Pontosan háromszáz évvel ezelőtt, 1726. október 8-án kelt az az alapítólevél, amellyel Erdődy Gábor egri püspök megteremtette az irgalmasrendi kórház létrejöttének feltételeit. A történelmi dokumentum nem csupán az egri egészségügy egyik legfontosabb emléke, hanem egy olyan intézmény születését is jelzi, amelyhez később a magyar orvosképzés egyik úttörő vállalkozása kapcsolódott. A három évszázados évforduló alkalmat ad arra, hogy felidézzük a gyógyítás egri történetének kevésbé ismert részleteit is.
Egy alapítólevél, amely túlélte az évszázadokat
Az egri kórház történetének egyik legértékesebb dokumentuma az 1726. október 8-án kiállított latin nyelvű alapítólevél. Az iratot Erdődy Gábor püspök aláírása és pecsétje, valamint az egri káptalan pecsétje hitelesítette.
Az alapítás célja egy olyan intézmény létrehozása volt, amelyben az Istenes Szent János által alapított irgalmas rend szerzetesei beteg emberek gyógyításával és ápolásával foglalkozhattak.
A püspök a Szent József tiszteletére szentelt, korábban török mecsetként szolgáló templomot és a mellette található telket bocsátotta a rend rendelkezésére. Emellett jelentős anyagi támogatással is biztosította a kórház létrehozását és fenntartását.
A fennmaradt források szerint az alapítványhoz 30 ezer forintos tőke kapcsolódott, ami a 18. század első felében rendkívül jelentős összegnek számított.
Az eredeti alapítólevél különösen értékes történelmi emlék, hiszen nemcsak az alapítás körülményeiről, hanem az akkori egyházi és társadalmi viszonyokról is tanúskodik.
Egerben már évszázadokkal korábban is ápolták a betegeket
A város egészségügyi múltja azonban jóval régebbre nyúlik vissza.
A 12. század második felében már működött Egerben a Szent Jakab ispotály, amelyről korabeli írásos emlékek tanúskodnak. Az ilyen intézmények elsősorban a szegények, betegek, idősek és rászorulók gondozását szolgálták.
A középkori ispotályokat még nem tekinthetjük a mai értelemben vett kórházaknak, de fontos szerepük volt a szervezett betegellátás kialakulásában.
A török uralom után, 1690-ben már egy tizenöt ágyas női ispotály is működött Egerben. Ennek későbbi története a Széchenyi utcai kórházrészhez kapcsolódott, amelynek működtetését 1858-ban a Vincés nővérek vették át.
A városban tehát két jelentős betegellátási hagyomány fejlődött egymás mellett: a női betegek gondozását szolgáló intézmény és az irgalmas rend férfikórháza.
Amikor az egri püspöki palota kórházzá változott
Az alapítás történetének egyik legérdekesebb részlete, hogy az első betegek nem a ma ismert kórházépületben kaptak helyet.
A rendház és a kórház építése csak az alapítólevél kiállítása után kezdődött meg. Az ünnepélyes alapkőletételt 1727. április 20-án tartották Erdődy Gábor püspök és az egri kanonokok jelenlétében.
Az első három irgalmas szerzetes 1727. július 6-án érkezett Egerbe. Nevüket is megőrizték a történelmi feljegyzések: Mattheus Mayer, Thadeo Kovaz és Colmano Kakel.
Mivel a saját épületük még nem készült el, a püspök ideiglenesen a rezidenciájában biztosított számukra helyet.
Így történhetett meg, hogy az egri püspöki palota egy időre betegápoló intézménnyé is vált.
-
augusztus 27-én Erdődy Gábor megáldotta a betegek számára előkészített termet és a négy ágyat. A fennmaradt beszámoló szerint az ágyakat jelképesen maga a püspök és kanonokjai vetették meg.
Másnap már fogadhatták az első betegeket.
Ez az esemény azért is különösen fontos, mert a mai egri kórház történetében 1727. augusztus 27-ét tekintik a tényleges kórházalapítás időpontjának.
Vagyis 2026-ban az alapítólevél háromszázadik évfordulóját ünnepeljük, míg 2027-ben a betegellátás megindulásának háromszázadik évfordulója következik.
Nem egyszerű menedékhelyet, hanem valódi kórházat alapítottak
A 18. században sok betegellátó intézmény még inkább szegényházként, menedékhelyként vagy aggok otthonaként működött.
