1855. október 5-én, 171 évvel ezelőtt halt meg Petényi Salamon János, akit a magyar tudományos madártan egyik megalapozó alakjaként tartunk számon. Bár életútja nem kötődött szorosan Egerhez, a Bükkhöz vagy a Mátrához, kutatásai és hagyatéka mégis elvezetnek Heves megyébe. Egy korabeli Heves megyei madármegfigyelőt maga Petényi említett, gyűjteményének egyik fennmaradt darabját pedig jóval később Gyöngyösön azonosították.
Akkor kezdte kutatni a madarakat, amikor még alig létezett magyar madártan
Petényi Salamon János 1799-ben született Ábelfalván, a történelmi Nógrád területén. Eredetileg evangélikus lelkészi pályára készült, tanulmányai során azonban egyre erősebben fordult a természettudományok felé.
Különösen a madarak érdekelték.
Nem egyszerűen példányokat akart összegyűjteni. Megfigyelte a madarak életmódját, élőhelyét, táplálkozását, költését és előfordulását, valamint feljegyezte népi elnevezéseiket is.
Ez ma természetesnek tűnhet, a 19. század első felében azonban Magyarország állatvilágának rendszeres tudományos feltárása még csak kialakulóban volt.
Petényi végül életét a természettudománynak szentelte. A Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményének fejlesztésében is fontos szerepet vállalt, 1846-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Be akarta járni Magyarországot a madarak nyomában
Petényi egyik nagy célja Magyarország madárvilágának feltérképezése volt.
Ehhez terepre kellett menni.
Utazásai során számos vidéket felkeresett, megfigyeléseket végzett, példányokat gyűjtött, és kapcsolatot tartott azokkal is, akik saját lakóhelyük környékének madárvilágát vizsgálták.
Járt többek között a Fertő vidékén, a Bánságban, a Balaton környékén és Erdélyben.
Egerben, a Bükkben vagy a Mátrában végzett rendszeres kutatásaira ugyanakkor jelenleg nem találtunk olyan megbízható adatot, amely alapján ezt tényként állíthatnánk.
A történetnek azonban van valódi Heves megyei kapcsolata.
Egy Heves megyei madármegfigyelőt maga Petényi említett
Petényi egyik fennmaradt madártani írásában arról számolt be, hogy Magyarország különböző vidékein egyre többen kezdtek foglalkozni környezetük madárvilágának megfigyelésével és gyűjtésével.
A felsorolt emberek között egy Heves megyei megfigyelő is szerepel.
Petényi Szekerka Jánost, egy tiszaföldvári iskolamestert említett, aki környékének madarait kezdte vizsgálni és gyűjteni.
Ez elsőre apró részletnek tűnhet, valójában azonban érdekes adalék Heves megye természettudományos múltjához.
Azt mutatja, hogy már a 19. század közepén, jóval a modern természetvédelmi intézményrendszer kialakulása előtt is akadtak a megyében olyan emberek, akik tudatosan figyelték és gyűjtötték környezetük madártani adatait.
Petényi munkája tehát nem kizárólag saját terepi megfigyeléseiből állt. Egy országos tudományos hálózat kialakítására is törekedett, amelyben a helyi megfigyeléseknek komoly jelentőségük volt.
Petényi egyik madara Gyöngyösön bukkant fel
Van azonban egy még közvetlenebb Heves megyei kapcsolat.
Petényi tudományos hagyatékának jelentős része szétszóródott, ezért minden fennmaradt preparátumának különleges értéke van.
A gyöngyösi Mátra Múzeum kutatója, Solti Béla az intézmény természettudományi közleményében foglalkozott Petényi gyűjteményének megmaradt darabjaival.
A kutatás során egy Petényi egykori gyűjteményéből származó hamvas rétihéja-preparátumot azonosítottak.
Egy másik példány esetében is felmerült, hogy Petényihez kapcsolódhat, ezt azonban nem lehetett teljes bizonyossággal igazolni.
Így Petényi munkásságának egyik kézzelfogható darabja több mint száz évvel halála után Gyöngyösön, a Mátra Múzeum természettudományi gyűjteményében került ismét a kutatók figyelmének középpontjába.
Miért számított úttörőnek?
Petényi idején még nem léteztek azok az eszközök, amelyek ma egy madarász számára természetesek.
Nem volt digitális fényképezőgép, GPS, internetes megfigyelési adatbázis vagy műholdas nyomkövetés.
