltozott
1945 után a magyarországi templomépítészet egészen új helyzetbe került.
Az egyházi intézmények államosítása, a vallási közösségek működésének korlátozása és a politikai ellenőrzés miatt új templomok építésére csak kivételes esetekben nyílt lehetőség.
A kisebb településeken különösen nehéz volt a helyzet.
Ahol korábban nem állt templom, ott gyakran iskolákban, közösségi helyiségekben vagy más ideiglenes helyszíneken tartották a szertartásokat.
A helyi közösségek számára egy saját templom megépítése ezért nem pusztán építészeti beruházást jelentett. Sok esetben a vallási élet fennmaradásának egyik legfontosabb feltétele volt.
Az építészeknek alkalmazkodniuk kellett a szerény költségvetéshez, a korlátozott anyagbeszerzési lehetőségekhez és az engedélyezési feltételekhez.
Ezekből a nehézségekből olykor egészen különleges építészeti alkotások születtek.
Cserépváralja – egy templom, amely új fejezetet nyitott
A Bükkalja egyik legkülönlegesebb modern egyházi épülete a cserépváraljai Munkás Szent József-templom.
Cserépváralja közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik, egyházilag azonban az Egri Főegyházmegye része. A település temploma ezért az egri térség egyházi építészettörténetéhez is szorosan kapcsolódik.
A helyi katolikus közösség az 1950-es évek végén kezdett saját templom építését tervezni.
Korábban az iskolában tartották az istentiszteleteket, ezt azonban a hatóságok megtiltották. A hívek így új helyszínt kerestek vallási életük számára.
A templom tervezésével Csaba Lászlót bízták meg.
Az építész nem hagyományos tornyos, historizáló falusi templomot álmodott meg. Olyan épületet tervezett, amely a domboldal adottságait, a helyben elérhető építőanyagokat és a modern építészet lehetőségeit egyesítette.
A templom 1960 és 1961 között épült fel.
A nyers terméskőből kialakított falak, az aszimmetrikus tető és a szokatlan tömegformálás merőben eltért a korabeli falusi templomok megszokott képétől.
Az épület szinte belesimul a domboldalba.
A templom legfontosabb építészeti eszköze a tér és a természetes fény kapcsolata lett.
A belső tér kialakítása a szentély felé irányítja a figyelmet, miközben az egyszerű anyaghasználat különleges, visszafogott ünnepélyességet teremt.
Csaba László alkotása ma a magyar modern templomépítészet egyik kiemelkedő példája.
Amikor a falu lakói maguk építették a templomukat
A cserépváraljai templom történetének egyik legérdekesebb része maga az építkezés.
A szerény anyagi lehetőségek miatt a helyi közösség jelentős szerepet vállalt a munkálatokban.
A környéken rendelkezésre álló terméskő felhasználása nemcsak gazdasági döntés volt, hanem az épület karakterét is meghatározta.
A templom így szoros kapcsolatba került a Bükkalja természeti környezetével.
A helyiek munkája és az építész elképzelése együtt hozta létre azt a különleges épületet, amelynek jelentőségét később az építészettörténészek is felismerték.
A történet azért is figyelemre méltó, mert az 1960-as évek elején, az egyházi építkezések számára kedvezőtlen politikai környezetben valósult meg.
A templom megépülése egy kis falusi közösség kitartásának kézzelfogható bizonyítéka lett.
Kondor Béla és Somogyi József művészete
A cserépváraljai templom nemcsak építészeti szempontból számított úttörő alkotásnak.
Csaba László kortárs képzőművészeket is bevont a belső tér kialakításába.
Kondor Béla a tabernákulum ajtajának díszítésében működött közre, Somogyi József szobrászművész pedig feszületet készített a templom számára.
Mindketten a 20. századi magyar képzőművészet jelentős alakjai voltak.
Munkáik egy kis bükkaljai faluban jelentek meg, olyan időszakban, amikor a modern művészet és a hagyományos egyházi ábrázolások kapcsolata sokszor vitákat váltott ki.
A helyi hívek egy része idegenkedett a szokatlan művészi megoldásoktól.
A templom eredeti művészeti koncepciója ezért később megváltozott.
Ez a történet jól mutatja, hogy a modern templomépítészet megjelenése nemcsak az épületek formáját alakította át, hanem a vallási közösségek művészethez való viszonyát is próbára tette.
Egy archív fénykép, amely megőrizte az eredeti környezetet
A cserépváraljai templomról különösen értékes korabeli fénykép maradt fenn, amelyet maga Csaba László készített.
A fekete-fehér felvételen a frissen felépült templom látható a település főutcájáról.
Az előtérben hagyományos falusi lakóházak, egyszerű fakerítések és kőfalak jelennek meg. A háttérben, a domboldalon emelkedik az új templom.
A kép különlegessége éppen az építészeti kontrasztban rejlik.
A hagyományos parasztházak között egy egészen új szemléletű épület tűnik fel, amely mégsem hat idegenül a környezetében.
A modern templom nem monumentális méretével, hanem szokatlan formájával válik hangsúlyossá.
A fénykép azt is megmutatja, mennyire fontos volt Csaba László számára a táj és az épület kapcsolata.
