A Bél-kő lábánál, erdők ölelésében áll a Bükk és Heves vármegye egyik legkülönlegesebb műemléke. A bélapátfalvai ciszterci apátsági templom csaknem nyolcszáz éve őrzi a tájat. Háborúk, pusztulások és újjáépítések követték egymást körülötte, miközben Bélapátfalva és maga a Bél-kő is sokat változott.
A magasból készült felvételen különösen szépen kirajzolódik a hely fekvése: az erdőből kiemelkedik a világos falú templom, mögötte Bélapátfalva házai, a Béli-medence és a Bükk hullámzó vonulatai láthatók. Olyan táj ez, ahol a középkori örökség és a természet szinte elválaszthatatlan egymástól.
Egy egri püspökkel kezdődött minden
Az apátság története 1232-ig vezethető vissza. II. Kilit egri püspök 1232. május 16-án alapította meg a bélháromkúti ciszterci apátságot, amely a pilisi monostor filiájaként jött létre.
Bélapátfalva és Eger kapcsolata tehát már az apátság megszületésekor kialakult.
A ciszterciek jellemzően olyan helyeken telepedtek meg, ahol távolabb kerülhettek a városi élettől, ugyanakkor rendelkezésükre állt víz, termőföld és erdő. A Bél-kő alatti terület minden szempontból megfelelt ezeknek a feltételeknek.
A középkorban az apátságot Bélháromkútnak is nevezték. A név a környék forrásaira utalt, amelyeknek a szerzetesek mindennapi életében és gazdálkodásában is fontos szerepük volt.
A Minden, ami Eger oldalán korábban Bélapátfalva nevének eredetével is részletesen foglalkoztunk. A település nevének első része a környéket birtokló Bél nemzetség emlékét őrzi, míg az Apátfalva név az itt működő apátsághoz kapcsolódott. A forrásokban a 15. századtól már az Apátfalva névalak is megjelent.
A tatárjárás az építkezést is félbeszakította
Az apátság alapítása után megkezdődött a templom és a monostor felépítése, ám a munkálatokat 1241-ben a tatárjárás szakította félbe.
A pusztítás után azonban a ciszterciek visszatértek. 1246-ban ismét szerzetesek éltek a monostorban, az építkezés pedig tovább folytatódott.
A templomon ma is felismerhetők az egymást követő középkori építési korszakok. A késő román és a korai gótikus építészet elemei egyaránt megjelennek rajta.
Az épület háromhajós, keresztházas bazilika. Nyugati homlokzatának egyik legszebb részlete a vöröses és szürkés kőből kialakított sávozás, valamint a kapuzat és a fölötte látható rózsaablak.
Van azonban még egy feltűnő sajátossága.
A templomnak nincs tornya.
Ez nem egy későbbi pusztulás következménye. A ciszterci építészet alapelvei közé tartozott az egyszerűség és a túlzott díszítés kerülése. A templom visszafogott formavilága ezt a középkori szerzetesi szemléletet őrzi.
Nemcsak templom állt itt
A mai látogató elsősorban az apátsági templomot látja, a középkorban azonban ennél jóval nagyobb épületegyüttes állt a Bél-kő alatt.
A templom déli oldalához csatlakozott a szerzetesek monostora. A helyiségek egy belső udvar és a kerengő körül helyezkedtek el. Itt zajlott a közösség mindennapi élete, a munka, az étkezés és a pihenés.
A monostor épülete később elpusztult, alapfalainak jelentős részét azonban régészeti kutatások során feltárták.
A 20. századi ásatások során egykori helyiségek, temetkezések, ciszterna és vízvezeték nyomai is előkerültek. A feltárt alapfalak ma is segítenek elképzelni, milyen lehetett az apátság fénykorában a Bél-kő alatti kolostori világ.
Pusztulás után újjászületés
Az apátság története nem volt békés.
1289-ben IV. László király seregei felégették az épületegyüttest. Később helyreállították, ám a középkor végére a szerzetesi közösség egyre kisebbé vált.
A 16. század háborúi újabb nehéz időszakot hoztak. Eger 1596-os eleste után a környék helyzete is bizonytalanná vált, az apátság végül elnéptelenedett, a monostor pedig fokozatosan romba dőlt.
A templom azonban megmaradt.
Újjászületése a 18. században kezdődött. 1732-ben Erdődy Gábor egri püspök kezdeményezésére megindult a helyreállítás, amely során igyekeztek megőrizni az épület középkori jellegét.
A belső tér ugyanakkor már a barokk korszak világát idézi.
