Sirok – ahol a Mátra és a Bükk között egy egész falu bújik meg a hegyek ölelésében

Sirokról legtöbbször a vár jut eszünkbe. Pedig aki csak a hegytetőn álló erősség kedvéért érkezik ide, könnyen elsétálhat a település igazi különlegessége mellett. A Tarna völgyében hosszan elnyúló falu, a körülötte emelkedő erdős hegyoldalak, a tufába vájt barlanglakások, a régi kőfaragó hagyományok és a vár együtt alkotják azt a tájat, amely Heves vármegye egyik legkarakteresebb vidékévé teszi Sirokot.

Rita Jakubné fotóin különösen szépen látszik mindez. Az egyik képen szinte madártávlatból tekinthetünk le a hegyek közé simuló településre, a másikon pedig már az őszi színekbe öltöző táj fölött magasodó vár uralja a látóhatárt.

Sirok nem egyszerűen egy falu egy várral. Itt maga a táj meséli el a település történetét.

A Mátra és a Bükk találkozásánál

Sirok különleges fekvését annak köszönheti, hogy a Mátra és a Bükk határvidékén, a Tarna völgyében található. A település hivatalos bemutatkozása is ezt a fekvést emeli ki, és mintegy 1800 lakosú községként mutatja be Sirokot.

A környező hegyek szinte körbezárják a falut. Fentről nézve különösen jól érzékelhető, milyen szorosan alkalmazkodott a település szerkezete a völgyhöz: a házak és utcák a hegyoldalak között húzódnak, miközben fölöttük erdők borítják a magaslatokat.

Ez a fekvés évszázadokon keresztül meghatározta az itt élők életét is.

A földművelés és állattartás mellett fontos megélhetést jelentett az erdő, a kőfejtés és a kőfaragás. Sirok történetéhez ezért nemcsak a várurak és katonák tartoznak hozzá, hanem azok a helyiek is, akik a környék kövéből építették házaikat, vagy éppen a hegyoldalba vájták otthonaikat.

A vár régebbi, mint maga a település

Sirok történetének egyik érdekes sajátossága, hogy a vár írott története korábban kezdődik, mint a településé.

A várat 1267-ben említik először írott források, míg a község első ismert írásos említése 1302-ből származik, amikor Sirák néven szerepelt. A helyi történeti összefoglaló szerint a várat a tatárjárást követően a Bodon család építette, a település kialakulása pedig később, a Tari család korszakához kapcsolódott.

A középkorban a Tarna völgye fontos útvonalat jelentett, a fölé magasodó várból pedig jól ellenőrizhető volt a környék.

Károly Róbert idején királyi vár lett, később több főúri család birtokába került. A ma romantikus romként ismert erődítmény tehát évszázadokon keresztül nagyon is élő része volt a vidék történetének.

Sirok és Eger története is összekapcsolódott

Egerből nézve különösen érdekes Sirok történetének 16. századi fejezete.

A két vár nem egymástól elszigetelten létezett. Sirok az egri végvárrendszerhez kapcsolódó erősségek közé tartozott, és Eger védelmében is szerepet kapott.

Amikor 1596-ban Eger török kézre került, Sirok helyzete is tarthatatlanná vált. A vár történeti ismertetője szerint az őrség végül elhagyta az erősséget, amelyet az oszmán csapatok harc nélkül foglaltak el. A törökök ezt követően megerősítették az alsó várat, bástyákat építettek és magasították a falakat.

A török korszak után a vár katonai jelentősége fokozatosan megszűnt. A Rákóczi-szabadságharc idején még őrség állomásozott benne, majd a 18. század elején megkezdődött pusztulása.

Romjai azonban megmaradtak – és évszázadokkal később éppen ezek váltak Sirok legismertebb jelképévé.

Nemcsak a vár különleges – a sziklák is mesélnek

A Várhegy környéke önmagában is különleges természeti világ.

A vár közelében található a Törökasztal, valamint a Barát és Apáca néven ismert két jellegzetes sziklaalakzat. Utóbbiakhoz több népmonda is kapcsolódik, amelyek középpontjában rendszerint egy tragikus szerelem áll.