Az archív felvétel ma már nemcsak építészettörténeti dokumentum, hanem Cserépváralja egykori faluképének értékes emléke is.
A modern templom megmentése
Az évtizedek múlásával a cserépváraljai templom állapota fokozatosan romlott.
A különleges tetőszerkezet, a terméskő falazat és az eredeti építészeti részletek megőrzése egyre sürgetőbb feladattá vált.
Az Egri Főegyházmegye támogatásával átfogó felújítás kezdődött.
A helyreállítás során fontos szempont volt, hogy az épület ne veszítse el eredeti karakterét.
A cél nem egy új templom kialakítása, hanem Csaba László építészeti elképzelésének megőrzése volt.
A felújítás szakmai elismerést is hozott.
2023-ban a templom helyreállítása a Média Építészeti Díja keretében is jelentős figyelmet kapott.
A történet különösen tanulságos.
Az 1960-as években szerény körülmények között felépült falusi templom hat évtizeddel később már a magyar modern építészet védendő örökségeként került a szakmai érdeklődés középpontjába.
A fény szerepe – amit a modern templomok másként csinálnak
A modern templomépítészet egyik legfontosabb újítása a természetes fény tudatos alkalmazása.
A barokk templomokban a gazdag díszítés, a freskók, a szobrok és az oltárépítmények együtt teremtik meg a szakrális környezetet.
A modern templomokban ezzel szemben sokszor maga a tér válik a legfontosabb kifejezőeszközzé.
A fény iránya, az ablakok elhelyezése, a falak anyaga és a mennyezet formája mind hozzájárulhat az épület vallási hangulatához.
Csaba László munkásságában különösen fontos szerepet kapott az a gondolat, hogy a belépő ember figyelmét fokozatosan a szentély felé kell vezetni.
A fény nem egyszerűen megvilágítja a templomot, hanem a téralakítás részévé válik.
Ez a szemlélet alapvetően különbözik a történeti stílusok gazdag díszítőművészetétől, mégis ugyanazt a célt szolgálja: az elmélyülésre alkalmas környezet megteremtését.
Mit mesélnek Eger templomai a változó építészetről?
Ha végigsétálunk Eger belvárosán, néhány utcán belül több évszázad templomépítészetével találkozhatunk.
A minorita templom barokk homlokzata a 18. század látványos építészeti gondolkodását képviseli.
Az egri bazilika monumentális oszlopsora és kupolája a 19. századi klasszicizmus világát idézi.
A Deák Ferenc utcai református templom már a 20. század első felének közösségi és műszaki igényeit tükrözi.
A közeli Bükkalja cserépváraljai temploma pedig megmutatja, milyen radikálisan új megoldások születhettek néhány évtizeddel később.
A négy épület más-más történelmi helyzetben készült, eltérő anyagi lehetőségekkel és különböző építészeti célokkal.
Mégis közös bennük, hogy saját koruk vallási közösségeinek igényeire adtak választ.
A templomépítészet története így nem pusztán stílusok egymásutánja.
Az épületekben ott vannak az adott korszak társadalmi viszonyai, gazdasági lehetőségei és kulturális elképzelései is.
A 20. század templomai is megérdemlik a figyelmet
Heves megye és az egri térség egyházi örökségéről beszélve többnyire a középkori templomokra, a barokk épületekre és a történelmi egyházi központokra gondolunk.
Pedig a 20. század ugyancsak jelentős értékeket hagyott hátra.
Az egri református templom a két világháború közötti közösségépítés és kitartás emléke.
A cserépváraljai Munkás Szent József-templom pedig annak bizonyítéka, hogy a modern építészet a legnehezebb történelmi körülmények között is képes maradandó alkotásokat létrehozni.
Csaba László 102 évvel ezelőtti születése ezért nemcsak egy jelentős építészre való emlékezés alkalma.
Arra is figyelmeztet, hogy az építészeti örökség megőrzése nem érhet véget a történelmi stílusoknál.
A 20. század templomai ugyanúgy hozzátartoznak településeink történetéhez, mint a több száz éves épületek.
A cserépváraljai templom archív fényképén látható egyszerű falusi környezet és a modern épület különös találkozása ma is ugyanazt az üzenetet hordozza: az építészet akkor válik igazán maradandóvá, ha nemcsak egy korszak stílusát, hanem az ott élő emberek történetét is megőrzi.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár – Eger első protestáns templomának terve
Egri Történeti Ismerettár – Református templom
Egri Főegyházmegye – A cserépváraljai római katolikus templom felújítása
Építészfórum – Hogy mire való? A cserépváraljai Munkás Szent József-templom felújítása
Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ – 100 éve született Csaba László
Válasz Online – Táguló horizont: egy Kádár-kori magyar építész fényképes kalandozásai Nyugaton
Válasz Online – Ilyen házakból épülhet fel egy ország identitása
Népszava – Díjesővel jutalmazták a Munkás Szent József-templomot
Borítókép: A frissen felépült cserépváraljai Munkás Szent József-templom a település főutcájáról nézve, az 1960-as évek elején. Fotó: Csaba László. Forrás: Építészfórum.
Legutóbbi hozzászólások