Carlone-ház – egy itáliai mester otthona Eger történelmi főutcáján

Eger belvárosában vannak olyan épületek, amelyek mellett naponta százak haladnak el anélkül, hogy tudnák, milyen történetet őriznek a falaik. Ilyen a Széchenyi István utca és a Bródy Sándor utca sarkán álló Carlone-ház is. A közel három évszázados barokk épület nem csupán egy régi egri polgárház: annak a Giovanni Battista Carlonénak az otthona volt, aki a 18. század első felében jelentős szerepet játszott Eger barokk városképének kialakításában.

A ház különlegessége éppen ebben rejlik. Carlone nem valamelyik megrendelője számára tervezte: saját otthonának építette 1725 körül, három korábbi ház helyén. A mester tehát itt élt abban a városban, amelynek templomain, palotáin és más épületein hosszú éveken keresztül dolgozott.

Itáliából érkezett Egerbe

Giovanni Battista Carlone 1682-ben született, és az itáliai barokk építészet hagyományait hozta magával Magyarországra. Egerbe 1712-ben érkezett Erdődy Gábor püspök hívására, majd egészen 1747-ben bekövetkezett haláláig a városban élt.

Ez az időszak Eger történetének egyik legfontosabb építészeti korszaka volt.

A török uralom után újjászülető város a 18. század első felében kezdte felvenni azt a barokk arculatot, amelynek számos részletét ma is ismerjük. Új templomok, rendházak, egyházi és világi épületek emelkedtek, a középkori eredetű utcák mentén pedig fokozatosan kialakult az összefüggő városi beépítés.

Carlone ennek az átalakulásnak az egyik meghatározó mestere lett.

Saját házát a város egyik fontos pontján építette fel

A mai Széchenyi István utca már évszázadokkal ezelőtt is Eger egyik legfontosabb útvonala volt. Korábban többek között Hosszú, Széles, Nagy és Fő utcaként is emlegették, és lényegében a város észak–déli tengelyét alkotta.

A Minden, ami Eger oldalán nemrég részletesen bemutattuk a Széchenyi utca kialakulását is. A 18. században egyre több házat építettek közvetlenül az utcavonalra, és lassan megszületett az a zárt történelmi utcakép, amelynek ma is fontos része a Carlone-ház.

A mester 1725 körül, három régebbi ház helyén építette fel saját otthonát. Ez önmagában érdekes adalék: a ma egységesnek tűnő történelmi belváros telkei és épületei sokszor több korábbi ingatlan összevonásával alakultak ki.

Két utca felől két különböző arcát mutatja

A Carlone-ház zártsorú beépítésű saroképület, amelynek két utcai része eltérő kialakítású. Címe ezért kétféleképpen is megadható: Széchenyi István utca 13., illetve Bródy Sándor utca 1.

A Széchenyi utcára néző rész talán a legismertebb. Az egyemeletes barokk homlokzat fölött oromzat emelkedik, amelyet nyeregtető zár le. Az oromzaton két alacsony vakablak és egy szoborfülke található.

A Bródy Sándor utcai homlokzat más karaktert mutat. Az épület egészét szemlélve jól látható, hogy nem egyetlen változatlanul fennmaradt 18. századi házról van szó: az évszázadok során többször átépítették, miközben barokk eredetének számos részlete megmaradt.

A homlokzat különleges Mária-szobra

A ház egyik legértékesebb és legkönnyebben elkerülhető részlete magasan, a Széchenyi utcai oromzaton található.

A fülkében Szűz Mária barokk–rokokó szobra áll.

A művet Steinhauser Antal egri szobrásznak tulajdonítják, és valószínűleg a 18. század közepe táján, 1760 körül készülhetett. A szobor tehát minden bizonnyal későbbi, mint maga Carlone háza.

Ez azért is érdekes, mert aki csak az üzletek kirakatait vagy az utcát figyeli, könnyen elsétál alatta. Pedig éppen ezek a magasban megbújó részletek őrzik Eger barokk korszakának egyik legszebb rétegét.

