Amikor még Megyei Tanács működött a Kossuth utcai barokk palotában – Eger egyik legszebb középülete

A Kossuth Lajos utca 9. szám alatt álló Megyeháza Eger egyik legismertebb barokk középülete. A régi felvételen azonban nem egyszerűen egy műemléket látunk: egy olyan korszak egri utcaképe maradt fenn rajta, amikor az évszázados épületben még a Megyei Tanács működött.

A színes archív fotón a Kossuth Lajos utca rendezett, virágágyásokkal szegélyezett szakasza tárul elénk. Az utcán néhány gyalogos, kerékpáros és korabeli autó látható, a mai városi forgalomnak még nyoma sincs. A kép bal oldalát szinte teljesen elfoglalja a Megyeháza hatalmas barokk homlokzata, amely több mint két és fél évszázada meghatározó eleme Eger történelmi belvárosának.

Mielőtt felépült volna a Megyeháza

Heves vármegye sokáig nem rendelkezett olyan állandó székházzal, ahol a megyei közigazgatás valamennyi fontos feladata helyet kaphatott volna. A hivatalos ügyeket a tisztviselők lakásaiban intézték, az iratokat különböző helyeken őrizték, a megyegyűléseknek pedig a püspöki palota adott helyet.

A változás 1747 decemberében kezdődött, amikor a vármegye közgyűlése elhatározta egy állandó megyeháza felépítését.

A hely kiválasztásában Barkóczy Ferenc egri püspök és főispán játszott meghatározó szerepet. Javaslatára megvásárolták az akkori Urak utcájában álló Fekete Sas fogadó telkét. Ezen a helyen emelkedett fel néhány év alatt az a monumentális barokk épület, amelyet ma is ismerünk.

A Megyeháza építését a források kisebb eltéréssel 1748–1749 körülre teszik, az épület 1756-ra készült el. Tervezője a bécsi Gerl Mátyás – Franz Matthias Gerl – volt.

Egy palota a vármegye szolgálatában

A kétemeletes épület nem egyszerű hivatali háznak készült. Megjelenésével a vármegye rangját és tekintélyét is kifejezte.

Középrizalitját timpanon koronázza, a gazdagon kialakított barokk homlokzaton pedig három címer kapott helyet. Középen a történelmi Magyarország, mellette Heves vármegye és az építtető Barkóczy Ferenc címere jelenik meg.

A Megyeháza az évszázadok során természetesen változott is. Nyugati szárnyát 1838–1840 között építették Markmüller József tervei alapján.

Mégis megőrizte XVIII. századi karakterét, és a Kossuth Lajos utca egyik legfontosabb építészeti hangsúlya maradt.

Fazola Henrik mesterművei

A Megyeháza történetét lehetetlen Fazola Henrik neve nélkül elmesélni.

A würzburgi származású vasműves Barkóczy Ferenc hívására érkezett Egerbe 1758-ban. Az épülő vármegyeháza számára 1758 és 1761 között készítette el azokat a vasmunkákat, amelyek ma már önmagukban is Eger művészeti örökségének kiemelkedő darabjai.

A főbejárat feletti félköríves kovácsoltvas rács, valamint a kapualj két oldalán található híres díszkapuk az ő munkái.

A két rokokó kapu közül az egyik a címeres, a másik a szőlőfürtös kapu. A címeres kapu eredeti helyén maradt, míg a szőlőfürtös kapu eredetileg az épület második emeletén, az ülésterem és a lépcsőház között állt.

A finoman megmunkált indák, levelek, virágok és szőlőfürtök szinte elfeledtetik, hogy vasból készültek. Fazola munkái azért is különlegesek, mert a nehéz anyagot rendkívül könnyed, szinte csipkeszerű formákká alakította.

A kapuk híre messze túljutott Eger határain. Az 1896-os millenniumi kiállításon Heves vármegye pavilonját is ezek díszítették, így Fazola egri mesterműveit az ország közönsége is megismerhette.

A Megyeháza udvarán még egy különleges épület rejtőzik

Az utcáról nézve elsősorban a palotaszerű főépületet látjuk, pedig a Megyeháza udvara önmagában is külön fejezet Eger történetében.

Itt épült fel a XVIII. században a vármegye börtöne. A szabadon álló épületet az 1760-as években emelték, majd 1838-ban egy újabb emelettel bővítették.

A megyei igazgatás és az igazságszolgáltatás tehát hosszú időn keresztül ugyanazon az épületegyüttesen belül működött.

Az egykori börtön később más feladatokat kapott, és az épületben helytörténeti, illetve sporttörténeti gyűjtemény is helyet kapott.