A középkori falak között barokk oltárok és berendezési tárgyak kaptak helyet. A főoltár képe Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, a templom orgonáját pedig 1775-ben Szabó Ferenc egri orgonaépítő mester készítette.
Így az Egerhez vezető történelmi szál ismét megjelenik: egri püspök alapította az apátságot, egri püspök segítette évszázadokkal később az újjáépítését, és egri mester készítette az orgonáját.
Az elmúlt években ismét nagy változáson ment keresztül
A bélapátfalvai apátsággal az elmúlt időszakban többször is foglalkoztunk a Minden, ami Eger oldalán.
Az épületegyüttes hosszú és nagyszabású műemléki felújításon esett át. A munkák nem egyszerűen a templom külső megjelenését érintették: restaurátori, régészeti és műemlékvédelmi feladatok egész sora kapcsolódott hozzájuk.
2026 májusának végén sor került a felújított apátsági templom megáldására és a főoltár felszentelésére. Hosszú idő után úgy tűnt, hogy az ország egyik legértékesebb középkori temploma ismét teljes egészében visszatérhet Bélapátfalva turisztikai és vallási életébe.
A történet azonban ezzel még nem ért véget.
2026 júliusában arról számoltunk be, hogy további restaurálási és rekonstrukciós munkálatok miatt ismét bezárt az apátsági templom, a látogatóközpont és a múzeum. A bezárást határozatlan időre jelentették be, ezért aki belülről is szeretné megtekinteni az épületet, annak indulás előtt mindenképpen érdemes ellenőriznie az aktuális látogatási lehetőségeket. Minden, ami Eger
Az apátság ma is kulturális találkozóhely
Az ősi falak nemcsak történelmi emléket jelentenek.
Korábban a Bükki Művészeti Napok – Barokk Fesztivál programjainak is különleges helyszíne volt a bélapátfalvai apátság. A történelmi épület akusztikája és hangulata egészen különleges környezetet teremtett a barokk zenei rendezvények számára. Minden, ami Eger
Ez jól mutatja, hogy az apátság nem egyszerűen egy megőrzött középkori műemlék. Amikor látogatható és rendezvényeknek adhat otthont, a mai kulturális élet részévé is válik.
Az apátság fölött ott magasodik a Bél-kő
A templom történetét nem lehet elválasztani attól a hegytől, amelynek lábánál közel nyolcszáz éve áll.
A Bél-kő a Bükk egyik legismertebb hegye, mai alakját azonban nem kizárólag a természet formálta. A hosszú évtizedeken át tartó mészkőbányászat hatalmas darabokat szakított ki belőle.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég felidéztük azt is, amikor a Másfélmillió lépés Magyarországon kamerája eljutott Bélapátfalvára. Rockenbauer Pál országjáró sorozatának régi felvételein még egészen más világ látható: működött a cementgyár, zajlott a mészkő kitermelése, és Bélapátfalva életének meghatározó része volt az ipar. Minden, ami Eger
A bányászat során mintegy 19,4 millió tonna mészkövet termeltek ki a Bél-kőből, ami hozzávetőleg hétmillió köbméternyi kőzet eltávolítását jelentette. A cementgyár 2000-ben fejezte be működését. Minden, ami Eger
Ma már egészen más arcát mutatja a vidék.
Innen indulhatunk tovább a Bél-kőre
Az apátság környéke önmagában is megér egy kirándulást, de innen indul a Bél-kői tanösvény is.
A Minden, ami Eger kora őszi kirándulóhelyeket bemutató összeállításában is ajánlottuk Bélapátfalvát. A tanösvény hét állomáson keresztül mutatja be a hegy természeti és kultúrtörténeti értékeit, földtani felépítését és az egykori bányászat történetét. Minden, ami Eger
Aki tehát Egerből indul egy egész napos kirándulásra, itt egyszerre találkozhat a Bükk természeti világával, az Árpád-kor építészetével, a ciszterciek történetével és Bélapátfalva ipari múltjával.
És éppen ezt mutatja meg különösen szépen a mostani felvétel is.
Az erdő közepén ott áll a közel nyolcszáz éves templom. Körülötte az egykori monostor maradványai, mögötte Bélapátfalva, távolabb pedig a Bükk.
Sok minden megváltozott itt 1232 óta.
Az apátság azonban továbbra is ott áll a Bél-kő lábánál, és őrzi Heves vármegye egyik legkülönlegesebb történelmi helyszínét.
Források
Borítókép: Bélapátfalva – a ciszterci apátság a magasból. Fotó: Csunyó Csaba.
Legutóbbi hozzászólások