Nem maradt változatlan Carlone otthona

A ma látható épületet nem szabad teljes egészében az 1725 körüli állapottal azonosítani.

Carlone halála után természetesen más tulajdonosok kezébe került a ház. Egyik későbbi birtokosa Losonczy Mátyás káptalani levéltáros volt, aki 1795 és 1834 között birtokolta, illetve felújíttatta az épületet. Ehhez az időszakhoz köthetők a homlokzat neogótikus díszítőelemei.

A 19. századból több tulajdonos neve is fennmaradt. A házhoz kapcsolódott többek között Major József, Guth Pál sebész, báró Scherczer Eliza, Bernett Ferencné és Simonyi Károly neve.

Mindez jól mutatja, hogy a Carlone-ház története nem ért véget építőjének halálával. Közel háromszáz éve folyamatosan része Eger életének.

Az 1980-as években is megújult

A 20. században szintén történtek jelentős változások. Az épületet az 1980-as években felújították, udvari szárnyát pedig újjáépítették.

Egy 1985 májusában készült archív felvétel egy ma már eltűnt részletet is megőrzött. A Széchenyi utca 13. szám alatt akkor ékszerbolt működött, amelynek homlokzatán egy nagyméretű medált formázó, vasból készült cégér függött.

Ez már egy egészen más korszak emléke volt, mégis ugyanahhoz a házhoz tartozott. A több száz éves épületek története ugyanis nem áll meg a barokk korban: minden nemzedék hozzátesz valamit a városi emlékezethez.

Carlone keze nyomát ma is számos helyen megtaláljuk

A Carlone-ház jelentőségét igazán akkor érthetjük meg, ha kilépünk az épület kapuján, és körbenézünk Egerben.

Giovanni Battista Carlone neve számos jelentős egri építkezéssel összekapcsolódott. Részt vett a püspöki palota kialakításában, dolgozott a jezsuiták – később ciszterciek – templomának és rendházának építésén, valamint az irgalmasok kórházának és rendházának létrehozásán.

Korábbi cikkünkben, a Markhot Ferenc utca történetében már találkozhattunk vele: az egykori Herner-ház, a mai Kálvin-ház építését szintén Carlone végezte. Az irgalmasrendi épületegyüttes munkálatainál pedig 1727–1728-ban folyamatosan jelen volt.

Neve a ferences templom építéstörténetében is felbukkan.

Munkássága ráadásul nem állt meg Eger határán. A környék több településének barokk templomépítészetében is szerepet vállalt, így Felnémet, Egerszalók, Füzesabony, Kerecsend és Maklár történetében is találkozhatunk a nevével.

Egy ház, amely összeköti Eger barokk emlékeit

Ha innen nézzük a Carlone-házat, már nem egyszerűen egy szép régi saroképületet látunk.

Tulajdonképpen egy építész személyes emlékét őrzi.

Azét az emberét, aki több mint háromszáz évvel ezelőtt Itáliából érkezett Egerbe, majd itt telepedett le, itt dolgozott, itt építette fel saját házát, és végül itt töltötte élete jelentős részét.

Különösen érdekes, hogy Carlone otthona éppen azon a történelmi útvonalon maradt fenn, amelynek barokk átalakulásában maga is részt vett. Néhány lépésre áll tőle a ciszterci templom és rendház, nem messze található az Érseki Palota, a város más pontjain pedig újabb és újabb épületek idézik fel munkásságát.

A Minden, ami Eger korábbi Széchenyi utcai sétájában már érintettük a Carlone-házat. Most azonban érdemes önmagában is megállni előtte.

Felnézni az oromzatra, megkeresni a két vakablakot és a Mária-szobrot, majd végignézni a Széchenyi utcán.

Akkor válik igazán érthetővé, hogy Eger barokk öröksége nem néhány különálló műemlékből áll. Egy egész városrész őrzi azt a korszakot – a Carlone-ház pedig ennek egyik csaknem háromszáz éves tanúja.