A kutatónak terepre kellett indulnia, hosszasan figyelnie az állatokat, jegyzeteket készítenie, majd ezeket más kutatók megfigyeléseivel összevetnie.
Petényi felismerte azt is, hogy nem elég tudni, milyen madárfajok élnek Magyarországon. Azt is meg kell érteni, hol fordulnak elő, mikor érkeznek, miként költenek, mivel táplálkoznak és milyen kapcsolatban állnak környezetükkel.
Ezzel a szemlélettel jóval megelőzte korát.
Herman Ottó is fontosnak tartotta örökségét
Petényi 1855. október 5-én, mindössze 56 éves korában halt meg Pesten.
Életében nem sikerült minden tervezett munkáját megjelentetnie, kéziratainak és feljegyzéseinek egy része pedig később szétszóródott.
Tudományos jelentőségét azonban a következő nemzedék is felismerte.
Herman Ottó különösen fontosnak tartotta Petényi munkásságát, és később igyekezett összegyűjteni, feldolgozni és közkinccsé tenni fennmaradt madártani feljegyzéseit.
Ennek is köszönhető, hogy ma jóval többet tudunk arról, milyen hatalmas megfigyelőmunkát végzett Petényi.
Petényitől a mai Bükk és Mátra madárvilágáig
Petényi korában természetesen még nem létezett Bükki Nemzeti Park, szervezett természetvédelmi őrszolgálat vagy modern fajvédelmi program.
Ma Heves megye egészen más lehetőséget kínál a madárvilág kutatására és megfigyelésére.
A Bükk erdei, a Mátra hegyvidéki élőhelyei, az Eger környéki dombvidék, a patakvölgyek, a mezőgazdasági területek és a megye déli részének vizes élőhelyei rendkívül változatos madárvilágnak adnak otthont vagy pihenőhelyet.
Egerben még a városból sem feltétlenül kell kimozdulnunk ahhoz, hogy madarakat figyelhessünk meg.
Az Eger-patak és környezete ma is fontos zöld folyosóként húzódik keresztül a városon. A vízpart, a fák és a bokros területek számos madár számára biztosítanak táplálkozó- és pihenőhelyet.
Néhány kilométerrel távolabb pedig már a Bükk erdőségei kezdődnek.
Ami Petényi idején hónapok munkája volt, ma akár egy térképen követhető
A madárkutatás módszerei az elmúlt közel két évszázadban óriásit változtak.
Ma egyes madarak vonulását jeladókkal akár több ezer kilométeren keresztül is követhetjük. Pontosan láthatóvá válhat, merre repülnek, hol állnak meg pihenni, milyen útvonalon érik el telelőhelyüket, majd miként térnek vissza.
Korábban a Minden, ami Eger oldalán is foglalkoztunk már a madarak vonulásával, valamint az Eger-patak környezetének madárvilágával.
Petényi valószínűleg elképzelni sem tudta volna ezeket a lehetőségeket.
Az alap azonban ugyanaz maradt, mint az ő korában:
megfigyelni, feljegyezni és megérteni a természetet.
171 év után is él Petényi öröksége
Petényi Salamon János neve talán kevésbé ismert, mint Herman Ottóé, munkássága nélkül azonban egészen másképpen alakult volna a magyar madártan története.
És bár nem állíthatjuk, hogy Eger vagy a Bükk rendszeres kutatója lett volna, Heves megye mégsem maradt ki teljesen történetéből.
Egy Heves megyei madármegfigyelő neve bekerült Petényi feljegyzéseibe, egyik fennmaradt madárpreparátuma pedig később a gyöngyösi Mátra Múzeumban került elő.
Két apró szál, amely több mint másfél évszázad távolságából is összeköti a magyar madártan egyik úttörőjét Heves megyével.
Petényi talán legfontosabb öröksége pedig ma is érvényes: a természet megismerése mindig a figyelemmel kezdődik.
Források
Minden, ami Eger:
Madarak az Eger-pataknál – kapcsolódó bejegyzések
Madárvilág és természetvédelem – kapcsolódó bejegyzések
Külső források:
Magyar Elektronikus Könyvtár – Petényi Salamon János madártani írásai
Magyar Tudományos Akadémia – Petényi Salamon János
Magyar Természettudományi Múzeum
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Mátra Múzeum – Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma
Kultúra.hu – Október 5-én történt
Borítókép: Fekete Tünde
Legutóbbi hozzászólások