A Minden, ami Eger korábban már bemutatta a siroki mondavilágot is. A Barát és Apáca története mellett külön cikkben foglalkoztunk Gizella várúrnő legendájával, aki a hagyomány szerint elveszített szerelme miatt vetette magát a mélybe.

A mondák természetesen nem történelmi tények, mégis fontos részei annak a kulturális örökségnek, amely Sirokhoz kötődik.

A sziklába vájt Sirok

Van azonban egy másik „föld alatti világ” is a településen, amelyhez már nem legenda, hanem nagyon is valós élet kapcsolódik.

Sirok egykor híres volt kőbányáiról és kőfaragóiról. A környék könnyen megmunkálható vulkáni kőzete nemcsak építőanyagot biztosított, hanem lehetőséget adott arra is, hogy helyiségeket vájjanak közvetlenül a sziklába.

A település történeti összefoglalója szerint különösen a nehéz megélhetési viszonyok között terjedtek el a barlanglakások. A szegényebb családok egy része ilyen, sziklába vájt otthonokban élt. A két világháború közötti időszakban sok helyi férfi dolgozott kőbányákban vagy kőfaragóként, mások summásként indultak az Alföldre és a Dunántúlra.

A barlanglakások emlékei ma is megtalálhatók Sirokban, és egészen más oldaláról mutatják meg a falu múltját, mint a hegytetőn álló vár.

Nyírjes-tó, tájház és egy kevésbé ismert Sirok

Érdemes ezért a vár meglátogatása után nem azonnal továbbindulni.

A település hivatalosan felsorolt látnivalói között szerepel a Nyírjes-tó, a Palóc Tájház, a Kőkúti Szent László-kápolna és a Kútvölgyi Szabadidőpark is.

A Nyírjes-tó különösen érdekes célpont azok számára, akik a vár körüli nyüzsgés után csendesebb természeti helyet keresnek. Sirok környékén emellett számos túralehetőség kínálkozik: a település földrajzi fekvése miatt innen már valóban csak néhány lépés választja el egymástól a Mátra és a Bükk világát.

A falu, amelyet érdemes felülről is megnézni

Rita Jakubné első fotója talán éppen azt mutatja meg Sirokból, amit az autóval áthaladó ember kevésbé érzékel.

Fentről egyszerre látszik a település és a táj kapcsolata.

A völgy mélyén húzódó házsorok, a templom tornya, az egymás mögött sorakozó hegyek és az erdők szinte egyetlen egységet alkotnak. A másik felvételen pedig már maga a vár bukkan fel az őszi hegyoldal fölött.

Talán ez Sirok egyik legnagyobb vonzereje.

Nem egyetlen látványosság miatt érdemes ide eljönni, hanem azért, mert néhány kilométeren belül találkozik egymással történelem, földtan, népi építészet, mondavilág és természet.

Sirok ma is Eger egyik legjobb közeli kirándulóhelye

A Minden, ami Eger oldalán Sirok már többször szerepelt. Bemutattuk a vár legendáit, foglalkoztunk a Várhegy földtani különlegességeivel, és 2026-os családi kirándulóhelyeink közé is beválogattuk a Siroki várat. Egy másik cikkünkben annak a legendának is utánajártunk, amely szerint titkos föld alatti járat köthette össze Egert és Sirokot – ennek létezésére azonban nincs ismert régészeti bizonyíték.

A valóságban nincs is szükség titkos alagútra ahhoz, hogy Eger és Sirok összetartozását érezzük.

A történelem már évszázadokkal ezelőtt összekötötte őket.

Ma pedig a közös táj, a várak, az erdők és a kirándulóutak teszik ugyanezt.

Sirok pedig ősszel talán az egyik legszebb arcát mutatja: amikor a hegyoldalak lassan vöröses, sárga és barna színekbe öltöznek, a vár sziklái fölött pedig egyre alacsonyabban jár a nap.

Ilyenkor érdemes nemcsak felmenni a várba.

Hanem időnként megállni, visszafordulni, és lenézni arra a falura is, amely évszázadok óta ott él a hegyek között.