Az egri irgalmasrendi kórház egyik különlegessége éppen az volt, hogy kifejezetten a betegek gyógyítására hozták létre.
Az irgalmas szerzetesek nemcsak vallási szolgálatot teljesítettek, hanem a korszak lehetőségeihez mérten szervezett betegápolást végeztek.
A férfibetegek ellátása ingyenes volt. A működéshez szükséges pénzt elsősorban alapítványi jövedelmekből, adományokból és később a gyógyszertár bevételeiből biztosították.
Az új kórház épületegyüttese 1728. december 27-én kapott használatbavételi engedélyt, és ettől kezdve a gyógyítás már az erre a célra kialakított épületben folytatódhatott.
A kórház és a rendház a következő évtizedekben folyamatosan bővült.
Patika, kórtermek és egy különös betegszoba
A kórházhoz már a kezdetektől gyógyszertár kapcsolódott, amely nemcsak a betegek ellátását segítette, hanem később a város lakosságát is kiszolgálta.
1756 márciusától a rendi patika a polgárok számára is megnyitotta gyógyszerkiadó helyiségét.
Az épület történetének másik érdekessége az 1748-ban kialakított északi szárny, ahol egy huszonnégy ágyas kórterem létesült.
Emellett külön helyiséget tartottak fenn a beteg szerzetesek és a város tehetősebb polgárai számára.
A történeti leírások egy „Narrenzimmer” nevű helyiséget is említenek. A német elnevezés a korabeli elmebeteg-ellátáshoz kapcsolódó külön szobára utal.
Ez a részlet jól mutatja, hogy a kórházban már a 18. század közepén különböző betegcsoportok ellátására is igyekeztek felkészülni.
A korabeli gyógyítás természetesen még egészen más módszerekkel történt, mint napjainkban. A gyógyszerek, az orvosi ismeretek és a higiéniai feltételek is jelentősen eltértek a mai gyakorlattól.
Itt kezdődött a magyar orvosképzés egyik úttörő fejezete
Az egri kórház története nemcsak a betegápolás, hanem a magyar orvostudomány fejlődése szempontjából is kiemelkedő.
1769-ben Markhot Ferenc kezdeményezésére, Eszterházy Károly püspök támogatásával az irgalmasrendi kórházban megkezdte működését a Schola Medicinalis, az egri orvosi iskola.
Az intézmény a magyarországi szervezett orvosképzés egyik legkorábbi és legjelentősebb vállalkozása volt.
Az első tanévben tíz hallgató kezdte meg tanulmányait.
A képzés különlegessége abban állt, hogy az elméleti oktatást gyakorlati betegellátással kapcsolták össze. A hallgatók így közvetlenül is megismerkedhettek az orvosi munka mindennapjaival.
A tanításhoz külön helyiséget alakítottak ki. Egy 1769-ből fennmaradt adat szerint Molcz asztalosmester deszkákat kapott a püspöki anyagraktárból, hogy padokat készítsen az orvostanhallgatók számára.
Ugyanebben a tanteremben egy kályha felállítását is finanszírozta a püspökség.
Ezek az apró részletek különösen emberközelivé teszik az egri orvosiskola történetét.
Az iskola 1775-ig működött. Megszűnésében fontos szerepet játszott, hogy nem rendelkezett önálló orvosdoktori oklevelek kiadásának jogával.
Markhot Ferenc azonban később is foglalkozott sebészek és bábák képzésével.
Az egri intézmény emléke ma is a magyar orvosképzés történetének fontos része.
Császárok is megfordultak az egri kórházban
Kevesen tudják, hogy az irgalmasrendi kórházat uralkodók is felkeresték.
II. József 1783-ban látogatta meg az intézményt.
Évtizedekkel később, 1852-ben I. Ferenc József is megtekintette az egri irgalmasok épületegyüttesét, köztük a templomot, a patikát és a refektóriumot.
A refektórium, vagyis a szerzetesek közös étkezőhelyisége önmagában is különleges művészettörténeti értéket képvisel.
Északi falának ívmezejébe Georg Tobenz bécsi festő 1751-ben készített nagyméretű festményt. A helyiség berendezése és díszítése arról tanúskodik, hogy a betegápolás mellett az épületegyüttes művészeti kialakítására is jelentős figyelmet fordítottak.
A török mecsettől a klasszicista templomig
A kórház történetének egyik kevésbé ismert fejezete a terület török kori múltjához kapcsolódik.