A Kossuth Lajos utca maga is történelmi emlék

A Minden, ami Eger korábbi cikkeiben már részletesen foglalkoztunk a Kossuth Lajos utca történetével. A mai elnevezés mögött évszázadok várostörténete húzódik.

A középkorban ezen a vonalon vezetett a Buda felől érkező hadiút utolsó szakasza a vár irányába. Később Hatvani utca, Urak utcája, Barátok utcája, Hosszúpince utca, Kaszárnya utca és Káptalan utca néven is ismerték.

A Káptalan utca elnevezés 1945-ig élt, és arra utalt, hogy ezen a környéken sorakoztak a kanonokok rezidenciái.

Nem véletlen tehát, hogy Eger egyik leggazdagabb műemléki együttese alakult ki itt. A Megyeháza környezetében egymást követik azok a XVIII. századi paloták és egyházi épületek, amelyek ma a történelmi belváros meghatározó látványosságai.

A régi fotó már egy egészen más korszakot őriz

Az archív felvétel készítésekor természetesen már régen nem a történelmi vármegye XVIII–XIX. századi igazgatási rendszere működött az épületben.

1950-ben Magyarországon létrejött a tanácsrendszer, és a korábbi vármegyei közigazgatást a tanácsok rendszere váltotta fel. A Kossuth Lajos utcai épület ezért évtizedeken keresztül a Heves Megyei Tanácshoz kötődött.

Ez magyarázza a fotó korabeli megnevezését is: „Megyeháza – ekkor Megyei Tanács”.

Érdekes kettősség alakult ki. Az épület funkciója és az ott működő intézmény neve megváltozott, a városlakók számára azonban továbbra is a régi Megyeháza maradt.

Eger az 1970-es években

A felvétel 1973-ban készült.

Éppen ezért nemcsak a Megyeháza miatt érdekes, hanem Eger akkori hétköznapjaiba is bepillantást enged.

A virágágyások gondosan rendezettek, az út mellett alacsony sövény húzódik. A járdán egymástól távol sétálnak az emberek. Az úttesten alig van forgalom, néhány korabeli személyautó parkol az épületek mellett, és egy kerékpáros is feltűnik.

A mai Kossuth Lajos utcához szokott szem számára talán éppen a nyugalom a legszembetűnőbb.

Az utcaképben közben egymás mellett van jelen több évszázad: a XVIII. századi barokk Megyeháza, a történelmi paloták, a XX. századi közvilágítás, közlekedési táblák, autók és a hetvenes évek ruháit viselő járókelők.

A háttér apró részletei is mesélnek

Az ilyen régi egri fényképek egyik legnagyobb értéke, hogy nem csupán az ismert műemléket dokumentálják.

Megőrzik azt is, hogyan illeszkedett az épület a mindennapi városba.

A Megyeháza előtt nem turistacsoportokat látunk. Emberek mennek a dolgukra, valaki kerékpárral halad, autók állnak az út szélén. A több mint kétszáz éves barokk palota ekkor is ugyanúgy része volt a hétköznapi Egernek, ahogyan ma.

Éppen ezek a részletek teszik különösen értékessé a felvételt.

Fazola Henrik emléke ma is ott van Egerben

A Megyeháza kapui egy nagyobb egri történet részei.

Fazola Henrik nevét ma utca őrzi Egerben, amelyről korábban külön cikkben is írtunk. A mai Fazola Henrik utca régi neve Vadász utca volt, és a mesternek személyes kapcsolata is volt ezzel a városrésszel: egykori műhelye a mai Hibay Károly utca és Fazola Henrik utca környezetében állt.

Fazola tehát nem csupán megrendeléseket teljesítő idegen mester volt. Egerben telepedett le, itt dolgozott, és munkásságának legfontosabb emlékei ma is a városban találhatók.

A Megyeháza pedig ezek közül a legjelentősebb helyszín.

Ugyanaz a ház, egészen más Eger

A Kossuth Lajos utca 9. szám alatti épület története különösen jól mutatja, hogyan élhet tovább egy ház több, egymástól teljesen eltérő korszakon keresztül.

Megépült a XVIII. századi Heves vármegye székházának. Látta a reformkort, az 1848–49-es szabadságharc időszakát, a dualizmust, két világháborút és a XX. század politikai változásait. A tanácsrendszer idején Megyei Tanácsként szolgált, miközben a homlokzaton továbbra is ott maradtak a XVIII. század jelképei, a kapualjban pedig Fazola Henrik több mint kétszáz éves vasremekei.

A most előkerült 1973-as felvételen ezért valójában több történelmi korszak találkozik.

És talán ez a régi egri fényképek egyik legnagyobb varázsa: az épület ismerős, a hely is ismerős – mégis egy olyan várost látunk, amely már csak a fényképeken létezik.