Az irgalmas rend számára átadott Szent József-templom eredetileg mecset volt, amelyet a török uralom megszűnése után alakítottak át keresztény templommá.
Az épület azonban a 19. századra elavult és rossz állapotba került.
1841-ben lebontották, majd a következő évben megkezdődött az új templom építése.
Az új, klasszicista templomot 1843. október 29-én áldották meg.
A kórház és az egykori rendház épületegyüttese az évszázadok során számos átalakításon ment keresztül. A barokk eredetű épületrészek és a későbbi klasszicista megoldások ma is őrzik a különböző korszakok építészeti emlékeit.
Több mint kétszáz évig gyógyítottak az irgalmas szerzetesek
Az irgalmas rend egri működése 1950-ig tartott.
Ez azt jelenti, hogy a szerzetesek több mint két évszázadon keresztül vettek részt a város betegellátásában.
Az államosítással az intézmény működési és fenntartási rendszere alapvetően megváltozott, de a történelmi kórházépület továbbra is a gyógyítás szolgálatában maradt.
A mai Markhot Ferenc Kórház története több intézményi hagyomány összekapcsolódásából alakult ki.
A háromszáz éves alapítólevél így nem egyszerűen egy régi szerzetesi intézmény emléke, hanem a mai egri egészségügy történetének egyik meghatározó dokumentuma.
A Minden, ami Eger korábban is bemutatta a kórház különleges múltját
A Minden, ami Eger blog már 2016 augusztusában, a „Több száz éve a gyógyítás szolgálatában” című írásában részletesen foglalkozott az egri betegellátás történetével.
A cikk felidézte a középkori Szent Jakab ispotály működését, a női kórház létrejöttét, valamint az irgalmas rend letelepedésének jelentőségét.
A Markhot Ferenc utca történetét feldolgozó 2025-ös írásunkban az egykori kórház épületegyüttesének művészeti és építészeti érdekességeit is bemutattuk.
2026 szeptemberében pedig két további cikkünkben is visszatértünk ehhez az örökséghez. Az Egri Érseki Palota titkairól szóló írásból kiderült, miként működött ideiglenes kórház a püspöki rezidenciában, a Kulturális Örökség Napjairól készült ajánlónk pedig az egykori irgalmasrendi épületegyüttes különleges tereire hívta fel a figyelmet.
A mostani háromszáz éves évforduló ezeket a történeteket is új megvilágításba helyezi.
Három évszázad öröksége Egerben
Az 1726. október 8-án kiállított alapítólevél háromszáz év távlatából is fontos üzenetet hordoz.
Erdődy Gábor püspök döntése nem csupán egy épület létrehozását jelentette. Olyan intézmény alapjait teremtette meg, amelyben a betegápolás, a gyógyszerészet, az orvosi oktatás és a tudományos fejlődés hosszú időn keresztül összekapcsolódott.
A kórház története közben Eger története is megváltozott. Elmúlt a barokk korszak, átalakult az egészségügy, megszűntek a régi szerzetesi intézményi keretek, és egészen új orvosi módszerek jelentek meg.
Az alapítólevél azonban megmaradt.
A háromszáz éves dokumentum arra emlékeztet, hogy a város egyik legfontosabb intézménye mögött évszázadok emberi történetei állnak: gyógyítók, szerzetesek, orvosok, gyógyszerészek és betegek nemzedékei.
Egerben a gyógyítás története nem háromszáz éve kezdődött, de 1726. október 8-a olyan mérföldkő volt, amelynek öröksége napjainkig meghatározza a város egészségügyi múltját és önazonosságát.
Források
Minden, ami Eger – Több száz éve a gyógyítás szolgálatában (2016)
Minden, ami Eger – Markhot Ferenc utca története (2025)
Minden, ami Eger – Kulturális Örökség Napjai Egerben (2026)
Minden, ami Eger – Az Egri Érseki Palota titkai (2026)
TV Eger – 300 éves a kórház alapító okirata (2026. október 8.)
Markhot Ferenc Kórház – Kórháztörténet
Egri Érseki Palota – Kórház a palotában
Egri Főegyházmegye – A török félholdtól a diktatúráig
Magyar Tudományos Akadémia – Tallózás Eger orvostörténeti múltjában
Borítókép: Az egri irgalmasrendi kórház történelmi alapítólevelének bemutatott másolata és a hozzá kapcsolódó dokumentumok. Fotó: Heves Megyei Markhot Ferenc Oktatókórház


Legutóbbi hozzászólások